Kereső toggle

Munkát, diplomát!

Európa, Magyarország és a fiatalok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

960 milliárdos költségvetéséből 8 milliárd eurót szán az EU az ifjúsági munkanélküliség súlyosbodó problémájának megoldására. Az öregedő és fogyó Európa vezetőinek, úgy tűnik, nem igazán fontos a jövő nemzedék sorsa, ami komoly társadalmi feszültségekhez vezethet.

A friss diplomás pályakezdőknek sem könnyű elhelyezkedni. Még Nyugat-Európában sem. Annak ellenére, hogy például Franciaországban kiemelt állami bértámogatás jár a pályakezdők foglalkoztatásáért, jó esetben is rövid idejű szerződéssel alkalmaznak csak fiatalokat, de a szakmai gyakorlat szempontjából kincset érő önkéntes munkát sem könnyű ma már leakasztani – derül ki a The Guardian tematikus honlapján megszólaltatott huszonéves francia politológus lány vagy angol szociológus kortársa beszámolójából. Mint mondják, az önállóság megteremtése hiú ábránd, jövőképük és önértékelésük egyre negatívabb, azt érzik, hiába tanultak rengeteget, nincs rájuk szüksége a társadalomnak.
A munkanélküliség uniószerte különböző mértékben ugyan, de a fiatalokat sújtja a legerősebben, vezető politikusok szerint félő, hogy egy elveszett nemzedékről beszélhetünk majd. Az Eurostat adatai alapján az európai ifjúság 24 százalékos munkanélküliségi aránya kétszerese a felnőtt népességre jellemző 12 százalékos mutatónak – ez az arány csak Németországban és Ausztriában kedvezőbb. Az EU-ban a 30 év alattiak körében mára 14 millióra nőtt a munkanélküliek száma, ami az Európai Bizottság becslése szerint összesen 153 milliárd eurós veszteséget jelent az uniónak. Az adatok a recesszió által különösen sújtott dél-európai országokban a legdrámaibbak, a görögöknél a legrosszabb a helyzet (59 százalék), de a horvátok 52 százaléka is kiugró, míg a magyarok a maguk 28 százalékával a középsúlyos mezőnybe tartoznak. A legfőbb ok az elhúzódó gazdasági válság: az elmúlt 5 év alatt a 25 év alatti állástalanok száma az unióban 40 százalékkal nőtt, ma 5,5 millió főre tehető. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) tavalyi jelentése szerint 2016-ig nem várható érdemi javulás a „növekvő inaktivitás és elszegényedés által fenyegetett” munkanélküli fiatalok helyzetében, akik közül még többen menekülnek a tanulásba.
Bár, miként arra Andor László uniós foglalkoztatásügyi biztos (kis képünkön) is utalt több ízben, gazdasági fellendülés és munkahelyteremtés híján nehezen lesz megoldható az ifjúsági munkanélküliség, az Európai Unió tanácsa legutóbbi ülésén az állam- és kormányfők az Ifjúsági Foglalkoztatás Garancia elvének bevezetése mellett döntöttek. A koncepció szerint minden 25 év alatti fiatalnak az iskola befejezését vagy a munkanélkülivé válását követő 4 hónapon belül gyakornoki helyet, állást vagy képzést kell biztosítani. Az alapul szolgáló osztrák és finn gyakorlat szerint az iskolából kikerülő fiataloknak legalább gyakornoki állást vagy valamilyen tréningprogramban való részvételt garantált az állam.
Az EU27 – a 2014–2020 közötti időszakra szóló, 960 milliárd eurós költségvetésből – az első két évben 6 milliárd eurót szán a projektre. 2016-tól pedig a fel nem használt strukturális alapokból további milliárdokat csoportosítanának át erre a célra, miközben az ILO becslése szerint évi 21 milliárd euróra lenne szükség. A szűkös keretből azok a régiók kapnak, ahol a 16-25 éves korosztály munkanélküliségi rátája meghaladja a 25 százalékot. Magyarországnak 15 milliárd forint jut, amelyből a négy legválságosabb helyzetű övezetben indulna el a program, bár az NGM szerint ehhez az összeg négyszeresére lenne szükség. Ezzel párhuzamosan az EU-csúcson egy halovány befektetési tervet is bejelentettek – a foglalkoztatásban mindenhol főszerepet játszó – kis- és középvállalkozások könnyebb hitelhez jutása érdekében: eszerint az Európai Beruházási Bank 2015-ig 50 százalékkal növelné a hitelkihelyezést az unióban.
A tagállamoknak októberre kell kidolgozniuk a koncepciójukat, pénzt pedig majd valamikor 2014-ben kapnak hozzá, tekintve, hogy a kérdésre legkorábban a jövő májusi EP-választások után, ősszel térnek majd vissza érdemben. „Andor László már 2011-ben beszélt az ifjúsági garanciaelvről, amit az EB elfogadott ugyan, de nem tudni, miért vártak a döntéssel másfél évig, miközben a helyzet egyre súlyosabb. A szűkös pénzkeret és a ráérős döntéshozatal egyaránt azt mutatja, hogy az ifjúságpolitika sajnos máig nem szerepel az unió prioritásai között, pedig a fiatalok munkanélkülisége az ezredforduló óta növekszik” – vélekedett kérdésünkre Szabó Andrea ifjúságszociológus, aki szerint határozott politikai szándék nélkül egy ennyire összetett problémát gazdasági fellendülés esetén sem lenne könnyű orvosolni. Az amúgy is öregedő és fogyó kontinensen a fiatalok munkanélkülisége súlyos demográfiai következményekkel is jár, hiszen a születésszám további csökkenéséhez és az elvándorláshoz vezet – akár a tengerentúlra is, és e téren mindenhol a „szürkeállomány” van kedvezőbb helyzetben. Az eltartott fiatalok számának növekedése kiélezi az etnikai és generációs feszültségeket is, politikai téren pedig kedvezhet a radikális vagy EU-szkeptikus pártok erősödésének. Magyarországi viszonylatban a fiatalkori elhelyezkedési esélyeket különösen megnehezíti az oktatási rendszer átalakítása, illetve a tanköteles korhatár 16 évre csökkentése. Az ombudsmani vizsgálat rámutatott, hogy különösen nincs megoldva az iskolából nagy számban kikerülő 16 évesek és a felsőoktatásból kiszorult érettségizettek megfelelő pályaorientációja és szakképzése. A szociológus szerint egyelőre nem ismert, hogy a 25 év alattiak foglalkoztatását járulékkedvezménnyel ösztönözni kívánó kormányzati intézkedés mennyire lehet eredményes.

Jóléttől elkényelmesedett generáció

A Financial Times vezető gazdasági kommentátora, Martin Wolf az eurózónára leselkedő egyik legnagyobb veszélynek a fiatalok nagyarányú munkanélküliségét látja, amely egyes országokban meghaladja az 50 százalékot. Wolf – akit a Prospect című magazin nemrég a világ legbefolyásosabb gazdasági újságírójának nevezett, és a sokat emlegetett Bilderberg-konferenciák rendszeres résztvevője – szerint ebben a drámai helyzetben jelentős szerepet játszik az, hogy a nyugat-európai fiatalok nagy része 30 éves koráig nem keres aktívan munkát, és egyre kevesebben szereznek közülük megfelelő, veresenyképes munkakörre alkalmas képzettséget. Wolf úgy látja, hogy a jóléti állam elkényelmesítette ezt a generá-ciót, akiket még a munkanélküliség sem tud kizökkenteni az életmódjukból, emiatt nem láthatunk tömegtüntetéseket az érintett országokban. A közgazdász attól tart, hogy nem érzékelik a veszélyt, és egy idő után, ha akarnának sem tudnának váltani. A mediterrán országokban az erős családi hálók felfogják a fiatalok munkanélküliségének a sokkhatását, de ez a kényelmes látszat elfedi azt a veszélyt, hogy a jelenlegi szociális politika lassan kimeríti az országokat, és egyes régiók lassú elhalásához vezethet.

Olvasson tovább: