Kereső toggle

Bajnai: A politikusok pedig nem istenek

Beszélgetés az Együtt-PM vezetőjével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Több lakossági fórumát is végignéztem. Az emberek legtöbbször arra panaszkodnak, hogy mennyire nehéz az anyagi helyzetük, alacsony a bér és a nyugdíj, ezért méltatlan körülmények között, egyik hónapról a másikra kénytelenek élni. A keserű hangú kérdésekből azt szűrtem le, hogy sokak szerint mintha elúszott volna a remény. 

– Van remény, ha van összefogás: ezt a kormányt nemcsak el kell, hanem el is lehet kergetni. Magyarország valóban rosszabbul él, mint négy éve, de ne hagyjuk, hogy ebből az elégedetlenségből politikai apátiát csináljon a rezsim: legyen belőle erő, amellyel lebontjuk a kétharmadot. Ami meg a rendszerváltás megítélését illeti: Ózdon mondták nekem, hogy amennyiben népszavazás lenne arról, hogy menjünk-e vissza az időben, jelesül 2014. április 6-a helyett 1984. április 6-a legyen-e, akkor lehet, hogy az utóbbi, azaz a Kádár-korszak nyerne. Akkor ugyanis volt munkájuk az embereknek. Ez a helyzet mutatja, hogy a rendszerváltozás első 25 évét az ország jelentős része elbukta. Ezen mindenáron változtatni kell! Abban biztos vagyok, hogy a fő iránynak továbbra is a Nyugatnak kell lennie. Az a cél, hogy felzárkózzunk Európához, a pedagógus, a postás és a rendőr is emberhez méltó, európaihoz egyre közelítő, tisztességes bérhez jusson. Sajnos az elmúlt négy év gazdaságpolitikai ámokfutása, Orbán Viktor politikájának súlyos hibái nagyon sokat rontottak az ország helyzetén: távolodtunk, nem pedig közelítettünk ehhez a világhoz. Leszakadó pályán vagyunk. 

Ahhoz, hogy munkahely legyen, újra gazdasági növekedés kell az országban; növekedés, azaz fejlesztések és beruházások akkor lesznek, ha a bizalmat helyreállítjuk az ország iránt. Nem szeretem a munkahelyteremtés szót, mert teremteni a Jóisten szokott. A munkahely az terem, méghozzá olyan helyen, ahol kiszámítható, biztonságos a gazdasági környezet, ahol megéri a vállalkozásoknak megtelepedni, munkát adni másoknak. A jó kormányzás megteremti a lehetőséget a gazdaság számára, hogy munkahelyek jöjjenek létre, de az állam túlzott beleszólása a gazdaságba, a verseny kiiktatása ezt gátolja. Az Orbán Viktor által kreált, rossz és igazságtalan adórendszerrel éppen a gazdaság egészséges működését csapták agyon.

Erre azt mondaná egy fideszes politikus, hogy az adócsökkentéssel, az egykulcsos adóval éppen több pénzt hagytak az embereknél.

– Elméletileg igen, de gyakorlatilag nem. A valóság az, hogy Európa legigazságtalanabb adórendszerét hozta létre Orbán Viktor. A Fidesz ugyanis radikálisan csökkentette az alacsony és közepes jövedelmű családok, munkavállalók bérét, és csak a legfelső, legjobban kereső 10-14 százaléknak adott többet. A valóság az, hogy az adófizetők 80 százaléka rosszabbul járt. Ez egyébként a gazdaság növekedését is visszafogta, mert emiatt a fogyasztás is csökkent, ami a kieső bevételek miatt a kisvállalkozókat sújtotta. Ráadásul az államkassza kieső adóbevételeit más adók, például a forgalmi jellegű adók jelentős emelésével teremtették elő. Ez így csapás a gazdasági növekedésre. Ezért az egyik legsürgősebb feladatunk az lesz, hogy igazságos és munkahelyteremtő többkulcsos adót vezessünk be.

Lehet azzal választást nyerni, hogy „ide figyeljetek emberek, több adót fogtok fizetni”?

– Az a Fidesz programja: a „Folytatjuk!” jelszavából ugyanis az következik, hogy a negyven új vagy megemelt adót újabb emelések és adóbevezetések követik, ha Orbán hatalmon marad. Mi ezzel szemben adórendszerváltást ajánlunk, amellyel az adózók túlnyomó többségének nem változik, vagy kifejezetten nő a havi nettója. Százezer forint bruttó bérből ma 11 ezer forinttal kevesebb nettót kap kézhez egy munkavállaló, mint négy éve, pedig azóta még négy év infláció is eltelt. Az egykulcsos adó miatt azonban, akinek másfél millió körüli bruttó fizetése van, annak 300 ezer forinttal több nettó marad a borítékban. Egy stagnáló, szociális kihívásokkal küzdő országban igazságos ez? A mi programunk az, hogy az emberek többségének emelkedjen a nettó bére. Nem a bruttó, hanem a nettó. A programunkkal a minimálbért a következő időszakban százezer forint nettóra lehet emelni.

Tölgyessy Péter, az SZDSZ egykori elnöke szerint az olyan, mint 2002-ben az 50 százalékos béremelés ígérete. A közgazdászok szívükhöz kapnak, hogy ez milyen nehéz helyzetbe hozná a cégeket.

– Csak akkor lehet a minimálbér nettóját emelni, ha azzal párhuzamosan a járulékterheket úgy csökkentjük, hogy a cégek bérköltsége ne emelkedjen. A Fidesz tragikus hibát követett el, úgy emelte ugyanis a minimálbér bruttóját, hogy a munkavállalók nettó jövedelme nem emelkedett, de a cégek közterhei növekedtek. 50 ezer munkahely meg is szűnt emiatt. A számok nyelvén: egy munkaadó bérköltsége 4 évvel ezelőtt 34 ezer forint volt, most 64 ezer. A helyzet az, hogy a munkás nem kapott többet, a munkaadó azonban többet fizetett, így csak az állam járt jól a magasabb adóbevételekkel, amit aztán szétosztottak a haveroknak, és elherdálták stadionépítésre.

A miáltalunk javasolt adórendszerrel a munkavállalók 80 százaléka, azaz 3-3,2 millió ember jobban járna. Lenne több százezer ember, akinek a mai szinten marad a jövedelme.

De lennének vesztesek, ami így kampányban nem egy jó üzenet.

– Nem nevezném vesztesnek az elmúlt 25 év nyerteseit akkor sem, ha most némi szolidaritást kérünk tőlük az adórendszeren keresztül. Ennek a legjobban kereső felső 8 százaléknak, magyarul havi 460-480 ezer fölötti szinten vezetnénk be egy mérsékelt, második kulcsot. Azért fontos a mérsékelt kulcs, mert azt a hibát sem szabad elkövetni, ami a 2009 előtti adórendszerben volt, hogy a felső adókulcs büntető jellegű volt. Meg kell becsülni azokat a tisztességes embereket, akik lelkiismeretes munkával sok pénzt keresnek, mert az ő tudásuk, szorgalmuk ezt az országot erősíti. Őket is itthon kell tartani, sőt, haza kell hozni nagyon sokat közülük. Éppen ezért nem tudnék olyan felső kulcsot támogatni, ami hármassal kezdődne. Meggyőződésem, hogy azok a rétegek, akiket érintene ez a mérsékelt második kulcs, tisztában vannak ennek igazságos voltával. Ők tudják, értik, hogy Orbán mennyire tönkretette a gazdaságot. Mert a magyar miniszterelnök úgy viselkedik, mint az a gazda, aki megeszi a vetőmagot. A magánnyugdíjpénztárak államosításával sokak jövőbeni nyugdíját élték fel. Ötszázezer fiatal és középkorú munkavállaló hagyta el az országot, mert a lehetőségeiket lehetetlenítették el. Az ő adó- és nyugdíjbefizetéseik hiányoznak Magyarországon, miközben értékes munkájukkal, tehetségükkel és kreativitásukkal nem minket, hanem más országokat gyarapítanak. Eközben Orbánék egy sor hazai és külföldi vállalkozást ellenséggé kiáltottak ki, elkergettek és túladóztattak. A Fidesz egy már középtávon is működésképtelen államgazdasági modellt hozott létre. Ezt kell átalakítani és újjáépíteni izzadságos munkával.

Miért támadják a Paksi Atomerőmű bővítését, ha egykoron Önök is ezt szorgalmazták?

– Mert a jelen formájában jól szimbolizálja mindazt, amit az orbánizmus jelent. Egyébként mi mindig következetesen arról beszéltünk, hogy a bővítésről csak érdemi társadalmi, szakmai vita után, nemzeti konszenzussal lehet dönteni. Arról nem is beszélve, hogy mindez Fukusima előtt volt, ami egy határozott cezúra lett a világ nukleárisenergia-politikájában.

A közelmúltban készítettem interjút Kósa Lajossal, a Fidesz alelnökével, aki erre azt mondja, hogy Paks bővítése egyszerű termékvásárlás, nem kell ebbe belelátni semmit.

– Azért mondom, hogy az orbánizmust jelképezi ez az ügy, mert benne van – mint cseppben a tenger – a Fidesz egész kormányzása. A szavak szintjén remek, a valóságban rossz. Tételesen: azt mondják, hogy Paks az évszázad üzlete, ami úgy igaz, hogy nem Magyarországnak, hanem Oroszországnak. Olyan erőművet építünk ugyanis, ahol Magyarország számára nem szükséges elektromos áramot fogunk termelni, amit úgy tűnik, még eladni sem tudunk külföldre, mert Németországban is fölösleg van. Ráadásul ezt az áramot kétszer olyan drágán állítjuk majd elő, mint amennyibe kerül most az áram Magyarországon. Az orosz hitel, amit felveszünk a bővítés finanszírozására, kétszer olyan magas kamatozású lesz a törlesztési időszakban, mint a sokat szidott, de idő előtt visszafizetett IMF-hitel. A Putyinnal kötött paktumnak köszönhetően Magyarország államadóssága 3000 milliárddal megemelkedik. A slusszpoén pedig az, hogy devizában, azaz a kormány az egyszeri devizahitelesek kockázatát veszi magára, hisz forintban adja el az áramot, de devizában törleszt.

Lehet, hogy nem jó üzlet a „termékvásárlás”, de Önök a hazaárulás szót is emlegetni szokták.

– Maradjunk annyiban, hogy a kormány a nemzeti érdek ellen cselekszik. Igen tanulságos a szomszédunk, Ukrajna története. Ott is úgy kezdődött, hogy olcsó gázt adtak Kijevnek. És az oligarchák is jól jártak. Mit látunk? Orbán Viktor is olcsóbb földgázt kap Moszkvától, és az őt támogató Simicska Lajos mint a nemzeti együttműködés oligarchája is elképesztő sikerszériát fut az állami közbeszerzések megnyerése terén. Élek a gyanúperrel, hogy a Közgép a paksi bővítés nyertese lesz. Egyébként mi, magyarok alaposan megtanulhattuk a történelmünk során, az, hogy kinek tartozunk, eldönti azt is, hova tartozunk.

A polgárok ellenben lehet, hogy örülnek annak, hogy e héttől kezdve 6,5 százalékkal csökken a földgáz ára.

– Igen, de ennek az a háttere, hogy Oroszország politikailag „jóárasítja” a gázt Magyarországnak. Jelzem, ugyanezt tették Ukrajnában: míg számukra szimpatikus politikus vezette Ukrajnát, addig 30 százalékos gáz-árkedvezményt adtak, de amikor Janukovicsot elkergették, hirtelen visszaemelték a gázt. Magyarország ezzel Ukrajna útjára lépett. Ki lesz az a politikus, aki egyszer nemet mer mondani Moszkva kéréseire, ha ezzel kockáztatja az állását?

Történelmi és etnikai háttere teljesen más Ukrajnának, mint Magyarországnak. Ráadásul Kijevben a szélsőjobboldaliak is kormányra kerültek, ezért valódi fasisztaveszélyre hivatkozva is akciózhatott Moszkva.

– Máshogy fogalmaznék. Kijev példája arra int minket, hogy Orbán Viktor óriási bajt csinál, amikor minket bevon az orosz érdekszférába. Nem jó Kelet és Nyugat között őrlődni. A mi helyünk Nyugaton van, Orbán Viktor pedig megpróbál az éppen leereszkedő vasfüggöny túloldalára vontatni minket, ez hosszú távú politikai merénylet Magyarország történelmi érdekeivel szemben.

Lehet, hogy így van, de – idézve a már említett Kósa Lajost – nincs elementáris felháborodás a paksi bővítéssel szemben. Pár száz fős demonstrációk voltak ez ellen, pedig Bős-Nagymaros ellen százezrek tüntettek.  

– Bocsánat, most hétvégén 80 ezer ember ott volt a Kormányváltók tüntetésén.

Igen, de ez nem Paks-ellenes tüntetés volt, hanem általános kampánygyűlés!

– Higgye el, arról is szólt. Hallgassa csak meg a felszólalásokat! Nem akarjuk ugyanis, hogy Orbán Viktor egy szovjet utódállammá tegye Magyarországot. Tudom, Orbánnak kényelmes lenne egy olyan posztszovjet modell, ahol kényelmesen tudna kormányozni dinasztiákon keresztül, klánszerű oligarchák között pedig szétosztaná az ország vagyonát. A helyzet az, hogy ez bukásra ítélt modell, mert ilyen rendszereket ott lehet fenntartani, ahol van nyersanyag: olaj, gáz vagy drága ércek. Magyarországon speciális erőforrás nincs, de Orbán Viktor mégis ördögi alkut kínál Magyarországnak, mondván, a rezsicsökkentésért cserébe fogadjátok el, hogy azt csinálok veletek, amit akarok, és azt veszek el tőletek, amit csak akarok. Ennek a rezsicsökkentésnek, mivel nincs belső gazdasági alapja, csak a szolgaság lehet a következménye.

Lehet, hogy Ön ezt így látja, de népszerű a Fidesz, és népszerű Orbán Viktor. Ez felhatalmazást is jelent a politikájuk számára. Ha győznek, akkor a folytatására.  

– Egyrészt várjuk meg a választások eredményét. Másrészt Magyarországon torz a médiarendszer, a közszolgálati orgánumok az állampárti időket idéző propagandát szolgálják ki. A kereskedelmi médiumok egy részét pedig zsebre tették. Az Orbánisztán addig tud épülni, míg valahonnan finanszírozni tudják. Most az oroszok teszik ezt. Lehet a valóság előtt bezárni az ajtót, de akkor bejön az ablakon. Orbán Viktor fenntarthatatlan modellt épített ki. Számomra egyértelmű, hogy milyen szorult helyzetbe került, hisz annyira gazsulál Putyinnak, hogy – egyetlen európai politikusként –  meg sem mert szólalni, mikor Moszkva egy szomszédos országot lerohant. Ezért mondom azt, hogy Ukrajnára nézve a magyarok egy orbáni Magyarország jövőjét láthatják. Ezért lesz április 6-a „sima” választásnál több: népszavazás a jövőnkről. Nyugat vagy Kelet, Ausztria vagy Ukrajna? Ez a tét, ezért kell mindenkinek elmennie szavazni vasárnap.

Olvasson tovább: