Kereső toggle

Rezsicsata 2.0

Orbán Viktor botrányosnak nevezte a bíróság döntését

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A magyar energiaárak nem tekinthetők magasnak az Európai Unióban, emelkedésüket pedig nem a „gátlástalan” szolgáltatók, hanem a világpiaci árak, illetve részben az állami árszabályozás befolyásolja. Ennek ellenére Orbán Viktor további harcot és még nagyobb rezsicsökkentést ígért a parlamentben. A Fidesz kampányfegyvere úgy tűnik, hatákonyan működik, bár az összképet kissé zavarja, hogy a vállalkozások is megkapták első „módosított” rezsiszámláikat: egy közepes termelő cég 2-3 millió forinttal fizethet idén többet az áramért.

Orbán Viktor nyilvánvalóan úgy kalkulált, hogy az alaptörvény módosítása sokkal kevésbé érdekli a magyar átlagszavazót, mint a húsba vágó rezsicsökkentés. A kommunikáció sikere érdekében a lehető legérthetőbben igyekezett fogalmazni, így többek között olyan evidenciákra is rávilágított, mint hogy „a villanyár kérdése minden magyar családot érint”. Persze az üzenet lényege inkább az volt, hogy 2002 és 2010 között a gáz ára háromszorosára, az áramé pedig kétszeresére emelkedett, viszont Magyarország megvédi magát a külföldi kézben lévő, „gátlástalan, telhetetlen” szolgáltatókkal szemben. Mint mondta, ezek a cégek éveken át óriási profitokat termeltek, 10 milliárdokat kerestek a magyar embereken. A villamos energia szektor adózott eredménye 2011-ben meghaladta a 31 milliárd forintot, de két gázcégnek a 4-5 közül szintén meghaladta a nyeresége az 5 milliárdos szintet. A miniszterelnök azt is hangsúlyozta, hogy 2010-ben kétmillió magyar költötte jövedelmének egyharmadát lakásfenntartásra, 2011-ben pedig európai összehasonlításban a gáz és villany árszintjét tekintve nálunk volt a legmagasabb a rezsiköltség, mégpedig az EU-átlag másfélszerese.

A felszólalás apropóját az adta, hogy a Fővárosi Törvényszék első fokon a gázszolgáltatóknak adott igazat abban a perben, amelyben a cégek a Magyar Energia Hivatal (MEH) ármegállapító rendeletének jogellenességét kívánták kimondatni. Érvelésük szerint a MEH az indokolt tőke- és működési költségük meghatározásánál nem vette figyelembe, hogy a január elsejétől érvényes új terhek (közműadó, tranzakciós illeték, illetve a Robin Hood-adó kulcsának 31 százalékra emelése) a földgáztörvény szerint indokolt költségnek számítanak.

A miniszterelnök botrányosnak nevezte az ítéletet, amelyért azonban a legkevésbé az érdekeiket érvényesítő cégeket, vagy a hatályos jogszabályok alapján ítélkező bíróságot érheti kiritika, sokkal inkább a fejlesztési minisztert, vagy a MEH-et. A csorbát azonban hamar sikerült kiköszörülni: egy, a hét végén benyújtott törvénymódosító javaslat megtiltotta az energiacégeknek, hogy áthárítsák a tranzakciós illetéket, a Robin Hood-adót és a közművezeték-adót a fogyasztókra. A módosítás a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazandó, így másodfokon már a kormánynak kedvező döntés születhet.

„Eddig is az állam határozta meg és vizsgálta felül rendszeresen az energiaárakat a Magyar Energia Hivatalon keresztül. Nem teljesen érthető, hogy mitől lett most mód egy 10 százalékos rezsicsökkentésre, ha ezt a kormány nem tudta megtenni a korábban is rendelkezésre álló eszközökkel” – mondta a Heteknek Perger András, az Energiaklub munkatársa, aki szerint az ilyen ötletszerű döntések lehet, hogy politikailag rövid távon kifizetődőek, ám hosszútávon senkinek az érdekeit nem szolgálják. Példaként említette, egyértelműen látszik, hogy miközben a lakossági áramár csökken, addig a vállalkozások rezsidíja jelentősen emelkedik – hiszen a szolgáltatók, élve a jogszabályi lehetőséggel, itt próbálják bepótolni kiesésüket. Egy átlagos fogyasztású közepes termelő vállalkozás az első számlák alapján várhatóan 2-3 millió forinttal fizet többet ebben az évben ugyanannyi áramért. (Ahol a termeléshez sok áramot használnak, az önköltség 2-3 százalékkal is növekedhet.) A plusz költséget pedig a többség tovább hárítja a vásárlókra. „Az energiaszektor ismerői már eddig is tényként kezelték, hogy a lakossági üzletágon többnyire veszteségeket kénytelenek elkönyvelni a szolgáltatók, a nyereségüket pedig a liberalizált piaci szegmensben realizálják. Ez a trend a jövőben várhatón még inkább felerősödik” – fogalmazott Perger András.

A szakértő szerint ugyanakkor az elsőszámú kérdés nem az, hogy mennyibe kerül az energia – hanem az, hogy mennyit használunk fel belőle. Uniós összehasonlításban ugyanis az áram és a gáz ára nem mondható magasnak Magyarországon (a gáz és az áram tekintetében is a 16. helyen állunk – a szerk.), ráadásul azok emelkedését döntően az energiahordozók világpiaci ára határozza meg, ugyanis ezek kétharmadát külföldről importáljuk. „Akárhogy csökkenti a kormány a rezsit, az elhasznált energiát ki kell fizetni. Ez a gáz esetében évente átlagosan 800 milliárd forint. Ez a hatalmas összeg természetesen elhagyja az országot” – magyarázta a szakértő, aki szerint mindebből egyértelműen következik, hogy az energiahatékonyság javítását szolgáló beruházások támogatása sokkal ésszerűbb lenne, mint a rezsicsökkentés erőltetése. Ha például a gázfogyasztás mérséklésével sikerülne a fogyasztóknál tartani mondjuk 200 milliárd forintot – ami jóval nagyobb összeg, mint a multinacionális szolgáltatók profitja –, az növelné a belső fogyasztást és pörgetné a gazdaságot. Mint ahogy maguk az energetikai fejlesztések is. Perger András kiemelte: számításaik szerint 50 milliárdos állami támogatás legalább 150-160 milliárd forintnyi beruházást generálna az építőiparban és az energiahatékonyságban érdekelt egyéb iparágakban, amelyek nyomán munkahelyek jönnének létre, és növekedne az állam adóbevétele.

Olvasson tovább: