Kereső toggle

Bécikém, ez kémhatás

Kovács Béla szerint kémet nem feljelenteni, hanem tetten érni szokás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Kémügy van, kém nincs”– értékelte tömören Kovács Béla esetét a Heteknek a parlament szakbizottságának elnöke. A hírszerzés korábbi műveleti igazgatója szerint kémet nem feljelenteni, hanem tetten érni és letartóztatni szokás. Egy kém lebuktatása viszont mindig politikai döntés következménye, amiből újabb izgalmas kérdések következnek: Moszkva ellenében, esetleg Moszkva engedélyével bukott le a Jobbik képviselője?

A diplomáciai tevékenység egyik fontos eleme az információcsere, a kérdés az, hogy legális vagy illegális módon történik, kezdte a Kovács Béla-ügy értékelését a Heteknek Földi László, az Információs Hivatal – a hírszerzés – egykori műveleti igazgatója. A kormányhoz közelálló Magyar Nemzet azt írta, a jobbikos Kovácsot azzal gyanúsítják, hogy az Európai Unió intézményei ellen kémkedett Oroszország javára. Az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH – a polgári kémelhárítás) szerint Kovács rendszeresen találkozott orosz diplomatákkal, és havonta utazott Moszkvába. Az ügyészség ezek alapján kérte Kovács európai parlamenti mentelmi jogának felfüggesztését, hogy bíróság elé állíthassa. Azt is közölték, hogy a gyanú szerint a terhére rótt cselekményekért 2–8 év börtön fenyegeti.

De vajon hol húzódik a lobbizás és a kémkedés határa? Nem illegális, ha például egy „fecsegő” diplomata egyoldalúan információt szolgáltat illetéktelen partnernek, de ezt nem ellenszolgáltatás fejében teszi, mondta Földi László, és azt is hozzá tette, még az sem kémkedés, ha valaki tudatosan, meggyőződésből ad át titkokat illetéktelen partnerének: „Ez titoksértés, és akkor is csak az, ha ellenszolgáltatás fejében teszi.” Kémkedésről akkor beszélhetünk, ha a „minősített”, azaz titkos információ átadása tudatos, idegen érdekeket szolgál, az elkövető tisztában van vele, hogy sérti saját országa érdekeit, ráadásul tevékenységét rejtve, konspiráltan végzi, magyarázta Földi.

A Hetek értesülései szerint Kovács esetében a fenti kritériumrendszer hiányosan teljesül: kapcsolatban állhatott volt KGB-ügynökkel, konspirált módon találkozhattak, ám nem adott át „minősített” információkat.

A kémkedés bizonyításához egyébként tettenérésre van szükség, amit hosszú előkészítés előz meg. Amikor valakivel szemben felmerül a kémkedés gyanúja, a szolgálatok megszervezik a követését, ügynököt állítanak rá, „betechnikázzák” az illetőt és környezetét, azaz lehallgatják a telefonját, illetve képfelvételeket készítenek. Ha ennek során kiderül, hogy a gyanú megalapozott, a szolgálat „játszmába kezd”. Két forgatókönyv jöhet szóba: ha úgy ítélik meg, hogy a kém „visszafordítható”, akkor nyilvánosan nem leplezik le, hanem beszervezik kettős ügynöknek. Innentől az eddigi célország szolgálata juttat el dezinformációkat rajta keresztül a küldő ország szolgálatához.

Amennyiben ez a megoldás valamiért nem jöhet szóba, megszervezik a kém lebuktatását. Mivel a szolgálatnak biztosra kell mennie, a játszma egyik legfontosabb eleme, hogy a tettenéréskor olyan dokumentumokat adjon át a kém, melyekkel egyértelműen bizonyítható a bűncselekmény. (A kémkedés ugyanis bűncselekmény – más kérdés, hogy minden ország alkalmazza.) A tettenéréshez tehát a szolgálat juttatja el a kémhez az átadásra szánt dokumentumokat, aki persze – jó esetben – nem sejti, hogy csapdába csalták.

Földi László szerint Kovács Béla esetében az a probléma, hogy nem tudható, mi a vád. Az Alkotmányvédelmi Hivatal feladata nem a feljelentés, hanem a tettenérés. Az ügyészség – ahol az AH megtette Kovács ügyében  a feljelentést – nem tudja bizonyítani a kémkedést, mert nem ez a dolga. A vádhatóság és a bíróság a kémkedéssel okozott kár mértékét, illetve az azért kiróható büntetést határozza meg, ám a kémkedés tényét az AH-nak kell bizonyítania.

Szél Bernadett, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának LMP-s tagja kérdésünkre elmondta: a bizottság hétfői ülésén – ahol megjelent Kovács Béla és Vona Gábor a Jobbik elnöke is – felmerült, hogy miért nem történt tettenérés. Szél szerint megnyugtató magyarázatot kaptak a szakszolgálatok vezetőitől. Németh Szilárd fideszes bizottsági alelnök azt is elmondta, hogy kép- és hangfelvételekkel igazolható Kovács Béla illegális tevékenysége.

Több forrásból is megtudtuk, hogy a magyar szolgálatok 2009 óta figyelték a jobbikos politikust, így az ügy kirobbantásának időzítéséért – az EP-választás finise –, őket nem terheli felelősség, azt inkább az ügyészségtől lehetne számon kérni. Az is érdekes, hogy az Európai Unió intézményei elleni kémkedés, amivel most Kovácsot gyanúsítják, mindössze öt hónappal ezelőtt került be a BTK-ba, vagyis korábban nem volt bűncselekmény.

Földi László szerint amennyiben a magyar szolgálatok lebuktatnak egy Oroszországnak dolgozó kémet, várható, hogy hamarosan az oroszok is lebuktatnak egy magyar kémet.

A kémelhárítás egyik fő feladata ugyanis az, hogy mindig legyen a szolgálat látókörében olyan személy, akit lebuktatva fel lehet ajánlani csereként arra az esetre, ha az adott ország egyik kémjét leleplezik. Köztudott, hogy a diplomáciai tevékenységet végzők körében magas a hírszerzők aránya. Egy akkreditált diplomatát azonban akkor sem lehet letartóztatni, ha kémkedés közben tetten érik. Az ilyen esetekről közvetve úgy értesülhet a közvélemény, ha azt hallja, hogy egy diplomatát kiutasítottak egy országból. 

A lebuktatás mindig politikai döntés kérdése. A szolgálatok többnyire tudják, kik folytatnak kémtevékenységet, ám tettenérésre csak akkor kerülhet sor, ha arra a szolgálatokat irányító politikai vezetés utasítást ad. A szolgálatok tehát folyamatosan tájékoztatják a politikai vezetést a kémtevékenységekről, utóbbi pedig az ország érdekei alapján dönt a különböző ügyek kezeléséről. 

Kovács Béla esetében ez a mechanizmus felveti a kérdést: ha valóban kémügybe keveredett és valóban orosz érdekeket szolgálna, akkor a magyar kormány miért döntött a leleplezése mellett egy olyan időszakban, amikor a keleti nyitás jegyében éppen a magyar–orosz kapcsolatok felvirágoztatásán dolgozik, Paks bővítéséről pedig 3000 milliárd forintos szerződést írt alá Oroszországgal. Egy, a nemzetbiztonságra és a nagypolitikára egyaránt rálátással bíró forrásunk szerint lehetséges, hogy az „orosz kém” lebuktatásával a magyar kormány azt kívánja jelezni, hogy lazít oroszbarátságán, egyszersmind közelít az Oroszországot a Krím-félsziget annektálása miatt élesen bíráló Európai Unióhoz.  

Egy másik feltételezés viszont úgy szól, hogy Kovács Béla leleplezése az oroszok tudtával, akár beleegyezésével történhetett. A Magyarországgal jó üzleteket kötő Oroszország tehet ennyi gesztust a kormány illetve a Fidesz felé, aki ezzel megroppanthatja a második helyre feljött Jobbikot. Mivel a gyanú szerint Kovács uniós érdekeket sértett, a túlzott oroszbarátsággal vádolt magyar kormánynak jól jöhet az is, ha lebuktat egy Brüsszel ellen dolgozó „orosz ügynököt”. 

De ki ez a Kovács Béla, akinek két héttel ezelőtt még a létezéséről is alig tudott a magyar közvélemény? Kovács 2005-ben tűnt fel a Jobbikban. A Hetek megbízható információi szerint egykori katonatársát kereste meg, aki akkor a párt belső köréhez tartozott. Azt állította, tetszik neki a Jobbik irányvonala, és szívesen bekapcsolódna. „Számunkra olyan volt, mint egy főnyeremény”, mondta lapunknak a történetet jól ismerő forrásunk, arra utalva, hogy Kovács személyében egy öt nyelven beszélő, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező, tehetős ember csatlakozott a párthoz. Arra a felvetésre, hogy szóba került-e annak idején, miért éppen egy félszázalékos támogatottságú pártot választott Kovács, forrásunk nemmel felelt. A Jobbik tehát tagjai közé vette az Oroszországból 2003-ból hazatelepült Kovácsot, aki a párt angyalföldi szervezetének és külpolitikai kabinetjének is a vezetője lett.

Egy másik jobbikos forrásunk úgy emlékezett, hogy maga Kovács viccelődött kezdetben a KGB-vel, mivel a teljes neve Kovács Gábor Béla, monogramja tehát megegyezik szovjet titkosszolgálat rövidítésével.  Azt Vona Gábor is elismerte, hogy a frissen érkezett Kovács öt-hatmillió forinttal támogatta a pártot, ám a Jobbik-elnök szerint ez teljesen legális. Másrészt nevetséges feltételezés, hogy a közismerten oroszbarát Kovács pénze bizonyítaná a párt oroszországi támogatását, hiszen ez esetben – érvelt Vona – nem öt-hatmilliót kaptak volna.

Egy, a hírszerzés világát belülről ismerő forrásunk szerint ugyanakkor elvileg elképzelhető, hogy Oroszország ügynököt telepít egy kis ország fiatal és kicsi pártjába. (A Political Capital friss tanulmánya szerint Putyinék egy sor unióellenes európai pártot támogatnak az EU bomlasztása céljából.) A szakszolgálatoknál a „szervezz be, akit csak tudsz” mondás járja, ami azt is jelenti, hogy nem elvárás minden ügynök felé a csúcsszintű beépülés: a látszólag jelentéktelen információ is lehet értékes információ, másrészt sokszor évekig, évtizedekig is eltarthat, mire egy-egy beszervezés igazán gyümölcsözővé válik. Harmadrészt az apró, de folyamatosan érkező információmorzsák is nagyon hasznosak lehetnek.  Forrásunk szerint az oroszokra jellemző, hogy türelmesek, és az is, hogy „nagy fantáziával” dolgoznak.

Kovács Béláról tudott, hogy a nyolcvanas években Moszkvában végzett a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében, ami szoros kapcsolatban áll a szovjet titkosszolgálattal, a KGB-vel. Kovács esetében tehát megtörténhetett az, hogy a Magyarország irányában is tapogatózó orosz szolgálatok megkeresték – akár korábbi iskolatársain keresztül –, és segítséget ajánlottak neki: előzőleg kideríthették róla, hogy nem megy jól a vállalkozása, hogy karrierre vágyik stb.

Az első megkeresés ilyen esetekben arról szól, hogy „miben segíthetünk?”. „Pénz kellene a cégedbe? Adunk pénzt. Köz-életi szerepre vágysz? Ebben is tudunk segíteni.” Az a lényeg, hogy a szolgálat szorosabban magához kapcsolja a kiválasztott személyt, a megfelelő időpontban pedig tudatja: a segítség nem ingyen volt – magyarázta egy, a titkosszolgálatok működésében jártas forrásunk.  

Kovács Béla titkos élete mindenesetre túlmutat önmagán: az ügy leglényegesebb része az, hogy az oroszokhoz fűződő „speciális viszony” tekintetében a Jobbik is ugyanúgy érintett-e, mint Kovács, mert ha igen, az alapjaiban kérdőjelezné meg az autentikus nemzeti elkötelezettségével kampányoló párt hitelességét.

Nem klasszikus bond

Kovács Béla esetében nem klasszikus James Bond-szerű kémtevékenységről van szó, de meggyőződtünk róla, hogy megállapítható a bűncselekmény alapos gyanúja, mondta a Heteknek Molnár Zsolt, a parlament Nemzetbiztonsági Bizottságának szocialista elnöke. Molnár elismerte, hogy a tettenérés hiánya felvetett kérdéseket, ám a szakszolgálatok vezetői meggyőző magyarázatot adtak a politikusoknak Kovács érintettségét illetően. „Orosz érdekek érvényesítéséről van szó az unió ellenében. Ismert, hogy a Jobbik Oroszországhoz és nem az Európai Unióhoz kötné Magyarországot, és ez a stratégia visszaköszön Kovács Béla uniós tevékenységében.” Molnár azzal is egyetértett, hogy keskeny a határ a legális politikai lobbitevékenység és a kémkedés között, Kovács esetében azonban felmerültek az utóbbit erősítő tények. „Például az a mód, ahogyan Kovács kapcsolatot tartott oroszokkal, mert ez nem a diplomácia szabálya szerint történt”, mondta az elnök, ám ennél többet a bizottság zárt tárgyalására tekintettel nem közölhetett. Arra a kérdésre ugyanakkor eddig nem kaptak választ, hogy Kovács tevékenysége sértette-e Magyarország érdekeit. (Sz.F.)

Olvasson tovább: