Kereső toggle

Az áfacsalások miatt Horváth András járhat pórul

A Birodalom visszavág?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Vakrepülés, furcsa játék, naiv és önveszélyes akció – büntetőjogi szakemberek a Heteknek nyilatkozva így minősítették Horváth András egykori adóhatósági dolgozó tevékenységét. A cél nemes, ám a mai magyar viszonyok között a legvalószínűbb szcenárió az, hogy ő fogja megütni a bokáját – vélekednek.

Egyelőre még a bűnüldöző szervek sem értenek egyet abban, hogy vajon milyen bűncselekmény gyanúja róható fel az ezermilliárdos áfacsalásokról szivárogtató Horváth Andrásnak. De-cember 11-én a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) feljelentése nyomán még személyes adattal való visszaélés és hivatali visszaélés miatt kezdett nyomozni a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda, és ennek keretében karácsony előtt házkutatást is tartottak a volt adóhivatali dolgozónál. Nemcsak az áfacsalási ügy dokumentumait tartalmazó iratokat, a számítógépe merevlemezét, hanem személyes feljegyzéseit, például a sajtókapcsolatait tartalmazó noteszt is lefoglalták.       

A házkutatásra és a lefoglalásra vonatkozó ügyvédi panaszt a Fővárosi Főügyészség elutasította, ugyanakkor szerintük a NAV feljelentése alapján sem személyes adattal való visszaélés, sem hivatali visszaélés bűntette nem állapítható meg az ügyben. A vádhatóság úgy véli, ehelyett az információs rendszer vagy adat megsértése vétségének gyanúja miatt lenne érdemes nyomozni. Magyarázatuk szerint Horváth András jogosulatlanul gyűjtött, illetve tárolt olyan adatokat, amelyek semmilyen formában nem kapcsolódtak a munkaköréhez.

A hatósági megközelítéstől függetlenül jogvédő szervezetek arra hívták fel a figyelmet, hogy amíg nem bizonyosodik be, hogy Horváth András valótlanságot állított a NAV-ról és az áfacsalásról, megilleti a közérdekű bejelentőknek járó védelem. A Transparency International (TI) szerint a hatóságok ehelyett megfélemlítik Horváth Andrást, a NAV pedig valóságos karaktergyilkosságot követ el ellene.

Ligeti Miklós, a TI jogi igazgatója szerint az alapvető jogelv, hogy ha valaki azért valósít meg egy bűncselekményt, hogy azzal egy nagyobbat leleplezzen, akkor az nem szankcionálandó. Másfelől: a rendőrség azt is figyelembe vehette volna, hogy a korrupció elleni küzdelem olyan fontos társadalmi érdek, ami miatt már csak gyakorlati szempontból is érdemes lett volna „alkut kötni” Horváth Andrással.  

A szakértő szerint ugyanakkor a rendőrségi eljárás konkrét törvényt is sért. A tisztességes eljárás védelméről szóló, 2013-ban még érvényben lévő törvény kimondta, hogy a bejelentővel kapcsolatban titoksértés miatt nem lehet joghátrányt alkalmazni. Igaz, hogy nem jött létre a jogszabály által előírt bejelentő védelmi hatóság, ám ettől a törvény más részei még hatályosak voltak. A január 1-jétől hatályba lépett, a közérdekű bejelentésről szóló új törvény sem hoz érdemi változást. A TI jogi igazgatója szerint, ha Horváth András január 2-án tette volna a bejelentését, ugyanezek megtörténhetnének vele.

A TI jogi igazgatója szerint az angolszász országokban erős törvényi védelmet élveznek a közérdekű bejelentők. Azonban Európában nehéz dolguk van. A nemzetközi szervezet kutatása szerint bár a közérdekű bejelentők kiemelkedő mértékben járulhatnak hozzá a korrupció feltárásához, mégis mindössze négy EU-tagállam – Luxemburg, Románia, Szlovénia és az Egyesült Királyság – biztosít számukra megfelelő védelmet a megtorlással, így például a kirúgással szemben.   

Egy korábban gazdasági nyomozóként dolgozó ügyvéd a Heteknek úgy vélekedett, hogy rendőrségi oldalról védhető, hogy a Horváth András elleni feljelentések kapcsán megindult a nyomozás – még akkor is, ha ez sérti az ember igazságérzetét. A büntetőeljárásról szóló törvény szerint ugyanis, ha egy rendőr bűncselekmény gyanúját észleli, köteles eljárni, és ezt szerinte a tisztességes eljárásról szóló törvény sem írja felül. Más kérdés – tette hozzá –, hogy a nyomozás végén, vagy akár közben is dönthet úgy a hatóság, hogy a vádemelési javaslattal, vagy a nyomozás folytatásával megvárja az áfacsalás kapcsán indult eljárás végeredményét.

Az adóügyekre szakosodott ügyvéd a praxisában számos olyan esettel találkozott, amelyek megerősítik a Horváth András által elmondottakat, vagyis, hogy komoly méretekben zajlik a forgalmi adóval való ügyeskedés. Ennek ellenére mégis azt javasolta volna az egykori adóhivatali dolgozónak, hogy ne kezdjen bele az akciójába. „Tapasztalataim szerint a hozzá hasonló belső informátorok soha nem rendelkeznek elegendő információval ahhoz, hogy egy kerek egész bizonyítási láncolatot lehessen felállítani. Ha pedig valaki arra számít, hogy amennyiben valóban vannak a hatalom által védett áfacsalók, akkor őket most le fogják leplezni, az azt kell mondjam, rendkívül naiv” – rögzítette az egykori gazdasági nyomozó.

Megjegyezte: a sajtóhírek alapján úgy tűnik, hogy Horváth András azt kifogásolja, hogy az adóhatóság nem végzett el bizonyos vizsgálatokat – ez azonban önmagában még nem feltétlenül bűncselekmény, ráadásul védhető azzal, hogy szakmai mérlegelés alapján született – esetleg vitatható, de büntetőjogilag nem támadható – döntésekről van szó. Akár így, akár úgy, szerinte a legnagyobb esélye annak van, hogy az áfacsalások ügyében indult nyomozás elhal, Horváth András viszont „megüti a bokáját”.  

Egy korábban az ügyészségen dolgozó gazdasági büntetőjogász ugyanakkor a Heteknek nyilatkozva vitatta, hogy a rendőrségnek kötelessége lenne a Horváth András személyét érintő feljelentések kapcsán párhuzamosan nyomoznia az áfacsalásokról szóló üggyel. Ugyanis az előbbi ügyekben rengeteg büntethetőséget kizáró okot találhattak volna, amennyiben komolyan mérlegelik a helyzetet. Ebben az esetben is megindult volna a nyomozás Horváth András tevékenységét illetően, ám azt „jegelték volna”, amíg az alapügyet le nem zárják.

A szakértő tapasztalatai alapján úgy véli, itt „totál koncepciós” ügyről van szó, hiszen ha valóban jogosulatlanul kezelt is adatokat Horváth András, a közérdek mindenképpen azt kívánná, hogy az áfacsalásokra derüljön fény.     

Ugyanakkor, amit Horváth András tesz, az szerinte is vakrepülés – legalábbis a mai magyar viszonyok között annak számít. Ő is azt javasolta volna neki, hogy ebben a formában ne álljon bele az ügybe, vagy legalábbis ne a saját nevében. „Tiszteletre méltó Horváth András tevékenysége, de furcsa játékot játszik. Vagy kizárólag a hatóságokra kellett volna bíznia az ügy kivizsgálását, a közvélemény kizárásával. Vagy pedig – amennyiben nem bízik a hatóságokban – úgy kellett volna a nyilvánosság elé állnia, hogy mindent terít, a cégneveket és a konkrét adatokat is” – vélekedett a jogász.

Olvasson tovább: