Kereső toggle

Vida-ügy: elfogyott a levegő?

Ostrom alatt a NAV

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Baloldali orgánumok már tényként kezelik, hogy nyáron távozik posztjáról a NAV vezetője, akinek – úgy tűnik – elengedte a kezét a politika. Vida Ildikó a kitiltási botrány óta lejtmenetben van és megítélésének az Állami Számvevőszék (ÁSZ) márciusi jelentése sem tett túl jót. A lapunknak nyilatkozó revizor megerősítette, hogy a vizsgálat megállapításai nem elszigetelt esetek az adóhatóság gyakorlatában.

Horváth András volt NAV-munkatárs 2013 őszén tett feljelentést hivatali visszaélés miatt az adóhatóság ellen, és meglobogtatta a kiemelt adózók elsikált áfacsalásairól bizonyítékokat rejtő, azóta ikonikussá vált zöld dossziéját. A közvéleményt sokkolta a Horváth szerint ezermilliárdos kár, ami a költségvetést érte, ám a vád tisztázására irányuló ellenzéki kísérletek mindegyike kudarcba fulladt. Még szerencse, hogy házon belül az elnök asszony kivizsgáltatta az anomáliákat, és idén március elején arra a következtetésre jutott, hogy minden a legnagyobb rendben zajlik az általa vezetett intézményben. Ezért aztán az Országgyűlés költségvetési bizottságának ülésére sem ment el, ahol a részletek után érdeklődtek volna az ellenzéki képviselők.

Polt és az ÁSZ

Hogy pozíciójának alapzatában komoly tektonikus mozgások vannak, azt a Legfőbb Ügyészség eszméléséből már mindenképpen érzékelhette: Polt Péter a Parlamentben jelentette be, hogy legalább öt ügyben zajlik nyomozás a Horváth-féle zöld dossziéban foglaltak közül. Igaz, hogy a volt NAV-os másfél éve kezdte el pedzegetni a bűncselekményeket, ugyanakkor nem elhanyagolható szempont, hogy – miként arról a 168 óra beszámolt – mostanában öntik végső formájába az Európai Számvevőszék és az Európai Csalás Elleni Hivatal vizsgálatának eredményeit, és nem árt, ha addigra már idehaza is látszik valami hatósági mozgás. Kérdés, hogy ki viszi el a balhét a NAV-nál, mert a legfőbb ügyész szerint egyelőre csak az adóhivatal egyik vezetőjére vetült a gyanú árnyéka.

Polt mellett az ÁSZ is kellemetlen meglepetést tartogatott a NAV-elnök számára. A Számvevőszék elsősorban a NAV 2009 és 2013 közti hátralékkezelési, végrehajtási, valamint a kiemelt adózói körben gyakorolt tevékenységét vizsgálta. Mint kiderült, ezen öt év alatt a NAV évi 232 milliárd forint adóhátralék behajtását mulasztotta el. Ennek hátterében a jelentés szerint például az áll, hogy a NAV nem egységesítette a korábban az APEH-nél és VPOP-nál használt folyószámlarendszereket, továbbá 2012 óta nem alkották meg az egységes eljárási szabályokat, vagyis minden kirendeltség saját elképzelése szerint értelmezhette az ügykezelési protokollt. Így aztán az adó és a vám nyilvántartott hátraléka 2009 és 2013 között 8,8 százalékkal, 2078,5 milliárdról 2260,9 milliárd forintra nőtt, pedig a hátralékállomány emelkedésének ütemét mérsékelte, hogy az ellenőrzött időszakban közel 3800 milliárd forint hátralékot töröltek elévülés, behajthatatlanság, tartozásmérséklés miatt, illetve a felszámolási eljárásokhoz kapcsolódóan.

Szelektív figyelem

Emellett arra is fény derült az ÁSZ-nak köszönhetően, hogy 2009 és 2011 között a NAV szelektíven ellenőrizte a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező 3000 adózót, és legalább 30 kiemelt adózó esetében nemhogy a háromévente törvényileg előírt ellenőrzést nem végezte el, hanem egyáltalán nem is indított velük kapcsolatos vizsgálatot.

Az ÁSZ a jelentés tervezetét megküldte az NGM-nek és a NAV-nak. Észrevételei csak Vida Ildikónak voltak (44 darab), ám azokat a Számvevőszék nem tudta akceptálni. Varga Mihály inkább az elnök asszony felé fogalmazta meg észrevételeit: nyomban szüntesse meg a feltárt hiányosságokat, és határidőre mutassa be a 12 pontos intézkedési tervét. A teljesítésről a hét elején tájékoztatta a nyilvánosságot a NAV elnöke, és nem mulasztotta el kiemelni, hogy „a NAV minden évben az előző évinél több bevételt biztosít a költségvetésnek, és ebben egyrészt a korszerű kiválasztási rendszerből adódó célzott ellenőrzések, másrészt a behajtási eredmények is fontos szerepet játszanak”. A NAV létrejötte óta – írja Vida Ildikó – az ellenőrzések hatékonysága csaknem 80 százalékkal javult, arról meg nem ők tehetnek (hanem a szaktárca), hogy a felszámolás alatti cégek tartozására nem indíthatnak eljárást.

Így zajlottak az áthelyezések

Horváth András több orgánumnak is azt nyilatkozta, hogy nagy hiba volt a második Orbán-kormány részéről a Kiemelt Ügyek Igazgatóságának megszüntetése, mivel ők foglalkoztak a szervezett bűnözés láncolatos csalásaival (cukor, olaj, hús, chips stb.), amelyek ezermilliárdos kárt okoztak az országnak, és országos, sőt a határokon átívelő hatáskörrel rendelkeztek. A 2013. január elsejével váratlanul felszámolt NAV-igazgatóság harmincnál is több ügyosztályának dolgozóit szétszórták a többi igazgatóság között.

Egy lapunknak nyilatkozó revizor érintett volt a változásban. Beszámolója szerint a lezáratlan ügyek az áthelyezések után, igazgatóságonként szétosztásra kerültek, sok esetben más kollégákhoz, s még mindig vannak olyanok, amelyeket nem tudtak lezárni.

„Szerintem azért szüntettek meg minket, mert túl hatékonyak voltunk és kényelmetlenné váltunk a politikai és a bűnözői körök összefonódása számára. Emellett az is közrejátszhatott, hogy itt termeltük a legtöbb behajthatatlan adóhiányt, ami kifejezetten rontotta a NAV statisztikáit” – meséli a revizor, akinek az osztályán tucatjával fordultak meg olyan százmilliós ügyek, amelyeknek a legnagyobb jóindulattal is csak a 15 százaléka volt behajtható. Ennek egyik oka a hivatal túlbürokratizáltsága: mire az ügyek arra a szintre jutnak, hogy lépni lehessen, az adócsalók már árkon-bokron túl vannak, és az utánuk maradó fantomcégekkel vagy strómanokkal már semmit sem tud kezdeni a hatóság. Igaz ugyan, hogy ezeket a behajthatatlan, kiemelt ügyeket el lehetett volna vinni bírósági szakaszba a megállapított jogsértések alapján, de az ellenőrök többnyire túlterheltség miatt már nem forszírozták az amúgy is reménytelen esetek folytatását – meséli a revizor, aki úgy emlékszik, hogy amikor a hivatalhoz került, még kifejezetten adózóbarát szakértő volt, ám a Kiemelt Ügyek Osztályán szabályosan „megvadult” a pofátlanabbnál pofátlanabb adócsalási trükkök nagyságrendjén és mennyiségén. Megváltoztatta a szemléletét, és nagy lendülettel látott neki a leleplezéseknek.

Politikáról egy szót se

2010-ben aztán hivatalos leiratban tájékoztatták az állományt, hogy bármikor lehallgathatják nemcsak a dolgozók, hanem hozzátartozóik telefonjait is. Ezt akkor egy burkolt fenyegetésként élték meg, pláne, hogy a politikai témájú beszélgetéseket is kerülniük kellett a munkahelyen. Mindeközben folyamatosan cserélődtek a közép- és felsőszintű főnökeik, és tovább növelte a kiszolgáltatottságot, hogy a hivatalnál már vagy egy évtizede nem volt bérfejlesztés.

És valahogy mintha azok a kiemelt és kényes ügyek is felszaporodtak volna, amelyeknél a politika informális csatornákon keresztül közli, meddig mehet el a NAV, vagy milyen végeredményt várnak a vizsgálattól. Emberünk is részt vett olyan folyosói beszélgetéseken, amikor a kollégák egyeztettek, hogy kinek melyik esetében bukkant fel a felsőbb akarat. Egyet a saját portfóliójából is említ. Miniszterközeli cég alvállalkozói között talált áfacsalókat, és miután az elmarasztaló NAV-határozat másodfokon is jogerőre emelkedett, a vizsgált fővállalkozó cég bírósághoz fordult, ahol peren kívüli egyezség keretében megállapodott a NAV magas rangú tisztviselőjével és visszavonta keresetét. Ezt követően az adóhatóság vezetője elnöki felügyeleti jogkörében eljárva új eljárást rendelt el, amely – amellett, hogy rekordidő alatt lezárult – természetesen nem állapított meg jogsértést, így sem az elcsalt adót, sem a bírságot nem kellett megfizetnie a fővállalkozónak.

Olvasson tovább: