Kereső toggle

Lengyel sorsra jut-e a baloldal?

Rettegés és félelem

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Rezignáltság és döbbenet jellemzi a baloldali politikusokat az úgynevezett Simon-ügy miatt. A demokratikus ellenzéki körökben ugyanis attól tartanak, hogy a lengyel baloldal sorsára juthat a magyar baloldal, azaz a botrányok miatt elveszthetik a váltópárti jelleget. Úgy tudjuk, a Fideszben is meglepődtek azon, hogy a szocialista botrányokból a Jobbik profitált. Ugyanis az elmúlt hetekben a két nagyobb blokk, a Fidesz és az MSZP vezette baloldal támogatottsága befagyott, de a Jobbik támogatói köréhez százezrek sodródtak.

„Miért érdeke a Fidesznek, hogy annyira szétüti az MSZP-t, hogy a Jobbikból tényezőt kreálnak?” – tették fel baloldali politikai háttéremberek a kérdést munkatársunknak, amikor
afelől érdeklődtünk, hogy tartogat-e a tarsolyában valamit a baloldal, amivel ledolgozhatja az óriási hátrányát. A választ erre ugyan nem tudjuk, de az kiderült: borzalmas a hangulat a baloldali pártok soraiban, csodafegyver pedig nincs. Simon Gábor ügyén pedig egész egyszerűen mindenki megrökönyödött. Már azt sem értették sokan, hogy miként kerülhetett Simonhoz 240 millió forint, mert egy jelentéktelen politikusnak számított a pártban, de gigantikus dilettantizmusnak nevezték, hogy a volt politikus a „lebukása” után hamis útlevéllel Rejtő Jenő-i szintű stiklizésbe kezdett, noha tisztában kellett lennie azzal, hogy megfigyelhetik és akár le is hallgathatják. (Simon Gábort a héten helyezték előzetes letartóztatásba, mert az ügyészség szerint az expolitikus  egy dél-afrikai ország hamis útlevelét szerezte meg, amely a saját személyi adatait tartalmazta. Ezután megkereste egy korábbi ismerősét, aki kérésére a hamis útlevél felhasználásával egy magyar banknál bankszámlát nyitott – szerk.)      
A legnagyobb aggodalom oka az, hogy többen attól tartanak: a lengyel sorsra jut a hazai baloldal. 2003-ban, a baloldali kormány idején a legnagyobb lengyel napilap, a Gazeta Wyborcza nyilvánosságra hozott egy hangszalagot, amelyből az derült ki: egy lobbista, Lew Rywin megígérte, hogy elintézi 17,5 millió dolláros csúszópénz fejében a médiatörvény-tervezetnek a Wyborcza kiadója számára kedvező módosítását. A módosítás veleje az lett volna, hogy a nyomtatott sajtóban tevékenykedő médiacsoportok jogot szereztek volna tévécsatornák felvásárlására. Magyarán: a több milliárdos médiapiacot a lengyel baloldal a kénye-kedve szerint és óriási kenőpénzért osztotta volna újra.  Pár év alatt más korrupciós és zavaros ügyek hatására 2005-ben a lengyel baloldal, amely fénykorában, 2001-ben 40 százalékos pártcsoport volt, elvesztette a hitelét. Több pártra szakadt, és azóta sem kerültek vissza a váltópárti pozícióba. A baloldal erős embereinek állandó rivalizálása miatt nem képesek összeállni egy egységes és erős baloldali szövetséggé. Legutóbb Aleksander Kwaśniewski volt köztársasági elnök jelentette be, hogy  Európa Plusz néven indulnak az EP-választásokon, de népszerűsége ellenére képtelen a jobboldali pártok valós ellenfele lenni a lengyel baloldal. Szóval, 2005 óta jobboldali pártok váltják egymást Varsóban a kormányrúdnál. Magyarországgal összevetve annyiban eltérő a helyzet, hogy a Jobbikhoz fogható szélsőséges jobboldali párt nincs Lengyelországban.
Egyébként a Fidesz felsővezetőit is meglepték a magyar folyamatok, és lapunknak azt állították, hogy nem örülnek a Jobbik erősödésének. Egyikük azt magyarázta, hogy ennek az oka leginkább a baloldal gyengesége, mivel méréseik szerint az MSZP vezette lista – jelen formájában – semmilyen húzóhatással nem bír a bizonytalanok között. Ez a Fidesznek ugyan kedvez, hisz 2:1 arányban vezetnek, ezért kizártnak tűnik, hogy ne nyerjék meg a választásokat, de azok az úgynevezett kormányellenes bizonytalanok, akik el akarnak menni szavazni, mintha a Jobbik irányába mozdultak volna el. Igaz, ez csak vidékre jellemző, Budapest továbbra is Jobbik-ellenes városnak tekinthető.  Egyébként jobboldali értelmiségiek is kezdenek aggódni a helyzet miatt, Hegedűs Zsuzsa, a miniszterelnök főtanácsadója a Népszabadságnak adott interjújában azt állította, hogy – idézzük – „a baloldal versenytárs, a Jobbik viszont ellenfele minden demokráciát védő embernek”.
Számunkra úgy tűnik, hogy a Fidesz tartott attól, hogy a baloldali összefogás megszoríthatja a választásokon, ezért elsősorban őket „lőtte”, a Jobbikot nem érezte kockázatnak. Most mintha a nemzetközi kapcsolatok miatt is változtatnának ezen az állásponton, mivel egy erős szélsőjobboldali párt óriási presztízsveszteség az országnak és a kormánynak is.  Forrásunk azt állította: az MSZP után hamarosan a Jobbikra fordul rá a Fidesz kampánya.
Úgy érzékelik, hogy az MSZP-s botrányokból fura mód a Fideszre is „fröccsen a sár”, mert a bizonytalanok a régi parlamenti pártoktól elfordulnak, és az általános elitellenesség  mentén a Jobbik irányába mozdulhatnak el. Kormánypárti  informátorunk szerint  mivel ez a trend elsősorban vidékre jellemző, ezért a Fidesz kampányát úgy igyekeznek majd alakítani, hogy elszívják a levegőt a Jobbik elől.  A fideszes mérések szerint viszont Orbán Viktor még a saját pártjánál is népszerűbb, sőt a jobbikos szavazók egy körében még Vona Gábornál is kedveltebb. Így az ő népszerűségének „szívóhatásában” is bízhatnak. A kampány hátralevő részében ráadásul a miniszterelnök az összes olyan körzetbe el kíván látogatni, ahol szükség van rá, hogy megerősítsék a helyi jelölteket.
A Fidesz kampányáról szólva informátorunk arról beszélt, hogy a békemenetes nagygyűlés után lesz egy nagy mozgósítás, mely során a kormánypárt 2,5 millió törzsszavazóját akarják végigjárni.

Olvasson tovább: