Kereső toggle

A Párt embere

Tasnádi László, a rendszerfüggetlen szakember

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt négy év nemcsak azt bizonyítja, hogy kétharmaddal bármit meg lehet csinálni Magyarországon, ami mögött van politikai akarat, hanem azt is, hogy bármit meg lehet akadályozni, ami mögött nincs. Ilyen ügy az állampárti időszak titkosszolgálati múltjának iratnyilvánossága is. Ezért lehet – lapzártánkig legalábbis – rendészeti államtitkár a harmadik Orbán-kormányban egy olyan egykori kommunista, aki a miniszterelnök huszonöt évvel ezelőtti beszédének idején a Belügyminisztérium operatív tisztjeként dolgozott Nagy Imre újratemetésének „zavartalan” lebonyolításán.

Tasnádi László ügynökmúltját, konkrétan, hogy a rendszerváltás éveiben – előbb főhadnagyként, majd századosként – a BRFK állambiztonsági szervének III/II-2. osztály C alosztályának megbízott vezetője volt, a HVG írta meg. Mivel foglalkozott a C alosztály? Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának dokumentumai szerint kémelhárítással, azon belül is a belső reakciósok: a kulturális, ifjúsági és egyházi vonalon ellenséges tevékenységet folytató személyek, diplomaták operatív megfigyelésével, és a kiemelt népgazdasági (általában szovjet kézen lévő) objektumok védelmével.

Tasnádi a rendszerváltás egyik nyertese. Már az első demokratikusan választott kormányzatnál a Nemzetbiztonsági Hivatal alosztályvezetője, később az Információs Hivatal Terrorfelderítő osztályának helyettes vezetője lett. Az első Orbán-kormány idején először a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának helyettes vezetőjeként látjuk, majd az APEH Bűnügyi Igazgatóságának csúcsán. A 2002-es kormányváltást követően Pintér Sándor volt országos rendőrfőkapitány, majd belügyminiszter érdekeltségébe tartozó cégeknél landolt (Civil Biztonsági Szolgálat Zrt., Pajzs 07 Biztonságvédelmi Zrt.). Itt vegetált a fülkeforradalomig, mikor is a belügyminiszter kabinetfőnöke lett ezredesi rangban.

„Nem volt mérlegelni valóm, mert nincsenek bűneim” – magyarázta Tasnádi a rendkívüli sajtótájékoztatóján az újságíróknak, hogy miért nem mond le államtitkári posztjáról, és kijelentette: csupán a „kém- és terrorgyanús személyekről” jelentett az „akkori vezetésnek”. Vagyis tevékenyen részt vett a gulyáskommunizmus életében, és az államszocialista rendszer vezetőinek hatalomban tartásában. Ebben azonban nem lát semmi kivetnivalót. „A kémelhárítás ma is, akkor is, és a jövőben is ügynökökkel dolgozik. A terrorelhárítás szintén. Tehát az, hogy nekem ügynököm volt, az egy természetes dolog” – mondja. És a segítségére siető kommunikációs igazgató, Kocsis Máté is úgy magyarázza a bizonyítványt, mintha Tasnádi szakmai munkája elválasztható lenne a megrendelők személyétől.

Kínos, de magyarázzák

A Fideszben azonban nem mindenki nyeli le ezt a békát. A kormányzó pártot eleve skizofrén állapot jellemzi az állampárti múlt feltárása és a hiteles antikommunista retorika tekintetében. Kövér László és köre hallani sem akar az iratnyilvánosságról, és még az ezzel kapcsolatos vitát is pótcselekvésnek ítélik. Vannak azonban olyan – elsősorban a fiatalabb, úgy is fogalmazhatnánk: nem az érintett generációhoz tartozó –, immár komoly pozíciókat elfoglaló politikusok is a pártban (például Lázár János, L. Simon László, Gulyás Gergely stb.), akik tarthatatlannak gondolják a kialakult helyzetet, és a Fidesz erkölcsi tőkéje és hitelessége miatt aggódnak. Bár ez utóbbiak közül most senki sem ítélte el nyilvánosan Tasnádi kinevezését, az elmúlt években az állambiztonsági múlt mélyebb feltárásáért protestáltak. Tény, hogy miközben a választásokon szerzett parlamenti kétharmad elegendő volt a rendszerszintű változtatásokhoz, az ügynökkérdés terén semmilyen előrelépés nem történt az elmúlt években (a Fidesz által életre hívott Nemzeti Emlékezet Bizottságának vezetői pedig jó előre bejelentették, hogy ők nem „ügynökbizottság”).

„Szerencse, hogy a Parlamentben nem kaptak el az újság-írók, hogy kommentáljam Tasnádi kinevezését, mert elvi alapon egyszerűen vállalhatatlan a történet, nyíltan pedig nem illik bírálni a miniszterelnök döntését. Azok, akik az újságírók össztüzében megpróbáltak e két elvárás között egyensúlyozni, mint például L. Simon vagy Répássy Róbert, azok elég sután és égően nyilatkoztak” – magyarázta lapunknak egy fideszes országgyűlési képviselő a T. Ház hétfői ülésének számára személyes dilemmáját.

Forrásunktól tudjuk, hogy az ugyancsak hétfői frakcióülésen egy képviselői felszólalás miatt szóba került a vitatott téma, de – legalábbis a politikus szerint – Orbán Viktor azt a magyarázatot adta, hogy ugyan a jobboldali táborban számít az ügynökkérdés, de az átlagembereket nem nagyon foglalkoztatja ez az ügy. Egy másik, neve elhallgatását kérő politikus úgy vélte, hogy Orbán Viktor élhetett volna vétójogával, amikor Pintér Sándor belügyminiszter korábbi kabinetfőnökét nevezte meg államtitkárának. „A Fidesznek fontosak az antikommunista elvek. Tasnádi kinevezése azért kínos, mert az elvek és a gyakorlat közötti ellentmondásra utal” – mondta a forrásunk, aki szerint lehet, hogy a tömegeket nem érdekli és nem aggasztja ez a kérdés, de hosszú távon az ilyen ügyek a jobboldal morális alapjait rongálják. 

Egy ismert fideszes politikus az üggyel kapcsolatban csak annyit jegyzett meg nekünk, hogy – idézzük –: „úgy, ahogy van, gáz”. Ennek ellenére a Parlamentben az újságíróknak a konzervatív politikusok – Harrach Pétertől Nyitrai Zsoltig, Répássy Róberttól L. Simon Lászlóig – „ipari méretekben” magyarázták, hogy miért elfogadható Tasnádi kinevezése. Önellentmondásokba bonyolódó álláspontjukat leginkább Nyitrai Zsolt mondatai „sűrítik”, miszerint Tasnádi László önéletrajzából mindig is kiderült, hogy egykoron a III-as Főcsoportfőnökségen dolgozott, és Medgyessy Péterrel ellentétben soha nem titkolta múltját.

Történelmi tanú

A Heti Válasz egy 2009-ben megjelent cikke szerint Nagy Imre miniszterelnök és mártírtársainak 1989-es újratemetésekor az esemény állambiztonsági akciójának egyik irányítója Tasnádi László volt. Ne feledjük: ha ez az állítás igaz, akkor a szovjet csapatokat hazaküldő Orbán Viktor – lapzártánkkor legalábbis – kormányában köszöntheti a demokratikus ellenzék tevékenységét kontrolláló, ennek érdekében ügynököket mozgató egykori operatív tisztet. Kenedi János 1996-ban megjelent Kis állambiztonsági olvasókönyv című kötetében tárta a nagyközönség elé a vonatkozó állampárti dokumentumok egy részét, az 1956-os Intézet pedig a huszadik évfordulóra, 2009 júniusában adott közre egy internetes dokumentációgyűjteményt a jeles nap állampárti „behálózottságát” illetően.

Nagy Imre és társai temetésének előkészítésére állambiztonsági operatív bizottságot hozott létre a Belügyminisztérium III-as Főcsoportfőnöksége, melynek tagjai között ezredesi szintig képviseltette magát a rendőrség. 1989. május 9-ei jelentésükben – kétszáz beélesített ügynöknek köszönhetően – már tisztán látták az ellenzék forgatókönyvét: nagy tömeg, széles körű nemzetközi részvétel, politikai demonstráció, legkésőbb október 23-án a kormány lemondatása, hatalomátvétel vagy árnyékkormány működtetése. „Meg kell kísérelni a közvéleményt a kormány mellé állítani, ehhez minden eszközt igénybe venni – írják intézkedési tervükben, és hozzáteszik: az információszerzésen túl kiemelten kell kezelni az olyan kombinációkat, aktív intézkedéseket, amelyek a kegyeleti gondolatkörre orientálnak, a rehabilitációt és a végtisztesség megadását helyezik előtérbe. Minden ettől eltérő kezdeményezést a lehetőségekhez képest akadályozni, korlátozni, eltéríteni kell. Hálózati pozícióinkat dezinformálásra is fel kell használni.” Ez a tevékenység kiterjedt mind a Magyarországra akkreditált nagykövetekre, mind az emigrációban élő magyarok közösségeire.

A „legszélsőségesebb elképzelésekkel fellépő szervezetek – Fidesz, SZDSZ, Republikánus Kör – vezetőivel” kapcsolatban itthon a társszervezetek előtt való lejáratás volt a fő cél. A beépített hálózati személyek valamennyi ellenzéki szervezetben az esemény kegyeleti jellegét hangsúlyozták, és a békés demonstráció irányába terelték a folyamatokat. A Történelmi Igazságtétel Bizottságban lévő „kapcsolat” konkrét feladata az volt, hogy a kivégzettek hozzátartozóit rábírja egy nyilatkozat kiadására. A tévé és a rádió mellett az újságok szerkesztőségeit is annak sugalmazására használták fel, hogy „a nemzet érettségének bizonyítéka lesz, ha a június 16-ai események rendben zajlanak le”. Eközben a „Tölgy” fedőnevű „társadalmi megbízottnak” Király Bélával (USA), a Forradalmi Karhatalmi Bizottság egykori vezetőjével és Kopácsi Sándorral (Kanada), Budapest egykori rendőrfőkapitányával kellett olyan tévéinterjút összehoznia, amelyben mindkét személy elítéli „a temetés politikai indítékú felhasználását”. Az 1956-os Intézet által 2009-ben nyilvánosságra hozott iratok között azon hálózati személyeknek névsora is megtalálható, akik az 1989. június 16-ával kapcsolatos állambiztonsági dokumentumokban, tervezetekben szerepeltek. A 181 „kapcsolat” közül 110 személyt sikerült beazonosítani: legrosszabb arányban a megfigyeléseket és titkosszolgálati „játszmákat” irányító szigorúan titkos (31 fő), illetve nyílt állományú tiszteket (73 fő), akiket a jogszabályok mellett a rájuk vonatkozó iratok 2030-ig tartó titkosítása is védelmez. A lista azért sem lehet teljes, mert 1945 és 1989 között folyamatosan, rutinszerűen selejtezték az ügynökökről szóló iratokat, a rendszerváltás heteiben pedig nagyüzemi méretekben folyt az iratmegsemmisítés.

Olvasson tovább: