Nemrég mutatták be a Magyar lelkiállapot 2013 című kötetet a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének kutatói, a kiadvány az idei Hungarostudy vizsgálatok eredményeit dolgozza fel. Az országos egészségfelmérésre 1988 óta több hullámban is sor került, legutoljára 2006-ban végezték el. A felnőtt népesség lelki és fizikai állapotát idén generációkra bontva is vizsgálták, s eszerint a legfiatalabb felnőttek, az úgynevezett Y-generáció tagjai (1981–1996 között születettek) érzik a legjobban magukat ma a bőrükben, míg az úgynevezett rendszerváltó nemzedék (1951–1964-ben születettek) a legelégedetlenebb, különösen anyagi téren. Ennek egyik legkézenfekvőbb magyarázata Szántó Zsuzsa egyetemi docens szerint, hogy ez utóbbi fektetett a legtöbbet a rendszerváltásba, és várt a legtöbbet is attól, szükségképpen ők a legcsalódottabbak. A náluk idősebb korcsoport kicsit beletörődőbb, a fiatalabb viszont elégedettebb az életével. Megfigyelhető, hogy az életkorral lefelé haladva javul a felnőtt társadalom életminősége, erősödik az internethasználat és a fogyasztás-központúság, míg a szabálykövető beállítottság markánsan gyengül. Magyarországon az elsődleges generációképző hatást mindmáig a rendszerváltásnak, majd az internet elterjedésének tulajdonítják a szakemberek.
Az, hogy valaki miként pozicionálja magát a társadalmi egyenlőtlenségek rendszerében, nagymértékben kihat arra, miként látja egészségi állapotát, és jellemző, hogy a magyarok továbbra is rosszabbnak élik meg helyzetüket, mint amilyen az valójában. A kutatók vizsgálták a stresszkezelési képességet is, és felhívták a figyelmet arra, hogy szükség lenne a tanult, helytelen sémák korrekciójára, már csak egészségvédelmi szempontból is. 2006 óta a legszembetűnőbb változások egyike, hogy a munkahelyi stresszt átélők aránya 18-ról 29 százalékra emelkedett, és a munkahelyi bizonytalanság a felsőfokú végzettségűeket sem kíméli, holott az iskolázottság eddig ebből a szempontból védő hatással bírt. A munkahelyi stressz két jellegzetes oka az erőfeszítés–jutalom egyensúlyának hiánya, valamint a túlvállalás.
Másik jelentős változás az újból erősödő szekularizáció: 2006 óta egynegyedről egyharmadra nőtt a nem hívők aránya. Ez a folyamat minden korosztálynál megfigyelhető, bár mint arra Székely András kutató rámutatott, elsődlegesen érinti a városlakó, a fiatalabb és az iskolázottabb rétegeket. Korábban, 1995 és 2006 között folyamatosan nőtt a transzcendencia iránti igény a társadalomban, megduplázódott a maguk módján vallásosak aránya (32 százalék), illetve csökkent a nem hívők (26 százalék) és az egyházuk szerint vallásgyakorlók (23 százalék) aránya. 2013-ban megmaradt a maguk módján hívők egyharmados aránya, viszont a vallásgyakorlók aránya a felére csökkent, mégpedig a nem hívők és a vallásukat nem gyakorlók javára. Budapest a maga 43 százalékával toronymagasan vezet a nem hívők tekintetében, míg a vallásgyakorlók aránya nem mutat településtípusonkénti eltérést. Sőt, a rendszeres vallásgyakorlók főként a legalacsonyabb és legmagasabb végzettségűek közül kerülnek ki, s a diplomás hívők mondják a legnagyobb arányban (7 százalék) azt, hogy a vallás minden cselekedetüket befolyásolja. A vallásosság védőfaktor szerepe továbbra is kimutatható az egészség, az általános közérzet, az élet értelmes voltába vetett hit, a depresszió, a szorongás, a párkapcsolati stressz vagy akár a szabálysértő magatartás tekintetében. A társadalomnak az utóbbi években jellemző elvallástalanodását egyébként más kutatások is alátámasztják, így a 15–29 éveseket vizsgáló Magyar Ifjúság 2012 című felmérés is rámutatott, hogy a fiatalok körében megnőtt a vallás iránti közömbösség, ebben a korosztályban a maguk módján vallásosak aránya is csökken. Az intézmények bizalmi rangsorában az egyházak a legalsó mezőnyben vannak, népszerűtlenségben épphogy megelőzik a pártokat és a kormányt.
2013. 12. 20. (XVII/51)
