Kereső toggle

Tényleg egy tündérmese, de csak félig

Valóban sikersztori lett Magyarország?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A kormányzati politikusok folyamatosan arról beszélnek, hogy Magyarország kikerült a válságból, európai összehasonlításban kiugró a gazdasági növekedés, gyakorlatilag nincs infláció, a költségvetés feszes, emiatt nemsokára a nagy hitelminősítő intézetek felminősítik az országot. Róna Péter és Mellár Tamás közgazdász professzorokat kérdeztük, hogy az előbbiek ellenére miért nem érezni a közhangulaton ezt az elképesztő sikerszériát.

„Amit Matolcsy György és Varga Mihály produkált az tényleg egy tündérmese. Igaz, csak félig, de tényleg jók a magyar gazdaság sarokszámai, aminek oka a gazdaságélénkítő monetáris, és a szigorú fiskális gazdaságpolitika helyes aránya. Az más kérdés, hogy ezért a sikerért a magyar társdalom bizonyos területeken súlyos árat fizet” – fogalmazott lapunknak Róna Péter, az Oxfordi Egyetem Blackfriars Hall gazdaságtörténeti kutatója, a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának volt tagja.

Elhibázott szocialista logika

Róna Péter szerint a szocialista kormányok időszakában a jegybank nagyon szigorú monetáris politikát folytatott, a forintot mesterségesen erősítette, magas volt az alapkamat, miközben az állam laza, költekező költségvetési politikát folytatott. A közgazdász számításai szerint volt olyan év, hogy a 7 százalékot is elérte a reálkamat, az a kamatszint, amit egy-egy vállalkozásnak minimálisan ki kell termelnie ahhoz, hogy az infláció feletti hozamot tudjon produkálni. Emiatt a magyar kis- és közepes vállalkozások küszködtek, míg a háztartások a forinthitelnél jóval alacsonyabb kamatozású euró- és svájcifrank-alapú hitelezés felé fordultak, ami az egész magyar gazdaságot túszul ejtette. „A költségvetési politikára az úgynevezett fiskális alkoholizmus volt a jellemző, a hitelből való osztogatás, míg a monetáris politikára a magas kamatok miatti szadizmus” – foglalta össze Róna, hogy szerinte dióhéjban mit is jelent a baloldali kormányokhoz köthető gazdaságpolitikai gyakorlat.

A közgazdász a Fidesz-kormányzás gazdaságpolitikájának alapjaként a józan, költségvetési szigort alkalmazó Varga Mihály-féle fiskális politikát és a Matolcsy György nevével fémjelzett barátságos monetáris politikát nevezte meg. Ez utóbbi a reálkamatot fél százalékra vitte le. Róna szerint a Fidesz-kormány kicsit otromba és vitatható módon vezette ki a devizahiteleket, de mivel a szocialista érához képest a feje tetejéről a talpára állították a gazdaságpolitikát, ezért a szigorú fiskális és laza monetáris politika együtt a gazdaság élénküléséhez vezetett.

„Magyarországot fel fogják minősíteni a hitelminősítők, mert külkereskedelmi mérlege valóban remek, a devizaalapú kötelezettségeit fedezni tudja. Számításaim szerint 15-17 százalékkal emelkedett az ország hitelkapacitása” – tette hozzá az MNB volt felügyelőbizottsági tagja.

Az előbbi, első olvasásra hízelgő véleményhez azonban Róna Péter kritikát is fűzött. Eszerint a gazdasági növekedés egyik motorja az uniótól érkező források tömege, azaz nem a magyar gazdaság lett sokkal egészségesebb, hanem kívülről, méghozzá a kormány által sokat bírált Brüsszeltől kapott segítséget a magyar gazdaság. A magyar infláció alacsony volta pedig nem a magyar gazdaságpolitika sikere, hanem nemzetközi trend (sőt több európai ország deflációval küzd), ezért Róna szerint a magyar kormánynak az alacsony inflációval nem lenne illendő hencegnie.  

Mibe került a siker? 

Ráadásul a költségvetési szigornak súlyos ára volt, hiszen a kormány az oktatás, az egészségügy és a bérek területén fogta vissza a kiadásokat, ami bizonyos társadalmi szegmensekben, különösen a társadalom alacsonyabb státuszú rétegeiben katasztrofális életminőség-romlást okozott – folytatja Róna Péter.

„Két negatív jellemzője és következménye is van a jobboldali kurzusnak, a nyomor növekedése és a korrupció fokozódása” – tette hozzá Róna Péter, aki sajnálatosnak és erkölcsileg vitathatónak tartja azt, ahogy például a MNB az árfolyamnyereségét jegybanki alapítványokon keresztül „menedzseli”. „Mindennek olyan a hangulata, mintha a haverok férnének oda a gazdasági többlethez. Cimborák ülnek be a felügyelőbizottságokba, igazgatói és igazgatósági kinevezéseket is ők kapnak” – sorolja kifogásait Róna Péter.

Róna egyébként a magyar baloldal hibájának azt tartja, hogy a Fidesz gazdaságpolitikáját alapjaiban támadja, és nem ismeri el, hogy az előző ciklusokban ők milyen alapvető és lényegi hibákat követtek el. Szerinte a Fidesz gazdaságpolitikája alapvonalaiban egészségesebb, mint az MSZP–SZDSZ kurzusé volt, tehát nem azt kellene megváltoztatni, hanem a részletekben kellene versenyképes alternatívát nyújtani a Fidesszel szemben, amely e részterületen követ el óriási baklövéseket, és hoz erkölcsileg súlyosan vitatható döntéseket.

„Nem tudok mit kezdeni a magyar baloldallal. Próbáltam velük többször is beszélni. Feladtam. Mindig zsigerileg támadják a Fideszt, éppen ezért jelenleg nem képviselnek a kormányzó párttal szemben hiteles alternatívát” – fogalmazott Róna Péter.

A számok mögött

Mellár Tamás egyetemi tanár, a KSH egykori elnöke arról beszélt a Heteknek, hogy szerinte a makrogazdasági mutatók látványos javulása mögött nincs tartós és lényeges gazdaságszerkezeti váltás, és inkább a külső tényezőknek, az EU-s pénzeknek köszönhetjük a GDP-többletet, mintsem annak, hogy a magyar cégek versenyképesebbek vagy hatékonyabbak lennének. Mellár arra is felhívta a figyelmet, hogy az uniós támogatás mellett a GDP növekedésének másik generálója a Mercedes- és az Audi-gyárak többlettermelése, ami szerinte szintén azt mutatja, hogy valójában a magyar növekedésnek elsősorban külső okai vannak. 

„Mivel a magyar termelékenység nem növekedett, valójában nem minőségi, hanem mennyiségi növekedésről beszélhetünk. Egész egyszerűen az emberek többet dolgoztak, miközben termelékenység és fizetés tekintetében az európaihoz képest alacsonyabb rendű munkát végeznek. Ezért van az, hogy sok ember elégedetlen, mert tudja, hogy életszínvonala megtartásához vagy kismértékű emelkedéséhez a többletmunka, bizonyos esetben önmaguk kizsákmányolása vezetett” – állította Mellár Tamás.

A professzor azt is kiemelte, hogy már-már közhely, hogy a kedvező munkanélküliségi adatok „szépészeti munka” eredményei, hisz a foglalkoztatás kedvező statisztikáit a közmunkások és az európai országokban dolgozó magyarok „állítják” elő. E tekintetben piaci körülmények között nem „keletkezett” elég számú új munkahely, még ha alacsony is a munkanélküliségi ráta.

„Kedvezőbb helyzetben lennénk, ha a magyar tulajdonú cégeknek menne jól. A GDP, a bruttó hazai össztermék növekedése helyett fontosabb mutató az úgynevezett GNI, a bruttó nemzeti jövedelem, amelyben a külföldi cégek profitjának eredménye nem szerepel. Sajnos e tekintetben nem javulunk olyan ütemben, mint a GDP terén” – tette hozzá Mellár.

Vissza a szocializmusba?

Az infláció csökkenéséhez nemcsak a nemzetközi trendek, mint például az energiaárak drasztikus esése vezetett, hanem a rezsicsökkentés is. „A friss adatok szerint az önkormányzati közműcégek 1100 milliárd forint tartozást halmoztak fel, noha pár éve az állam átvállalta az önkormányzatok adósságát. Ez azt mutatja, hogy a rezsicsökkentés programja csak állami dotációval fenntartható, ami hasonlít a szocialista gazdasági rendszerre, ahol állami beavatkozásokkal, dotációkkal zajlott a tervgazdaság működtetése. Ezzel összefüggő lépés a közszolgáltatók államosítása” – érvelt a professzor, aki szerint ugyanakkor zsákutca az a gondolkozás, hogy az állam rossz gazda, a magántulajdonos pedig jó, illetve fordítva.

Mellár szerint ugyan van a tulajdonosi szerkezetnek is jelentősége, de a társadalmi rendszernek, a kultúrának, az emberek etikai attitűdjének és a köz- és magánerkölcsöknek is. És nem mindegy, hogy milyenek az állami szabályozók és hogy kik és hogyan működtetik a cégeket, van-e valamilyen cégnek olyan erőfölénye, amivel vissza tud élni.

Skandináv országokban kitűnően működő állami cégek vannak, mert alacsony a korrupciós szintje ezen társadalmaknak, emellett az oktatásban és az egészségügyben az állami és magántulajdonú szereplők között olyan egészséges verseny alakult ki, ami miatt az állami cégek nem kényelmesedhetnek el, míg a magáncégek erős versenytársat kapnak. „Ráadásul ez nem jár azzal, hogy például az oktatásban a magániskolák feladata az elit, az államé pedig a szegény családok problémás gyerekeinek a tanítása” – hozott példát Mellár Tamás. Szerinte viszont a magyar közállapotok miatt kérdéses, hogy az államosítási hullám olcsóbban és hatékonyabban működő közműcégeket eredményez-e.

Siker vagy látszat?

Az emberi erőforrások minisztere szerint a társadalompolitikában is fordulat történt. Balogh Zoltán „sikerpontjai” és a kritikusok véleménye:
– Csökkent a válások és az abortuszok száma. (Tény, hogy a KSH adatai szerint 2015 első két hónapjában 14 640 gyerek született, ami 3,6 százalékkal több, mint az előző év hasonló időszakában.)
– 2013-ban 185 milliárd maradt a családoknál, 2014-re ez 30 százalékkal növekedett. (A kritikusok megjegyzik: ennek ellenére a dolgozó emberek 70 százaléka a magyar átlag alatt keres)
– A jövedelemkülönbségek csökkentek Magyarországon. (A kritikusok szerint a visegrádi országok közül 2003 óta csak Magyarországon emelkedett a szegények aránya.)
– 10 év után a legmagasabb a 25 év alattiak foglalkoztatási rátája. (A bírálók szerint ennek az is oka, hogy sokan külföldön dolgoznak, javítva ezzel a statisztikát.)  
 

Olvasson tovább: