Kereső toggle

Sok településen sírnak egy állami iskola után

Nincs választás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mint ismeretes, a magyar állam abbéli aggodalmában, hogy a Hit Gyülekezete iskolafenntartói szerepvállalásával nem teljesül a világnézetileg semleges oktatás követelménye Hajdúsámsonban, közel 500 millió forintért épít iskolát annak a 79 diáknak, akiknek a szüleit a Jobbik és a helyi Fidesz folyamatos ellenkampánya el tudott idegeníteni a beiratkozástól (1200 diákot nem tudott). Összeállításunkban olyan hasonló adottságú településeket mutatunk be, ahol sajnos nem érvényesül ugyanez a kormányzati jogérzékenység, noha indokolt lenne.

Az idei tanévben összesen 126 olyan település van Magyarországon, ahol az egyetlen általános iskola egyházi fenntartásban működik – tájékoztatta a Heteket az EMMI Köznevelésért Felelős Államtitkárságának sajtóreferense, Dobi Ágnes, hozzátéve, hogy ennek a statisztikai bontásnak nem képezik részét sem a más típusú intézmények (például alapfokú művészetoktatási intézmény), sem a középiskolák, gimnáziumok.

Egy, a minisztérium honlapján található táblázatból kiderül továbbá, hogy a tavaly májusban hivatalosan is lezárt iskolaátadások óta az állami „iskolakezelő”, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) 22 oktatási intézményt adott át egyházi fenntartásba: 18-at a katolikus egyháznak, kettőt a reformátusoknak, egyet a baptistáknak és egyet a Hit Gyülekezetének (Hajdúsámsonban).

Mivel a jogszabály úgy szól, hogy az átadott iskola mind a tanárok, mind a diákok vonatkozásában „sajátos hitéleti és vallási szabályokat” állapíthat meg, tulajdonképpen az adott felekezeten múlik, hogy milyen mértékben telepszik rá azokra is, akik alternatíva hiányában kényszerültek a megváltozott ideológiájú intézmény falai közé.

Kötelező hittan

Kecelen 2011-ben vette át a város egyetlen általános iskolájának fenntartását a katolikus egyház, és Arany Jánosról nyomban II. János Pál pápa nevére keresztelte át az intézményt. A lelkiismereti szabadsággal kapcsolatos szülői felvetések sem a városi, sem az egyházi vezetést nem hatották meg, azt javasolták, hogy akinek nem tetszik, az válasszon magának egy másik iskolát a környező települések valamelyikén. A buszos utazás alternatíváját azonban a szülők – főleg az alsó tagozatosok esetében – nem fogadták kitörő lelkesedéssel. Miután az ügy az országos sajtót is megjárta, az új iskolavezetés annyi engedményt tett, hogy a más vallásúak, illetve a vallástalanok számára biztosítottak külön hittan-, valamint erkölcstan-oktatási lehetőséget. Az erről szóló kérdőíven azonban csak katolikus, református és evangélikus hittanból lehetett választani, a többi egyház az „egyéb” kategóriába szorult.

Tanárok beszámolója szerint az intézmény szellemiségében szigorúan érvényesül a katolikus felekezeti értékrend. Az egyenruha (természetesen egyházi logóval) például a diákok és a tanárok számára egyaránt kötelező, ahogyan a „dicsértessékkel” való köszöntés és a misével egybekötött három nagy iskolai ünnepségen való részvétel is. A pedagógusok számára ezen túlmenően is munkáltatói elvárás a katolikus szertartásokon való rendszeres részvétel, továbbá az iskola úgynevezett lelki napokat is szervez számukra, melyek gyakorlatilag vallási alapú továbbképzéseket jelentenek gyónással, misével fűszerezve. A pedagógus családok számára ezenkívül melegen ajánlják az otthonuk katolikus pap által történő felszentelését is, és akkor sem érdeklődik a vezetés a hitbeli felfogást illetően, amikor például Rómába szerveznek tantestületi kirándulást. Az egyik pedagógusnak azt követően mutattak ajtót, hogy lelkiismereti okokra hivatkozva tagadta meg a misén való részvételt. A többség azonban beállt a sorba, amiben nemcsak a munkahelyek féltése játszott jelentős szerepet, hanem az is, hogy az átadásról való tárgyalások idején a katolikusok megbízottja „rezsicsökkentést”: olcsóbb telefontarifákat és gázt helyezett kilátásba a tantestület tagjai számára. A hallgatóság soraiban spontán taps tört ki a hír hallatán, bár egy kritikus hang megjegyezte a hátsó sorokból, hogy: „most adtuk el a lelkünket”.

A Veszprém megyei 2300 fős Litéren a katolikusok és a reformátusok is aspiráltak a település iskolájára, és annak ellenére az utóbbiak nyerték meg a fenntartói jogokat, hogy a lakók többsége katolikus vallású. A döntést megelőző véleménynyilvánítás során körülbelül kétharmad-egyharmad arányban voltak a valamelyik egyházra, illetve az állami fenntartásra voksolók.

Miután a reformátusok átvették az intézményt, több család kivette és más település állami kezelésű iskolájába íratta be gyermekét. Az intézményben erkölcstant is lehet választani a hittan mellett, a tanévnyitó nem a templomban van, hanem az iskolaudvaron, ugyanakkor minden hétfő reggel negyedórás kötelező áhítatra várják a diákokat és a tanárokat a tornateremben.

Egyeken a település független, de jobbikos érzelmű polgármestere kereste meg az egyházakat, hogy vegyék át az oktatási intézményt (bölcsőde, óvoda, általános iskola).

A katolikusok mellett a hitesek és a baptisták is pályáztak. A három egyházi jelölt közül a tanárok, az iskola alkalmazottai és a szülők is a katolikus egyházra szavaztak a legkevesebben. A polgármester mégis velük kötött szerződést, mondván: a 2001-es népszámlálási adatok alapján mégiscsak ez a legnagyobb hazai felekezet. (Itt egyébként – szabályellenesen – a diákokat is osztályonként megszavaztatták, és a pálmát a Hit Gyülekezete hozta el.) Noha ennél az iskolaátadásnál valóban nem stimmelt minden dokumentum a törvényi határidőre, a kormányhivatal és a KLIK esetükben nagylelkűen eltekintett a bürokratikus akadályoztatástól. Az új fenntartó székfoglalóját 35-40 család már nem várta meg: más településen néztek osztályt gyermekeiknek. A mostani beiratkozásnál pedig az elsősök évente szokásos létszámának negyede tűnt el nyomtalanul.

Az egyik tanár beszámolója szerint az iskola átadása során olyan megfélemlítés uralkodott például a pedagógiai program („a katolikus intézmény ökumenikus szellemben biztosítja a gyerekek hitre nevelését; bekapcsolja a családokat a katolikus egyház életébe, a liturgikus év eseményeinek közös átélésébe, meghatározó befolyást enged az egyházközségnek, papságával intenzív kapcsolatot tart fenn, kritikus észrevételeiket igényli”) megszavazásakor, hogy az ellenvéleményt képviselők még csak szót sem kaptak a testületi ülésen. Pedig a tanárok többsége a katolikus fenntartó ellen szavazott. A helyzet azonban az, hogy egy ekkora településen tanárként utcára kerülni egyenlő az egzisztenciális ellehetetlenüléssel.

A szavazásoknál végig jelen volt a város jobbikos képviselője, és figyelte, hogy ki hogyan voksol. Aki a katolikus egyház ellen merészelt szavazni, azzal a későbbiekben az intézmények szellemi vezetőjeként viselkedő plébános érzékeltette rosszallását. Papp Lászlót egyébként stílusa és a gyerekekhez való viszonya miatt nemrég feljelentette egyik diákja egy jogvédő szervezetnél. A plébános úr Facebook profiljáról azóta eltűntek azok a fotók, amelyeken gyerekre lép rá, illetve lövi le őket.

Az iskolai ünnepségek, a tanévnyitók, tanévzárók a katolikus templomban zajlanak, és bár a máskor celebrált misék nem kötelezőek, jobban áll a szénája annak, aki nem hagyja ki. A tanárok számára egy olyan Móra-est néven futó előadás-sorozatot tett kötelezővé a vezetés, amelynek minden epizódját katolikus előadók prezentálták. Az egyik szülő szerint tavaly még azok is katolikus hitoktatást kaptak az iskolában, akik kifejezetten reformátust kértek. Az idén annyiban módosult a helyzet, hogy aki nem katolikus hittant igényelt, annak fakultatív jelleggel van lehetősége a kívánt egyház bibliaóráján részt venni.

A most beiratkozó elsősök (és eleinte az ötödikesek) azonban csak a katolikus hittant választhatták, és az erkölcstant nem. A Hit Gyülekezetének sem tavaly, sem idén nem biztosítottak lehetőséget a hitoktatásra, holott az elmúlt évek tapasztalatai alapján több mint ötven gyerek igényelné szolgálataikat.

Jászapátiban oltári botrány és a szülők folyamatos ellenakciói eredményeképpen hiúsult csak meg az egyetlen iskola katolikus kézbe adása. Azon gyűlést követően, ahol a szülők többsége egybehangzóan elutasította az egyházi fenntartásba adást, és az érsekség jelen lévő képviselője ezt tudomásul vette, a fideszes polgármester kettéválasztotta az intézményt, és a két legjobban felszerelt és felújított épületet végül átadta a katolikusoknak. Értesítők, levelek formájában háromszor is meg kellett kérdezni a település lakóit, hogy hová íratnák gyermeküket, mire összejött a katolikus fenntartásba került ingatlanok belakásához szükséges létszám. Jelenleg körülbelül kétszer annyian járnak az államiba, mint az egyháziba.

A katolikus iskolában kötelező a mise és a hittan, az egyik terem Mária-kegyhelyként üzemel. Az évnyitó a templomban volt, misével egybekötve. A tanévkezdés előtt az önkormányzat kirendelte a közmunkásokat az amúgy is sokkal jobb karban lévő katolikus iskola rendbetételére, ám amikor az állami iskolába járó gyermekek szülei kérték ugyanezt az intézmény többi épülete vonatkozásában, az önkormányzat állítólag szabadságra küldte a melósokat. Így történt, hogy az „államit” csak a diákok, a szülők és a pedagógusok összefogásának eredményeképpen sikerült három hét alatt olyan állapotra feltornászni, hogy megkezdődhessen a tanítás.

Olvasson tovább: