Kereső toggle

Bede Márton, a stigmatizáló

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„A Hitgyüli Simicska Lajosban látja a demokrácia megmentőjét. A szekta/karizmatikus keresztény egyház/üzleti vállalkozás médiabirodalmának egyik tagja, az ATV egy másikra, a Hetekre hivatkozva arról ír, hogy a „Louis”-ként és „Szörnyeteg Lajos”-ként is ismert oligarcha a jobbikosodástól szeretné megvédeni a Fideszt”.

A fenti gondolatmenet nem az Amerikai Népszavában, még csak nem is a kurucinfón jelent meg: Bede Márton szellemi terméke a 444.hu-n.

Mi történt? Bede Márton elolvasta a Hetek cikkajánlóját az atv.hu-n, majd 1034 leütéses cikkében megpróbálta kiadni magából a felgyűlt indulatot, és földbe döngölni a Heteket, az ATV-t és a Hit Gyülekezetét.

Mielőtt végigvennénk Bede főbb állításait, idézzük fel, miről szólt Újraosztás című cikkünk (Hetek, 2015. január 23.), illetve az ahhoz készült cikkajánló.

Arról szólt, hogy a médiapiac kormányzati átalakítása kapcsán az eddiginél vélhetően kedvezőtlenebb helyzetbe kerülő Simicska Lajos – a Fidesz egyik gazdasági háttérembere – ezentúl állami pénzek nélkül is megpróbálja fenntartani lapjait, televízióját.

Bede Mártonnál ez a mondatunk csapta ki a biztosítékot: „A lap forrása Simicska – szerinte erős – felelősségérzetével is magyarázta, miért áll bele a meccsbe, és például miért nem költözik el egy nyugodt országba, hiszen vagyona – amit egyébként soha nem cáfoltan túlnyomó részben közbeszerzések révén szerzett főként Fidesz-kormányok alatt – ezt lehetővé tenné.”

Bede Márton néhány éve „szórakoztatóipari szereplőként” határozta meg saját magát. Én inkább a gyűlöletipari ipari tanulót használnám. Bede cikkében ugyanis nincsen semmi szórakoztató, valami megmagyarázhatatlan rosszhiszeműség annál inkább. Ám ennek az útnak is csak az elején jár, hiszen profik gyűlölködés közben sem szoktak olyan ostoba következtetésre jutni, hogy egy hetilap cikkében megszólaltatott szereplő véleménye a lapkiadó mögött álló közösség – jelen esetben egy egyház, a „Hitgyüli” – véleménye lenne. (Ebben a gondolatmenetben annyi a logika, mintha például Bede a dollár erősödéséről készítene interjút valakivel, mire én megírnám, hogy a 444.hu mögött álló Magyar Jeti Zrt. a forint bedőlésére spekulál.) Bede mégis ilyen abszurd következtetésre jutott, arra már azonban nem vette a fáradságot, hogy legalább megkísérelje megmagyarázni, hogyan. Persze, nyilván nem is akarta, úgy tűnik, inkább már csak kinyilatkoztat.

Azon természetesen lehet és kell is vitatokozni, lehet-e Simicska Lajos a magyar demokrácia védelmezője. Lehet, hogy nem lehet. Bede cikkéből viszont úgy látom, ő még annyira sem. Mert tény, hogy Simicska gazdasági ténykedésével kapcsolatban sok jogos kérdés felvethető, de az is igaz, hogy Bedével ellentétben Simicska nem stigmatizált sem embereket, sem közösségeket. (A felhorgadás előtt jelzem: ez a cikk nem a fideszes vállalkozóról, hanem Bede Mártonról szól!) Zavarba ejtő, mennyire intoleránsak tudnak lenni időnként a Bede-féle toleranciabajnokok – ha a sajátjuktól eltérő gondolkodású, hitű emberekkel, véleményekkel találkoznak.

A címbeli hazugsága után Bede úgy tesz, mint aki nem tudja, hol él: „Szekta /karizmatikus keresztény egyház”, írja a Hit Gyülekezetével kapcsolatban azt lebegtetve, kérdés, hogy egyház-e az egyház. Pedig ennek eldöntésére megvannak a megfelelő személyek és támpontok. Egyrészt a Teremtő Isten – akit nem Bede Mártonnak hívnak –, másrészt a hatályos magyar jogszabályok. Lehet, hogy Bede Márton még nem hallott az 1895-ös, az 1990-es, illetve a most is hatályban lévő 2011-es egyházügyi törvényekről – melyek alapján csakis egyházként határozható meg a Hit Gyülekezete –, ám ahelyett, hogy cikkírás előtt utánanézne, kurucinfó-szintű szektázásba kezd.

Úgy tűnik azonban, Bede Márton teljes szellemi kielégüléséhez az egyház üzleti vállalkozássá degradálásának jól ismert fordulata is szükséges. Persze a maga sunyi módján, ezt is csak lebegtetve: vagy egyház, vagy biznisz, vagy szekta. A neonácik a maguk bizniszszektázásával egyenesebbek, mint Bede. Aki, ezek szerint, arról sem hallott még, hogy az egyházak világszerte működtetnek szociális és oktatási intézményeket, kulturális tevékenységet folytatnak, médiát, egészségügyi intézményeket alapítanak és tartanak fenn. Törvényesen. És – mint például a Hit Gyülekezete is – saját híveik önkéntes adományaiból. Amihez egyébként Bede Mártonnak annyi köze van, mint rövid cikkének a valósághoz. És az újságíráshoz.

Olvasson tovább: