Kereső toggle

Új mátrix születik

Interjú Németh Szilárddal, a rezsicsökkentő munkacsoport vezetőjével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Olyan szolgáltatói piac kialakítása a cél, amelyben a magyar családok védettséget élveznek a „kiizmosodott” energiacégekkel szemben. Ez akár a nonprofit közszolgáltatás kialakítását is jelentheti – derül ki a rezsicsökkentő munkacsoport vezetőjének szavaiból. Németh Szilárd fideszes országgyűlési képviselő, Csepel polgármestere elmondta azt is, hogy a hozzájuk beérkezett igények alapján a temetkezési költségeket is csökkenteni fogják. Ugyanakkor megnyugodhatunk, ingyen sör nem lesz, mert „az egy butaság, az igazi kádári világot senki sem kívánja visszahozni”.

A Fidesz aktivistái már több, mint másfél millió aláírást gyűjtöttek össze a rezsicsökkentés védelmében, de az még mindig nem világos, hogy miért is kell megvédeni azt az intézkedéscsomagot, ami mögött kétharmados kormánytöbbség áll, mint ahogy az is talány, hogy erre miért az aláírásgyűjtés a legjobb eszköz.
– Azok az európai – német és francia – nagyvállalatok, amelyek 1995 óta jelen vannak a magyar energiapiacon, az első pillanattól fogva ellenálltak a rezsicsökkentésnek. Egyes áramszolgáltatók a februári számláikon nem érvényesítették a 10 százalékos csökkentést, és egy jogi kiskaput kihasználva sikerrel fordultak a bírósághoz, hogy ezt elkerülhessék. Ezért kellett rendkívüli ülésen, különös eljárásban megalkotni két jogszabályt, amely újraszabályozta a villamosenergia- és gázszolgáltatást, valamint az energiahivatal jövőbeni működését. Amikor a miniszterelnök úr – véleményem szerint nagy éleslátással – létrehozta ezt a munkacsoportot, aminek a vezetésére megkért, tisztában volt azzal, hogy vannak még jogi hiányosságok, amelyeket pótolnunk kell a rezsicsökkentés érdekében. De nem csodálkozom a szolgáltatók ellenállásán, hiszen az elmúlt negyven évben folyamatosan csak emelkedtek a rezsiköltségek.
A munkacsoport indulásától kezdve ömlöttek hozzánk az e-mailek, zúdultak ránk a megkeresések, még az utcán is megállítottak. A rezsicsökkentés ráirányította a figyelmet a közszolgáltatások problémájára a bonyolult számláktól a lakószövetkezeti feszültségeken keresztül az óraleolvasásokig. Egyfajta spontán konzultáció alakult ki, amelynek során felmerült a kérdés, hogy jól van-e összerakva a közszolgáltatási piac, vagy esetleg szükség van új szabályozásra. Az aláírásgyűjtés lényege, hogy erősítsük azt a folyamatot, hogy olyan szolgáltatói piac jöjjön létre, amelyben a magyar családokat megvédjük magától a piactól.
Még mindig nem értem, hogy ehhez mi szükség van az aláírásgyűjtésre. Ez inkább a választási kampány részének tűnik.
– A választás még messze van, egy ilyen akció hatása addigra lecseng. Ez nem erről szól, hanem egy új mátrix kialakításáról. Ehhez fontos ugyan a kétharmados felhatalmazás – amellyel egyébként nem élt vissza a kormányoldal, inkább visszafogta magát, hogy ne érvényesüljön a túlerő –, most viszont fontos újra megerősíteni, hogy a rezsicsökkentésnek van legitimációja a lakosság részéről.  
Kétségtelen, hogy a rezsiköltségek a magyar háztartásokat jelentősen megterhelik, ugyanakkor – és itt némi csúsztatás rejlik a kormányzati kommunikációban – ez nem amiatt van, mert a magyar energiaárak európai szinten magasak lennének, hanem azért, mert az embereknek kevés a bevételük. Egyébként pedig a lakossági piacon az energia eddig is hatósági áras volt, az állam belenyúlhatott az árképletbe. Miért nem ezt a megoldást választották a rezsicsökkentésre?
– Ebből csak viták lettek volna. Ezért úgy döntöttünk, hogy a végszámla összegének kell 10 százalékkal csökkennie. Ezen a piacon nincsenek egyenrangú felek, mi pedig nem azokat akarjuk védeni, akik egyébként is ki vannak izmosodva.
Szakértők sora mondta már el, hogy az energiaszolgáltatók nem a lakossági szektorban tömték meg a zsebüket, hanem a szabadpiacon. A garantált 8 százalékos profit pedig piaci szempontból nem feltétlenül magas. A trafikpályázat győztesei például az eddigi 4 százalékos árrés helyett 10-12 százalékkal kalkulálhatnak egy 500 milliárdos piacon. Ők is extraprofitot talicskáznak haza?
– Egyrészt szerintem nincs 500 milliárdos az a piac, másrészt a trafikok kiskereskedelmi egységek, nem a közszolgáltatás részei. Azt szeretnénk elérni, hogy a közszolgáltatás valódi közszolgáltatás legyen, és háttérbe szoruljon a trösztszemlélet, és előtérbe kerüljön a nonprofit megközelítés.
Vagyis a miniszterelnök által korábban „bedobott” nonprofit közszolgáltatás fogalma nem egy véletlen elszólás volt?
– Attól, hogy egy szolgáltatás nonprofit, még maga a szolgáltató meg tud belőle élni, nem is feltétlenül rosszul. Ráadásul az már önmagában nagy érték, ha valakinek üzleti kapcsolata van magyar állampolgárok tömegeivel, ez az árukapcsolásra is lehetőséget ad. Én biztos nem szállnék ki a nonprofit szolgáltatásból, és szerintem a jelenlegi energiacégek sem fognak. Lehet sivalkodni, hogy nem jön tovább a kényelmes pénz, amit eddig csak szétdobtak, és máris le lehetett cserélni a hat hónapos Audit egy újra.
Megjegyzem, ez Németországban  vagy Franciaországban sem így működik. Münchenben az áramszolgáltatáshoz szükséges infrastruktúra az önkormányzat tulajdonában van, ők határozzák meg az éves áramdíjat, úgy, hogy a fűtési szezonra olcsóbb legyen, nyárra pedig drágább. A szolgáltatónak vissza kell pótolnia az amortizációt, és a fejlesztésekben is részt kell vennie, amit egyébként a városi tanács hagy jóvá. Vagyis ott is kiterjesztik a politikai befolyást a közszolgáltatásokra, mégsem csinál belőle senki problémát. Amikor kint jártam, 78 jelentős adós volt az egész városban.
Nálunk az állam eddig is beavatkozott ezen a területen a privatizációval és azzal, hogy a szolgáltatók számára folyamatosan biztosította a 8 százalékos profitot. Most is beavatkozunk, de most az emberek javára, és azt mondjuk, hogy az eddig bezsebelt profit terhére el kell bírniuk a szolgáltatóknak a rezsicsökkentést. És mit ad a Jóisten, el is bírják. Azt látjuk, hogy nagyon nagy a támogatottsága ennek a történetnek…
…hát ennél csak az ingyen sörnek lenne nagyobb a támogatottsága.
– Az egy butaság, az igazi kádári világot senki sem kívánja visszahozni. De ne csak a nagyvállalatokról beszéljünk, hanem például az önkormányzatok által tulajdonolt vagy velük együttműködő szemétszállító cégekről, ahol szintén trösztszemlélet uralkodik. Az uniós irányelveknek megfelelő hulladéktörvény alapján 4,2 százalékkal lehetne emelni a szolgáltatási díjat, de ez nem gátolta meg például azt a dunavecsei céget, amely 100 százalékos áremelést hajtott végre az idén. Ezt úgy érték el, hogy a szolgáltatási csomagjukba plusz elemeket raktak bele – miközben azok egy részét el sem végzik. Eddig a 70 literes edényeket kéthetente ürítették, most a 110 literes kukákat hetente, miközben a településen hagyományosan működik a szelektív gyűjtés: a moslékot a disznók kapják meg, a zöldhulladékot komposztálják, a papírt és a fát pedig eltüzelik. A polgármester lemérte: évente 1100 kilogramm szemét elszállítását számlázzák ki, miközben 250 kilogrammot sem visznek el. Ezt galádságnak tartom.
Nagy a baj a vízműveknél is: Lázár János szavai szerint a fideszes önkormányzatok is kádertemetőként és politikai kifizetőhelyként használják ezeket a szolgáltatókat. Hallani lehetett, hogy komoly ellenérdekeltség mutatkozott ebben az ügyben a fideszes polgármesterek részéről. Számíthatnak némi kárpótlásra?
– Ami Lázár János szavait illeti: nem akarunk pápábbak lenni a pápánál. Mindannyian ebben a mátrixban nőttünk fel, de most dönthetünk úgy, hogy ezzel szakítunk. Kompenzációt a kisszolgáltatóknak kell adni – például a szippantósoknak –, ha őket kár éri a rezsicsökkentés miatt. Ugyanazt az elvet kell alkalmazni, mint a trafikosoknál: aki régóta ebből tartja el a családját, azt meg kell segítenünk, mert az durva lenne, ha ők elveszítenék a megélhetésüket. A vízművek kapcsán a július 1-től induló rezsicsökkentést követően elemezzük majd a tapasztalatokat, és ha probléma merül fel, azt megoldjuk.
Mit szól azokhoz a kritikákhoz, amelyek szerint a rezsicsökkentés nem igazságos, mert azok nyernek vele a legtöbbet, akik például az úszómedencéjüket árammal fűtik, miközben azoknak szinte semmit nem jelent, akik fával tüzelnek?
– Akinek medencéje van, annak ettől még nincs komoly áramfogyasztása. Gyurcsányéknak például van medencéjük, mégis azt mondják, hogy nem csökkent a rezsijük. Nekem egyébként a villanyon 1600, a gázon pedig 3100 forintot hozott a csökkentés havonta. A fával tüzelők számára 1600 önkormányzatnál olyan programot vezetett be a kormány, amely alapján 63 ezer köbméter tűzifát lehetett volna szétosztani ezen a télen – de csak 49 ezer köbméterre volt szükség.
Nálunk Csepelen 2011-ig a zöld felületeket egy külsős cég tartotta rendben, és egy másik vállalkozás szállította el a zöldhulladékot. Azóta ezt a munkát az önkormányzat cége végzi, közmunkások segítségével, a fahulladékot pedig feldarabolják, kiszárítják. Ebből szociális alapon kapnak a helyi rászorulók, ráadásul egy szenes vállalkozó felajánlotta, hogy ahány köbméter fát kiosztunk, annyi mázsa szenet ad mellé. Van, amikor én is beszállok az osztásba, ha gondolja, egyszer magát is elviszem. Ennek a programnak köszönhető, hogy amióta polgármester vagyok, Csepelen senki nem fagyott meg, sem az utcán, sem az otthonában.
Visszatérve a párton belüli ellenérdekeltségre, állítólag nem volt nehéz meggyőzni a kétkedőket, amikor megtapasztalták a rezsicsökkentés népszerűségét, illetve látták, hogy 500 ezer új szavazót hozott a pártnak az intézkedéscsomag…
– Lehet zseniális politikai húzásként értékelni mindezt, de én máshogy látom. Szerintem nem véletlenül vagyok a rezsimunkacsoport vezetője: mélyen hiszek abban, amit csinálok. A politikusoknak az a dolguk, hogy az emberek érdekében hozzanak döntéseket.
Az őszre tervezett további rezsicsökkentésnek mi lehet az alapja? Elképzelhető, hogy a 90 milliárdos extraprofitot termelő Magyar Villamos Művek „extraprofitját” is visszametszik?
– Minden játszik, de az állami Magyar Villamos Műveknek bizony trösztszemlélettel kell működnie, hiszen az a dolga, hogy minél több pénzt termeljen a költségvetésnek. A felhatalmazásunk egyelőre arra szól, hogy megvizsgáljuk a további 10 százalékos csökkentés lehetőségét az áram, a gáz és a távhő vonatkozásában. Ezenkívül sorozatosan érkeznek hozzánk olyan észrevételek, amelyeket igyekszünk figyelembe venni. Ezek közé tartozik a temetkezési költségek csökkentésének igénye is, ezek ugyanis rendkívüli módon megterhelik a családokat, különösen a szegényebbeket.
Mekkora mértékű lehet ez a csökkentés?
– Nem tudom, de azon vagyok, hogy ezt is felvegyem a rezsicsökkentési palettára. Mindenkinek joga van ugyanis ahhoz, hogy tisztességesen elbúcsúztassák a földi léttől. A temetkezés biztos piacnak számít, ám miközben az önkormányzati kötelezettségek körébe olyan tevékenységek tartoznak, amelyekben nincs nyereség, addig a profitképes szolgáltatásokat piaci szereplők végzik. Ebben rendet kell tenni.

Olvasson tovább: