Kereső toggle

Az a csoda, hogy csodálkozunk rajta

Hazai szakértők vitája a bevándorlásról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Hadd döntsük el európaiakként, hogy kellenek-e nekünk migránsok, vagy hogy hogyan tudjuk őket integrálni – a válaszom az, hogy sehogy” – mondta Nógrádi György a Külügyi és Külgazdasági Intézet múlt heti, Európa válaszai a migrációra – megoldás lehet-e a határok lezárása? című kerekasztal-beszélgetésén. Ezzel szemben Tálas Péter a bevándorlással orvosolná az európai demográfiai krízist.

Teltház előtt zajlott Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója, Nagy Boldizsár nemzetközi jogász, a Közép-európai Egyetem (CEU) tanára és Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő, a  Budapesti Corvinus Egyetem oktatójának vitája az európai bevándorlásról. Kiemelt szerepet kapott a szerb–magyar határra tervezett kerítés ügye.

Az iskolarendszer a felelős?

Tálas Péter megdöbbenését fejezte ki, hogy az észak-afrikai és közel-keleti viszonyokat ismerve Európa még mindig meg tudott lepődni a jelenlegi bevándorlási helyzet beálltán. „Az a csoda, hogy csodálkozunk rajta” – jegyezte meg. A kerítést látszatmegoldásnak tartja, és szerinte Európának sokkal aktívabb szerepet kellene vállalnia a szomszédos régiók problémájának megoldásában. A fogyó európai népességet egyedül a bevándorlással látja pótolhatónak.

Tálas szerint a bevándorlás nem erősíti a terrorizmust, mert sosem a bevándorló a terrorista, hiszen nem bír hozzá kellő hely-, illetve nyelvismerettel. Legtöbbször a migránsok gyerekei vagy unokái; a másod- és harmadgenerációs bevándorlók követnek el erőszakos cselekedeteket, amit a terrorizmuskutató az európai oktatásnak rótt fel. „Mit csinálnak a tanárok és pedagógusok, ha annyit sem tudnak átadni, hogy »ne robbantsd fel a metrót«?” – tette fel a kérdést. Üdvözölné, ha Budapesten lenne egy nagy migrációs konferencia, hogy Európa felismerje: ez itt is egyre nagyobb problémát jelent, ami ellen csak együttesen lehet hatékonyan fellépni.

Az erkölcsi aggályok mellett a déli határra tervezett biztonsági kerítéssel szemben praktikus kifogásokat is emelt. „Aki már több ezer kilométert megtett, azt egy 175 kilométer hosszú akadály már nem fogja visszariasztani. Szintén probléma, hogy a kerítés nem tesz különbséget menekült és szociális bevándorló közt, és a differenciák kezelésére az EU-nak sincs működő mechanizmusa.” Az összeurópai értékek jegyében kötelezőnek tartja a szolidaritást és a menekültek befogadását.

Gyűlöletbeszéd?

Nagy Boldizsár egy szerencsétlen sorsú menekült példájával kezdte, és megállapította, hogy a menekült nem illegális határátlépő, neki joga van az országba jönni. Elmondta, hogy 2013-ban közel 19 ezer menekültből 415-öt részesítettünk védelemben, 2014-ben már majdnem 43 ezerből 512-t, idén pedig a csak június 20-áig érkező 59 ezer főből 152-nek adtunk menekült vagy oltalmazotti státuszt. Így szerinte a kormány által kihelyezett plakátok félrevezetőek, sőt kimerítik a gyűlöletbeszédnek az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által a következőképpen meghatározott fogalmát: „minden olyan kifejezési forma (…), amely (…) gyűlöletet – ideértve az agresszív nacionalizmusban és etnocentrizmusban kifejeződő intoleranciát, a (…) migránsokkal és bevándorlókkal szembeni hátrányos megkülönbözetést és ellenségességet – terjeszt, igazol, támogat vagy arra izgat”. Sőt, Nagy Boldizsár szerint a kormány kampánya a magyar Btk. által meghatározott gyűlöletbeszéd-fogalomnak is eleget tesz.

A nemzetközi jogász felhívta a figyelmet a dublini rendelet sajátosságaira is, mely szerint a külső határ átlépése után csak 12 hónapig toloncolható a határátlépő abba a tagállamba, ahol az EU-ba való belépés történt, továbbá ha egy menekülő úgy tartózkodott egy állam területén, hogy az adott állam öt hónapon keresztül nem érzékelte a jelenlétét, akkor az őt Európába beengedő állam nem vonható felelősségre; a menekültet nem lehet oda visszatoloncolni.

Nagy Boldizsár hosszan érvelt a kerítés ellen: szerinte a 20 milliárdos ráfordítás abszurd. Amellett, hogy ez az összeg az eddig évenként a menekültkérdés orvoslására fordított összeg nyolc és félszerese, haszna alig lesz, hiszen az illegális határátlépési kísérletek nagy részét eddig is kiszűrték a hatóságok. „Ez a 175 kilométeres fix akadály természetvédelmi szempontból is pusztító, mert nincs olyan őz, aki négy métert tudna ugrani. Ugyanakkor az amerikai–mexikói határ példája is azt mutatja, hogy mindegy, hogy milyen magasra építünk egy drótkerítést, mert úgyis 80 cm-nél vágják majd át.” Az őrzése pedig további súlyos költségeket fog jelenteni.

Szintén problémás pont, hogy amennyiben nem sikerül megegyeznünk Szerbiával, a kerítés teljesen magyar területen kell, hogy legyen, így viszont a már hazánk területére érkező menekülteket a határrendészeknek a jogszabályok alapján kötelességük lesz meghallgatni, hiszen a menekültjogi kérelem benyújtása történhet szóban és informálisan is. Az akadály felhúzása ezen túlmenően megharagítja a szolidaritást sürgető pápát, a válságrégióknak és az Európa peremterületén lévő országoknak pedig elutasítást üzen.

Szép vs. igaz szavak

Nógrádi György azzal indított, hogy a szép szavak nem igazak, az igaz szavak nem szépek. Kiemelte, hogy ő már a kormány bejelentése előtt kilenc nappal kifejezte, hogy szükség volna védelemre a déli határnál, és továbbra is kitart a kerítés szükségessége mellett. Megállapította, hogy a morál és a politika gyakran ütközik, és kénytelenek vagyunk a praktikus szempontokat nézni. Bajorországban egy migráns 1300 euróba kerül havonta, és egyre több európai ország ismeri fel, hogy nem bír el több érkezőt. Az osztrák belügyminiszter kijelentette, hogy nem adnak ki több tartózkodási engedélyt, és Szerbia is kifejezte, hogy ha Magyarország lezárja a határát, ő is hasonlóan fog cselekedni Szerbia és Macedónia határvonalán.

A biztonságpolitikai szakértő kiemelte: „Görögország nem csak a határai védelmére képtelen. Hadd döntsük el európaiakként, hogy kellenek-e nekünk migránsok, vagy hogy hogyan tudjuk őket integrálni – a válaszom az, hogy sehogy.” Elmondása szerint Svédországban a migránsok 90-szer annyi bűncselekményt követnek el, mint a svédek, továbbá milliók érkeznek képzetlenül az országainkba, és sokakat nem lehet integrálni, tehát nem igaz, hogy meg lehetne velük oldani a népességfogyást.

Erre Tálas Péternek az volt a válasza, hogy arról, hogy szükség van-e rájuk, nem mi határozunk, Nagy Boldizsár pedig azzal vágott vissza, hogy a felmérések alapján a kivándorolt fekete-afrikaiak 36 százalékának van felsőfokú végzettsége, míg ezt a 25 év feletti magyar lakosságnak csupán 18 százaléka mondhatja el magáról.

Tálas Péter a kerítésre szánt pénzt inkább a rugalmasabb és rövidebb ítélkezésre fordítaná, valamint arra, hogy ne okozzon számunkra gondokat a hazánk területére történő visszatoloncolás. A beszélgetés során nem került elő, hogy a ténylegesen terrorszervezetekhez köthető, magukat menekülteknek kiadó személyeket (mint például a több tucat megállított fegyverest Líbiában) hogyan lehetne kiszűrni, illetve hogy az integrációs kudarcokat milyen módon kellene kezelni.

Olvasson tovább: