Kereső toggle

A nagy elszámoltatás

Róna: erkölcsi csőd, hogy idáig jutottunk

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A parlament őszi ülésszakának kezdete egyben az önkormányzati választások kampányfinisét is jelenti. Ezt az időszakot is a kormány tematizálja, és a miniszterelnök a devizamentést tette az első helyre. Ha azonban jobban megkapargatjuk a hangzatos ígéreteket, kiderül, hogy a megkésettség ellenére az állami beavatkozás vállalt mértéke egyelőre nem jelent érdemi segítséget a bajba jutott családoknak. A drámai helyzet kialakulásának felelőseit pedig nem csak a bankok között kell keresnünk...

Bár eredetileg azt mondták a Fidesz politikusai, hogy a devizahitelesek ügyében megvárják a bíróságok – amúgy borítékolhatóan a bankokat elmarasztaló – ítéleteit, a közelgő önkormányzati választások miatt mégis türelmetlenek voltak. Miközben egyelőre még ipari méretekben zajlanak a perek a Fővárosi Törvényszéken, az országot már teleplakátolták, hogy elszámoltatják a bankokat. Sőt, Orbán Viktor a parlament őszi ülésszakának nyitányán ki is mondta a verdiktet, hogy a bankok olyanok, mint a denevérek. Nem túl kedvező hasonlat, a miniszterelnök példázata ugyanis arról szól, hogy „amikor a madarakra vetik ki az adót, a denevérek a fogukat mutatják, amikor pedig az egerekre róják ki, akkor a szárnyukat”.

Egyértelmű, hogy egy nem túl közkedvelt, vérszívó állathoz hasonlítani a bankokat a mai magyar közhangulatot ismerve népszerű dolog lehet. Az ellenzék – ahogy 2002-ben az 50 százalékos közalkalmazotti béremelésnél a Fidesz az MSZP populáris intézkedését – csak elfogadni volt képes a politikai programmá kristályosodott bankellenes akciótervet. A Fidesz húzása abban is zseniális, hogy a devizahitelek esetében a legnagyobb kárt okozó forintgyengülésről alig esik szó, míg a bankok tisztességtelenségéről annál inkább. Pedig mind a svájci frank, mind az euró az előző Orbán-kormány alatt drágult meg, sőt, a forintgyengítés mintha annyiban támogatott lett volna, hogy ezáltal lehetett a magyar ipar versenyképességét erősíteni, az exportot fokozni, és a nemzetközi munkaerő-piaci versenyben „ócsítani” a magyar munkaerőt.

A most kárhoztatott egyoldalú kamatemelésekre és a különféle banki díjak emelésére (amely a devizahitelesek problémájának kisebbik része) ugyanis többnyire azt követően került sor, hogy a forint elértéktelenedése miatt egyre többen elmaradtak a tartozásaik fizetésével. A bankok – a denevér példázatot alapul véve tehát a politikai elit szerint – „vérszívó módon” ezeken a díjakon próbálták a jövedelmezőségüket fenntartani. A kérdés persze az – azon túl, hogy az októberi voksoláson a Fidesz jelöltjei felé billennek az esélyek – mekkora segítséget jelent a devizahiteleseknek szánt csomag az érintetteknek. Egyébként devizaalapú jelzáloghitelből 470 ezer (egyéb devizahitelből pedig 210 ezer) volt az év közepéig nyilván tartva, tehát – családtagokat is beleértve – több mint egymillió embert érint ez a probléma. Ráadásul a második körben az új javaslat a forinthitelesekről is szól: forintalapú jelzáloghitelek darabszáma 652 ezer, és az áruhitelek száma is egymillió feletti darabszámot takar.

Róna Péter közgazdász évek óta hangoztatja, hogy a devizahitelezés Magyarországon a jogászi és a gazdasági elit erkölcsi kudarca. Szerinte magyarok százezreit vitte bele a magyar banki világ egy olyan devizaspekulációba, amelyből 20-30 évig nem engedtek kiutat. „A devizaspekulánsok, ha esik az árfolyam, akkor eladhatják az eszközeiket, hogy csökkentsék kárukat, de a devizahiteleseket a 20-30 évre aláírt szerződésükkel bezárták ebbe a helyzetbe. Ez így pénzügyi szörnyszülöttnek bizonyult. Majd, amikor észlelték ezt a lehetetlen helyzetet, akkor a magyar jogi és pénzügyi elit nem mutatott kiutat ebből a csapdából. Ez erkölcstelenség! Ez nem volt igazi jogállami rendszer, hanem csőd volt!” – fogalmazott sommásan Róna, aki szerint nem Orbán Viktor okolható ezért a helyzetért, és ő személy szerint nem marasztalja el azért, hogy a miniszterelnök a jogállami szempontból vitatható intézkedést hoz, hogy valahogy segítsen az embereknek.  

Róna szerint egyébként a mostani intézkedések annyiban egészen biztosan negatív hatásúak lesznek, hogy a kétéves kamatemelési moratórium miatt a bankok olyan kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, hogy a kockázatok elkerülése miatt alábbhagynak a hitelezéssel. „A kamattal tudnak a bankok keresni és reagálni a gazdasági környezetre. Ha például Európában kamatemelési hullám indul el, és erre kétéves időtávlatban van esély, akkor a magyar bankok nem tudnak a tiltás miatt kamatot emelni, azaz előállhat az a helyzet, hogy a hitelezéssel csak veszteségeik keletkeznének, hiszen a betétesek számára a bankoknak is fizetniük kell a forrásokért. Tehát inkább leállnak a hitelezéssel” – fogalmazott Róna Péter.   

Németh Dávid, a K&H elemzője szerint a devizamentő csomag fájdalmas lesz a magyar bankrendszernek, de ahogy az elemzők többsége, így ő sem számít arra, hogy pénzintézetek mennének emiatt csődbe. Egyrészt, a magyar tulajdonú OTP tőkehelyzete stabil, a tartalékai bőven elegendők a csomag okozta veszteség elviselésére, miként a kisebb magyar tulajdonú bankok likviditási és tőkehelyzete is megfelelőnek tűnik, hogy elviseljék ezt az intézkedés okozta sokkot. A külföldi tulajdonú pénzintézetek pedig – miként az elmúlt években a kritikus helyzetekben, például a végtörlesztésnél is kiderült – számíthattak az anyabankjaikra, ha a magyar pénzügyi folyamatok miatt szükségük volt tőkepótlásra.  

A bankrendszer a várakozások szerint idén veszteséges lesz, és ugyan a bankoknak a legfrissebb információk szerint csak jövőre kell elszámolniuk a hitelesek felé, már elkezdték a várható jövő évi veszteségeikre a kötelező céltartalékképzést. Németh Dávid szerint e veszteség a hitelesekkel való elszámolásból adódóan megközelítheti a 900 milliárd forintot, amire még rárakódhat a kamatemelési moratórium miatt további kieső 100-150 milliárd forint lehetséges pluszbevétel. Ez a hatalmas veszteség a mérlegük összehúzására ösztönözheti a bankokat, különösen azért, mert még nem ismertek a jövőre tervezett úgynevezett forintosítás feltételei, ami mindent egybe vetve, akár a hitelezés további szűkülését eredményezheti.

A magyar gazdaság számára negatívan hathat, hogy tovább csökkenhet a bankok hitelezési kedve, sőt, akár hitelezési undor is kialakulhat. „Már most is vannak olyan pénzintézetek, amelyek kvázi zombibankok, azaz már új ügyfeleket nem keresnek, hanem a régi portfóliójukat igyekeznek menedzselni, és kevesebb hitelt helyeznek ki, mint amennyi lejár” – fogalmazott az elemző, aki szerint valójában kedvező, hogy kitisztítják a magyar bankrendszert a rossz devizahitelekből, de óriási sokkot okozhat az a rendszernek, ha ennek minden költségét a bankoknak kell állniuk. Ráadásul az sem biztos, hogy a rosszul teljesítő hitelesekből ettől jó fizető hiteles válik. „Ha olyan rendszert találnak ki, amelyben a bankok jövedelmezősége egy kritikus szint alá csökken, akkor nem fog működni az új rendszer, mert ilyen feltételek között senki sem kényszeríthető arra, hogy hitelezzen, és ez visszavetné a magyar gazdaság növekedési kilátásait is” – tett hozzá az elemző.

 „Hogy konkrétan kinek jelent segítséget a készülő devizahiteles mentőcsomag, az majd akkor derül ki, ha az országgyűlés elfogadta a törvényt, a Magyar Nemzeti Bank pedig közzéteszi a részletes elszámolási útmutatót” – mondta el a Heteknek Galcsikné Erdős Éva, hozzátéve: a pénzintézeteknek törvényi kötelezettségük, hogy a folyamatban levő perek jogerős befejezésétől számított hatvan napon belül elszámoljanak az ügyféllel. Per híján ennek januárban kell megtörténnie, az idén év végéig lezárt perek esetében pedig februárban. Valamennyi további hiteles vonatkozásában november 30. az irányadó dátum. A Banki Hitel Károsultjainak Egyesülete szakértője azt ajánlja, senki se számítson arra, hogy egy csapásra csökkenni fog a törlesztője, vagy ha már végtörlesztett, akkor egy éven belül bármekkora összeget is visszakap. Ráadásul úgy tűnik, hogy a korábban sűrűn hangoztatott úgynevezett forintosítás is tolódik, és csak majd a következő négyéves parlamenti ciklusért folyó kampány témája lesz, ahogyan a vállalkozók hiteleinek rendezése is – teszi hozzá Galcsikné, aki szerint sokkal egyszerűbben is meg lehetett volna oldani ezt a túlbonyolított devizamentést, ha valódi politikai szándék lett volna mögötte. Ő a törlesztőrészletből fakadó árfolyamkockázatot felezte volna el az adós és a bank között, így mondjuk egy 160 forinton fölvett és 260 forinton fizetett hitel törlesztője csak a száz forint különbözet felével növekedett volna. Ebben az esetben az alábbi példában említett 18 milliós tartozásból sem 13 millió lesz, hanem csak 9.

A parlament elé kerülő jogszabálytervezet „matekját” magyarra fordítva: egy 10 milliós hitel esetén a körülbelül 71 ezer forintos kezdő részlet mára 152 ezer forintig duzzadt. A növekedés harmadrésze a kamatnak és az árfolyamrésnek köszönhető, kétharmad viszont az árfolyamemelkedésnek, amit az ügyfeleknek kell magukra vállalni. Magyarán, ha csökkenne is a törlesztőrészlet – példánknál maradva – 71 ezer helyett 112 ezer lenne, és nem 152 ezer. Máshogy fogalmazva: a 10 milliós adós a mostani 18 milliós tartozása helyett „csupán” 13 millióval tartozna. Ugyanakkor az új törvényben egyelőre egy szó sincs arról, hogy a törlesztőrészletek mértéke megváltozik-e vagy sem, ezért a pénzintézet megteheti, hogy a futamidővel kezd el játszani, és nem a törlesztőrészletet csökkenti – mutat rá a jogszabályi buktatókra a szakértő, aki nem zárja persze ki annak a lehetőségét sem, hogy az MNB erre vonatkozó rendeletében ezek a részletszabályok is benne foglaltatnak majd.

A hitelesek azon részének jelenthet érdemi segítséget a kormány tervezett csomagja, akik kisebb összegű kölcsönöket vettek fel, és a család pénztárcáját nem jelentős mértékben terhelte meg az árfolyamváltozás. A nagy összegű és lakáscélú kölcsönök kapcsán viszont a törlesztőrészleteknek legjobb esetben is csak 10 százalék körüli csökkenése várható a Bankcsapda Érdekvédelmi Szervezet szerint. A bajbajutottak azonban csak akkor lélegezhetnek fel, ha a kormány az árfolyamkockázattal is hajlandó lesz foglalkozni. Falus Zsolt Ferenc elnök meggyőződéssel vallja, hogy a Kúria vonatkozó jogegységi határozata értelmében a nem megfelelő tájékoztatás is teljes vagy részleges érvénytelenségi ok a devizaszerződéseknél. Márpedig a mostani törvényjavaslat erre nem tér ki. A velük együttműködő jogászok álláspontja az, hogy a szóban forgó hiteleknél a devizapiaci kockázat olyan mértékű, hogy az már a befektetési típusú kockázatvállalás körébe tartozik, amire pedig teljesen más együttműködési konstrukció vonatkozik bank és ügyfél között. Ennek értelmében kellene úgy módosítani az elszámolás metodikáját, hogy annak alapja ne a felvételkori árfolyam, hanem a bank által a valóságban átadott forint összege legyen. Továbbá – mondják az érdekvédők – az sem elfogadható, hogy a törvény megszületését követően folytatódhatnak a végrehajtások és (a moratórium letelte után) a kilakoltatások.

„Nem az állampolgárok felelősek azért, hogy ez a típusú hitelezési konstrukció ilyen népszerű lett Magyarországon. A jelenlegi pénzügyi válság magyarországi vetületével szorosan összefügg, hogy akadálytalanul kialakulhatott egy ekkora ügyfélcsoport, ami a mai napig kihatással van az ingatlanpiacra, a fogyasztásra, a vállalkozásokra és így tovább” – vélekedik Falus Zsolt Ferenc, aki szerint ebből egyenes úton következik, hogy a válság kirobbanását követő – a bankok számára fénykornak számító – időszakban gyakorlatilag jogellenesen terhelték az ügyfelekre az árfolyamkockázatot. Éppen ezért gondolják úgy, hogy a felelősök megállapítása és a kártalanítás az önkormányzatok megmentéséhez hasonló módon is történhetett volna, ahol is az állam átvállalta a hatalmas adósságállományokat, és a jogi helyzetet a bankokkal rendezte. De a Bankcsapdások nem csak a magyar politikai elitet és a bankvezetőket hibáztatják: szerintük az EU és az Európai Központi Bank legalább annyira ludas, hiszen tétlenül nézték végig azokat a külföldi pénzintézetek által megvalósított spekulációs hadjáratokat, amelynek eredményeként egy uniós ország fizetőeszköze példátlan és egyedülálló módon száz százalék fölötti romlást tudott produkálni.

Olvasson tovább: