Kereső toggle

„A magyar kormány pánikot keltett”

Interjú Jeney Orsolyával, az Amnesty International Magyarország igazgatójával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A közelmúltban többször élesen bírálta a magyar kormány bevándorlókkal kapcsolatos politikáját az Amnesty International Magyarország. A szervezet igazgatója szerint a kormány hibát követett el, amikor a déli határon kialakult helyzet kezeléséhez nem kért segítséget az Európai Uniótól, hanem kerítésépítés mellett döntött a magyar–szerb határon. Ezzel szerinte a kormány pánikot keltett.

Ön szerint mennyiben kell figyelembe venni a humanitárius segítségnyújtás esetében az adott ország lehetőségeit?

– Vannak olyan nemzetközi szerződések az államok között, melyek alapján a segítségnyújtás nem opcionális, hanem kötelező. Sokszor ez a kötelezettség annyit jelent, hogy hagyni kell a menedékkérőt, hogy menedékjogot kérhessen. Ezek a szerződések Magyarországra is érvényesek.

Mi történik akkor, ha egy ország úgy ítéli meg, hogy a megnövekedő terhek számára már nem vállalhatóak?

– Elméletileg fel lehet mondani nemzetközi megállapodást, de olyanra nem sok példát tudok, hogy egy demokratikus ország felmondott volna egy ENSZ-szerződést, ez óriási butaság volna. Főleg azért, mert Magyarország esetében nem egy brutális problémáról van szó.

A Dublin III. egyezményre utalt?

– Nem, hanem az 1951-es menekültügyi egyezményre, ami azt tartalmazza, hogyan kell eljárni a menedékkérőkkel, és mit kell biztosítani a számukra.

Azt mondja, a probléma nem brutális? Világszerte 60 millió menekültről beszélünk.

– Az ENSZ Menekültügyi Biztossága szerint valóban 60 millió ember kényszerült otthonának elhagyására, azonban csak 14 százalékuk jött Európába, Európa tehát a sor végén kullog. Ennek ellenére Európában és azon belül hazánkban is igen nagy az idegenellenesség, amit mesterségesen is szítanak. Éppen ezért az Amnesty International nemzetközi csúcstalálkozót sürget, emellett fontosnak tartjuk egy menekültügyi alap létrehozását, az emberkereskedőkkel szembeni küzdelem fokozását és az idegengyűlölettől való tartózkodást.

Magyarországon csak 3-4 ezer menekült van folyamatosan az országban, de az is tény, hogy Németország, illetve Ausztria bejelentette, hogy elkezdi a tőlünk odaérkezett migránsok visszatoloncolását. Ebből viszont komoly problémák adódhatnak a kormány szerint, akár több tízezer menekült jelenhet meg. Ön szerint hol húzódik az a határ, amikor egy ország nem támadható morálisan azért, mert azt mondja, ennyi embert nem tudunk befogadni, „a csónak megtelt”?

– Nem hinném, hogy ezt a létszámot így meg lehet határozni, de Európában bármelyik uniós tag kérhet segítséget, ha úgy véli, hogy ilyen helyzetbe került. Ez az, amit nem értünk, hogy a magyar kormány miért nem kért előbb segítséget, miért kezdte azzal, hogy bejelentette a dublini egyezmény felfüggesztését és a déli határzár megépítését. Ezzel a magyar kormány pánikot keltett, és azt sugallja, mintha maga is pánikban volna. Pedig Magyarországon a bevándorlók aránya – migránsok és menekültek összesen – a teljes lakosságnak csak az 1,4 százaléka, ami Európában az egyik legalacsonyabb. Az kellene, hogy legyen a cél, hogy a menedékkérők ügyét elbírálva minél többen megkapják a menekült státuszt, hogy el tudjanak kezdeni dolgozni. Magyarországon 1982 óta csökken a népesség, az utóbbi években több száz-ezren költöztek Nyugatra, így véleményem szerint nálunk semmiféle kapacitásbeli problémáról nem beszélhetünk.

Ez a jelen. De mi történik, ha valóban elkezdik visszatoloncolni a nyugati országok a lefülelt migránsokat?

– Tavaly összesen 827 embert toloncoltak vissza Ausztriából, illetve Németországból Magyarországra. Az ezt lehetővé tevő dublini egyezmény ugyanis rendkívül nehézkes és lassú. Tízezrekről tehát biztosan nem beszélhetünk a jövőben sem. Tény, hogy most Magyarországon nyújtják be a harmadik legtöbb menedékkérelmet Európában, de azt is tudja mindenki, hogy a menedékkérők átlagosan 3-4 napig maradnak nálunk, aztán továbbmennek.

Ha valóban ennyire kevéssé veszélyes a helyzet, mi magyarázza, hogy a magyarok 64 százaléka még szigorítana is a bevándorlási politikán?

– Az emberek többsége az alapvető fogalmakkal sincs tisztában. Nem tudja, mit jelent a menekült vagy a bevándorló, az átlagembert tehát könnyen félre lehet vezetni. Ezért sürgetünk paradigmaváltást, mert nem szabad elfelejteni, hogy a menekültek jelentős része valóban a halál elől menekül. Magyarországon például az év első öt hónapjában a menekültkérők 75 százaléka jött háborús övezetből. Ugyanakkor azonban a 2013-ban Koszovóból érkezett több ezer menekültkérelmet száz százalékban elutasította Magyarország, hiszen ezek az emberek tényleg nem háborús övezetből jöttek, így nem is tartoznak az 1951-es egyezmény hatálya alá. Az megint egy más kérdés, hogy miként vélekedik róluk egy adott ország, látja-e bennük azokat az értékeket, például a hiányszakmák betöltésének a lehetőségét, melyek hasznot jelenthetnek a befogadásuk esetén.

Miért bírálják a déli határon felállítandó kerítést?

– Azért, mert azon nemcsak az előbb említett bevándorlók akadnak fenn, hanem azok a menedékkérők is, akiket a nemzetközi jog alapján kötelességünk beengedni, legalább addig, amíg el nem bírálják a kérelmüket.

A kerítés a zöldhatárt hivatott lezárni, miközben a legális határátlépő állomások továbbra is megmaradnak. Ha Önök ellenzik a kerítést, ezzel azt mondják, az a normális, hogy egy országnak ne legyen határa?

– Minden országnak joga van megvédeni  a határait. Mivel uniós tagállam vagyunk, északra és nyugatra már nincsenek hatá-raink. A kerítéssel az a baj, hogy csökkenti Magyarország lehetőségét arra, hogy az arra jogosultaknak menedéket biztosítson. Eddig résnyire nyitva volt az ajtó, a kerítéssel azonban teljesen bezárjuk. Most nem pingpongozni kellene a bajba jutott emberekkel, hanem olyan megoldást találni, ami egyaránt tiszteletben tartja a menekültek jogait, az érintett nemzetek jogait és az Európai Unió jogait.

Mi volna az Amnesty International javaslata a helyzet méltányos megoldására?

– Mi emberi jogi szempontból vizsgáljuk a kérdést, és ilyen alapú megoldási javaslatunk van.

Azok az emberek, akik valamelyik hazai befogadó állomás, menekülttábor közelében élnek, sok negatív tapasztalatról számoltak be.

– Biztosan vannak negatív esetek, de a bűnügyi statisztikák alapján arányaiban a menekültek sem követnek el több bűncselekményt. A kormány plakátkampánya azonban csak ront a helyzeten, mert azok, akiknek eddig nem volt negatív tapasztalata a menekültekkel, most arról értesülnek, hogy idegenek fogják elvenni a munkájukat.

A plakátkampány valóban elég ízléstelen, de csak néhány hete tart. Én viszont már évekkel ezelőtt hallottam beszámolókat, például Debrecenből, ahol tarthatatlanná vált a helyzet a befogadó állomás környékén.

– Ezek a befogadó állomások sokszor eleve embertelen körülményeket biztosítanak, nem erre a célra készültek, hanem laktanyák voltak. Börtönjelleget árasztanak. Rég rossz, ha a helyiek nem merik kiengedni a gyerekeiket az utcára a menekültek miatt, ezt a problémát azonban az adott önkormányzatoknak kellene megoldania, de nem az idegengyűlölet szításával. Összességében ez a kampány nagyon káros a menekültekre nézve, de a felnövekvő magyar generációra is, mert gyűlöletre tanít. Ráadásul az Ön által említett magyarok ezek szerint félnek.

Péntek kora délután beszélgetünk, gondolom, Ön is hallotta azt a hírt, hogy Franciaországban újabb iszlamista merénylet történt, fel akartak robbantani egy gázgyárat, egy cégvezetőt lefejeztek és meggyaláztak [a beszélgetés időpontjában még nem lehetett tudni, hogy ugyanezen a napon Tunéziában turisták, Kuvaitban pedig síita imádkozók tucatjait mészárolják le iszlamista terroristák – a szerk.]. Nyugat-Európában brutális támadásokat követnek el iszlamisták, akik vagy bevándorlók, vagy bevándorlók ott született utódai.

– A charlestoni merényletet egy 21 éves fehér amerikai követte el, a norvég tömeggyilkos Breivik szintén nem bevándorló, és az utóbbi hetekben nálunk történt gyilkosságokat is magyarok követték el, nem külföldiek.

Ez utóbbiakat természetesen semmi nem menti fel. Az iszlamisták azonban megjelennek egy számukra addig idegen országban, amelyik befogadta, ellátta őket, majd néhány generációval később ennek a tömegnek egy radikális kisebbsége már gyűlölettel viseltetik a befogadók felé, nem hajlandó asszimilálódni, sőt megpróbálja a saját vallását és annak törvényeit ráerőltetni a jótevőire. Nálunk ez a probléma még nincs jelen, de ésszerű úgy gondolkozni, hogy ne is várjuk meg, míg feltűnik.

– Szerintem semmi alapja nincs annak, hogy a bevándorlók megpróbálják átformálni a társadalmat a maguk elképzelései szerint.

Európában több száz úgynevezett No-go zóna van, olyan városrészek, kerületek, ahol többségbe kerültek az iszlamista bevándorlók, a saját törvényeik szerint élnek, és ahová a hatóságok szerint jobb, ha idegenek, vagyis az adott ország saját lakossága be se teszi a lábát.

– Én ezt így nem hiszem el. Biztos vannak kirívó esetek, általánosítani azonban nem szabad. Nézzük meg például Amszterdamot, amely egy rendkívül nyitott, befogadó város, és nincsenek ilyen súlyos problémák.

Olvasson tovább: