Kereső toggle

Nyilvános a vatikáni szerződés módosítása

Betonba öntött kiváltságok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ma Magyarországon nem hír, ha az állam olyan nemzetközi szerződést köt (vagy módosít), amellyel egy felekezet privilégiumait betonozza be, s ezzel kényszerpályára állítja a mindenkori egyházpolitikát és egyházfinanszírozást. A Horn Gyula-féle, 1997-es konkordátumot a múlt héten gombolták újra, és törvényjavaslat formájában került az Országgyűlés elé.

Maga a szerződés két állam között köttetik: az egyik államban államvallásként működő egyház másik államban megvalósuló közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, plusz „néhány vagyoni természetű kérdésről”. A Szentszék és Magyarország között megszületett megállapodás módosításának előkészületei a nyilvánosság kizárásával zajlottak, és az ünnepélyes októberi aláírással egy időben sem tudhatta meg a közvélemény, mit is ünnepelnek a két fél képviselői – Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius – a Parlamentben. Semjén Zsolt a jogszabályi környezet alapvető megváltozásával indokolta a módosítást (új az Alkotmány, az egyházügyi és a közoktatási törvény, valamint számos adójogszabály), ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy a katolikus egyház állami finanszírozását igazították hozzá az új lehetőségekhez.

Ilyen például – amiért a Magyar Katolikus Püspöki Kar korábban nagyon aggódott –, hogy a katolikus hittant oktatók díjazását az állam a pedagógusbér átlagával azonos mértékben támogassa, vagy hogy a hit- és erkölcstan tankönyvek állami dotációja ne maradjon el az erkölcstan tankönyvekétől.

Míg a konkordátum korábbi verziójában csak az egyházi közoktatási intézményeknek az államival vagy önkormányzatival azonos szintű támogatása volt garantált, a módosított verzióban ez már a katolikus felsőoktatási intézményekre is – ideértve úgyszintén a kollégiumokat és diákotthonokat – kiterjed. Az eddig minimum 50 százalékos fenntartási hozzájárulás ezentúl 100 százalékos lesz. Született egy új viszonyszám is, melynek értelmében a teljes magyar, államilag finanszírozott, nem hitéleti felsőoktatás minimum 5 százaléka a jövőben katolikus kell, hogy legyen (ez korábban az 1997-es tanév első évfolyamára beiratkozottak száma alapján alakult).

A támogatott szakokról négyévenként közösen dönt a kormány és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. A katolikus intézmények állami ösztöndíjas hallgatói ugyanazokat a juttatásokat kapják, mint az állami felsőoktatásban tanulók. A képzési, tudományos, fejlesztési és speciális támogatások éves mértéke nem lehet kevesebb évi 7,5 milliárd forintnál, melynek háromnegyede a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet illeti meg. A Pázmányt egyébként is kiemelt egyetemként köteles kezelni a magyar állam. A katolikus felsőoktatás hitéleti képzéseiben (11 akkreditált intézmény) résztvevők pénzügyi támogatását évi 2500 főben maximált létszámig biztosítja az állam, a pedagógushallgatóknak is járó összeg erejéig.

Lényeges változás történt az SZJA 1 százalékával kapcsolatos szabályozásban is. Az állam akkor is garantálja az új egyházi törvény alapján bevett egyházak számára a teljes SZJA 1 százalékát (korábban ez 0,9 százalék volt), ha az egyházaknak felajánlott összegek együttes értéke nem éri el ezt az értékhatárt. A kettő különbözetét a felajánlók számának arányában osztja szét a központi költségvetés. E változtatás oka abban rejlik, hogy az egykulcsos adó és a rendelkezők számának csökkenése miatt a tavalyi évben körülbelül 23-25 százalékkal kevesebb forráshoz jutottak így az érintettek, de főleg a katolikusok, akik az egyházaknak járó állami kiegészítés nagyjából 60 százalékát gyűjthetik be.   

A Horn Gyula-féle verzióban még úgy volt, hogy a vissza nem igényelt egyházi ingatlanok ellenértékét az állam örökjáradék formájában folyósítja évről évre, s a pénz a katolikus egyház hitéleti tevékenységének finanszírozását szolgálja. Ez az összeg 2001-től kezdődően 2,1 milliárd forintról indulva évente emelkedett, és a most aláírt szerződés értelmében – 2011-re visszamenő hatállyal, és az inflációhoz igazítva – évi legalább 5,4 milliárdos tétellel egészül ki, melyet az ingatlanjáradékkal együtt kell folyósítani a püspöki konferenciának. Emellett az állam a katolikus egyház szervezetei és intézményei tulajdonában lévő műemlékek, műalkotások, múzeumok, gyűjtemények, levéltárak és könyvtárak üzemeltetéséhez, megőrzéséhez és felújításához is a saját kezelésében állókhoz hasonló támogatást nyújt, idén például 1,5 milliárd forint értékben.  

És végül megoldódni látszik a Kádár-rendszerben betöltött szerepe és belső egyházi konfliktusokat generáló „alternatív szabadidős programjai” miatt hírhedtté vált Pápai Magyar Egyházi Intézet ügye is, mivel az intézmény ingyenesen kapja meg papképzés céljára a római Falconieri-palotában általa bérelt helyiségeket, és további két lakást a Házban. Ezek valamennyi közüzemi díját és bármilyen más felmerülő költségét a magyar állam fedezi.

Érdemes megemlíteni, hogy a szerződés módosítása – egyebek mellett – nem érinti a korábbi megállapodás alábbi cikkelyét: „A magyar állam lehetőségei szerint továbbra is rendkívüli támogatást ad pontosan meghatározott és a Magyar Katolikus Püspöki Kar által jelzett célokra.”

Olvasson tovább: