Kereső toggle

Zuschlagország

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A választási kampány finisében egy Fideszhez közel álló kiadó ad teret a börtönviselt volt szocialista képviselőnek, hogy erkölcsi ítéletet mondjon a romlott közéletről. A felmelegített Zuschlag-ügy sok mindent elárul a mai magyar politikáról.

A napokban kiderült, miért várt annyit a fél éve szabadult Zuschlag János, hogy saját szemszögéből is elmondja, miként vált az MSZP ifjú üdvöskéjéből 6 évet ült bukott politikussá. A ma is mindössze 37 éves fiatalember már a börtönben is visszautasította interjúkérelmünket, majd szabadulása után is kikosarazta az újságírókat, még a legnagyobbakat is. Nyilván a megfelelő pillanatra és/vagy ajánlatra várt.
Önvallomásának hitelességét persze jócskán árnyalja, hogy a Fidesz-kormánytól 5 milliárd forintnyi közmegrendelést kapó Századvég Gazdaságkutató által tavaly megvásárolt Napi Gazdaság Kiadó gondozásában jelent meg a könyv – a választások előtt egy hónappal. Nagy kérdés, hogy a neves gazdasági lapkiadó profiljába miként fért bele a könyveiben eddig jórészt prostituáltak kalandjait feldolgozó Szalai Vivien legújabb munkája (amelyben szintén a bulvár dominál, a legközönségesebb fajtából).
A kiadóhoz közeli forrásból erre azt a magyarázatot kaptuk, hogy egyszerű gazdasági megfontolások állnak a döntés mögött, és nem ők keresték meg Zuschlagot, hanem Szalai Vivien őket. A könyvet pedig máris után kell nyomni, mert a szokásos induló példányszámot (többnyire néhány ezer darab) elkapkodták. Arra azonban nem kaptunk érdemi választ, hogy ha az eladott példányszám a mérvadó, akkor eddig miért nem utaztak a Szalai-féle bulvárkönyvekben.
Azt persze nem tudni, hogy mennyit fizettek a párttársaira „valló” Zuschlag „kilójáért”, és hogy ebben volt-e szerepe a Fidesznek. Az sem lenne meglepő, ha ez egy újabb Zuschlag-könyvből derülne majd ki, amikor a börtönviselt expolitikus esetleg pénzszűkébe kerül. Mindenesetre a kormánypártnak soha jobbkor nem jöhetett volna, hogy a titkárnő által nejlonszatyorba csomagolt „szocialista” 50 milliótól és a Zuschlag bizniszeiről tudó Gyurcsány Ferenctől hangos a sajtó. Úgy tudni, a fideszes stratégák előre számoltak ezzel a „kampányfegyverrel”. Az pedig már senkit sem érdekel, hogy az állítások valóságtartalmát hitelt érdemlően bizonyítani – és így cáfolni – sem lehet. Zuschlag János ilyen alapon az annak idején állítólag hozzá hasonló eszközökkel pártot építő egykori fidelitászos kollégákról is ejthetett volna néhány szót a könyvben.  
A Zuschlag-sztoriban nem is ez a legtragikusabb, hiszen az egykori botránypolitikus nélkül is mindenkinek megvan a maga véleménye a magyar politikai élet erkölcsi színvonaláról. A lelépési pénz akár életszerű is lehet, hiszen a bíróság előtt is lejátszották azt a hangfelvételt, amelyben a 2004-es Terror Háza előtti viccelődése miatt ellehetetlenült politikus az MSZP vezetőivel alkudozott, hogy mennyi pénzt kapjon a mandátumáról való lemondásért. Egykori munkatársa szintén azt vallotta, hogy a pályázathamisítási botrány kipattanása után 150 milliót kért a szocialista párttól az „elcsalt” összegek visszafizetésére, és további 30 milliót az ügyészségi eljárás során felmerült „költségeire”.
Mint ahogy Zuschlag fiktív egyesületeiről és a pályázati pénzesőről is tudhatott a pártvezetés (az elcsalt 75 millió forintból komoly szervezetépítést finanszírozott). Kiskunhalason, a volt honatya szűkebb pátriájában egykori párttársai többször elmondták már lapunknak, hogy annak idején „Cusi” gyanús pártépítési tevékenységéről újból és újból értesítették az MSZP prominenseit – ám semmi sem történt.
A történet legtragikusabb eleme sokkal inkább az, hogy az „antihős” Zuschlag semmit nem bánt meg, sőt. A Napi Gazdaságnak – magát áldozatként beállítva – azt nyilatkozta, nem tudja, miért csukták le. Holott a bíróság előtt beismerte a csalást, és még azon sajnálkozott, hogy már az is elég büntetés neki, hogy ilyen névvel kell neki a jövőben élnie. Ehhez képest most Zuschlag Consulting néven többek között közbeszerzésekre, adótanácsadásra és követelésbehajtásra szakosodott céget gründolt. No meg akár milliárdos kampánypénzeket húzó pártokat.
Találóan fogalmazott egyik forrásunk, aki korábban az MSZP-n belül mentora, majd kemény kritikusa volt Zuschlagnak: „János egy amorális figura, nem igazán merülnek fel nála erkölcsi kérdések.” Mások pedig azt emelték ki, hogy Zuschlag sorsa „meg volt írva”, amivel arra utaltak, hogy a sorozatos figyelmeztetések ellenére sem vett vissza stílusából. Eleinte még csak olyan dolgok miatt intették, hogy a kiskunhalasi választópolgárokat „népemnek” nevezte, akik azért vannak, hogy őt megválasz-szák. A Terror Háza előtti botrányt követően már külföldi munkalehetőséget kínáltak neki. A csalássorozat kipattanása előtt pedig hivatalos helyről figyelmeztették, jobb, ha rendbe teszi az ifjúsági szervezetek ügyeit, mert baj lehet belőle. Nem hallgatott senkire, mindenek felett állónak gondolta magát, egyetlen cél lebegett a szemei előtt: saját maga. Most több ezren olvassák a vallomását.

Nyomorultak

Nyomorult ember szegény Zuschlag János: nagyjából ezzel a végkövetkeztetéssel tettem le a frissen szabadult egykori szocialista képviselő könyvét.
A kétszázhúsz oldalas iromány nagyjából negyven perc alatt elolvasható: az első hetvenet nyugodtan átugorhatjuk, engem legalábbis nem érdekel Zuschlag János gyermekkora, apukája-anyukája, kishúga és nagymamája. Mint ahogy nem érdekelnek Zuschlag eszmefuttatásai az életről, a politikáról, pláne nem a morálról. Néhány rész pedig kifejezetten undorító – Zuschlag szerelmi kalandjai –, ezeket valószínűleg a könyvet író Szalai Vivien erőltethette, eddigi munkássága nagyjából a Dubaj-Rákóczi tér-Duna korzó háromszögre korlátozódik.
Zuschlag három érdemi dolgot állít. Egy: nem egyedül és nem saját magának lopott, amikor különböző ifjúsági szervezetek állami támogatása örvén közpénzt szivattyúzott. Kettő: egykori párttársai – leginkább Gyurcsány, Szilvásy, Lendvai és Szekeres – feláldozták. Három: börtönben lenni rossz.    
Ez utóbbival nincs mit vitatkozni. Az első kettőt meg nem tudjuk bizonyítani. (A megnevezett szocialisták – ki hitte volna? – tagadnak.) Zuschlag János egy arrogáns, hataloméhes, gátlástalan figura volt – nyugodtan elhihetjük, hiszen ő maga állítja –, és hogy végül börtönbe került, annak akár örülni is lehet. Persze, ha arra gondolunk, hogy 75 millióért ült hat évet, miközben ma három év alatt egy egyszerű gázszerelő is milliárdossá hízhat, az öröm sajnálatba vagy dühbe fordul. Én akkor sajnáltam meg Zuschlagot, amikor elolvastam azt a mondatát, hogy a hatéves fia még mindig magázza, mert nem érti, hogy kicsoda az új bácsi. De amikor másnap arról értesültem, hogy a frissen szabadult karrierista máris belevetette magát a kamupárt-bizniszbe, már csak szánalmasnak tűnt. (Szlazsánszky Ferenc)

Olvasson tovább: