Kereső toggle

Rizikós Gyurcsány

Beszélgetés Lendvai Ildikóval, az MSZP volt elnökével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szocialista politikustársaival együtt mindig arról beszélnek, hogy mennyire katasztrofálisan kormányoz a Fidesz, de az eredményjelzőre, azaz a közvélemény-kutatásokra tekintve utcahosszal vezet Orbán Viktor és csapata. Miért?
– Két titka is van a Fidesznek, amelyekkel eddig nem tudtuk, vagy objektív okokból nem is lehetett felvenni a versenyt. Kezdjük az utóbbival: a kormány tud rezsicsökkentési kampányt folytatni, de ilyet ellenzékben lehetetlen meghúzni. Az, hogy milyen következményei lesznek ennek az akciónak, persze csak később derül ki, azonban ma ők azok, akik osztogathatnak.
A másik tényező az a különleges érzelmi elkötelezettség, ami övezi a jobboldalon Orbán Viktort. A rezsicsökkentés még nem magyarázza az óriási tömeget megmozgató Békemenetet, hisz biztosan vonulnak olyanok is az Orbán-kormányt megvédendő, akik kárvallottjai a kabinet intézkedéseinek. Például a felsőoktatás fizetőssé tétele, a diplomaszerzés esélyeinek szűkülése sok középosztálybeli békemenetes családot érint hátrányosan, de ők ennek ellenére a Fidesz Fan Klub tagjai maradnak. Azért teszik, mert érzelmi kötődést jelent számukra a pártjuk támogatása, ráadásul segít nekik eligazodni a világban az az értelmezés, történet, „sztori”, amit a Fidesz kínál. Ezt a titkot lenne jó a baloldalnak elsajátítania. Nem azt irigylem tőlük, hogy odaát fekete-fehérre egyszerűsítik a világot, és jó mélyre és szélesre tágítják a lövészárkokat, hogy minél nehezebb legyen az átmászás vagy a hídverés. Ez szörnyű. De világképet, értelmező keretet, közösséget nekünk is kell nyújtani. A túl-ideologizált és avíttas Antall-kormány idején – bár Antall Józsefet ma visszasírom! – üdítő volt az MSZP pragmatizmusa. De az már hiba, hogy azóta is megelégedtünk a csak pragmatikus válaszokkal, miközben a politika a világban egyre inkább kultúrává, világnézetté, életformává is tágul.
Hallottam olyan baloldali magyarázatokat is, hogy azért vannak lemaradva, mert az MSZP-nek nincs hűséges lakájmédiája, amely tűzön-vízen át megvédi. E vélekedés szerint a kamuvideó-botrány során sem jobboldali lapok miatt kényszerült magyarázkodni az MSZP.  
– Vezető pozícióban néha mindenki morog magában egy-egy kritikus írás miatt, velem is előfordult. Amíg ezt magunkban tesszük, nincs nagy baj, de közben tudni kell: életveszélyes a kritika nélküli világ. Ha a lakájmédia mond valami simogatót, nyilván jólesik a politikai főnökeiknek, de az ilyen orgánumok hitelessége nulla. A lakájok hajlongását és bókjait még a saját uraik sem szokták komolyan venni. A baloldalnak nem tenne jót hasonló jellegű média. Égető szükségünk inkább arra volna, hogy nagyobb terjedelemben legyen jelen az elfogulatlan média a magyar sajtótermékek között. Az objektivitásra törekvő minőségi média ma Magyarországon egy kicsi cipó, a pártos propaganda pedig egy kétkilós kenyér. A cipó jobb ízű, de keveseknek jut belőle. Nem a kritikát sokallom, hanem a hiteles tájékoztatásra jutó felületet keveslem. Így iszonyatosan nehéz értelmes információkat nyújtani.
Azért tartom fontosnak ezt a kérdést, mert a kamuvideó-botrány miatt „reaktiválták” Önt is. Pontosabban: ez az ügy váltotta ki, hogy Mesterházy Attila életre hívott egy tanácsadó testületet, amelynek mások mellett Ön is tagja lett. Kommunikációs baki történt, vagy tartalmi hibára utal a kamuvideó-sztori?
– A védekező mechanizmusaink nem a kampánymódra voltak beállítva. Ez javítható hiba, de nem bűn. Bűn az lett volna, ha mi magunk manipulálunk vagy csalunk. Bebizonyosodott: erről szó sincs. Nem öröm, hogy csapdába estünk, de könnyen lehet, hogy ebbe vagy hasonló csapdába én is beleléptem volna. De lesznek politikai szempontból is bonyolult, többféleképpen megítélhető helyzetek. A tanácsadó testületnek a létrehozása – ha értelmesen tudjuk működtetni, ami később fog kiderülni – azt a célt szolgálja, hogy ezekben az esetekben mondják el a pártelnöknek olyan emberek a véleményüket, akiknek már nem a személyes politikai karrierjük a tét.
Mitől függ, hogy csak PR-akció a testület létrehozása, vagy az MSZP működésére kedvező hatást gyakorló grémium lesznek?
– Nézze, újságíróként ne becsülje le a PR-funkciót! Nem tartom azt sem cinikus magatartásnak, ha PR-szempontok is szerepet játszottak e testület létrehozásában. Az üzenet tisztességes: mindenki a fedélzetre, mert mindenkire szükség van! Tanácsot és ötleteket amúgy könnyű adni, amíg a libák meg nem döglöttek mind. Nehezebb annak, aki az asztal másik oldalán ül, Mesterházy Attilának. Bizonyára sokan sokfélét tanácsolunk majd, de a döntési jog és a teljesítménykényszer az ő vállát nyomja.  
Amikor kiderült, hogy a pártelnök létrehozza a tanácsadó testületet, akkor születtek olyan szalagcímek, miszerint Lendvai Ildikó gyámsága alá kerül Mesterházy Attila. Mire gondol ilyen címeknél?
– Ilyenkor még mielőtt bármit gondolnék, megüt a guta, mert ez nem egyszerű csacskaság, hanem eleve lehetetlenné teheti egy tanácsadó testület eredeti szerepfelfogását, ha ilyen buta gyanúk gerjednek. Éppen ezért pontosan szeretnék fogalmazni: se szándék, se szükség, se lehetőség nincs a gyámságra. Igyekszünk tanácsot adni, amit Attila vagy megfogad, vagy nem.
Említette, hogy a kamuvideó-ügy kommunikációs kezelésénél mélyebb és bonyolultabb ügyekben szeretnének tanáccsal szolgálni. Ilyen például, hogy hogyan töltik meg tartalommal az MSZP–Együtt 2014 együttműködést, vagy miként szélesítik ki az ellenzéki együttműködést Gyurcsány Ferenc és pártjának esetleges bevonásával?
– Noha személyes véleményem, hogy érdemes lenne az ellenzéki együttműködésről a tartalmat és a szerkezetet illetően folyamatosan tovább gondolkodni, ezzel együtt Attilának azt tanácsolnám, hogy ő pedig ebben a kérdésben semmit ne kapkodjon el. Semmiképpen se rúgja fel, ami megvan, mert a Bajnai Gordonékkal megkötött szerződés óriási érték. Az MSZP ezzel tudta bizonyítani, hogy hajlandó komoly áldozatokat is hozni egy együttműködés érdekében, mert az ország fontosabb, mint az egyes emberek és pártok külön érdeke. Jól mondta, tartalommal kell megtölteni a kettős szövetséget, ami eddig kevésbé történhetett meg. Vezetőink eddig még nem járták végig az országot kézen fogva. Nem egyesítettük a szakértői csapataink tudását. Nem hangoltuk össze a kommunikációnkat. Nincs egymás között egyeztetett szereposztás, pedig erre jó lehetőséget ad, hogy a két párt vezetője más-más alkat és karakter.  De ami eddig időhiány és más okok miatt nem volt, az most még lehet, lesz is.
Szükséges lehet érdemi és technikai megoldást találni arra is, hogy az alapvetően kormányváltást akaró pártválasztók akaratát egybetereljük. Magyarán, hogy ahol lehet, egy demokratikus jelölt legyen egy körzetben. Lehet, hogy ez nem sikerül, vagy az előnyöknél komolyabb hátránnyal jár, nem is ma és azonnal kell megcsinálni, de ma kell jelezni, hogy erre törekszünk. De még a legjobb együttműködési keretek sem jelentenek önmagukban megoldást. Az összefogás, bárkire terjed ki, nem csodaszer (ezt láthattuk az Együtt 2014-gyel történt szövetségkötéskor is), a szövetség önmagában nem javít, hiánya viszont ronthat a helyzeten és a választói hangulaton.
Gyurcsány Ferenc baloldali kritikusai szerint kiszámíthatatlan politikus, akivel veszélyes összefogni.
– Hát mi tagadás, szangvinikus politikus, aki képes meglepetéseket okozni, ami a politikában egyszerre előny és hátrány is. Előny annak a közösségnek, akiket vezet, de hátrány azoknak, akik utólag értesülnek váratlan húzásokról. Természetesen komoly rizikó az is, hogy Gyurcsány Ferenc szisztematikus karaktergyilkosságon esett át. Ha nem volnának kockázatok, nem is volna dilemma. Figyelni kell arra, hogy mikor jelent nagyobb előnyt a DK-val esetleg kialakítható megegyezés, mint a felsorolt hátrányok. Egyébként pedig Gyurcsány maga mondott olyat, hogy ha a személye akadálya valamiféle pozitív végkifejletnek, akkor nem ragaszkodik személyes szerepéhez. Itt még nem tartunk, de ezt a mondatot is jól meg kell jegyeznünk.
Mesterházy Attila és Bajnai Gordon is egyaránt sérelmezi, hogy október 23-án Gyurcsány felrúgta az előzetes megállapodást, ezért nem korrekt partner. Mintha nem lenne meg a minimális bizalom az együttműködésre.
– A bizalom most tényleg hiányzik. Újraépíthet belőle valamennyit, ha a demokratikus ellenzék együtt vesz részt a nemrégiben meghirdetett akcióban, amely a stadionépítésre szánt milliárdokat az egészségügyre, a gyerekek gyógyítására fordítaná. Még egyszer mondom, nem kell holnapután nyakába borulni mindenkinek, aki október 23-án azon a bizonyos színpadon állt. Azt kell világossá tenni: van, ami minden lehetséges szereplőnek ezen az oldalon egyformán fontos.  
Ha egy pártot a pártelnök szimbolizál legjobban, akkor létezhet olyan, a DK-val való együttműködést felvállaló konstrukció, amelyben Gyurcsány Ferencnek, a pártelnöknek nem osztanak lapot?
– A DK-s szimpatizánsok számára nyilván megkülönböztetetten fontos a vezetőjükbe vetett hit. De ő maga sokféleképpen dönthet a közös ügy érdekében, sokféle lap létezik, és azt valaki személyes döntése alapján sokféle módon kijátszhatja. Vagy félreteheti. És a hívei – éppen óriási személyes szerepe miatt – hallgatnak majd rá.  
Lehet olyat kérni, hogy a párttársak országgyűlési, a pártelnök európai listán induljon?
– Feleslegesen és illetlenül előre szaladnék, ha úgy gondolnám: ezen most nekem kell és szabad nyilvánosan tépelődni. A felelősséget és lehetőséget nem lehet sem Gyurcsány, sem a többi politikus és választó válláról levenni.
A minap arra a jobboldali lapértesülésre, hogy Ön lehetne az összefogás konszenzusos miniszterelnök-jelöltje, azt válaszolta, hogy más projekten dolgozik, a római pápa vagy magyar szépségkirálynő szeretne lenni. Ezek spontán jönnek, vagy előre kitalálja és bekészíti őket?
– A felvetés abszurditását szerettem volna érzékeltetni. Ennyire szorgalmas politikai „jótanuló” nem vagyok, hogy előre készítsek jegyzeteket a lehetséges poénokról, így aztán néha rossz vicceim is vannak. Egy nőnek persze nem kell túl sokat gondolkodni ahhoz, hogy eszébe jusson: de jó lenne (vagy inkább lett volna annak idején) szépségkirálynőnek lennie. De ahhoz pár ezer feltétel hiányzott. Néha egy-egy, bölcs emberektől származó idézetet azért fel szoktam írni magamnak, hogy majd használom, de aztán mindig elvesztem a cetlit.

Olvasson tovább: