Kereső toggle

Kósa: A posztkádári világnak annyi

Pletykák, kétségbeesett rágalmak és az „őszödi böszme”

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Míg Gyurcsány szálláscsinálója akart lenni az orosz birodalmi befolyásnak, addig az Orbán-kabinet szimpla üzletet köt Moszkvával - így vázolta a Heteknek Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke, hogy szerinte mi is a különbség az úgynevezett „orosz relációban” köztük és az MSZP között. A politikus a kormányzásuk kapcsán azt állította, hogy a sikerük egyik titka nem más, mint hogy húsz év után véget vetettek a posztkádári világnak.

Hogy esik Önnek, hogy kívülről nézve úgy tűnik, hogy lepaktáltak Putyinnal?

– Ez félreértés és butaság, ezért sehogy. Paks bővítése végső soron termékvásárlás. Az oroszoktól veszünk egy atomerőművet, amit ők a pénzpiacoknál jóval kedvezőbben finanszíroznak. Olyan ez, mintha vásárolnánk egy Volkswagent, amit egy német bank hitelezne. Ettől még senki sem lesz Merkel embere, főleg nem németbérenc. Tehát nem kötöttünk Putyinnal szövetséget, nem paktáltunk le vele.

Az ukrán konfliktus kapcsán a csehek, lengyelek és románok is sokkal élesebben fogalmaztak, mint a magyar diplomácia... 

– Van nekünk lehetőségünk arra, hogy rázzuk a kardunkat? Van egyáltalán kardunk?

Miért, a románoknak vagy a lengyeleknek van?

– A lengyelek a méretüknél fogva Kelet-Európában eleve tényezők, az oroszokkal sajátos a viszonyuk, mély, évszázadokra visszamenő ellentétek vannak közöttük. A csehek nem szomszédosak Ukrajnával, nem él cseh kisebbség ott. A románok pedig általában ilyen ügyekben hajlamosak a szájkaratéra. Egyébként ebben az esetben velük azonosak az érdekeink. Ez a munkamegosztás még hasznos is lehet. Az ukrajnai helyzet megítélése felettébb bonyolult, hiszen a korábbi vezetés politikai értelemben, a mostani jogi értelemben küzd a legitimitásával. Ukrajnával kapcsolatos pozíciónknak Pakshoz, a földgázszállításhoz és más kereskedelmi ügyletekhez nincs köze.

A csehek az atomerőművük orosz technikával való bővítéséről az ukrán történések miatt látványosan lemondtak.

– Mivel az ukrajnai belpolitikai válság nem a mi konfliktusunk, ezért feleslegesnek tartanám a külpolitikát kereskedelmi ügyletekkel összekeverni. Számunkra az ott élő magyarok sorsa, biztonságának megteremtése a kulcsfontosságú, ha ezt elértük, akkor másodlagos, hogy az ukrán nemzeti vagyonból ki lopott többet, Timosenko vagy Janukovics. A verseny egyébként szoros. Nem a mi feladatunk igazságot tenni a harcias orosz kisebbség és az erőszakos lembergi ukrán nacionalisták között.

2008-ban Grúzia esetében, illetve a Gyurcsány-Putyin találkozók idején a Déli Áramlatról szóló tárgyalások során Orbán Viktor nagyon kritikusan beszélt az orosz birodalmi és geopolitikai húzásokról. Sokat is idézik ezeket. Most pedig gigantikus üzletet kötnek Moszkvával.

– Akkor nem egyszerű üzletekről volt szó, hanem az orosz birodalmi befolyás terjeszkedéséről, aminek szemmel láthatóan Gyurcsány szálláscsinálója akart lenni.

A Déli Áramlatot újabban Önök is támogatják.

– A helyzet más. Gyurcsányék ügyetlenségének köszönhetően ment tönkre a Malév, mikor azt egy orosz oligarchának adták el.

A moszkvai magyar nagykövetséget fillérekért kótyavetyélték el az oroszoknak. A Mol részvényeit dömpingáron eladták, ezzel egy ellenséges, oroszok által vezérelt felvásárlás „környezetét” teremtve meg. Az MSZP józanabb részével tető alá hozott Lex Mollal lehetett megmenteni a nemzeti olajtársaságot. Gyurcsány kétségbeesetten menekülni akart abból a helyzetből, hogy csődbe vitte az országot, és orosz pénzből akarta megmenteni a költségvetést. Majdnem orosz befolyási övezetté tette ezzel Magyarországot.

Ez az üzleti dimenzió, de a grúz helyzet más volt, akkor miért voltak kemények, most pedig miért nem?

– Nem helyeseltük az orosz beavatkozást, ahogy a Krím lerohanását sem. Bonyolítja a helyzetet, hogy a félszigeten nagyszámú orosz kisebbség él, szerződése van Oroszországnak Ukrajnával a kikötők és támaszpontok használatáról, ezért összetettebb a probléma, mint Grúziában.

2008-ban 300 forintos vizitdíj kapcsán lehetett népszavazás, Paks miatt miért nem?

– Lehet népszavazás, van egy eljárási rend, aki népszavazást akar, az próbáljon népszavazást szervezni. Kérdés, aláírásgyűjtés, kampány. Nekem nincs mit ezen kommentálnom. A vizitdíjnál mi végigjártuk a procedúrát. Politikai értelemben egyébként óriási a különbség, mivel a vizitdíj átverésen alapult, emlékezetesek Gyurcsány harcos nyilatkozatai a dobozdíj és a vizitdíj terveinek cáfolatáról a miniszterelnök-jelölti vitában, aztán persze rezzenéstelen arccal bevezették, becsapva mindenkit. A paksi bővítést korábban a baloldali pártok is támogatták, sőt, ezt támogató parlamenti döntések is születtek. Konszenzus volt ebben.

2008-ban sokat beszéltek a népszavazás intézményéről, ami Európában Svájcban a leggyakrabban alkalmazott eszköz, mint a nép közvetlen „hatalomgyakorlásának” eszköze.

– Ha valaki népszavazást akar, kezdeményezzen, ne csak beszéljen róla. A különböző demokráciamodellekben a népszavazások szerepe nagyon eltérő képet mutat. Európában Svájcban gyakori, máshol ritka a népszavazás.

Azért Magyarországon nagyon-nagyon nehéz idáig elvinni egy ügyet.

– Ha valaki szervezetileg gyenge, nem hiteles, vagy ha nincs a véleményének társadalmi támogatottsága, akkor persze nehéz.

2008-ban még sokat beszéltek arról, hogy az embereket minél inkább be kell vonni a döntésekbe, mert az elit eltávolodott a néptől, olyan intézkedéseket tesz, amelyekre nincs felhatalmazása. A korrekció lehetőségére a népszavazást javasolták lehetőségként. Paks bővítése miért ne lehetne ilyen eldöntendő kérdés?

– Még egyszer mondom, ha valaki népszavazást akar kezdeményezni, tegye, hajrá! Paks ügyében nehéz olyan kérdést feltenni, ami értelmes, és nem rontja a magyar tárgyalási pozíciót. A bővítés egy üzlet. Népszavazás útján egy házat sem lehetne vásárolni, nemhogy atomerőművet.  Ha megkötjük a kezünket, akkor az áralkuban vesztett ügyünk lenne. Üzleti kérdést így eldönteni azért nem jó, mert nincs rá jó algoritmus. Az ellenzéknek módjában lenne Paksot a választás tétjévé tenni: azt kellene mondaniuk, hogy amennyiben győznek, biztos nem lesz bővítés vagy új atomerőmű.

Azért a választás ennél összetettebb.

– Igen, a mostani választást ez a téma nem is tudta meghatározni. A jobboldal témája az eredménykampány, a rezsicsökkentés, a munkahelyteremés, a bővülő gazdaság, a növekvő bérek, stb. Odaát azonban Simon Gábor be nem vallott 240 milliójáról, hamis útleveléről, az MSZP korrupciós ügyeiről, Zuchslag Jánosról és az őszödi beszédről szól a kampány. Paks ügyében pedig nincs elemi felháborodás, hiszen az olcsó atomenergia miatt nem lehet feljátszani a témát.

Három fő ügy volt, ami tönkretette az MSZP-t. 2006-ban Őszöd, majd 2008-ban az Önök sikeres népszavazása, illetve a korrupciógyanús ügyek, értem ez alatt a Hagyó Miklós-féle nokiás dobozos sztorit.  A Fidesznek nincsenek ilyen „hagyós” ügyei, de az ellenzéki sajtó sokat ír Mészáros Lőrinc, Nyerges Zsolt és Simicska Lajos rendkívüli pénzügyi képességeiről. „Szerencse fiai”, hisz milliárdokban mérhető, hogy mennyire tudnak élni azzal a lehetőséggel, amit a Fidesz-kormányzás újfajta gazdasági környezete jelentett. Ön hogyan teszi a lelkében rendbe ezeket az ügyeket, sejtetéseket?

– Nem tartom annyira gyengének az ellenzéket, hogy ha lenne bármilyen kézzelfogható tényállítása a fideszes korrupcióra, akkor azzal  nem tudott volna hitelt érdemlően előállni.   És hogy nem álltak elő ilyennel, annak valószínű az az oka, hogy nincsen ilyen adat. Ilyen helyzetben mit kezdjünk a sejtetésekkel? Olyan ez, mint a közismert celebeknél, hogy van-e szeretőjük, vagy nincs. Időnként a bulvársajtó megszellőzteti, hogy ki hogyan hűtlen a házastársához. Ez a természete a pletykának, ha van alapja, ha nincs. Ameddig nincs fotó, önvallomás, bármi bizonyíték, addig ezekkel a pletykákkal nem lehet mit kezdeni. Olyan párt nincs Magyarországon, amelyet a korrupcióval ne hoztak volna hírbe. A híresztelések alapján nem lehet eljárásokat indítani.

Egyébként nem értek egyet az Ön alapállításával! Elsősorban nem Hagyó miatt és nem a korrupció miatt bukott meg az MSZP, hanem a politikai stratégiájuk miatt. Horn Gyula idején a szocialisták hatalmi alapja az volt, hogy nagy számban hoztak egész társadalmi csoportokat olyan egzisztenciális helyzetbe, amikor az állami transzferektől függtek. Tömegek mehettek kedvezményes nyugdíjba, korlátlan volt a segélyezés, aminek fenntartását az MSZP ígérte nekik. Az ország azonban az ehhez szükséges erőforrásokat képtelen volt kitermelni, másrészt nagyon sokaknak ez a modell nem tetszett. Például sem anyagi, sem morális szempontból nem lehet azt elviselni, hogy 42-43 éves nyugdíjasaink legyenek. Bár Medgyessy Péter a maga bicebóca módján ezt a szisztémát fenntartotta, a költségvetés tartalékait szétosztotta, ez a baloldali vircsaft kimúlt. Gyurcsány ezt vette észre, de rögtönzésbe és elfuserált ötletparádéba fulladt az új modell kitalálása. A régi posztkádári mutatvány összeomlott, a szocikat maga alá temette. A Fidesz modellje, az aktívak támogatása, a rászorultak aktivizálása és segítése, az egyenlő, igazságos közteherviselés, a bankok és a pénztőke arányos megadóztatása pedig a magyarok többségének a támogatását elnyerte. A szocialisták azért képtelenek talpra állni, mert csak megszorításban gondolkodnak, állandóan adóemelést tervezgetnek, amelyben a lakosság töredéke viseli a terhek nagy részét, a tőke pedig mentesül. Az MSZP megroppanását tehát az okozta, hogy egy olyan gazdasági és társadalmi modellt erőltettek, ami működésképtelennek bizonyult. Őszödön ez lepleződött le. Egyébként az MSZP-nek nincs morális alapja. Demokráciában nem létezik olyan, hogy reformkommunista vagy reformnáci párt. Az MSZP politikai, szervezeti és jogi értelemben is jogutódja az MSZMP-nek. Ez elfogadhatatlan.

Ezt a rendszerváltáskor kellett volna elrendezni. Volt olyan ország, ahol nem engedték, hogy a volt kommunisták részt vegyenek a hatalomban. Magyarországon azonban igen, a választók is tudták, hogy kikre szavaznak.

– Ennek az árát nyögtük az elmúlt 20 évben. 2010-ben azonban a posztkádárizmus véget ért. Szimbolikusan és a gazdasági-társadalmi modell szintjén is. Szimbolikusan, mert ’89-ben az alkotmányt olyan állampárti többségű, betonkommunistákkal teli parlament szavazta meg, amelynek nem volt demokratikus felhatalmazása. Most új, demokratikus legitimitású alkotmányunk van. A gazdasági-társadalmi modellváltásról pedig az előbb beszéltem.

Szerintem nem ért véget a posztkádárizmus, mert az ügynökvilággal nem számoltak el. Ellentétben más kelet-európai országokkal, nálunk a leggyengébb az állambiztonsággal kapcsolatos adatok nyilvánossága.     

– A cezúrát meghúztuk, az alapstruktúrát meghatározó törvények megváltoztak, a mostani alkotmánynak semmi köze a kádári rendszerhez. Mindent azonban nem lehet elölről kezdeni. Engem például biztosan megfigyeltek a rendszerváltás előtti politikai tevékenységem miatt, mégsem akarom tudni, hogy kik és mit jelentettek rólam. Olyan átmenetet nem lehet produkálni, ahol mindent tökéletesen új lappal lehet kezdeni. A történelemben nem-igen van ilyen.

Visszatérve arra, hogy az MSZP vesztét mennyire okozták az elitjével kapcsolatos oligarchavádak: 2010-ben mindenki tisztulást remélt. Most viszont olyan politikai erők – mint például az LMP vezetői –, melyeknek ehhez az elithez semmi köze nem volt, a Fideszt támadják Simicska Lajos, Nyerges Zsolt és Mészáros Lőrinc nevének sűrű és állandó emlegetésével.

– Az előbb válaszoltam. Tényekkel alá nem támasztott pletykákkal és mendemondákkal nem lehet mit kezdeni.

Őszöd újra előkerült a kampányban, és nem tudom biztosan, hogy Önnek ebben mi volt a szerepe, mert a nyilatkozatai némileg ellentmondóak arról, hogy hallotta-e a hanganyagot kiszivárogtatás előtt vagy sem. Volt-e szerepe a kiszivárogtatásban? 

– Nem volt szerepem ebben. Nem hallottam a megjelenés előtt a felvételt. Egy miskolci barátom hívott fel, hogy ő hallotta, és idézett belőle. Annyit mondtam neki, hogy ezt a közvéleménynek meg kellene ismernie, de ennél többet nem tettem.

Rózsa-Flores Eduardo azt nyilatkozta, hogy Ön kulcsszereplő volt, és a Fidesz postázta a felvételt a sajtó képviselőinek.

– Flores bonyolult identitású és kalandos életű férfiú, noha soha nem tudjuk meg, hogy mit is gondolt, mert furcsa körülmények között megölték Bolíviában. Amit mondott, az nem más, mint városi legenda. Az pedig – megvallom –  nem nagyon érdekel, hogy ki volt a postás, a szerkesztő az Origóban vagy a Magyar Rádióban, amikor kirakták az őszödi böszme beszédét. A legfontosabb, hogy ki döntött úgy, hogy kiadják a felvételt. Erre két válasz van, mindkettő katasztrofális a baloldal számára. Ha Gyurcsány volt a kezdeményező, ahogy Flores állítja, akkor milyen párt az, ahol egy ilyen ember miniszterelnök és pártelnök tudott lenni, most pedig az összefogás listáján a harmadik. Ha pedig a puccs-verzió az igaz, hogy Kati, Peti, Feri, Imi – és ki tudja, hány keresztnév a naptárban – a kiszivárogtató, akkor az is lesújtó az MSZP részére. Mondom, az MSZP egy reménytelen párt.

A DK állítása az, hogy a Fidesz „vitte” az ultrákat az MTV-székházhoz, hisz nehéz elképzelni, hogy a jogállamiságot féltő, a demokrácia ügyében elkötelezett Fradi és Újpest B-közép a politikai műsorokat hallgatva spontán szított forradalmat.      

– Ez kétségbeesett rágalom. Még két hét, és Vadai Ágnes azt fogja állítani, hogy az őszödi beszédet Orbán Viktor mondta el. A B-közepeket nem érdekli a politika, az MTV-székháznál mások voltak ott. Elemi erejű volt a felháborodás, spontán tiltakozási hullám alakult ki. Ebben a Fidesznek semmi szerepe nem volt, sőt később, a Parlament előtt hűtöttük a kedélyeket.

Tamás Gáspár Miklós a minap írt egy publicisztikát, amelyben azt a kérdést tette fel: a Fidesznek vajon melyik a kisebbik rossz: Mesterházy vagy Vona? A kérdés mögött az húzódott meg, hogy a kormánypártnak milyen a viszonya a két párthoz, az MSZP-hez, illetve a Jobbikhoz, egy kalap alá veszi-e őket vagy sem? Önnek mi a válasza?

– A Fidesz az Fidesz. Nem MSZP, nem Jobbik, nem LMP. Természetesen jelentős a különbség közöttük, és ezt a különbségtételt mi meg is tesszük. A Jobbik például soha nem züllesztette, tette tönkre, vitte csődközeli helyzetbe az országot, mert még sosem kormányzott. Azt az MSZP tette. A Jobbiknak sem a gazdaságpolitikájával, sem a társadalomkritikájával nem értünk egyet, sőt, a kisebbségekkel kapcsolatban alkotott véleményük elfogadhatatlan. Azt tanácsolom mindenkinek, aki azon lamentál, hogy Mesterházy vagy Vona-e a rosszabb, hogy szavazzon a Fideszre.

Olvasson tovább: