Kereső toggle

Csalódott rendszerváltók, hitetlen fiatalok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A gazdasági válság nem volt hatással a depressziósok arányára, míg a vallástalanság megnőtt a magyar társadalomban. A 18-35 évesek túlnyomó része mindmáig házasság- és családpárti, azonban a családalapítás alapfeltételét a biztos munkahelyben látják a fiatalok – legalábbis ez derül ki a Magyar lelkiállapot 2013 című kötetből.

Nemrég mutatták be a Magyar lelkiállapot 2013 című kötetet a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének kutatói, a kiadvány az idei Hungarostudy vizsgálatok eredményeit dolgozza fel. Az országos egészségfelmérésre 1988 óta több hullámban is sor került, legutoljára 2006-ban végezték el. A felnőtt népesség lelki és fizikai állapotát idén generációkra bontva is vizsgálták, s eszerint a legfiatalabb felnőttek, az úgynevezett Y-generáció tagjai (1981–1996 között születettek) érzik a legjobban magukat ma a bőrükben, míg az úgynevezett rendszerváltó nemzedék (1951–1964-ben születettek) a legelégedetlenebb, különösen anyagi téren. Ennek egyik legkézenfekvőbb magyarázata Szántó Zsuzsa egyetemi docens szerint, hogy ez utóbbi fektetett a legtöbbet a rendszerváltásba, és várt a legtöbbet is attól, szükségképpen ők a legcsalódottabbak. A náluk idősebb korcsoport kicsit beletörődőbb, a fiatalabb viszont elégedettebb az életével. Megfigyelhető, hogy az életkorral lefelé haladva javul a felnőtt társadalom életminősége, erősödik az internethasználat és a fogyasztás-központúság, míg a szabálykövető beállítottság markánsan gyengül. Magyarországon az elsődleges generációképző hatást mindmáig a rendszerváltásnak, majd az internet elterjedésének tulajdonítják a szakemberek.

Az, hogy valaki miként pozicionálja magát a társadalmi egyenlőtlenségek rendszerében, nagymértékben kihat arra, miként látja egészségi állapotát, és jellemző, hogy a magyarok továbbra is rosszabbnak élik meg helyzetüket, mint amilyen az valójában. A kutatók vizsgálták a stresszkezelési képességet is, és felhívták a figyelmet arra, hogy szükség lenne a tanult, helytelen sémák korrekciójára, már csak egészségvédelmi szempontból is. 2006 óta a legszembetűnőbb változások egyike, hogy a munkahelyi stresszt átélők aránya 18-ról 29 százalékra emelkedett, és a munkahelyi bizonytalanság a felsőfokú végzettségűeket sem kíméli, holott az iskolázottság eddig ebből a szempontból védő hatással bírt. A munkahelyi stressz két jellegzetes oka az erőfeszítés–jutalom egyensúlyának hiánya, valamint a túlvállalás.

Másik jelentős változás az újból erősödő szekularizáció: 2006 óta egynegyedről egyharmadra nőtt a nem hívők aránya. Ez a folyamat minden korosztálynál megfigyelhető, bár mint arra Székely András kutató rámutatott, elsődlegesen érinti a városlakó, a fiatalabb és az iskolázottabb rétegeket. Korábban, 1995 és 2006 között folyamatosan nőtt a transzcendencia iránti igény a társadalomban, megduplázódott a maguk módján vallásosak aránya (32 százalék), illetve csökkent a nem hívők (26 százalék) és az egyházuk szerint vallásgyakorlók (23 százalék) aránya. 2013-ban megmaradt a maguk módján hívők egyharmados aránya, viszont a vallásgyakorlók aránya a felére csökkent, mégpedig a nem hívők és a vallásukat nem gyakorlók javára. Budapest a maga 43 százalékával toronymagasan vezet a nem hívők tekintetében, míg a vallásgyakorlók aránya nem mutat településtípusonkénti eltérést. Sőt, a rendszeres vallásgyakorlók főként a legalacsonyabb és legmagasabb végzettségűek közül kerülnek ki, s a diplomás hívők mondják a legnagyobb arányban (7 százalék) azt, hogy a vallás minden cselekedetüket befolyásolja. A vallásosság védőfaktor szerepe továbbra is kimutatható az egészség, az általános közérzet, az élet értelmes voltába vetett hit, a depresszió, a szorongás, a párkapcsolati stressz vagy akár a szabálysértő magatartás tekintetében. A társadalomnak az utóbbi években jellemző elvallástalanodását egyébként más kutatások is alátámasztják, így a 15–29 éveseket vizsgáló Magyar Ifjúság 2012 című felmérés is rámutatott, hogy a fiatalok körében megnőtt a vallás iránti közömbösség, ebben a korosztályban a maguk módján vallásosak aránya is csökken. Az intézmények bizalmi rangsorában az egyházak a legalsó mezőnyben vannak, népszerűtlenségben épphogy megelőzik a pártokat és a kormányt. 

Életcélok, értékskálák tekintetében a magyarok meglehetősen stabil képet mutatnak. Első helyen áll mindmáig az egészség megőrzése, s bár kicsit fontosabb lett a sikeres pénzügyek és a jó megjelenés kitétel, de az ideák szintjén hasonlóan fontosnak látszik a szeretet, az önismeret, a segítségadás, a fejlődés-tanulás vagy a jó kapcsolatok, melyek inkább elősegítik a szubjektív jóllétet, mint a külsődleges célok, például a gazdagság vagy a hírnév elérése.

A gazdasági válság nem vezetett a depresszió további növekedéséhez: a depressziós tünetek gyakorisága – a nemzetközi tendenciákkal összhangban – 2006-ig nőtt, de azóta stagnálás figyelhető meg az amúgy nagyon magas hazai arányok tekintetében. A lakosság 17 százaléka kezelésre szoruló depressziós, azaz közepes vagy súlyos tüneteket produkál, további 13 százalék pedig enyhébb tünetekkel küzd. Az érintettek több mint fele nem részesül kezelésben, amiben közrejátszik a megbélyegzéstől való félelem.

A Hungarostudy új kutatási területei között szerepeltek a 18–35 éves felnőttek párkapcsolattal, gyermekvállalással kapcsolatos elképzelései is. Az eredmények nagyrészt megerősítették a már ismert tendenciákat, így a halogatás jelenségét is: a többség a húszas életévek végét tartja ideálisnak a családalapításra. Jelenleg a korcsoport 61 százaléka él párkapcsolatban, alig egyharmada házas, és 30 százaléknak van gyermeke, akiknek a fele nem házasságból született. Érdekes adat, hogy a felnőttek 31 százalékára jellemző csak a biztonságos kötődés, ami a harmonikus társas kapcsolatok alapja. A fiatal felnőttek számára a családfogalom egy emberpárt jelent, gyerekkel vagy anélkül, függetlenül attól, hogy házasok-e a felek, viszont az azonos nemű párok együttélését nem tartja családnak a korosztálybeliek 74 százaléka. Más tekintetben is tovább él a tradicionális felfogás – legalábbis a fejekben –, a fiatalok közel 70 százaléka fontosnak tartja a házasságot, 80 százalékuk gyerekkel képzeli el az életet, és a családi munkamegosztás tekintetében is hagyományos szereposztást képzelne el. A tervezett gyerekszám még ideális, kettő fölött van, de a magasan képzettek tudják ezt a legkevésbé realizálni. Miként Győrffy Zsuzsa egyetemi adjunktus utalt rá, a családfenntartó képesség elérése komoly stresszforrás a még nem házas férfiaknak is. A gyermekvállalásban kulcstényezőnek számít a biztos munkahely, s a további gyerekek vállalásában nagy jelentőséget kap a gyes, gyed, családi pótlék, mert ezek biztos jövedelemnek számítanak. Összességében elmondható az is, hogy a gyermekszámot jobban befolyásolják az anyagiak, mint magát a gyermekvállalást.

Szenvedő magyarok

Bulgária, Örményország, Kambodzsa, Haiti, Magyarország – íme a világ legszenvedőbb lakosú országainak ötös toplistája. A Gallup 2012-es vizsgálatában a világ 143 országát vették górcső alá, hogy megvizsgálják, hol szenvednek legjobban az emberek. A bolgárok 39 százaléka állítja magáról, hogy nagyon rossz neki, míg a magyarok 32 százaléka vélekedik így – ezzel megelőzzük a háború sújtotta Szíriát (29 százalék), Afganisztánt (29 százalék), és egy szinten állunk a katasztrófák sújtotta Haitivel. A kutatás arra is felhívja a figyelmet, hogy a legszenvedőbb országok közül nálunk messze a legmagasabb az egy főre jutó GDP.
A Gallup felmérésében a válaszadóknak egy tízes skálán kellett értékelniük az életükkel való elégedettségüket és az elkövetkező öt évvel kapcsolatos várakozásaikat. A kutatók azokat minősítették szenvedőknek, akik 4-est vagy annál kisebb értéket jelöltek meg válaszképp.
A legelégedettebb országok 1-1 százaléknyi szenvedővel: Izland, Katar, Svédország, Norvégia, Egyesült Arab Emirátus, Nigéria. Utánuk jönnek 2 százaléknyi szenvedő lakossággal olyan országok, mint Svájc, Venezuela, Ausztrália, Hollandia, Kanada vagy Líbia.

Olvasson tovább: