Kereső toggle

Botka László receptje

Pólókapusnak is sikeres volt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Továbbra sem bír Botka Lászlóval és csapatával a Fidesz. Az általános vélekedés szerint a baloldal azért tudja tartani pozícióit Szegeden, mert az elbukott szoci bástyákkal ellentétben egyedül a Tisza parti városban sikerült megőrizni a párt eredeti, mozgalmi jellegét. Botka az MSZP választmányának elnökeként és polgármesterként is gyakori szereplője a helyi és országos médiának, családi és magánéletét azonban gondosan elzárja a kíváncsiskodó tekintetek elől.

Botka László véletlenül született épp’ egy Szolnok megyei településen, Tiszaföldváron 1973. február 21-én. Konkrétan az történt, hogy martfűi származású várandós édesanyjánál egy otthoni látogatása alkalmával indultak meg a fájások, és mivel a kismama nem vállalt már be egy szolnoki utat, a környék egyetlen szülőotthonával rendelkező Tiszaföldváron hozta világra az első Botka-fiút. A másodikat hat évvel később, viszonylag nyugalmasabb körülmények között.

A család Szolnokon telepedett le. A szegedi egyetemi évek alatt összeismerkedő fizika-kémia szakos középiskolai tanár szülők az akkoriban divatosnak mondható és tuti állást biztosító tanulmányi szerződéssel a zsebükben érkeztek a vegyiparáról híres Tisza-parti városba. A kiszámítható, tudatos tervezés, az átgondolt és céltudatos építkezés mindig is jellemző volt a Botka-famíliára – állítja a családot jól ismerő informátorunk. És közügyek iránti fogékonyságuk is, amit az édesanya iskolai igazgatói, majd önkormányzati képviselői szerepvállalása is tanusít, amely a polgármesteri cím és a parlamenti mandátum elnyerésével jutott zenitjére.

Közélet iránti érdeklődésük nem előzmény nélküli: anyai vonalon a II. világháború idején Erdélyből áttelepülő székely nagypapa érezte kötelességének a társadalmi szerepvállalást, míg apai ágon az iparos családból származó nagypapa volt a szocdem párt oszlopos tagja a két világháború között. Ő az, aki egy Csongrád megyei katolikus földbirtokos leányát feleségül véve tulajdonképpen egy „mini Bethlen-Peyer paktumot” hozott tető alá a házasságkötéskor.

Laci sikeresnek mondható családban látta meg a napvilágot, és a gyakran magasra tett mérce „megugrása” már korán harcedzetté tette. Az általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait röviden a „jó tanuló, jó sportoló” jelmondattal lehetne összegezni. Igyekezetében még iskolája legmagasabb elismerését, a „Varga Katalin Gimnáziumért” plakettet is kiérdemelte. Egy régi ismerőse szerint a lányok és a buli akkoriban olyannyira nem kötötték le a figyelmét, hogy későbbi felesége – bár osztálytársa volt a gimiben – csak a szegedi egyetemi évek alatt (Andrea orvosin tanult, tüdőgyógyász lett) tudta magára irányítani a fiatalember figyelmét.

Ami a sportot illeti, külön említést érdemel vízilabdás pályafutása. Egy korábbi csapattársa az ificsapatból elmondta lapunknak, hogy Botka a kapus poszton játszott. Akkoriban nagyon jó társaság jött össze Szolnokon, a korosztályos bajnokságban rendszeresen az első háromban végeztek. Több korosztályos válogatott játékos került ki a csapatból, emlékei szerint Botka is volt ifjúsági válogatott kerettag, aki nem a technikájáról volt elsősorban híres, a kapusposzt szempontjából előnyös alkatát, azaz a magasságát használta ki védéskor. A korábbi csapattárs egyik legélénkebb emléke Botkáról, hogy vérzik az orra, ugyanis meccs közben gyakran dobták fejbe, illetve arcon. Komoly fiúként emlékszik rá, akivel mindent meg lehetett beszélni, talán egy kicsit ki is lógott közülük céltudatossága miatt, és mert érdekelte a politika. Miközben fontos volt számára a sport, mindenki sejtette a csapatban, hogy nem innen megy nyugdíjba. És tényleg: egyetemi évei alatt véget is vetett aktív sportpályafutásának, a tanulást és a politikai szerepvállalást választva inkább. A vízisportok iránti vonzalma azonban nem lohadt, manapság szabadsága heteiben, ha teheti, feleségével búvárkodik, amely miatt még a nemzetközi búvárvizsgát is letették.

Visszatérve a tinédzser Botkához, Szegedre egyetemi tanulmányai miatt érkezett 1991-ben. Tanulmányi eredményei, színötös érettségije és nyelvvizsgája miatt – az akkori szabályzatnak megfelelően – felvételi vizsga nélkül került be a szegedi egyetem jogi karára. Már már 18 évesen, első évfolyamos jogász hallgatóként belépett a szocialista párt szegedi szervezetébe. A helyi pártviszonyokat jól ismerő forrásunk szerint belépési nyilatkozatának kitöltésekor a pártirodán javasolták, hogy fiatal korára való tekintettel menjen haza, és beszélje meg döntését szüleivel is. Közvetlenül a rendszerváltás után nem éppen az MSZP-s tagsági viszony létesítése tűnt a leginkább kifizetődő politikai szerepvállalásnak. Ahogyan azt egyik egyetemi tanára megkeresésünkkor megfogalmazta, maga is meglepődött, hogy az első évfolyamos joghallgató csoportban milyen sok „baloldali érzelmű” srác jött össze. Akik közül sokan aztán tagjai is lettek előbb az ifjúsági szervezetnek, majd a pártnak is – közéjük tartozott az ifjú Botka is.

A kilecvenes évek első felében egy nagyon „izmos” csapat jött létre a Csongrád megyei megyeszékhelyen. Ekkor lett előbb „ifjú baloldali”, majd MSZP-tag Ujhelyi István, Szabó Sándor (aki most győzött egyéniben Szegeden) és a helyi MSZP mai vezérkarának, „menedzsmentjének” sok más tagja. Többségük nem szegedi származású, hanem – Botkához hasonlóan – tanulmányai miatt került Szegedre, és a szocialisták ifjúsági szervezetében kezdtek politizálni, több száz főt megmozgató szervezetet működtettek, és hamar felismerték, hogy az 1990 és 1994 között nehéz napokat élő pártban nagyon is van keresnivalójuk. Az évek múltával egyre nyilvánvalóbb lett, hogy Botkának megkerülhetetlen a szerepe a párt Csongrád megyei szervezetében. 1992-ben lett tagja a szegedi MSZP-elnökségnek, később városi, majd megyei elnök lett.

Az MSZP megszervezését követően szinte „orkánszerű szélviharként” érkezett el 1994, amikor a szocialisták elsöprő győzelmet arattak az országgyűlési választásokon, s ez a szél Botka Lászlót is – alig 21 évesen, harmad-éves jogászhallgatóként – egészen a Parlamentig repítette. Méghozzá úgy, hogy nem listán szörfözött be az ülésterembe, hanem egyéniben verte meg a jóval esélyesebbnek tartott SZDSZ-es jelöltet. Ezt a győzelmet egyébként 2002-ben és 2006-ban megismételte. 2010-ben viszont nem várt vereséget szenvedett, de listán így is tagja lett a Parlamentnek, ahol 2014-ben már ötödik ciklusát kezdte meg és tölthetné ki, ha nem a polgármesterséget választja.

Az időközben megnősülő, mára háromgyermekes (Zsófia, Veronika, Valéria) Botka politikusi pályája 2002-ben érkezett újabb mérföldkövéhez, amikor Szeged polgármestere lett. Ebből az időből emlékezhetünk arra a tévészereplésre, amikor az önkormányzati választások éjszakáján az MTV szegedi stúdiójából jelentkezett be, és „Szia Anya!” köszöntéssel üdvözölte édesanyját, aki a Szolnoki VTV stúdiójában ülve frissen megválasztott szolnoki polgármesterként eképpen fogadta köszöntését: „Szia Kisfiam!”.

Eltartott pár évig, mire párttársai letettek arról, hogy e szokatlan közjáték felemlegetésével ugrassák.

Botka László 2002-es győzelme véget vetett az MSZP és a FIDESZ szegedi „váltógazdálkodásának”. Ezt követően, ha nyert is csatákat a jobboldal az elmúlt 12 év választásai során (legutóbb például minimális többséget szerezve a szegedi közgyűlésben), a háborút Botkáék nyerték. Ez annak ismeretében különösen érdekes, hogy a város 20. századi történelmének első fele – gondoljunk csak a Szegedi gondolatra vagy Klebelsberg Kunó kultuszminiszter két világháború közötti szerepére – nem kifejezetten a szocialista eszmerendszernek kedvezett, és a szegediek nem elhanyagolható része ma is jobboldali érzelmű. Ezért is bánthatja a Fidesz országos vezetésének szemét „vörös posztóként” a szegedi helyzet, aminek kialakulásában – amint azt Orbán Viktor maga is elismerte – nagy szerepe volt az 1998 és 2002 közötti helyi Fidesz-uralomnak. Talán emiatt alakult úgy, hogy Botka László nem csupán a baloldalon elfogadott polgármesterjelölt, hanem sok jobboldali szavazó szemében is.

Olvasson tovább: