Kereső toggle

Sneider Tamás élete és kora

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Sneider Tamás, az országgyűlés frissen megválasztott jobbikos alelnöke sérelmezi, hogy „egyesek a tények figyelmen kívül hagyásával” felhánytorgatják szkinhed múltját. Mint mondja, nincs semmiféle titkolnivalója, ezért még az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárától is kikéri a rá vonatkozó iratokat, hogy azokat hiánytalanul a nyilvánosság elé tárja. „Az embereknek joguk van megismerni a választható és választott képviselők múltját” – vallja Sneider. A Hetek is ezt vallja.

Miután szeparált csoportjaikat a ’80-as évek közepén kiseprűzték Budapestről, a szkinhedek bimbódzó mozgalma vidékre, főleg Egerbe és környékére települt át. 1985-ben az egri Katonai Kollégium diákjai képezték az epicentrumot, és 1988 nyarán megalakult az Agria Skins. Ők képviselték a mozgalom első generációját, ők vertek először néger és arab tanárképzősöket, illetve turistákat – állítja Kopaszok című 1994-ben megjelent szociográfiájában Sárközi Judit, aki többek között egy bizonyos „Roy” becenevű tinédzser számlájára írja a kopaszok későbbi, országos szervezettségét.

Sneider Tamás a szkinhedek második generációjához tartozott. Egerben született 1972-ben, helyi szinten családja a felső középosztályba sorolható, elitnek számító helyen, az Almagyar-dombon építkeztek. Édesapja, Sneider László elmondta a Heteknek, hogy fia már 10-12 éves korától aktívan érdeklődött a történelem iránt, ilyen témájú könyveket vásárolt, és szisztematikusan tanulmányozta a magyarok múltját. Bomberdzsekije és kopaszra nyírt feje csak a mezőgazdasági szakközépiskolában „lett”, Martens bakancsra eleinte nem futotta. Roy hatására egy időre öccse is a szkinhed eszmék befolyása alá került. Miután felfedezte édesanyja székely vérvonalát, nekilódult a határon túli kalandoknak, melynek eredményeként többször telt meg Sneiderék háza székely és felvidéki magyar fiatalokkal. Tamás a ’89-es romániai forradalom idején egy hétre kiutazott segíteni a bajbajutott magyarokon. Szülei a tüntetések képeit látva rettegtek a tévé előtt, hogy élve látják-e viszont fiukat, aki a vérengzések beindultával haza is tért.

A kopaszok a ’80-as évek végétől kerültek az állambiztonsági szervek látókörébe. Roynak voltak a diákcsíny kategóriájába tartozó próbálkozásai a szakközépben, de a szolgálat figyelmét nem ezzel irányította magára. Az akkori viszonyokról naprakész forrásunk szerint nem sokkal a rendszerváltás előtt három szkinhed levelet írt a Szabad Európa Rádiónak, hogy fegyvereket és pénzt kérjenek a fennálló rezsim megdöntésére. A levelet elcsípték, és a válaszokat már a hatóság emberei fogalmazták a felajzott fiataloknak. Megállapodtak, hogy a három bakancsos: „Tölgy”, „Beton” (egy szőke lány) és barátjuk a parádi Campinggel szembeni erdőrészben ásnak egy gödröt a fegyvereknek, amelyet vaslappal fednek le, és avarral álcáznak. Majdnem össze is jött a tettenérés, a fél erdőt bekamerázták, ám a BM az utolsó pillanatban lefújta az akciót arra hivatkozva, hogy a fiatalok megtévesztése szándékerősítő volt. Forrásunk szerint, ha akkor engedik őket lekapcsolni, talán létre sem jön az országos hírű szkinhed fészek Egerben.

De létrejött. 1990. szeptember 14-én az egri Dobó téren, a szüreti mulatság forgatagában gyülekeztek a kopaszok. Noha a rendőrök előzetesen begyűjtötték az ütő- és szúrószerszámokat, kétszáz fős felfegyverzett tömeg indult alakzatban a romák lakta Csebokszári lakótelep felé cigányellenes és fasiszta jelszavakat skandálva. Olyan, akkor már ismert szkinhedek vezették őket, mint például Roy – írja Sárközi Judit, és azt is megemlíti, hogy aznap csak a kutyáját sétáltató Báder Gyula vajdát hagyták alaposan helyben.

Magyar Elemér ügyvéd, jogvédő elmesélte lapunknak, hogy a hír hallatán azonnal felkereste kamerájával a sértett családját, és rögzítette a vajda sokkhatás alatt álló gyerekeit. Mint mondja, előző nap épp’ Sneideréket fotózta, amint felfegyverkezve randalíroznak a Csebokszári lakótelepen. A másnapi revansban százötven cigány vert meg – bőrfejűek híján – cseppet sem érintett, viszont rövid hajzatú állampolgárokat. A háború ténykérdéssé vált: mindkét oldalon országos összefogás alakult, rendszeresek voltak a tömegverekedések és a késelések. Heves megye rendőrfőkapitánya, dr. Lantos Bálint körlevelet írt az iskoláknak, hogy hívják fel a tanulók figyelmét a veszélyre. A hatóságok nagy nehezen összetákoltak egy béketárgyalást, ahol egy „Fritz” nevű kopasz és a vajda teátrálisan kezet fogtak. Nagyjából ide datálható, hogy a jobboldali pártok és csoportok élénk érdeklődést kezdtek tanúsítani az egri szkinhedek iránt.

Az országos szervezettség egyik motorja egri forrásaink szerint Roy volt. Az ennek máig lekövethető nyomaként fennmaradt egymás közti levelezésből (sokszor horogkereszttel

tarkított levélpapíron) kiderül, hogy továbbra is rendszeresek voltak a brutális cigányverések. Egy salgótarjáni kopasz leírja, hogy járt náluk Roy lelket önteni beléjük, és megosztotta velük a mozgalom jövőjéről vallott nézeteit. Példaképeik a nagy fasiszta elődök voltak, az irántuk érzett tiszteletből választottak maguknak olyan beceneveket a „nagy öregek”, mint: Mengele, kis Hitler, Fritz, Führer stb. Az összetartozás kötőszövetét nemcsak a koncertek képezték, hanem a saját szerkesztésű újságok is. Ilyen volt a még Németországban megjelenő Kitartás, és az azt követő – immár magyar kiadású – Pannon Bulldog is. Saját terjesztői hálózatukon keresztül számos középiskolába eljutott a szamizdat kiadvány.

1991-ben Roy leérettségizik (21 évesen szerez szőlő- és gyümölcstermesztő kertész szakképesítést). Ebben az időszakban történt, hogy egyik bajtársa, a 16 éves Cs. Péter úgy fejberúgott egy nem cigány pecsenyesütőt a majálison, hogy az maradandó károsodást szenvedett, és később agydaganatot diagnosztizáltak nála. Roy eleinte munkanélküli, majd a temetkezési vállalatnál dolgozik. Terveiben első helyen szerepel a család kárpótlási jegyein birtokot vásárolni. Édesapja megpróbálja lebeszélni a jogi karról, de Tamás hajthatatlan. A kijózanodást a sikertelen felvételi jelentette. (A következő próbálkozása már képviselőként történt az egri főiskola történelem szakára, ahol a kampány miatt kellett évet halasztania.) Az érettségi után nem sokáig volt tétlen. Vezetésével 1991 szeptemberében megalakul a September Skins nevű szervezet, amely a „Tiszta Fehér Magyarország” jegyében célul tűzi ki Eger cigánymentességét. Régi kemény kopaszokkal együtt alakítanak 25-30 fős csoportokat, és hátizsákból kilógó baseballütővel indulnak esténként portyázni. Két hónapon át számos erőszakos cselekményt követnek el cigányok sérelmére.

Ehhez az időszakhoz kötődik Roy büntetőügye is. 1991. október 14-én F. Béla kilencedmagával moziból jövet akadt össze egy húszfős kopasz brigáddal. Megpróbáltak elmenekülni, de Béla sérült lába miatt nem tudott futni. Miután földre küldték, Roy és nyolc társa botokkal és kábeldarabokkal püfölték. Súlyos sérüléseket, orrcsonttörést szenvedett. A rendőrök három nap után kiengedték a bőrfejűeket. Az ügyészi fellebbezésben az állt, hogy Sneider Tamás és társai az elmúlt egy évben olyan köznyugalmat megzavaró cselekményeket valósítottak meg, amelyek országos közfelháborodást váltottak ki. A fellebbezést a bíróság elutasította. A tárgyalások ’92 júniusában és augusztusában folytak. A fajgyűlölet mint motiváló tényező szinte fel sem merült a tárgyalóteremben. Mivel Roy beismerte vezető szerepét és a cigányverést, 8 hónap börtönt kapott 3 évre felfüggesztve.

Sneider László úgy emlékszik vissza, hogy fia perének nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Hiszen csak annyi történt, hogy a cigány beszólt Tamásnak, hogy köcsög, mire ő szájba verte, és páran megrugdosták. Az ügyvédi költségeket a szülők fedezték. A tárgyalásokra az apa nem tudott elmenni, a fiú leszázalékolt édesanyja törődött a részletekkel. Az édesapa nevetve meséli, hogy a per alatt néha megjelent a házuk előtt „egy 15-20 fős cigánybanda óbégatni”. Úgy emlékszik, az ítélet után fia kicsit visszább vett a lendületből, és nekiállt politikával foglalkozni.

Tegyük hozzá, hogy ez nem ment volna a szkinhedek kegyeit kereső jobboldali pártok és civil szervezetek kritikátlan bábáskodása nélkül. 1992 nyarán Roy vezetésével és a Független Kisgazdapárt, valamint a zöldek támogatásával megalakul az Egri Nemzeti Ifjak egyesülete. Mivel a bíróság első körben elutasította a bejegyzést, törölték az „egri” jelzőt, és országos toborzásba fogtak. Szórólapjukon már csupán „bűnöző életmódot folytató családok maffiájával” riogatták a honpolgárokat, viszont a kisgazdák jóvoltából Eger főutcáján megnyitott irodájukból olyan anyag is kikerült, amelyben a cigányokat „az emberhez csak nehezen hasonlítható lény”-nek nevezik, akik „előjogokat követelnek, holott gázkamrát érdemelnek”. A korábbi rendszeres cigányveréseket Sneider ekkor már fiatalkori botlásnak titulálta, és tagadta, hogy valaha is hitt volna a „Tiszta Fehér Magyarország” eszméjében. Szerinte a sajtó kiáltotta ki őt szkinhednek, és öltözete miatt került rendőrségi kartotékjára a bőrfejű minősítés. Torgyán József pártelnök hivatalos megbízólevelet állított ki Royéknak, és egy darabig nem kellett levetni a Martens bakancsot és a bomberdzsekit, hogy a kisgazdák országos szervezetének, a Független Magyar Ifjúságnak (FMI) dolgozhassanak. Biztosítottak néhány pártrendezvényt is, de a legnagyobbat 1992. október 23-án alakították, amikor belefojtották a szót Göncz Árpád államfőbe a Kossuth téren.

Egerben ad hoc vizsgálóbizottság alakult (MSZP, SZDSZ, Fidesz) a szkinhed-jelenség kivizsgálására, sokak szerint szerecsenmosdatásra. Az úgynevezett „bőrbizottság” előtt Horváth Nándor ügyész 24 büntetőügy és számos dokumentum birtokában tételesen bizonyította, hogy Eger a bőrfejűek fellegvára. A kisgazdák helyi titkára viszont kijelentette, hogy Royék sosem voltak szkinhedek, sőt, támogatni kell őket, mert különben oda a magyar ifjúság. Sneider Tamás már mint FMI-vezető érkezett a bizottsági meghallgatásra, ahol kikérte magának, hogy ő szkinhed lenne, hiszen azok a rasszista ideológiájukat erőszakosan valósítják meg. És ő nem ilyen. Még akkor sem, ha állt már ezért bíróság előtt. A bizottság végül leszögezte: nincs akkora baj Egerben. A harmadik szkinhed majálisra ettől még több száz pár bakancs érkezett, benne kopaszra borotvált fejű gazdájával. Újságjukat, az Agria Hangját már a Művelődési és Közoktatási Minisztérium engedélyével adta ki az azóta bejegyzett Nemzeti Ifjak Egyesülete.

A cigányverésekből országos szolidaritás csak azután kerekedett, hogy 1992. augusztus 20-án egy Oláh Dezső nevű cigányembert két szkinhed tinédzserlány és nagykorú barátjuk olyan súlyosan bántalmazott egy baseballütővel és acélbetétes bakancsaikkal, hogy betört a koponyája, kómába esett és maradandó fogyatékosságot, valamint agykárosodást szenvedett. Annak ellenére, hogy a leszámolás közben erősen cigányoztak, a rendőrség nem látta bizonyítottnak a rasszista indítékot, így súlyos testi sértés miatt emeltek vádat. Valamennyien a Nemzeti Ifjak Egyesületének tagjai voltak. A férfi négy évet kapott aljas indokból elkövetett emberölési kísérletért. Az egri Dobó térre csaknem kétezer ember gyűlt össze a júliusi kánikulában, hogy hangot adjon felháborodásának. A szervezés során mind a rendőrség, mind az ügyészség képviselője kijelentette: olyan mértékű politikai érdekek húzódnak meg a mozgalom életben tartása mögött, hogy a hatóságok tehetetlenek a szkinhedekkel szemben. A polgármester nem is vállalt beszédet. Mikor a többi felszólaló a bőrfejűek felelősségét firtatta, a Várban összegyűlt Nemzeti Ifjak kifordítva mutogatták az így narancssárgán világító bomberjüket.

Mire Horthy kenderesi újratemetése 1993 szeptemberében elkövetkezett, Sneider Tamás már nős ember volt, gyermeke született, és a következő országgyűlési választásokon kisgazda színekben tervezte indulását. Miután a szkinhed szerelésben felvonult Nemzeti Ifjak a Szentkorona Tanács koszorúját elhelyezték a kormányzó sírján (és egyikük egy angol újságírónak azt nyilatkozta, hogy Magyarországon minden a magyarellenes zsidók kezében van), Sneider egyetlen vezényszavára kettes oszlopba fejlődtek, és elindult a gyászmenet…

Sárközi Judit szociográfiája úgy értékeli, hogy a szkinhedmozgalom ’94-től a jobboldali pártok és politikusok holdudvarában élt tovább. ’95 augusztus 20-án azért volt még egy „kis” balhé, amikor a tűzijáték után húsz bőrfejű zászlót bontott és karlendített a Dobó téren, majd a Szépasszony völgyébe menet megvertek néhány cigánylányt. Az orrcsont- és bordatörést szenvedett egyik áldozat zsebébe jelzésül a Pannon Bulldog legfrissebb számát süllyesztették. Két 16 éves fiatalkorú ellen indítottak eljárást a hatóságok. Mire az ügy elült, Roy már francia szőlészetekben és angol almásligetekben dolgozott, majd hazatérte után szüleivel közös szőlősgazdaságot indított útjára. Ebből 2007-ben lett egy 8,5 milliós elszámolási vita a családban, melyet a szülők jogi úton kívántak rendezni. Tamás cserébe gondnokság alá helyeztette volna őket. Néhány pofon is elcsattant amiatt, amit az időközben elvált férj korábbi családjára mondott, de mint Sneider László lapunknak elmesélte, nagyjából egy év alatt konszolidálódott a helyzet, és ma már büszke fiára, hogy ilyen komoly tisztséget tölt be a parlamentben.

Sneider Tamást a 90-es évek végén hozta össze a sors Csurka Istvánnal és a MIÉP-pel. 2002-ben már a párt helyi szervezetének elnöke és e színekben ül a közgyűlésben. A bravúr 2006-ban megismétlődik, és ez az az év, amikor újra előbújik belőle a szkinhedvezér: tevékenyen részt vesz a Magyar Televízió székházának ostromában és a rendőrök elleni összecsapásban. A Jobbikban ugyanazt a karriert futja 2007-től, mint a MIÉP-ben, majd 2010-ben listás mandátumot szerez, és nemsokára az Országgyűlés Ifjúsági, Szociális, Családügyi és Lakhatási bizottságának elnöke. Hatósági, titkosszolgálati és politikai forrásaink szerint Roy pályafutása átlátható, mint az üveg. Hogy nem akadt fenn a nemzetbiztonsági szűrőn, annak politikai okai lehetnek, és egybehangzóan állítják: múltjánál már csak a jövője érdekesebb.

Olvasson tovább: