Kereső toggle

Orbán Viktor beiktatási beszédéről

Römi helyett kanaszta

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A kárpátaljai magyarok helyzete nem magyarázza, hogy Orbán Viktor miért éppen most követel számukra többletjogokat és autonómiát az országuk szétesése ellen küzdő ukránoktól. Mindenesetre van olyan kárpátaljai magyar politikus, aki örül a magyar diplomácia paradigmaváltásának.

„A magyar ügy a második világháború óta megoldatlan, a magyar ügyet európai ügynek tekintjük. A Kárpát-medencei magyarokat megilleti a kettős állampolgárság, megilletik a közösségi jogok, és megilleti az autonómia is. Ez az álláspontunk, melyet képviselni fogunk a nemzetközi politikában. Mindennek közeli aktualitást ad az Ukrajnában élő 200 ezer magyar helyzete, akiknek meg kell kapniuk a kettős állampolgárságot, meg kell kapniuk a közösségi jogok teljességét, és meg kell kapniuk az önigazgatás lehetőségét is. Ez világos elvárásunk a most formálódó új Ukrajnával szemben, akik egyébként élvezik a támogatásunkat a demokratikus új Ukrajna megteremtéséért végzett munkájukban” – ezek voltak azok a mondatok Orbán Viktor beiktatási beszédében, amelyek jókora vihart váltottak ki nemcsak Ukrajnában – ahol berendelték a magyar nagykövetet –, hanem a lengyeleknél és Romániában is.
Később a köztévében a miniszterelnök megerősítette, hogy álláspontja szerint Ukrajnának meg kell adnia a magyar kisebbségnek „a kettős állampolgárságot, a kollektív, vagyis közösségi jogokat és az autonómiát.”
„Ma, amikor tanúi vagyunk Ukrajna szétbontásának, az ország szétszakítására irányuló kísérletnek, egy ilyen kijelentés aggodalmat kelthet” – fogalmazott ugyanakkor Donald Tusk lengyel miniszterelnök, aki a Visegrádi Négyek pozsonyi találkozóján személyesen is megfeddte magyar szövetségesét.  
A sajtó még tovább ment: az Adevarul című román lap Magyarország is ki akar szakítani részeket Ukrajnából címmel közölt cikket a témáról. A lap szerzői „nemzetközi elemzőkre” hivatkozva azt írták, hogy a magyar miniszterelnök a „Kreml-doktrínát” követi: Oroszország határain túl élő oroszok védelmére hivatkozva csatolta el a Krím félszigetet, és követeli Ukrajna föderalizálását. A cikk szerint megismétlődhet a krími forgatókönyv, hiszen Orbán külpolitikája az „irredenta mozgalmak támogatását helyezi előtérbe az egykori Osztrák–Magyar Monarchia területén”.
Balázs Péter, a Közép-Európai Egyetem professzora, volt külügyminiszter szerint való igaz, hogy a miniszterelnök kijelentése egyedül Moszkvában javíthatja a magyar pozíciókat, a szomszédainknál aligha. Van azonban még egy célcsoport, ahol halló fülekre találhatnak a fenti mondatok: ez pedig a hazai szélsőjobb. „Orbán mindig hazafelé beszél, akkor is, ha külföldön van, és akkor is ha itthonról üzen kifelé. Ez nem véletlen: a magyar diplomácia jelenleg is érvényes doktrínája szerint a külpolitika befelé szól” – fogalmazott az egykori külügyminiszter.  Hangsúlyozta: a jelenlegi helyzetben a magyarok autonómiáját emlegetni szó szerint provokáció, ráadásul ezzel Orbán a kárpátaljai magyarok bőrét viszi a vásárra, mégpedig vélt belpolitikai előnyökért. „Természetesen a magyar kisebbséget megilleti az önrendelkezés joga, ám ezért úgy kell küzdeni, hogy konszenzusra jussunk az ottani többséggel, és ne merülhessen fel a szeparatizmus vádja. És nem utolsó sorban az igényeket az ottani magyaroknak kell megfogalmazniuk” – jegyezte meg.
Egy név nélkül nyilatkozó kárpátaljai magyar politikus viszont úgy látja, hogy egyfajta paradigmaváltásnak lehetünk tanúi a magyar külpolitikában – amit ő a maga részéről pozitív fejleménynek tart. „Korábban az a vezérelv határozta meg a magyar nemzetpolitikát, hogy mindenáron legyünk jóban a szomszédainkkal, mert csak úgy lehet segíteni a határon túli magyarokon. Ez azonban nem volt túl hatékony. Most azonban a klasszikus politikai meccs zajlik: mit tud adni Ukrajna azért cserébe, hogy Magyarország támogatja az oroszokkal szemben. Például csökkenthetik a kárpátaljai magyarok elnyomását” – magyarázta. Arra a felvetésre, hogy ha ez így is van, Orbán belépője nem volt túl diplomatikus, interjúalanyunk azt válaszolta: a jövő dönti el, hogy ez hatékony volt-e, mindenestre „ha römiben nem nyertünk, akkor talán érdemes áttérni kanasztára”.    
Arra a kérdésre, hogy milyen konkrét jogokat szeretnének kapni Kijevtől, a politikus egy „magyar járás” és egy magyar tankerület kialakítását említette. Az előbbiben valóra válhatna a kétnyelvű közigazgatás, az utóbbiban pedig a magyar tanfelügyelet révén nem kellene elszenvedniük a „nacionalista” ukrán irányítást. A kettős állampolgárság miatt azonban szerinte nem kell aggódni, mivel az ellentétes ugyan az ottani alkotmánnyal, ám mivel az ukránok között is igen népszerű ez az intézmény, a felelősségre vonásnak kicsi az esélye. „Orbán Viktor kicsit túlzott, amikor 200 ezer kárpátaljai magyarról beszélt, de lehet hogy neki lesz igaza: a maximum 150 ezer fős magyar kisebbség hamarosan növekedésnek indulhat, sokan ugyanis több ezer eurót is hajlandóak fizetni, hogy megkapják a magyar állampolgárságot” – tette hozzá ironikusan a magyar politikus.
„Amit a miniszterelnök mondott, az egyértelműen kilóg a mindenkori magyar kormányok külpolitikájából, és inkább a jelenlegi szélsőjobb narratívájába illeszkedik” – vélekedett a Heteknek Rácz András, a Pázmány
Péter Katolikus Egyetem munkatársa. Szerinte a rendszerváltás óta időről időre felvetődik ugyan a magyar határok revíziójának lehetősége, de mindig kizárólag csak a szélsőségesek részéről: például a délszláv háború idején Csurka István beszélt arról, hogy itt az idő a Vajdaság visszaszerzésére. Persze Orbán Viktor nem így fogalmazott, ám a szakértő szerint szándékosan nem fejtette ki, hogy autonómia alatt mit ért: kulturális, gazdasági vagy területi autonómiát. „Tekintve, hogy Ukrajnában az ország egysége a tét, egy ilyen kijelentés az egyik legrosszabb, ami elhangozhat, hiszen az ukrajnai helyzet iránti teljes érzéketlenséget tükrözi. Ez főleg annak fényében érdekes, hogy a Visegrádi Négyek teljes politikai súlyát latba vetve igyekezett kiállni Ukrajna területi egysége mellett” – mondta Rácz András, aki szerint a kárpátaljai magyar kisebbség helyzete nem indokolja a kemény fellépést. Bár a nyelvtörvényt az ideiglenes kormány módosítani akarta, jelentősen szigorítva a kisebbségi nyelvhasználat feltételeit, de ezt a döntést végül visszavonták. Ráadásul az elnökválasztási kampányban ígéretek hangoztak el azzal kapcsolatban, hogy a kisebbségi jogok még bővülni is fognak – ez pedig az orosz kisebbség hangsúlyos szerepét figyelembe véve feltehetően több lesz üres ígérgetésnél.

Olvasson tovább: