Kereső toggle

Falus, Bokros és a többiek

Mentenék a menthetőt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nagy valószínűséggel a Fidesz – persze, ha megkapták volna a rendezés jogát – sem tudta volna a jobboldal számára előnyösebb formában megrendezni a baloldal fővárosi, amúgy öngyilkos stratégiának tűnő produkcióját Falus Ferenc visszalépése kapcsán. Több vezető baloldali politikus is annyit mondott lapunknak, hogy sírni tudna az „eredményen”, fájó számukra a saját „bénaságuk”. Az igazság az, hogy bizonyára nem a Fidesz hozta össze ezt a mutatványt, de közvetve, a választási szabályok babrálásával nagyon is hozzájárult a helyzet kialakulásához. Csapdát állítottak az ellenzéknek, amibe ellenfeleik szépen begyalogoltak.

Négy éve, 2010-ben az önkormányzati választások előtt a Fidesz inkább szigorította a választáson való elindulás szabályait. Emlékezetes, hogy a sajtót az a kérdés izgatta, vajon az LMP-s Jávor Benedek képes lesz-e összegyűjteni több tízezer ajánlást (a választásra jogosultak 2 százaléka, azaz körülbelül 28 ezer volt a limit) ahhoz, hogy főpolgármester-jelöltté válhasson. 2010 után azonban pártszakadások történtek, az MSZP-ből kivált a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció, az LMP-ből a Párbeszéd Magyarországért párt, illetve új pártok is létrejöttek, mint például a Bajnai Gordon fémjelezte Együtt, valamint Bokros Lajos MOMA nevű pártja, illetve Fodor Gábor elnökségével az eleddig mérhetetlen támogatottságú Liberálisok.

Időközben a Fidesz vezetői is „paradigmaváltáson” estek át, hiszen a szigorítás helyett a lazítás politikáját vették elő, azaz könnyebbé tették a választásokon való elindulást. Az országgyűlési voksoláson több százmillió forintot is „feldobtak” arra, hogy új pártok számára még a kampányköltségekhez is hozzájáruljanak. Bár a nagyobb ellenzéki pártok az utolsó pillanatban összefogtak, de több választókörzetben (például Pesterzsébet és Újpalota) baloldali identitásúnak tűnő – azóta fantommá vált – minipártok elvittek annyi pár száz szavazatot, hogy az összefogás – Mesterházy, Bajnai és Gyurcsány – jelöltjei a szoros „állású” kerületekben is többnyire elveszítsék az egyéni körzetüket. A Fidesz kétharmados – amúgy egyetlen képviselői mandátumon múló – parlamenti többségéhez ez a trükk is hozzájárult.  (Igaz, az alkotmányozó többség nagyobb mértékben múlt – legalábbis elemzők szerint – a határon túli szavazatok beszámításán, legalább egy mandátum erejéig, illetve a győztes kompenzáció fura szabályán, ami további 6 mandátumot generált a Fidesz–KDNP számára. Így a választókorú lakosság alig egyharmadának a támogatásával közel 70 százalékos parlamenti többséget konstruáltak – a szerk.)  

Az önkormányzati választásokon is liberalizált a Fidesz. Mint írtuk, 2010-ben – egy kicsi, tagság nélküli párt számára nehezen összegyűjthető – 28 ezer ajánlás kellett ahhoz, hogy valaki főpolgármester-jelölt legyen. És egy választó csak és kizárólag egy jelöltet támogathatott az indulásban. Idén ellenben csupán 5000 ajánlást kellett összeszedni, és bevezették a többes jelölés intézményét. Ez azt jelenti, hogy egy választó a szimpla aláírásával annyi jelöltnek segíthetett az indulásban, amennyinek csak akart, így lényegesen könnyebb lett „ringbe szállni”. Egyébként ezt a kormánypártiak azzal magyarázzák, hogy a demokrácia kiteljesedése, hogy szinte az indul el, aki akar, hisz a választhatóságot, sőt, az esélyegyenlőséget növelték az ilyen jellegű intézkedéseikkel.  

A Fidesz „liberalizmusa” mögött inkább az a számítás húzódhatott meg, hogy a megosztott baloldali mezőben minél több jelölt szálljon ringbe, mert akkor azok egymás ellen is kampányolnak. A veszekedő baloldal pedig jól eladható üzenet részükről, hogy lám-lám, odaát, a Fideszen kívüli politikai világban nemhogy kormányozni, de még megegyezni se képesek. A Fidesznek ugyanis nincs riválisa a mérsékelt jobboldalon, hiszen minden jobboldali pártot (például a KDNP-t) vagy pártszakadások maradékát (MDF, FKgP) magába olvasztott. Így Tarlós István tényleg csak egy politikai blokk jelöltje, senki sem vonja kétségbe, hogy miért ő indul. A saját oldaláról senki nem szól be neki.

A könnyített indulás miatt azonban a baloldalon példátlanul sokan „becsekkoltak” a főpolgármesteri jelöltségre. Falus Ferenc orvos mellett – a MOMA minipárt elnöke – Bokros Lajos közgazdász, Magyar György ügyvéd, illetve a liberális Bodnár Zoltán közgazdász, valamint az LMP-s Csárdi Antal zöldséges is. Az elmúlt hetek egyebek mellett azzal teltek, hogy ezek a személyek kőkeményen egymás ellen is kampányoltak, némelyikük jobban ekézte Falust, mint Tarlóst, amivel a fővárosi baloldali közönséget alaposan sikerült megosztani. A közvélemény-kutatások éppen ezért Tarlós István „blokkjával” szemben a baloldali jelöltek egymáshoz való viszonyában teljesen zavaros eredményt hoztak. Ráadásul egy Fideszhez közel álló intézet, a Nézőpont azt hozta ki, hogy Bokros népszerűbb, mint Falus Ferenc.

A főpolgármester-jelölt személyének a kérdése egyébként kiemelten fontos, erősen szimbolikus is a budapesti önkormányzati választási rendszerben. A Fidesz ugyanis megváltoztatta a szavazás eddigi metódusát, az idei önkormányzati választásokon már nem lehet a fővárosban pártlistára szavazni. A budapestieknek most három szavazata lesz: egy főpolgármesteri, egy kerületi polgármesteri és egy választókörzetbeli egyéni képviselői. Tehát a főpolgármester-jelölt személye az a „húzónév”, az az „arc”, amely leginkább meghatározza, hogy egy-egy tábort ki képvisel. A rendszerben a „győztes mindent visz” elve dominál, alig van benne kompenzáció. A Fidesz például a valós budapesti támogatottságánál jóval nagyobb arányú közgyűlési többséget is szerezhet, ha polgármesterjelöltjei minden kerületben egy, azaz 1 szavazattal is többet kapnak, mint a riválisok. A vesztes oldalnak mindössze 9 listás „helye” van a kompenzációra a 23 polgármesteri pozícióval szemben. Az új szabályok szerint a polgármester-választás ugyanis egyben a közgyűlési képviselőségről is szól, egy kerület kvázi egy körzet.  A vesztesek szavazatai alapján mindössze egy 9 fős kompenzációs listán történik a „kiegyenlítés”.

A mérsékelt jobboldalt – mint előbb bemutattuk – Tarlós István versenytárs nélkül képviseli, de a baloldalt – amely a fővárosban az áprilisi országgyűlési választások szerint közel akkora táborral bír, mint a Fidesz – a sok szereplő miatt nem egy személy „testesíti” meg. 

Minden baloldali politikai szereplő, aki egy kicsit is érti a fővárosi választások logikáját, tudta, hogy nemhogy – az amúgy a fővárosban népszerű – Tarlós legyőzésére, hanem az emelt fővel való vereséghez is (sportnyelven szólva 8–1 helyett 2–1-es eredményre) akkor van esélye a baloldalnak, ha egy szereplőre képesek leszűkíteni a főpolgármester-jelöltek körét.

Innentől azonban már nem az a kérdés, hogy milyen csapdahelyzetet állított elő a Fidesz a baloldal számára, hanem az, hogy a baloldali szereplők – és pártjaik – milyen állapotban voltak és vannak. A hétvége és a hét eleji események – tehát Falus Ferenc lemondásának a körülményei – miatt erre azt lehet válaszolni, hogy ramaty, ami emberi számítások szerint hosszú ideig tartó Fidesz-„uralmat” vetít előre.  

Egyrészt az MSZP és az Együtt-PM is meghasonlott Falus Ferenc váratlan, Bokros Lajos javára történő visszalépése miatt. A szocialisták Tóbiás József által vezetett országos elnöksége más, azaz elutasító álláspontra jutott, mint a Kunhalmi Ágnes irányította fővárosi pártszervezet, amely Bokros támogatása mellett döntött, még ha kényszerből is. Szigetvári Viktor, az Együtt-PM társelnöke egy nyilatkozatban bizonyos értelemben „bokrosistának” nevezte magát, és támogatásáról biztosította a MOMA elnökét, viszont a szövetségesei, az LMP-ből kilépetteket tömörítő Párbeszéd Magyarországért párt vezetői a visszalépést bejelentő sajtótájékoztató ideje alatt adták ki, hogy ők nem tudnak a neoliberális, megszorításpárti Bokros Lajos melletti szavazásra buzdítani.  

Az elmúlt pár napban gyakorlatilag az összes csoport meghatározó szereplőivel beszélgettünk a történtekről. Ez alapján a következőket sikerült rekonstruálnunk: egyrészt az Együtt-PM köreiben nyilvánvalóvá vált, hogy Falus Ferenc rossz választásnak bizonyult, mivel a kezdeti kommunikációs ballépéseit (vödrös ügy, félreérthető nyilatkozatok) nem sikerült helyrehoznia. A továbbiakban az sem volt várható, hogy új lendületet vesz, de az sem, hogy mások visszalépnek a javára, így nem szűkül Tarlós kihívóinak köre, azaz nagy vereségbe – mint a magyarok Hollandiában – szaladhat bele az ellenzék. A „jó embernek, de dilettáns politikusnak” tartott Falus ezért belátta, hogy szerencsésebb visszalépnie. A választható szereplők közül Bokros Lajos volt a legmarkánsabb és legnépszerűbb, ráadásul tagja volt egy MSZP-s kormánynak, ezért – legalábbis e vélekedés szerint – eladható a baloldal számára is. Ráadásul az Orbán Viktor-féle államberendezkedést hasonló érvekkel támadja, mint az MSZP és a többi ellenzéki párt képviselője.

A Bokros Lajos javára való visszalépés kritikusai szerint egyrészt a Falus Ferencet jelölő szervezet, az Együtt kész helyzet elé állította őket, magyarán ultimátumot kaptak arról, hogy Bokros a kedvezményezett. Másrészt Bokros Lajos neve egybeforrt az 1995-ös megszorításokkal, ezért ha a Fidesz várható, az önkormányzati választások utáni időszakra prognosztizált megszorításával szemben fel akarnak majd lépni, akkor hátrány lesz Bokros támogatása.

A budapesti MSZP-t, illetve Szigetvári Viktor döntését támogató oldal szerint viszont az lett volna a helyesebb, ha az idő szűke miatt ezt a veszekedést nem a nyílt színen, hanem később vívják meg, mert most Tarlós esélyeit növelték azáltal, hogy úgy tűnik, mintha olyan focicsapat lennének, amelyben vesztésre állva egymást kezdik el felrúgni. „Hibás döntések sorozata történt, de nem egymás torkának kellene esnünk, hanem összeszorított fogakkal menteni a menthetőt” – fogalmazott egy, a fővárosi szocialista körökben tekintélyes forrásunk.

Az MSZP országos vezetése részéről viszont ezzel kapcsolatban azt a vélekedést hallottuk, hogy az önfeladás lett volna, ha az értékeiket az érdekeik oltárán feláldozzák. „Évek óta azt mondtuk, hogy visszatértünk az MSZP eredeti baloldaliságához, elvi politizálást folytatunk, majd egy, a miénktől eltérő értékrendű, magát jobboldalinak nevező neoliberális egyetemi tanár ölében kötünk ki. Nevetségesek lettünk, aminél rosszabb nem történhet a párttal” – magyarázta egy vezető szocialista. Bokros Lajost ugyanis szerinte semmilyen körülmények között nem lehet baloldalinak nevezni. Jelöltsége pedig inkább árt, mint használ az MSZP hosszú távú jövőjének.

Olvasson tovább: