Kereső toggle

Magyarország miatt fő az unió feje

Ilyen még nem volt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Komoly dilemmába került az Európai Unió a magyar kormány minden eddigi figyelmeztetést figyelmen kívül hagyó „halmozott és visszatérő” jogalkotási szabálysértései miatt. Brüsszel most ezért a „három csapáshoz” hasonló szankciórendszert próbál kidolgozni, kifejezetten a magyar példa hatására. A történet vége akár Orbán Viktor és miniszterei szavazati jogának megvonása is lehet az Európai Tanácsban – de addig még nagyon sok víznek kell lefolynia a Dunán. Az úgynevezett Tavares-jelentés nyilvánosságra hozott tervezete az Uniós Alapszerződés 7.1. cikkelyének életbe léptetését javasolja, és gyakorlatilag visszavonatná a magyar kormánnyal a negyedik alkotmánymódosítást. De nemcsak az Európai Parlament (EP), hanem a Bizottság és az Európa Tanács is szinte napi rendszerességgel foglalkozik a magyar helyzettel.

Rui Tavares portugál zöldpárti EP-képviselő (képünkön) tavaly február óta készít egy átfogó jelentést a hazánkban zajló jogalkotás mikéntjéről és tartalmáról. A most nyilvánosságra hozott jelentéstervezet előtt a dokumentumnak már négy munkaanyagát hozták nyilvánosságra, tehát a politikát és a közvéleményt nem érhette teljesen váratlanul annak tartalma. Ami mégis alaposan felborzolta a kedélyeket, az a Lisszaboni Szerződés „atombombájaként” emlegetett 7. cikkben szereplő eljárás megindításának lehetősége – de hogyan is jutottunk el idáig?

Az Európai Unióban egy ideje már keresik a választ a „koppenhágai dilemmára”. Ennek lényege, hogy a koppenhágai kritériumok alapján (lásd a keretes szöveget) az EU a tagjelölt országoktól rendkívül szigorúan megköveteli a közös értékek és normák tiszteletben tartását, a csatlakozásukat követően azonban már nem rendelkezik hatékony ellenőrzési eszközökkel és megfelelő szankciókkal ezek megsértése esetén. A dilemmára adandó választ eddig nem igazán sürgette senki és semmi – egészen mostanáig. A magyar jogállamiság visszafejlesztése ugyanis átlépte azt a határt, amit már nemcsak az emberi jogok és a jogállamiság felett őrködő Európa Tanács, hanem az Európai Unió intézményei sem hagyhatnak szó és szankció nélkül.

A Magyarországgal szemben indított eddigi eljárások mind egy-egy konkrétan kiragadott ügyre koncentráltak az Európai Bizottság részéről – mutatott rá Lattmann Tamás nemzetközi jogász az ATV Egyenes Beszéd című műsorában. „A mostani egy minőségileg teljesen más eset. Az eddigi európai uniós gyakorlatban ilyen még nem is fordult elő. Ez egy politikaibb jellegű, a jogállamiság alapjait célzó, ezek sérelme miatt alkalmazni kívánt eljárás.” Ráadásul az eddigi „mumusunknak”, az Európai Bizottságnak ebben semmi szerepe nincs.

A Tavares-jelentés tervezete a magyar jogrendszerrel kapcsolatos aggályos pontok felsorolását követően számos ajánlást fogalmaz meg a magyar hatóságok számára. Az Alaptörvény tekintetében többek között az alkotmányellenes rendelkezések eltörlését és a többség és az ellenzék közötti érdemleges vita visszaállítását várják. A fékek és ellensúlyok tekintetében az Alkotmánybíróság előjogainak, ítélkezési jogának és elsőbbségének helyreállítását, az igazságszolgáltatás függetlenségének tekintetében a bírák elmozdíthatatlanságát, hivatali idejük biztosítását, a média és a pluralizmus tekintetében a véleménynyilvánítási szabadság megvédését, az alapvető jogok tiszteletben tartása tekintetében a kisebbséghez tartozó személyek jogainak védelmét, a vallásszabadság és az egyházak elismerése tekintetében világos, semleges és pártatlan követelmények megfogalmazását várják.

A jelentés elfogadása után a következő lépés, hogy a magyar hatóságoknak tájékoztatniuk kell az unió intézményeit és az Európa Tanácsot, hogy milyen eljárásokkal és milyen ütemben fogják végrehajtani az említett ajánlásokat. Rui Tavares a Bizottság és a Tanács egy-egy képviselőjével ezután közösen értékeli majd a magyar hatóságok válaszát – és itt jön a lényeg: amennyiben ezek nem állnak összhangban az EU alapértékei-nek (EUSZ 2. cikk) helyreállításával, működésbe hozzák a végső soron szavazatmegvonással fenyegető mechanizmust.

Az unió számára jelenleg rendelkezésre álló egyetlen szankció ugyanis az Európai Unióról szóló (Lisszaboni) Szerződés 7. cikkelyének életbe léptetése lehet, ami három nagy logikai egységből áll. Az elsőben a Tanács megállapítja, hogy fennáll annak a veszélye, hogy egy tagállam megsérti az unió alapvető értékeit (lásd a keretes szöveget). A második szakaszban megállapítja az értékek tényleges veszélyeztetettségét, a harmadikban pedig már konkrét szankciókkal él, például a szavazati jog felfüggesztésével a Tanácsban.

„A mostani jelentéstervezet az első szakasz megindítása felé tett első lépésre tett első kísérlet” – mondta Lattmann, hangsúlyozva, hogy a dokumentum még csak egy tervezet, ami vita alapjául szolgál. A rengeteg módosítás után már lehet, hogy rá sem lehet majd ismerni.

Az ehhez hasonló jelentések esetében az Európai Parlament plenáris ülésének 2/3-os többséggel kell döntenie arról, hogy megkeresi a Tanácsot, ahol 4/5-ös egyetértés kell az első szakasz, vagyis a veszélyeztetettség megállapításához. Nem is a konkrét számok, hanem ezek mértéke a fontos: ilyen széleskörű egyetértés ugyanis esetünkben csak akkor jöhet létre, ha a Fidesz európai pártszövetsége, az Európai Néppárt megosztottan foglal állást a kérdésben. Ha a Néppártban ülő képviselők egyértelműen a Fidesz által hangoztatott érvek mellé állnak, akkor már ezen a szakaszon sem juthat túl a jelentés – a szankciók eléréséről nem is beszélve. Ráadásul az Európai Tanács 4/5-ös egyetértése is csak akkor valószínű, ha a magyar diplomácia teljes csődöt mond, és Magyarországnak a 27-ből hat másik tagállamot sem sikerül maga mellé állítania.

A jelentéstervezet politikai üzenetét ugyanakkor mégsem szabad egy kézlegyintéssel elintézni. Karakteresen negatív EP-véleményt „kivívni” ugyanis sohasem öröm, és a politikai élet szereplői maguk is tudják ezt: ha lehet, igyekeznek elkerülni. Az európai közösség, az európai sajtó, és nem utolsósorban az európai befektetők részére ugyanis komoly üzenetet hordoz a jogállamiság bizonytalanságát számos érvvel alátámasztó dokumentum. A többek által „atombombának” nevezett, a magyar miniszterek és a miniszterelnök uniós szavazati jogának megvonásával fenyegető 7. cikkelyt ráadásul az unió fennállása óta mindössze egyszer „vették elő”, amikor Ausztriában a szélsőjobboldali Jörg Haider pártja került  hatalomra (de az eljárást akkor sem foganatosították).

Magyarországra azonban – bármilyen hihetetlenül is hangzik– még az unió sem akar egyből „bombát dobni”, ezért egy „személyre szabott” eljárásrendszeren, egy, az alapvető uniós értékek eredményes érvényre juttatását célzó új mechanizmus létrehozásán dolgoznak. Legutóbb – épp a magyar helyzetre reagálva – négy külügyminiszter levélben fordult a Bizottság elnökéhez, hogyan lehetne az EU-n belül differenciáltabb szankciókat hozni a közösségi normákat sértő tagállamokkal szemben. Addig is kompromisszumos megoldásként valószínűleg bevezetik a tagállamok újfajta, rendszeres monitoringozását. A vizsgálatot és az értékelést szakértők szerint az Európai Tanács, a Bizottság és a Parlament közös delegációi végezhetik majd.

„Erős Magyarország egy erős Európában” – hangzott a 2011-es magyar EU-elnökség jelmondata. Mára azonban a kormány a mondat második felét valószínűleg szívesen elhagyná.

Koppenhágai kritériumok

Az Európai Tanács 1993. júniusi, koppenhágai ülésén csatlakozási kritériumként megfogalmazott feltételei. Ezek politikai része a demokráciát, a jogállam és az emberi jogok érvényesülését garantáló intézmények stabilitása, valamint a kisebbségi jogok tiszteletben tartása, érvényesülése és védelme.

Közös értékek

Az Európai Unióról szóló Szerződés (EUSZ) 2. cikke:
„Az unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.”

Olvasson tovább: