Kereső toggle

Hogy áll a hidegháborús zivatarban Orbán?

Egyre beljebb a mocsárban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bár egyre nagyobb veszteségeket kénytelen elkönyvelni Oroszország a Nyugattal vívott geostratégiai háborúban, győztest még nem lehet hirdetni. A Déli Áramlat gázvezeték építésének leállításával azonban nemzetközi téren a magyar kormány is „arcvesztést” könyvelhet el, miközben a paksi atomerőmű bővítése egy olyan „szálka”, amelyet az Egyesült Államok tovább piszkál.

Egy hónapja szólaltattuk meg Krausz Tamás történészt, Deák András külpolitikai, illetve energiapolitikai szakértőket arról, hogy mekkora a nemzetközi mozgástere Magyarországnak. A szakértők egyöntetűen állították, hogy kőkemény helyzetbe került a kormány, mert „beszorult” Washington és Moszkva közé: miközben az Európai Unió és a NATO tagjaként az Egyesült Államok a szövetségesünk, Oroszország legfeljebb a partnerünk.

Krausz Tamás történész, Oroszország-szakértő, egyetemi tanár akkor úgy érvelt, Orbán Viktor ott követte el a hibát, hogy figyelmen kívül hagyta az Egyesült Államok és Oroszország között kitörni készülő hidegháborút. Washington szeretné elkerülni azt, hogy Moszkva új energiahatalomként olyan globális játékossá, „ellensúllyá” váljon, amely önálló befolyási övezetekkel rendelkezik, s képes lehet politikai rendszereket létrehozni, „illiberális demokráciák” létrejöttét inspirálni, amihez az energiahordozóikon keresztül akár anyagi hátországot is tud teremteni.

Az „új hidegháború” sajátos gazdasági háborúban is testet ölt. Az amerikaiak elérték, hogy a közel-keleti olajtermelők levigyék az olaj árát, hogy az áresés következtében az energiahordozók eladásából „élő” Moszkva – tehát a Putyin-rendszer – pénzügyi veszteséget könyveljen el, hátha így gyengül a befolyása. A drámai olajáresés következtében Moszkva bejelentette, hogy nem építi meg a Déli Áramlat kőolajvezetéket, mert nincsen rá forrása. Bár nem ezzel indokolták a projekt leállítását, hanem az Európai Unió versenyjogi ellenállásával, de az elemzői konszenzus szerint a valódi indok, hogy a Gazpromnak, azaz az orosz államnak nincs rá pénze.

Krausz Tamás a fejleményeket értékelve kifejtette a Heteknek: az amerikaiaknak sikerült végül elérni, hogy „megromoljon” az orosz–uniós, illetve az orosz–német kapcsolat is. „Az olajáresés és a szankciók miatt gazdaságilag vesztésre áll Moszkva, működni látszik a mesterséges izoláció, de lehet, hogy új gazdasági szövetségesek keresésével, így India és Kína felé nyitva Putyin megpróbálja orvosolni a helyzetet” – fogalmazott az egyetemi tanár, aki egyébként elhúzódó, fokozódó hidegháborúra számít, hiszen az orosz lakosság legendás tűrőképessége lehetővé teszi ezt Putyin számára. Mint fogalmazott: Moszkva 1990 előtt a világgazdaság 10 százalékát „jelentette”, ma csupán 2,5 százalékát, miközben befolyási övezete is csökkent – egyebek mellett például a Közel-Keleten. Vlagyimir Putyin ebben a helyzetben nem hátrálhat, de az biztos, hogy Moszkvában most újraértékelik a Nyugattal való kapcsolatot.

„Putyin annyiban folytatta a gorbacsovi politikát, hogy ő is nyitott a Nyugat felé, a nyugati gazdaságba igyekeztek integrálódni, most viszont azt érzékelik, hogy Washington geostratégiai törekvései miatt ennek az izoláció, a háttérbe szorítás lett a következménye. Ebben a helyzetben Ukrajnában nem hátrálhatnak, ezért az ukrán konfliktus egy egyre mélyebb, olyan »mocsaras« politikai tereppé válik, ahol azonban inkább az oroszoknak van helyismeretük” – érvelt Krausz, aki szerint Orbán Viktor és a magyar politika mind Nyugaton, mind Moszkvában ennek a problémahalmaznak a „tükrében” kerül értelmezésre.

„Most úgy tűnik, hogy Orbán Viktor a hintapolitikájával inkább presztízsveszteséget szenvedett. Nem tűnik egyértelműnek, hogy Budapestet szövetségesnek tekintik-e Moszkvában, hiszen az Oroszország elleni szankciók kérdésében Magyarország végül a kemény álláspontra helyezkedett. Igaz, Putyin a közelmúltban felhívta Orbánt a Déli Áramlat ügyében, de ma még nem látható, hogy ennek mekkora a jelentősége” – tette hozzá az Oroszország-szakértő. Krausz szerint Washington, amelynek elsősorban geopolitikai céljai vannak a térségünkben, fékezni próbálja az orosz tőke expanzióját Kelet-Európában, így a paksi atomerőmű építését számos kritika fogja kísérni az Egyesült Államok politikusai és sajtója részéről. Oroszország, látva, hogy az Európai Unióban jelentős erők támogatják a Déli Áramlatot, láthatólag csak taktikai okokból, nem véglegesen mondott le róla.

Magyarország vs. Finnország

Thomas Melia, amerikai helyettes külügyi államtitkár a közelmúltban az ATV-nek adott rendkívüli interjújában különösen élesen, és a diplomáciában szokatlan nyíltsággal beszélt ez utóbbi kérdésről: „Bármely modern demokráciában aggasztónak tekinthetjük az átláthatóság hiányának a magas fokát, amely a paksi szerződést megelőzte. Egy ekkora horderejű döntést, társadalmi és szakmai viták nélkül! De az orosz technológiától való függés, az orosz rendszerbe való becsatlakozás harminc évre előre – szerintünk ez a rossz irány. A mi célunk az orosz energiaintegráció csökkentése!”

Az atomerőmű csak a jéghegy csúcsa

Deák András, az MTA Világgazdasági Intézet tudományos főmunkatársa lapunknak kifejtette, hogy az amerikai és a japán stratégiai gondolkozásban egy orosz atomerőmű felépülése bárhol a világban jóval több, mint egy szimpla üzlet. Sőt, azt csak a jéghegy csúcsának tartják, ami azt mutatja, hogy „súlyos dolgok” – például titkosszolgálati aktivitás vagy politikai összefonódások – vannak a mélyben.

Arra a kérdésünkre, hogy Thomas Melia ezért fogalmazhatott-e élesen a paksi bővítés kapcsán, Deák András azt válaszolta: „a 12,5 milliárd eurós paksi atomerőmű-bővítés tízszerese a Déli Áramlat magyarországi szakasza bekerülési költségének. Természetes, hogy a paksi beruházás jelentősebb az Egyesült Államok számára is, mint a Déli Áramlat, hisz a nukleáris energián keresztül 30-40 évre összekapcsolja, függő viszonyba hozza Magyarországot Moszkvával.”

Az MTA Világgazdasági Intézet tudományos főmunkatársa szerint Orbán Viktor hibát követett el, hogy a legrosszabb pillanatban lépett be az orosz–amerikai viszály erőterébe, mert most mind a két fél lojalitás kérdéssé teheti, hogy miként döntenek Budapesten. „Most csak a konfliktus »kiülésében« bízhat Orbán Viktor” – tette hozzá Deák, aki szerint az amerikaiaknak sikerült megállítania Putyint, és Moszkva óriási gazdasági és politikai veszteségeket szenved el, amit a Déli Áramlat-projekt megfeneklése bizonyít.

Véleménye szerint jól látszik, hogy az Egyesült Államok a térség geopolitikai viszonyaiba hatékonyan be tud avatkozni, azt viszont sajnálja, hogy Washington nem tesz be erőforrásokat a térségbe, például valójában nem nyújt ahhoz segítséget, hogy Európa ezen térségében megoldódjon az energiabiztonság. „Az oroszok által menedzselt Déli Áramlat ugyanis nagyobb ellátásbiztonságot jelentett volna. Darth Vader is lehet migrénes, tehát előfordulhat, hogy az oroszokon kívülálló okból a jelenlegi gázvezetékeken nem lehet energiahordozót szállítani, ezért a Déli Áramlat többletbiztonságot jelentett volna” – érvelt Deák, aki szerint az alternatív tervek, például az úgynevezett török vezeték még csak a tervezési fázisban vannak.

A nagy kommunikációs csata

Orbán Viktor utasította Vida Ildikó NAV-elnököt, hogy perelje be az amerikai ügyvivőt, míg André Goodfriendet felszólította, hogy legyen férfi, azaz álljon magyar bíróság elé. Azt nem tudni, hogy ezzel kihúzza-e a kormányfő a kitiltási ügy méregfogát, de azt igen, hogy egészen bonyolult, már-már megoldhatatlannak tűnő jogi helyzet elé állította Vida Ildikót. Ha kérése teljesíthetetlen, ezzel a lépéssel akár le is válthatja úgy a NAV vezetőjét, hogy nem hódolt be az amerikaiaknak. Az európai politikai élet sajátossága, hogy amikor egy-egy kormánypárt a saját „uralkodásának” időszakában kezd rendcsinálásba, és korrupciós ügyek miatt kormánytisztviselőket vagy politikusokat tartóztatnak le, az a politikai haszon tekintetében olykor visszafelé sül el. A „tiszta kezek” mozgalmát elindító kormánypártok általában népszerűségvesztést szenvednek. A legfrissebb példák közül ilyen a spanyol néppárt vagy a román szociáldemokraták. A Horn-kormány idején kirobbanó Tocsik-ügy – amelybe miniszterek buktak bele – például hozzájárult az MSZP–SZDSZ-koalíció 1998-as bukásához. A korrupcióellenes szervezetek felmérései szerint Magyarországon jelentős a korrupció, és az átlagemberek is így gondolkodnak erről a közvélemény-kutatások szerint.

A Fidesszel kapcsolatban a kitiltási ügy „robbantotta be” a közvélekedésben a korrupció gyanúját. Olaj volt a tűzre, hogy vezető fideszes politikusokról, fontos politikai háttéremberekről derült ki, hogy az elmúlt pár évben alaposan vagyonosodtak. A történet pikantériája, hogy az Egyesült Államok egy nevet sem hozott nyilvánosságra. Vida Ildikó saját magát buktatta le, amikor egy interjúban bevallotta, hogy szerepel a kitiltottak listáján. Sőt, az egész kitiltási ügyet egy, a Fidesz holdudvarához köthető gazdasági napilap teregette ki, vélhetően kapitális baklövést követve el ezzel. Az Egyesült Államok csak az óriási sajtóérdeklődés miatt pontosította az információkat. A kormány ellenben azt a taktikát választotta, hogy eljátssza: nem tudják, milyen korrupcióról van szó. André Goodfriend legutóbb a Heti Válasznak adott interjúban azt mondta: „Az, hogy egyeseket a 7750-es elnöki proklamáció alapján nem engedünk be az Egyesült Államokba, annyit jelent: úgy hisszük, vannak olyan magyar kormányalkalmazottak, akik korrupt cselekményekben vesznek részt.” Arra a kérdésre, hogy akkor Vida Ildikó NAV-elnök korrupt-e az USA szerint, vagy csupán nem tesz eleget a korrupció ellen, azt válaszolta: „Konkrét személyekről nem beszélek, de az információ, amelyre a beutazási tilalmat alapoztuk, nem pusztán arra vonatkozik, hogy az érintettek keveset tettek.” Orbán Viktor hétfőn, élő parlamenti közvetítésben adott ultimátumot Vida Ildikó NAV elnöknek, miszerint vagy záros határidőn belül pert indít André Goodfriend budapesti amerikai ügyvivő ellen, vagy leváltja az adóhatóság éléről. A sztori azért érdekes, mert az ügyvivő diplomáciai mentességet élvező személy, és nem egyértelmű, hogy perelhető-e egyáltalán Magyarországon. Kérdéses, hogy a Heti Válasz cikkében megvalósult-e rágalmazás. Ha igen, akkor eljöhet-e az a pillanat, amikor a perben sor kerülhet a valóság bizonyítására. Egyébként a héten a budapesti amerikai nagykövetség feltöltött egy videót a Facebookoldalára arról, hogy szerintük mi is a korrupció. Egy rövid idézet ebből: „Tisztviselők, akik ellenszolgáltatást várnak az állami szerződésekért. Tekintélyelvű vezetők, akik az állam zsebéből lopnak, hogy saját vagyonukat gyarapítsák.”

A nagy kommunikációs csata

Orbán Viktor utasította Vida Ildikó NAV-elnököt, hogy perelje be az amerikai ügyvivőt, míg André Goodfriendet felszólította, hogy legyen férfi, azaz álljon magyar bíróság elé. Azt nem tudni, hogy ezzel kihúzza-e a kormányfő a kitiltási ügy méregfogát, de azt igen, hogy egészen bonyolult, már-már megoldhatatlannak tűnő jogi helyzet elé állította Vida Ildikót. Ha kérése teljesíthetetlen, ezzel a lépéssel akár le is válthatja úgy a NAV vezetőjét, hogy nem hódolt be az amerikaiaknak.
Az európai politikai élet sajátossága, hogy amikor egy-egy kormánypárt a saját „uralkodásának” időszakában kezd rendcsinálásba, és korrupciós ügyek miatt kormánytisztviselőket vagy politikusokat tartóztatnak le, az a politikai haszon tekintetében olykor visszafelé sül el. A „tiszta kezek” mozgalmát elindító kormánypártok általában népszerűségvesztést szenvednek. A legfrissebb példák közül ilyen a spanyol néppárt vagy a román szociáldemokraták. A Horn-kormány idején kirobbanó Tocsik-ügy – amelybe miniszterek buktak bele – például hozzájárult az MSZP–SZDSZ-koalíció 1998-as bukásához.
A korrupcióellenes szervezetek felmérései szerint Magyarországon jelentős a korrupció, és az átlagemberek is így gondolkodnak erről a közvélemény-kutatások szerint. A Fidesszel kapcsolatban a kitiltási ügy „robbantotta be” a közvélekedésben a korrupció gyanúját. Olaj volt a tűzre, hogy vezető fideszes politikusokról, fontos politikai háttéremberekről derült ki, hogy az elmúlt pár évben alaposan vagyonosodtak.
A történet pikantériája, hogy az Egyesült Államok egy nevet sem hozott nyilvánosságra. Vida Ildikó saját magát buktatta le, amikor egy interjúban bevallotta, hogy szerepel a kitiltottak listáján. Sőt, az egész kitiltási ügyet egy, a Fidesz holdudvarához köthető gazdasági napilap teregette ki, vélhetően kapitális baklövést követve el ezzel. Az Egyesült Államok csak az óriási sajtóérdeklődés miatt pontosította az információkat. A kormány ellenben azt a taktikát választotta, hogy eljátssza: nem tudják, milyen korrupcióról van szó.  
André Goodfriend legutóbb a Heti Válasznak adott interjúban azt mondta: „Az, hogy egyeseket a 7750-es elnöki proklamáció alapján nem engedünk be az Egyesült Államokba, annyit jelent: úgy hisszük, vannak olyan magyar kormányalkalmazottak, akik korrupt cselekményekben vesznek részt.” Arra a kérdésre, hogy akkor Vida Ildikó NAV-elnök korrupt-e az USA szerint, vagy csupán nem tesz eleget a korrupció ellen, azt válaszolta: „Konkrét személyekről nem beszélek, de az információ, amelyre a beutazási tilalmat alapoztuk, nem pusztán arra vonatkozik, hogy az érintettek keveset tettek.”           
Orbán Viktor hétfőn, élő parlamenti közvetítésben adott ultimátumot Vida Ildikó NAV elnöknek, miszerint vagy záros határidőn belül pert indít André Goodfriend budapesti amerikai ügyvivő ellen, vagy leváltja az adóhatóság éléről. A sztori azért érdekes, mert az ügyvivő diplomáciai mentességet élvező személy, és nem egyértelmű, hogy perelhető-e egyáltalán Magyarországon. Kérdéses, hogy a Heti Válasz cikkében megvalósult-e rágalmazás. Ha igen, akkor eljöhet-e az a pillanat, amikor a perben sor kerülhet a valóság bizonyítására.
Egyébként a héten a budapesti amerikai nagykövetség feltöltött egy videót a Facebookoldalára arról, hogy szerintük mi is a korrupció. Egy rövid idézet ebből: „Tisztviselők, akik ellenszolgáltatást várnak az állami szerződésekért. Tekintélyelvű vezetők, akik az állam zsebéből lopnak, hogy saját vagyonukat gyarapítsák.”

Olvasson tovább: