Kereső toggle

Civil láb a politika ajtónyílásában - Interjú Kész Zoltánnal

Elnyerte Navracsics mandátumát Veszprémben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A híreket szűrve kapta, a Facebooktól elzárták, stábja szinte bura alatt tartotta, hogy bírja a strapát, mely a választási kampányban ránehezedett. Egyetlen korábbi mondatát sem szégyelli, azokat sem, melyekkel sokat vádolták, és azt sem, amelyet ma már nem mondana. Kész Zoltán a civil társadalom ismeretlenségéből érkezett, és mint a legkisebb királyfi nyerte el Navracsics Tibor mandátumát Veszprémben, egy masszívan jobboldali körzetben.

Hogy viszonyul korábbi álláspontjához? Tényleg ma is vállalja, hogy korlátozni kellene az általános választójogot?

– Az álláspontom változik, az őszinteségem nem. Ha nagy érdem lenne a hajlíthatatlanság, nem lenne értelme vitázni, tehát el kell ismernem, bizony sokszor nincs igazam. De ezzel ön is így van, a választók is. Amikor belátom a tévedésemet, felmérem a súlyát is, és ha kell, igyekszem helyrehozni. Évek óta folytatok szervezett kampányt azért, hogy a polgárok éljenek a demokrácia adta, alanyi jogukkal, és ha választás van, szavazzanak.

Mindig ilyen önkritikus?

– Nem, szerencsére ritkán hibázok. (nevet)

A választási programjában nagyokat vállal: hogyan hoz majd létre korrupcióellenes hálózatot?

– Sokan vagyunk, akik szeretnénk megszabadítani a társadalmat ettől a rákos burjánzástól. Annyi a dolgunk, hogy együttműködjünk. Nem olyan nagy feladat ez, Juhász Péterrel, az Együtt társelnökével például máris nagyszerű a kapcsolat. Márpedig ő jelentős részsikereket ér el a korrupciófronton.

Részsikereket?

– Hát, igen. Ő felderít, a felderítésre szakosodott hatóság pedig nem tesz semmit. Ez így fél siker.

Mondja, Tóbiás József MSZP-elnöknek igaza van, amikor azt mondja, nélkülük nem nyert volna?

– Igaza van. De ettől nem lettem szocialista. Hozzáteszem, sem DK-s, sem liberális, sem a helyi Lokálpatrióta Egyesület tagja. Éppen az segített sikerhez, hogy nem szerelmesek akartunk lenni egymásba, nem szőröstül-bőrőstül elfogadni a másikat, hanem „csak” együttműködni. És ez működött. Kellettek a szocialisták, de kellettem nekik én is. Pártember nem nyert volna.

Milyen volt együttműködni ennyi párttal? Nem akartak a fejére nőni?

– Nézze, az ember a házasságában megtanulja a kompromisszumkeresés lényegét. Na, most nekem ebben a kampányban mintegy fél tucat feleséggel kellett egyeztetnem, hogy milyen nyakkendőt kössek. Azt is el kell mondanom, volt olyan feleség, akinek a rokonsága mintha ellenérdekelt lett volna a sikeremben, vagy inkább úgy fogalmazok: nem éreztem bennük az elszántságot. De nem neheztelek rájuk. Sok, részben eltérő ambíciót kellett együtt tartanunk, és ez sikerült. Mindannyian a győztes oldalon lehettünk, ez volt a cél.

Nem gondolkodott azon, hogy a lusta feleségtől elváljon?

– Megfordult a fejemben. De nem akartam a sértődött szerepébe bújni. Ez a veszprémi választás szimbolikus volt, kár lett volna veszni hagyni. Nem akartam az ezeréves betegségünket, a széthúzást választani. Engem a megoldáskeresés éltet, az pedig egyeztetéseken, párbeszéden, megértésen és tolerancián múlik, szóval nem magányos műfaj.

Függetlenként elég magányos lesz a parlamentben.

– Ugyan! Képzeljen el egy hekkert, aki széttrollkodja a hatalom buta-suta otrombaságait. Egy ilyen ember hamar társakra lel.

Széttrollkodni a hatalom otrombaságait? Ez nagyon trendi megfogalmazás, de mit takar?

– Mondok egy példát. Veszprémben azért lett idén a törvényi határidőre költségvetés, mert kiálltam a városháza elé, és elmondtam, hogy a fideszes városvezetés a választás utánra tervezi napirendre tűzni a büdzsé megtárgyalását, márpedig ezzel mulasztásos törvénysértést követnek el. A törvénysértést azért vállalják, mert – túl azon, hogy semmilyen káros következménye nincs egyéni, politikusi boldogulásukra – így akarják elkendőzni, hogy a tavalyi kampányukban hirdetett adócsökkentés csak kamu volt. A költségvetést végül elfogadták – ez első politikusi sikerem –, és igazam lett: adócsökkentés helyett idén 210 millió forinttal többet terveztek helyi adókból, mint korábban.

Hogyan lesz ebből uszoda Veszprémben? Ha ön a parlamentben is szét akarja „trollkodni” a hatalmat, elapadhatnak a városát éltető pénzcsapok.

– Nézze, a választók nem buták. Pontosan tudják, hogy egy nagyszájú ellenzékit a Tisztelt Házba küldeni rövid távon nem kifizetődő. Én biztosan nem tudok annyit idegründolni, mint Navracsics Tibor. De annyit Némedi Lajos sem tudna, hiszen narancs az ország, nem lehet mindenki kivételezett. Az emberek bölcsességét mutatja, hogy messzebbre tekintettek. Olyan voksot adtak le, mely reményt ad egy normálisabb ország felépítéséhez. Abban pedig az állam nem kegyként ad juttatásokat, hanem a döntési jogokat szolgáltatja vissza az önkormányzatoknak. A demokrácia nagy teher az egyénnek, mert felelősségteljes döntéseket igényel, ami sokkal kényelmetlenebb, mint ábrándos szemmel nézni a vezérre, és abban bízni, hogy ő majd a bolhát is kiűzi a macskából. Nem fogja kiűzni, sőt, ellopja még a bolhát is. Ezt látjuk, ez ellen kell fellépnünk.

Ahogy láttuk, az LMP ellen igen hatásosan lépett fel. Már-már úgy tűnt, Schiffer András simicskai eréllyel támadja önt azért, amit a választás napján állított róla és a pártjáról, nevezetesen, hogy összejátszottak a Fidesszel.

– Nem én állítom, fotók bizonyítják, hogy egy helyiségben, egy étteremben együtt töltötte az időt a Fidesz és az LMP néhány prominense, mindez a választás napján történt abban a városban, ahol éppen elbukik a kétharmad. Persze, lehet azzal védekezni, hogy csupán a kivételesen finom tökfőzelék miatt futottak össze, de azért ez a válasz egy kicsit odakozmáltnak tűnik. Ha én egy olyan ellenzéki párt tapasztalt vezetője vagyok, aki sok kritikát kénytelen elszenvedni pártja állítólagos Fidesz-közelisége miatt, akkor jobban vigyázok, kivel ebédelek az időközi választás napján.

Mégis hogyan történt ez a „leleplezés”?

– Aktivistáink szóltak, én pedig odamentem. Az étterembe nem engedtek be, de a kollégáim bent voltak, és látták, amit láttak.

Nevezetesen?

– Ott volt Schiffer András, és ott volt Kubatov Gábor is, hogy csak két nevet említsek.

Említsen másokat is!

– Ez a két név így együtt szerintem éppen eléggé beszédes.

Schiffer András azt mondja, bepereli, az LMP tehát biztosan nem lesz a barátja. Hogyan képzeli el a parlamenti munkát, ha már az ellenzéki oldalt is hekkeli?

– Nem feltétlenül a parlamentben kell stratégiai szövetségeseket találnom. Az én győzelmem civil győzelem. Az engem támogató pártoknak meg kell újulniuk, az első lépésük sikeres, le tudtak mondani arról, hogy saját embert indítsanak. De ez így hosszú távon nem működik, ha újrafogalmazzák magukat, megerősödnek, nem egy civillel akarnak majd hadba indulni. Ami engem illet, én is tudom, hogy a politikához pártok kellenek, stabil szervezeti háttér. Nem akarok a jelenlegi pártstruktúra része lenni, azoknak tudok alternatívát mutatni, akik szerint az ellenzéki megújuláshoz a civil társadalom tud muníciót adni. Ha úgy tetszik, a civilek lába vagyok, ami nem engedi, hogy a hatalom vagy a politikai elit ismét a társadalom orrára csapja a törvényhozás kapuját.

Olvasson tovább: