Kereső toggle

Hoffmann Rózsa: A diákok érdeke a központosítás

A köznevelésért felelős államtitkárt kérdeztük

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mit gondol azokról a diák-érdekképviseletekről (HaHa, OHA, KiHa), amelyek folyamatosan kifejezik ellenérzéseiket az Ön nevével fémjelzett oktatási reformról? Miért nem tartja őket legitimnek?

– Önmagában nem a felsorolt szervezeteket tartom illegitimnek, hanem a normákat átlépő módszereiket. Továbbá azzal sem tudok azonosulni, ha néhány száz fős csoportok egyéni gondolataikat 160 ezer pedagógus, egymillió 300 ezer diák, 400 ezer hallgató, és közel hárommillió szülő véleményeként tüntetik fel. Utcai színpadokon akarnak vitázni, antidemokratikus módon a marginális kisebbség véleményét feltüntetvén egyedül helyesnek. A Facebookon legtöbbször nevük vállalása nélkül szerveződő, alkalmilag összeverődő társaságok nem tartoznak a bejegyzett szakmai és társadalmi szervezetek körébe.

Finoman fogalmazva is érdekesnek tartom, ha a demokratikus viszonyokért aggódó szerveződések egy-egy csoport nevével visszaélve antidemokratikus eszközökkel élnek, láthatóan nem értik, s legfőképpen nem tisztelik a jogállami eljárások rendjét. A köznevelés megújítása során jogalkotási gyakorlatunkat merőben újszerű nyitottság jellemzi. A változások alapdokumentumának számító új köznevelési törvénynek már a koncepcióját is társadalmi vitára bocsátottuk, a beérkező – több ezer oldalnyi – véleményt feldolgoztuk, sok száz javaslatot beépítettünk abba a tervezetbe, amit a jogszabályban előírt szakmai és társadalmi szervezetek, valamint az Országgyűlés majd kétharmada elfogadott.

Miért tartják szükségesnek a Nemzeti Pedagógus Kar felállítását, és miért kötelező oda a belépés?

– A pedagógusok meghatározó többségét magába foglaló szakmai szervezet létrehozásának célja és értelme egyrészt, hogy minden lényeges kérdésben megjelenítse a hivatás gyakorlóinak álláspontját, részt vegyen a döntések előkészítésében, és ha szükséges, a hatályos szabályok módosítását, vagy új jogszabály megalkotását kezdeményezze. Fontos feladata lesz a hivatás jelenleg többnyire íratlan szabályai alapján a pedagógusok etikai kódexének megalkotása. Azokhoz a szakmákhoz hasonlóan, amelyeknek tagsága erős kamarai szervezetekbe tömörül, az NPK jelentős mértékben hozzájárulhat a hivatás presztízsének emelkedéséhez. Másrészt – elsősorban a tagozatain keresztül – hatékonyan segítheti a köznevelés minőségének javítását. A törvény értelmében az állami, önkormányzati intézményekben dolgozó pedagógusok automatikusan a Kar tagjaivá váltak, nem kell tehát „belépni”.

A tagok egyben lehetnek más érdekképviseleteknek is tagjai?

– Természetesen igen.

Ettől még a többi szakmai érdekképviseletet is tárgyalópartnernek tekinti a kormányzat?

– Tavaly a minisztérium megállapodást írt alá az ágazat hat szakszervezete közül öttel, köztük az egyetlen reprezentatív érdekvédelmi szervezettel, a Pedagógusok Szakszervezetével. A dokumentumban foglaltaknak megfelelően azóta is minden fontos kérdésben egyeztetünk, különböző munkacsoportokban együtt dolgozunk.

Mi volt a célja a tankötelezettség 16 éves korhatárra való leszállításának, illetve a HÍD programok bevezetésének?

– Európában rajtunk kívül 18 országban 16 esztendő a korhatár, olyan fejlett államokban is például, mint Franciaország, Svédország, Norvégia vagy Finnország. De például Svájcban, Ausztriában, Liechtensteinben és Luxemburgban csak 15 éves korig kötelező iskolába járni. Fontos hangsúlyozni, hogy a tankötelezettségi korhatár és a tanulás eredményessége között nincs összefüggés. Hiába volt 1996-tól 18 év a felső határ, a fiatalok több mint 23 százaléka középfokú végzettség vagy szakképzettség nélkül hagyta el az iskolát. Azt is tudni kell, hogy a korhatár leszállítása ellenére az állam változatlanul biztosítja minden tanulni vágyó fiatalnak az ingyenes tanulási lehetőséget legalább az első szakképesítés megszerzéséig, vagy az érettségiig. A HÍD programok pedig azoknak a fiataloknak kínálnak esélyt és lehetőséget, akiknek korábban a tanulás csak kudarcélményekkel járt. E rendszeren belül az intézmények egyénre szabott módszerekkel nyújtanak segítséget a tanulóknak ahhoz, hogy bekapcsolódhassanak a középfokú nevelés-oktatásba, vagy egy szakma elsajátításával megtalálják és megállják helyüket az életben.

Miért nem csak a hátrányosabb helyzetű településeken hajtották végre az iskolák állami fenntartásba vételét? Miért volt szükség a jól működő önkormányzati oktatási intézmények központosítására?

– A köznevelésben végbement „államtalanításról”, amely a rendszerváltoztatást követte, az elmúlt 24 esztendőben bebizonyosodott, hogy a kialakult társadalmi különbségeket az iskolarendszer nemhogy nem enyhítette, de tovább mélyítette. Az önkormányzatok eltérő lehetőségei miatt az egyik iskolában különórák, sportfoglalkozások sora járt az odajáró diákoknak, a másikban még fűtés sem volt telente. Csak az állam nagyobb felelősségvállalásával lehet kiegyenlíteni a különbségeket, s felszámolni az azonos korú gyerekek fejlettségében mutatkozó 2-3 éves lemaradást. Alapvető szemléletváltást jelent, hogy a kormány kimondta: a köznevelési rendszer fenntartása közszolgálat és állami feladat.

Kiosztották a félévi bizonyítványokat, de sok diák még mindig nem kapta meg a tankönyveit…

– A tankönyvellátást 2013-tól a nonprofit Könyvtárellátó Kft. végezte. Az a kijelentés, hogy a mai napig nem érkeztek meg a rendelések, természetesen nem igaz. Sajnálatos módon előfordultak hibák, de ezek száma ezrelékekben mérhető. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a korábbi rendszerben a kiadók és a terjesztők is igyekeztek különböző kedvezmények nyújtásával elősegíteni, hogy számukra kedvező döntés szülessen. A Könyvtárellátó Nonprofit Kft. (KELLO) iskolakezdésig összesen közel 15 millió tankönyvet szállított ki az iskolákba, így több mint 1,3 millió diák vehette át névre szólóan a tankönyvcsomagját (708 ezer gyermek ingyen kapott könyveket 8 és fél milliárd forint értékben).

Az alap- és az időben leadott pótrendeléseket már régen teljesítette a KELLO, gond legfeljebb a rapszodikusan érkező utórendelésekkel lehet, de ezeket egyedileg kezelik és orvosolják. A tankönyvellátás megújításának idén bevezetett egyik legjelentősebb oka és célja, hogy néhány éven belül minden általános iskolás diák ingyenesen jusson hozzá a tankönyvekhez.

A tankönyvterjesztés során keletkező haszon immáron nem magánzsebekbe vándorol, hanem az iskolai könyvtárakat gazdagítja.

Miért kellett a versenyelvet kiiktatva ennyire leszűkíteni a tankönyvválasztékot? Mi értelme a tartós, ingyenes tankönyveknek egy olyan világban, ahol az ismeretanyag folyamatosan változik, bővül?

– Kevesebb, de jobb minőségű tankönyv lesz. Egyszerűsödik a tankönyvválasztás mind a pedagógusok, mind a szülők számára. A tankönyvjegyzéken több mint ötezer könyv szerepelt, szükségtelen bizonygatni, hogy ez átláthatatlan nagyságrendet, egy adott évfolyamon tantárgyanként 8-10 könyvet jelentett. A tankönyv kiválasztását eddig többnyire a kiadói marketing eredményessége determinálta. A kiadók üzleti érdekeinek megfelelően újabb és újabb kiadványokkal árasztották el a tankönyvpiacot.

A Nemzeti alaptanterv és az annak alapján elkészült kötelező kerettantervek is feleslegessé teszik a jelenlegi kínálat fenntartását, ami ráadásul drágítja a tankönyvek árát. Intézkedésével a kormány a tőkével és a piaccal szemben a gyerekek és a szülők érdekeit helyezi előtérbe. A legtöbb országban, ahol a tankönyvellátást Magyarországhoz hasonlóan ingyen biztosítja az állam, tartós tankönyvek előállítására törekednek. Akárcsak a Nemzeti alaptantervet, a tankönyveket is 4-5 évenként felül kell vizsgálni, a változó világ ismeretanyagához kell igazítani.

Miért jó, ha a nagyon eltérő színvonalú iskolák központosított tanterv alapján oktatnak? Nem lett volna logikusabb cél csak a rosszul teljesítő intézmények felzárkóztatása, és ezáltal az alapfokú oktatás tényleges megerősítése?

– A kérdés nem pontos, ugyanis az egységesnek mondott tartalmi szabályozás számos eltérést engedélyez, mi több, elvárja az iskolák szakmai önállóságát és a különbségek megjelenítését. Az intézményeknek lehetőségük van önálló kerettanterv kidolgozására, ezzel több iskola élt is. Másfelől a tananyag törzsének központi kijelölésével az állam évszázadok óta annak a kötelezettségének tesz eleget, hogy gondoskodjék a nemzeti és az egyetemes műveltség alapjainak átadásáról. A 2003-ban bevezetett alaptanterv szakított ezzel a gyakorlattal, megszüntette a műveltségi kánont. Az új Nemzeti alaptanterv és az annak alapján elkészült kötelező kerettantervek jogi garanciát jelentenek arra nézve, hogy valamennyi gyerek alanyi jogon hozzájuthasson a közös műveltséghez és versenyképes tudáshoz. Ily módon az iskolarendszer képes lesz kiegyenlíteni az eddig jellemző tűrhetetlen különbségeket.

Hogyan értékeli a 2012-es PISA-eredmények tükrében a magyar közoktatás teljesítményét?

– Napnál világosabb, hogy a 2012-es mérés a megelőző oktatásirányításról állított ki rossz bizonyítványt. Sőt, még a következő (2015-ös) vizsgálat eredménye is visszavezethető lesz a korábbi évek történéseire. Minden országban, ahol jelentős változtatásokat vezettek be a köznevelésben, 6-8-10 év után mutatkoztak meg a felmérésekben.

Mik a tapasztalatok az egész napos iskola bevezetése kapcsán, illetve arról, hogy a tanárok munkaterhének azonnali növeléséhez képest a pedagógusbérek mindössze 60 százalékkal emelkedtek?

– A délutáni foglalkozások kötelező biztosítása nem azonos az egész napos iskolával. Felméréseink szerint létező társadalmi igényt szolgál a változtatás: az alsó tagozaton – az iskolaotthonos létszámon felül – a gyerekek 73 százaléka minden nap, további 10 százaléka pedig a hét egyes napjain marad bent a nem kötelező foglalkozásokon.

Ami a pedagógusbéreket illeti, a kormány a rendszerváltozás óta a legnagyobb mértékű emelési programot hajtja végre. Ennek első lépéseként szeptemberben átlagosan 34 százalékkal, 40-80 ezer forinttal emelkedett a tanítók, tanárok, óvodapedagógusok fizetése. A bérek értékállóságának megőrzése érdekében az illetmény alapját a mindenkori minimálbér adja. Így fordulhatott elő, hogy ez év januárjában ismét, most átlagosan 8-10 ezer forinttal nőtt a pedagógusok jövedelme, amely az elkövetkező négy évben a jogszabályokba foglalt mértékkel tovább emelkedik. A pedagógusok új típusú munkarendje egyetlen olyan feladatot sem tartalmaz, aminek ellátása korábban ne tartozott volna a hivatást gyakorlók kötelességei közé. Ezért vissza kell utasítanom azt, hogy nőttek a pedagógusok „munkaterhei”.

Milyen visszajelzéseket kaptak a hittanoktatás bevezetése kapcsán?

– A szülők közel egyenlő arányban választották az erkölcstan- és a hit- és erkölcstanoktatást. Mindkét tantárgyról kedvezőek az elmúlt félév tapasztalatai. Mivel e tárgyak az európai társadalmakat szervező értékrendet erősítik a diákok tudatában és érzelmeiben, joggal bízunk abban, hogy a jövő nemzedéke a jót felismerő és azért tenni akaró, elfogadóbb, szolidárisabb, felelősebben gondolkodó felnőtté válik.

Olvasson tovább: