Kereső toggle

„Térkép” a magyar választókról

Nagyobb bajban lehet a baloldal, mint gondoltuk

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lassan, de biztosan folyik egy generációváltás a hazai politikai életben, mivel az MSZP-nek a 60 év alattiak körében  nincs kimutatható támogatottsága – erősíti meg a Policy Solution legfrissebb tanulmánya. Régióbeli sajátosság, hogy a munkásosztály többsége jobboldali beállítottságú, a felső középosztálybeli elit viszont inkább baloldali. Ugyanakkor a legszegényebbek és a középosztálybeliek adják a leginkább apolitikus csoportokat ma Magyarországon.

Lassan egy évtizede nem érti a baloldal a saját szavazóinak mozgatórugóit és értékrendjét, míg a Jobbik és a Fidesz sokkal inkább képes a hagyományosan baloldalinak tartott társadalmi csoportokat megszólítani – állítja Boros Tamás, a Policy Solutions stratégiai igazgatója a Politikai osztálylétszám című friss tanulmány bevezetőjében. Az elemzés jellegzetes társadalmi-kulturális jegyek mentén igyekszik meghatározni a pártokhoz köthető szavazói csoportokat, a GfK 2014. tavaszi kutatási adatait alapul véve.

Minden másképp van

Közhely, hogy a modern kori munkásosztály hagyományosan baloldalinak, a középosztály jobboldali beállítottságúnak számított. A 2010-es évek Magyarországán viszont fordított a helyzet: a magukat a munkásosztályhoz sorolók inkább jobboldaliak, míg a felső középosztálybeli elit inkább baloldali beállítottságú. Kutatók szerint ez tipikus kelet-európai sajátosság, aminek egyik oka, hogy a baloldaliságot sokáig a szocialista múlthoz való viszony határozta meg, ami az idősebb korosztályban ma is jellemző.

„A baloldali pártok főleg a városi értelmiségieket tudják megszólítani, de a potenciális baloldali tömegeket nem képesek elérni. A kevésbé iskolázott rétegek napi problémáit a jobboldali pártok – főként a Jobbik – sokkal inkább meg tudják fogalmazni” – mondta el lapunknak Boros Tamás. Ez szerinte abból is kitűnt, hogy az MSZP-szavazók leszármazottai szívesen szavaznak a Jobbikra, ami azt jelenti, hogy a fiatalabb korosztályok pártválasztásakor már nem annyira az ideológia (melynek a baloldal esetében jellegzetes elemei az Európa- és demokráciapártiság, a PC stb.) a meghatározó, hanem a társadalmi helyzet.

Ahol a baloldal helyzete még stabil

A Policy Solutions kimutatásában a 60 év felettiek a legtudatosabb pártválasztók, és többségük az MSZP támogatója, de legalábbis baloldali, ők egy átlagosnál iskolázottabb, idősebb, urbánus réteget alkotnak. Közéjük tartozik egy jelentősebb városi (fővárosi) kisnyugdíjas réteg, valamint az előző rendszer szűkebb elitje, továbbá a régi munkásosztály. Ez utóbbi a „legbalosabb” csoport, a baloldalinak minősülő csoportok többségével szemben erős demokráciaszkepszis jellemzi, nem feltétlenül diktatúraellenes, valamint nem olvas Népszabadságot (ahogy más politikai lapot sem). A baloldali választókat az átlagosnál erősebb demokráciapártiság és EU-szimpátia, illetve vallástalanság jellemzi, bár érdekes módon az előző rendszer idős elitjének (volt államapparátus) egy része tradicionálisan vallásosnak mondja magát.

A hazai baloldali szavazók közé tartozik a DK elkötelezett, szűk bázisa is (2 százalék), amely a balliberális, 60 feletti fővárosi értelmiségi elitből rekrutálódik. A náluk fiatalabb, felső középosztálybeli fővárosi értelmiség körében találta meg szűk bázisát az Együtt-PM és jórészt az LMP is.

Ami számít, és ami nem

A társadalmi pozíció (iskolázottság, jövedelem) nem igazán befolyásolja a pártszimpátiát, azaz a magukat a munkásosztályhoz vagy a középosztályhoz sorolók körében többféle kötődés a jellemző. Ugyanakkor jól látszik, hogy a Fidesz az iskolázott, felső középosztálybeli, városi elit körében máig nem túl népszerű. Annál inkább a vidéki, kevésbé iskolázott rétegek, sőt a modern társadalmakban hagyományosan baloldalinak számító női szavazók körében, így a kutatásban munkásosztálybeli lányoknak nevezett csoport, továbbá a középosztály vallásosabb csoportjai között.

A tradicionális vallásosság a konzervatív beállítottság egyik fő mutatója, amely erős választóvonalat képez a kormányzópárt hívei és az ellenzéki szavazók – a radikális jobbikosok és a mérsékelt baloldal hívei – között. Nem kizárt, hogy ezzel függ össze, hogy családi állapotát tekintve a kormánypárt hívei a legrendezettebb magánéletű, jellemzően házas és sokgyermekes társaságot képezik a többiekhez képest. 

A Fidesz-tábor három része

A Fidesz legelkötelezettebb „békemenetes” híveit az alsó középosztályhoz tartozó falusi, vallásos, 45 év feletti (szerényebb jövedelmű, sokszor inaktív) asszonyok adják, továbbá az iskolázott, nagyvárosi, 60 év feletti „konzervatív középosztály” (ők magaskultúra-fogyasztók, templomba járnak, és a Lánchíd Rádiót hallgatják). Vélhetően ez utóbbi az a bizonyos városi úri középosztály, amely jobb híján szavaz a Fideszre, és amelynek életstílusát áthatja a konzervatív értékrend, a zenetanulás és a jótékonykodás, és amely soha nem volna képes a baloldalra, a „kommunistákra” szavazni, de még ennél is jobban irtózik a szélsőjobboldali ideológiáktól. Harmadik csoport a „jómódú vidéki misejáró” középosztálybeli, 45-59 éves fideszeseké, akik – az idősebb konzervatívokkal ellentétben – a Jobbikkal is nyíltan szimpatizálnak.

A pártszimpátiát leginkább meghatározó baloldali vagy jobboldali irányultságot az életkor erősen befolyásolja: a 45 év alatti korosztály jellemzően jobboldali, közöttük legfeljebb az LMP-nek van egy kevés híve, főként a „fővárosi fehérgalléros elit” körében. A középkorúaknál vegyes a kép, míg az idősebb korosztályokon főleg az MSZP és a Fidesz „osztozik”. A kormánypárt minden korosztályban számottevő támogatói bázissal rendelkezik, míg a Jobbik szavazótáborába elsősorban fiatalok, az MSZP-ébe pedig idősek tartoznak.  A szocialisták „kihalására” építő jobboldali stratégia tehát bizonyos mértékig működni látszik.

Maszkulin Jobbik-tábor

A jobbikosok derékhadát jellemzően a 45 év alatti vidéki férfiak alkotják, akiknek tipikus jellemzője a radikalizmus, az EU-ellenesség, a Magyar Gárdával való szimpátia, s ők a legkevésbé elkötelezettek a demokrácia iránt: közülük kerülnek ki a legtöbben azok, akik bizonyos körülmények között elfogadhatónak tartják a diktatúrát. Elsődleges bázist a „vidéki melós fiúk” (14 százalékot) jelentenek a Jobbik számára – a Policy Solutions kutatása szerint a nők továbbra is közömbösek a radikális nemzeti irányzatokkal szemben. Az idetartozó férfiak politikai lapot nem olvasnak, vélhetően a szélsőjobboldali internetes orgánumokról tájékozódnak. Ugyanakkor a Jobbiknak van egy szűk (1 százalék), de befolyásos tábora a felső középosztálybeli fiatal férfiak, a „radikális elit” körében is, akik jellemzően vezető értelmiségiek, magaskultúra-fogyasztók, Magyar Nemzet-olvasók (voltak), magas kapcsolati tőkével rendelkeznek, és a legradikálisabb csoportot alkotják az összes közül.

Összességében az látszik, hogy az életkor mellett a lakhely és a vallásosság erősen behatárolhatja a pártszimpátiát: egy fővárosi vagy megyeszékhelyen élő személy nagyobb valószínűséggel választ baloldali pártot, mint egy fiatalabb vidéki lakos, akinél három opció lehetséges: ha vallásos hátterű, akkor fideszes, ha nem vallásos, akkor pedig vagy jobbikos, vagy nem szavazó. Egy városlakónál, ha fiatal, felmerülhet még az LMP, különösen, ha magasan iskolázott az illető. A korosztályi tagoltság a szűk városi értelmiségi eliten belül is kirajzolódik: a 45 alattiaknál az LMP és Jobbik, a középkorúaknál az Együtt-PM és a Fidesz, az időseknél a DK és egy demokrata rejtőzködő réteg volt feltüntetve.

Csak az értelmiségi elitet jellemzik karakteres médiakötődések, bár jobboldalon a Simicska-háború miatt ebben már elmozdulások tapasztalhatók. A tavalyi adatok szerint egy konzervatív fideszes szavazónak jellemzően a Magyar Nemzet és a Heti Válasz, a Hír TV és a közszolgálati adók jelentik a tájékozódási pontokat, míg egy baloldalinak a Népszabadság, a Mancs, a HVG, a 168 óra, az ATV és a Klub Rádió. Viszont az alacsonyabb végzettségű szavazói többség nem igazán olvas politikai lapokat, körükben pártállásra való tekintet nélkül egyértelműen a bulvármédia, azaz az RTL, a Bors, a Blikk vagy a Nők Lapja a mérvadó.  A Jobbik jellegzetesen fiatal szavazóbázisa pedig – koránál fogva is – inkább az internetről tájékozódik.

A baloldal a tartalékait éli fel

„A kutatásból az derül ki, hogy az MSZP a régi törzsszavazóiból él, és érdemben nem volt képes új szavazókat megnyerni, bár a bizonytalanok között lennének megszólítható tartalékai” – hívta fel a figyelmet Boros Tamás. A vizsgált sokaság fele – különösen 45 év alatt – nem rendelkezik pártszimpátiával, többségük középosztálybelinek mondta magát (26 százalék).

A baloldali pártok számára az a 6 százaléknyi, elszegényedő középosztálybeli lenne elérhető, aki jellemzően középkorú, vidéki városban él, érettségizett, szabadidejében internetezik és tévézik, ATV-t ugyanúgy néz, mint állami csatornákat és Hír TV-t, újságot nem olvas, és bizonytalan baloldali kötődésű, a Jobbik felé is kacsingat.

A vizsgált sokaság legnagyobb homogén csoportját (20 százalékát) a legszegényebbek, a „nélkülöző munkások” alkotják, akik teljesen apolitikusak, egyedül a Jobbik – de az se túl erősen – vonzza mintegy 5 százalékukat.

Olvasson tovább: