Kereső toggle

Ha becsődöl a család

Akcióban a KDNP

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tavasszal kerülhet a parlament elé a KDNP régóta dédelgetett álma, a családi csődvédelem intézménye. A beragadt devizásokon ugyan nem segít, de a közüzemi számlákat és hitelkártyájuk tartozásait halmozóknak szalmaszálat jelenthet, még akkor is, ha a követeléskezeléssel foglalkozó szakmabeliek szerint félő, hogy csak a fizetési hajlandóság ellen hat majd az egyébként ígéretes ötlet.

A kereszténydemokraták már 2013-ban belengették, hogy nem csak a bajba jutott ingatlanhitelesekre gondol a kormány, hanem az áru- és fogyasztási hiteleken megcsúszott, vagy éppen a lakástörlesztők, személyi kölcsönök miatt notórius sárgacsekk-gyűjtőkre is. (Egyes becslések szerint minden ötödik magyarnak van rezsitartozása, 2014-ben 350 ezer hatósági behajtást kezdeményeztek a közüzemi cégek.) Aztán a választási kampányok hátrébb sorolták a témát a tennivalók listáján, mígnem Harrach Péter frakcióvezető karácsony táján ismét napirendre tűzte azzal, hogy tavasszal már gombot is lehet rá nyomni, és 2016-tól bevezetésre is kerül. A témafelelős Rétvári Bence alelnök lett, aki a múlt héten az igazságügyi tárcához továbbította a pártja által kidolgozott törvényjavaslatot, melyet a devizahitelesek megmentéséről szóló csomag elfogadása utáni következő lépésnek tart.

A családi csődvédelem elsősorban azoknak tervez segíteni, akik nincsenek reménytelenül eladósodva, viszont tartozásuk mértéke meghaladja a vagyonukat és a várható jövedelmüket. Ők azok, akik hiába törlesztik rendszeresen tartozásaikat, valamennyit még gyermekeikre is áthagyományoznak majd haláluk esetén. A jogszabálytól azt várják szülőatyjai, hogy nullára hozza fel a jó szándékú polgárt, és ad neki egy második esélyt a konszolidált élethez.

A lehetőség önkéntes vállalással indul, és hosszú távú, akár évtizedes együttműködést feltételez az állam által delegált csődgondnokkal (vagyongazda), aki egy pénzügyi terv alapján tulajdonképpen átvenné az irányítást az egyén vagy család gazdálkodása fölött. Számba veszi az értéktárgyakat és a jövedelmeket – munkabér, minimálbér, közmunka, családi pótlék, adóvisszatérítés – és racionalizálja a kiadásokat, ami pedig nem létszükséglet a család megélhetéséhez, azt átpasszolhatja a banknak. Innentől elvileg már csak az adós fegyelmezettségén és fizetési hajlandóságán múlik, hogy mikor szabadul a tartozástól, mivel az eljárási költségeket az állam vállalná magára, a bank/társasház/önkormányzat/egyéb hitelező pedig kénytelen lenne lemondani követelései egy részéről. Rétvári Bence szerint ez nem fog fájni például a bankoknak, mivel sokszor amúgy is 30-40 százalékos értéken adják el különböző faktoring cégeknek a behajthatatlan követeléseket. A tervezet sávosan határozza meg az egyes tartozások esetén gyakorolható nagylelkűség mértékét: átlagban 20-50 százalékos engedményre lehet számítani.

Az ésszerűség jegyében a csődvédelemnek lesz több százezer forintos alsó és több milliós felső határa is, hiszen van az a szint, ahol már ez a beavatkozás sem segít. A dolog sérülékenységét mutatja, hogy egy bedőlt lakáshitelnél a csődvédelem csak akkor tud segíteni, ha az ingatlan értéke nem elég a tartozás fedezésére, és a dolgozó nem tudja önerőből kifizetni a maradékot. Vagyis a lakást/házat mindenképpen viszi a bank.

„Nagyjából 1-6 millió forint közötti adóssággal bíró, havi szinten 50-100 ezer forint közötti összeget törleszteni képes embereknek jelenthet segítséget a tervezett jogszabály” – mondta el a Heteknek dr. Nemes Ákos. A Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetségének (MAKISZ) titkára szerint a jelzálogos piac kintlevőségei mellett jelentősnek mondható a rezsi- és a közteheradósság-állomány is, ahol ráadásul az állam saját választóival kerül érdekellentétbe, mivel minden fizetési kötelezettség alóli kibúvást segítő rendelkezés a GDP-t veti vissza, és ezáltal a költségvetési hiányt növeli. A szakember ezért fontosnak tartaná olyan garanciák beépítését a jogszabályba, amelyek kizárják, hogy a magáncsőd intézményét a vagyonukat kimentő, feketejövedelmű, notórius nemfizetők is igénybe vehessék. A visszaélések elkerülésére Nemes Ákos a gyámokhoz hasonló jogkörökkel ruházná fel a csődbiztost, illetve a magáncsődöt jelentő személyt egy teljes átfogó adóvizsgálatnak is alávetné, hogy a tényleg bajbajutottakon segítsen a rendszer. Ha ezt teszi, a szövetségi titkár szerint olyan rétegeket vezetne vissza az ország pénzügyi véráramlásába, amelyek egy ideje nem voltak ott jelen. A feladat komplexitása miatt a NAV szerepvállalása elkerülhetetlen, de úgy látja, szükség lesz minősített követeléskezelők, családsegítők, szociális munkások, jegyzők stb. közreműködésére is.

A 2000-es évek elejétől a szakmában dolgozó Wellsec Vagyonvédelmi és Követeléskezelő Kft. tulajdonos-ügyvezetője arról számolt be lapunknak, hogy mind a fizetési képesség, mind a fizetési hajlandóság nagymértékben csökkent az elmúlt években Magyarországon. Bodor János szerint a devizahiteles perek és a mentőcsomag sok adóst arra ébresztett rá, hogy tulajdonképpen szankció nélkül meg lehet úszni akár még egy közüzemi tartozás kifizetését is. Pláne, ha a procedúra végére érve nincs is mit végrehajtani az ügyfélnél.

Jelenleg több ezer sikerdíjért dolgozó cég osztozik a piacon, igaz, őket nem csak közös képviselők vagy önkormányzatok keresik meg, hanem magánszemélyek, cégek, bankok is. Utóbbiakkal kapcsolatban Bodor János megjegyzi, hogy – szemben Rétvári Bence államtitkár becslésével – nem 30-40 százalékért adják tovább a követeléseket, hanem annak csupán a tizedéért, és általában azokat, amelyek már „lerágott csontok”, és mint „kétes kintlevőséget” portfóliótisztítás miatt ki akarják végre vezetni a könyveikből.

A szakember megítélése szerint hazánkban azért nem fog olajozottan működni a magáncsőd intézménye, mert a legtöbb adósság spirálra (hitelből fedezett hitel) nem nyújt megoldást, továbbá a magyar emberek nem olyan könnyen adják át a költéseik fölötti rendelkezés jogát egy állami beavatkozónak. A csődbiztosokat egyébként azok közül az elmúlt két évben lecserélt végrehajtók és felszámolók közül gondolja verbuválhatónak az ügyvezető, akik egy nem túl nagy összegért precízen megvalósítják az állami direktívát.

Nem a magyarok a legpesszimistábbak

Az Ipsos 25 országban végzett közvélemény-kutatásának eredményei nem igazolják vissza a gazdasági válságból való kilábalásról szóló optimista vélekedéseket. A tavalyi évben világszerte átlagosan 39 százaléknyian minősítették hazájuk gazdasági teljesítményét jónak, s ez az arány alig magasabb az előző két esztendőben mért 37-37 százaléknál. A magyar lakosság gazdasági közérzete az elmúlt években javuló tendenciát mutatott, de még mindig a nemzetközi elégedettségi rangsor vége felé helyezkedünk el. 2012-ben a magyarok 5, egy évvel később 11 százaléka értékelte kedvezően a nemzetgazdaság állapotát, míg tavaly átlagosan 18 százalék. 2014 végén a 25 országból álló ranglista 21. helyére kerültünk, a miénknél kedvezőtlenebb a gazdasági helyzetértékelése a dél-koreaiaknak, a spanyoloknak, a franciáknak és az olaszoknak.

Olvasson tovább: