Kereső toggle

Német mintára készülhet az új egyházügyi törvény

Sokadik nekifutás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Új egyházügyi törvényen dolgozik a kormány, mondván: az Amerikának és az EU-nak is ellenszenves jogszabály módosításokkal sem menthető meg, így tavaszra lecserélik. Bár az illetékes miniszter szerint még csak a koncepcióalkotás stádiumánál tartanak, az irányt kikövetkeztethetjük abból, hogy két kollégáját Németországba küldte, a helyi szabályozási modell tanulmányozására.

Hogy e fronton változások szele fúj, Gulyás Gergelytől hallhattuk először az ATV vasárnapi Szabad szemmel című műsorában. A törvényalkotási bizottság fideszes elnöke egyenesen azt állította, hogy az „egyházügyi törvény például biztosan nem segítette az amerikai–magyar kapcsolatokat”, azért a feszültségoldás egyik állomásaként a sokat vitatott jogszabályhoz is hozzányúlnak. A feladatot Trócsányi László igazságügyi miniszter „nyerte meg”, aki a VS.hu-nak megerősítette, hogy a felmerült problémákat valószínűleg nem tudják a meglévő törvény kozmetikázásával megoldani, noha annak is vannak hasznosítható elemei. Az új modell kidolgozása során a strasbourgi bíróság bírálatait tekinti kiindulópontnak. Mint ismert az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete annak nyomán született, hogy a hatályos magyar szabályozás által diszkriminált kisegyházak egy része – a hazai lehetőségek kimerítése után – a nemzetközi „végső fórumhoz” fordult jogorvoslatért.

Trócsányi október eleje óta dolgozik öt kollégájával az új koncepción, amit még idén be is szeretne nyújtani a kormánynak, hogy az országgyűlés tavaszi ülésszakában gombot lehessen rá nyomni. A miniszter vonatkozó nyilatkozataiból kiderül, hogy mindenek előtt a legkritikusabb ponthoz nyúlnak hozzá, jelesül az egyházzá nyilvánítás feltételeihez (például létszámhatár). Ennek pillanatnyilag szerves része, hogy a bürokratikus procedúrák után az országgyűlés kétharmados többsége is rábólintson az aspiráns közösségre. A változtatások egyik lehetséges iránya kiszervezné ugyan a honatyák kezéből ezt a hatáskört, meghagyná viszont a tulajdonképpeni lényeget: a valamely egyházzal való együttműködésről szóló parlamenti döntést. A tervezet részét képezi továbbá a jelenleg hatályos törvénnyel az egyházaknak juttatott jogosítványok felülvizsgálata és újragondolása. Trócsányi – bevallása szerint – a németországi egyházügyi modellben lát követendő mintát, ezért két munkatársát is Németországba küldte, hogy tanulmányozzák a rendszer idehaza is „hasznosítható elemeit”.

Kulcskifejezés: közjogi testület

A német egy történetileg erősen meghatározott modell félúton az államegyházi és a két entitást szétválasztó rendszerek között. Németországban az állam és az egyház intézményes és szervezeti értelemben szigorúan elválasztott, ugyanakkor az állam nem közömbös, hanem pozitív semlegességet tanúsít az egyházak irányába. Ez azt jelenti, a történelmi hagyományokat és az intézményi kereteket figyelembe véve, számos területen együttműködik, és támogatja a bevett népegyházakat (például katolikus, ókatolikus, protestáns, ortodox, zsidó, muszlim, Bahai, baptista, mennonita). Ennek kereteit az alkotmány, valamint az állami egyházjog mellett a két fél külön szerződései szabályozzák, amit leggyakrabban tartományi hatáskörbe utalnak. Az ilyen szerződésekre Németországban is hatással van az állam és a Szentszék között 1933-ban, vagyis Adolf Hitler regnálása idején létrejött – és a német alkotmány által máig hatályában fenntartott –, nemzetközi szerződés erejével bíró konkordátum.

Az együttműködés alapja valójában nem az egyházi státusz. A német szabályozás azoknak a vallási közösségeknek – ezek egyházmegyéinek, püspökségeinek, fiókszervezeteinek, alapítványainak –, amelyek korábban már rendelkeztek vele, vagy amelyek alapító okirata és tagjainak létszáma tartós garanciát jelent a fennmaradásra, közjogi státuszt biztosít. A többi vallási közösség elsősorban közhasznú és nonprofit polgári jogi egyesület formájában működhet. Ők is kérhetik az úgynevezett „közjogi testületté” nyílvánításukat, amely jelenleg tartományi hatáskörben van (konkrétan a helyi „kultuszminiszter” kiváltsága). E státusz elnyeréséhez a tartomány lakosságának egy vagy két ezrelékét meghaladó tagságot, harmincéves fennállást, és – az állami támogatások és társadalmi juttatások hiányában is – kielégítő financiális állapotot kell igazolniuk a jelentkezőknek. (Országos hír lett például a Jehova Tanúi Egyház bejegyzési kérelme, akiknek tartományi szinten elutasították a közjogi testületté nyilvánítását, ám a Legfelsőbb Bíróság végül nekik adott igazat a jogvitában).

Közjogi testületekként az egyházak adókedvezményekben, illeték- és költségmentességben részesülnek, megbízhatják az államot az egyházi adó beszedésével és továbbításával, nincsenek állami felügyelet alatt, oktatási és szociális intézményeket alapíthatnak és működtethetnek, vallási célt szolgáló beruházásokat bonyolíthatnak, hittanóráik államilag szervezettek a közoktatásban.

Az egyesületként működő egyházak mindezekből kimaradnak, adományaik és gyűjtéseikből származó bevételeikkel – melyek csak akkor adómentesek, ha társadalmi célokra fordítják őket – szigorúan el kell számolniuk éves adóbevallásukban; az alkalmazásukban álló lelkész fizetése után még egyszer annyi járulékot kötelesek fizetni az államnak; és bármilyen haszonnal járó tevékenységüknek (például könyvkiadás) súlyos adóvonzata van. Ugyanakkor a jogszabályok értelmében az óvodák, idősotthonok vagy vallási célú épületek fenntartása és üzemeltetése, illetve a hittan oktatás lehetősége nem függ a közjogi testületi státusztól – csak éppen állami dotáció nem társul hozzá az egyházi egyesületek esetében.

Olvasson tovább: