Kereső toggle

Milliárdokat fog fizetni a kormány a jogfosztott egyházaknak

Ítéletidő

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hétmilliárd adóforint a témája azoknak a tárgyalásoknak, amelyeknek mielőbbi megindítására az Emberi Jogok Európai Bírósága kötelezte a magyar kormányt. Az asztalnál az egyházügyi törvény által jogaiktól megfosztott kisegyházak ülnek majd, akiket az ítéletre reagáló minisztériumi nyilatkozat arcpirító módon „üzleti célú haszonszerzéssel” vádolt meg.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) még április elején kimondta: a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságának tekintetében sérült a magyar államot beperlő 17 vallási közösség gyülekezési és egyesülési szabadsága azáltal, hogy az új egyházjogi törvény megfosztotta őket egyházi státusuktól. Magyarországnak az ilyen törvényi szabályozás helyett lett volna más lehetősége is az úgynevezett bizniszegyházak kiszűrésére – mondták a bírák. Az ítélet szerint a magyar állam megsértette a vallási ügyekben való semlegesség elvét; diszkriminatív szabályozási környezetet teremtett mind az egyházak fűnyíróelvszerű jogfosztásával, mind pedig az állami források elosztásának módjával és a politikailag befolyásolt újbóli regisztrációs eljárás kötelezettségével. Mindezért a döntés jogerőre emelkedésétől számított fél éven belül a magyar államnak nagy összegű kártérítést kell kifizetnie, amelynek mértékéről a feleknek kell megállapodniuk.

Noha teljesen nyilvánvaló volt, hogy ez a meccs már elment, Magyarország a nemzetközi bíróság Nagykamarájához fordult az elsőfokú ítélet miatt. Az esélyek érzékeltetése kedvéért említsük meg, hogy ilyen eljárásra sok ezer magyar ügyből eddig kétszer került sor, és akkor sem kérelemre.

A statisztika nem hazudott: a strasbourgi székhelyű Európa Tanács égisze alatt működő legfőbb grémium nem is foglalkozott a beadvánnyal (hangsúlyozottan nem fellebbezéssel!), így az ítélet a múlt héten jogerőre emelkedett.

A kormány ezúttal csak annyiban újított az áprilisi kommunikációján, hogy tulajdonképpen „lebizniszszektázta” a felperesi oldalt, amikor azt állította közleményében, hogy: „figyelemmel a strasbourgi bírósághoz benyújtott kártérítési kérelmekre, azok jellegéből és mértékéből is megállapítható, hogy az érintetteket itt elsődlegesen üzleti célú haszonszerzés motiválja”. Egyebekben megismételte, hogy az EJEB döntése beleillik „egyes nemzetközi érdekcsoportok Magyarországgal szembeni támadássorozatába”, továbbá nehezményezte, hogy a „bíróság úgy marasztalta el Magyarországot, hogy érdemben nem vette figyelembe az egyházi törvény módosítását, amelyet időközben az Alkotmánybíróság sem kifogásolt”.

Ez így sajnos nem igaz, ahogyan már áprilisban sem fedte a teljes valóságot az az érvelés, miszerint az Európa Tanács egy másik intézménye, a Velencei Bizottság csak annyit mondott volna, hogy a „hatályos egyházügyi törvény rendkívül széles és liberális terepe a vallásszabadságnak”. Utóbbi ugyanis több pontjában is problémásnak és a nemzetközi jogba ütközőnek nevezte az egyházügyi törvényt. Információink szerint egyébiránt Strasbourg nagyon is kalkulált a magyar jogszabályváltozással, csak valahogy nem tűnt logikusnak a magyar jogalkotáshoz igazítani a saját sztenderdjeit.

Ami pedig az Alkotmánybíróságot illeti, a testület előtt több, az egyházügyi törvénnyel kapcsolatos beadvány fekszik. Az egyiket éppen azon kisegyházak kérésére fogalmazta meg az ombudsman, akiket Dr. Karsai Dániel ügyvéd képvisel. Ők azt kérik a taláros testülettől, hogy az emberi jogi egyezménybe ütköző volta miatt semmisítse meg a hatályos magyar szabályozást. Ezt már csak azért is megtehetnék, mert a folyamat teljes analógiát mutat a 98 százalékos különadók esetével, amellyel éppen ugyanez történt. Emellett már több bíróság is az AB-hoz fordult, az előttük folyó, egyházi elismertetés tárgyában indított közigazgatási pereket felfüggesztve.

A pénzügyi egyezségre jutásban érintett 17 nyertes egyház közül 9 képviseletét a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) elnevezésű jogvédő szervezet, míg további hatét Dr. Karsai Dániel ügyvéd látja el. A jogász elárulta lapunknak, hogy már küldött is egy levelet Trócsányi igazságügyi miniszter úrnak, jelezve, hogy részükről készen állnak az egyeztetésre. Mint mondja, ügyfelei vagyoni és nem vagyoni kárigénye dokumentumokkal és egyéb bizonyítékokkal is alátámasztható. A jogfosztott egyházak (keresztény, zsidó és keleti vallások hazai képviselői) összesen 7 milliárd forintos kárigényt jelentettek be, és a külön-külön zajló alkudozás során minden bizonnyal a keresetlevélben megcélzott összeg lesz az irányadó. A TASZ ügyfelei 5,1 milliárdot követelnek, plusz egyházanként kb. 30 milliós nem vagyoni kár megtérítését, amelynek csaknem száz százalékát egy rejtélyes, jóga- és harcművészet-oktatással is foglalkozó felekezet, az Út és Erény Közössége Egyház reméli magáénak (lehet, hogy rájuk gondolt a minisztérium az üzleti haszonszerzésnél?). Iványi Gábor egyháza, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség 1,5 milliárdot kér (elmaradt intézményi támogatások, egy százalék stb.), ami viszont Karsai szerint megalapozottnak tűnik kiterjedt szociális tevékenységük és felsőoktatási szerepvállalásuk ismeretében. Ha a többieket egy kalapba dobjuk, akkor összesen mintegy 500 millió jön ki négy évre, vagyis fejenként pár tízmilliós az igény. Fél éven belül kell megegyezniük, különben jön Strasbourg.

Attól azonban, hogy a kormány kártérítést fizet néhány egyháznak, azok jogi helyzete továbbra is kérdéses marad. Az érintettek újra a nemzetközi bírósághoz fordulhatnak, ahogyan azt Iványi Gábor fel is villantotta lehetőségként. A parlament ugyanis az őszi ülésszak elején fog dönteni annak a tíz vallási közösségnek az egyházzá válásáról, akiket a Rubovszky György (KDNP) vezette igazságügyi bizottság július közepén arra való hivatkozással kaszált el, hogy azok nem tudták meggyőzően bizonyítani a „közösségi célok érdekében történő együttműködés iránti szándékukat” és annak „társadalmilag hasznos, hosszú távú fenntartására való képességüket”.

Olvasson tovább: