Kereső toggle

Pécs: egy bűnbak száz bajt csinál

Rövid lett a vádlottak padja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Csalódott a pécsi egyházmegyei panama bírósági szakaszát illetően az a két katolikus hívő, akik az anyagi és szexuális jellegű visszaélésekről elsőként tájékoztatták a Szentszéket, valamint a magyar hatóságokat. Egybehangzó állításuk szerint a vádirat a tényleges ügyek 80 százalékát nem tartalmazza, egy emberrel akarják elvitetni 25-30 közreműködő balhéját, és a politika megint kihúz a csávából egy püspököt, akit nem kellene.

A pécsi törvényszéken a héten folytatódott az 51 éves W. Gyula ellen jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, adócsalás, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés és számvitel rendjének megsértése miatt indult per. Az egyházmegye vagyonkezelői feladatait 16 éven keresztül ellátó férfi a vádirat szerint összességében több száz millió forint kárt okozott az államnak és munkáltatójának. A károkozás egy része nyilvánvaló törvénysértéssel valósult meg, míg másik része az egyházak gazdálkodására vonatkozó hatályos jogi szabályozás kiskapuin való kisurranással. Az egyházmegye 89 millió forintot fizetett ki munkáltatói kölcsön címén olyanoknak, akik nem álltak alkalmazásában, ugyanakkor arra jogosulatlanokat juttatott éveken át adómentes jövedelemhez (például kistelepülések úgynevezett papjai kaptak így bérpótlékot). A nagy pénzek azonban a pécsi püspökség cégénél tűntek el. A Fény Kft. az évek során 176 millióval több bérleti díjat számlázott egyik gondozó otthona épülethasználatáért az egyházmegyének, mint amennyi a szerződésben szerepelt. A püspökség pincészetének helyt adó pincét viszont ingyen használta. W. Gyulának köze volt még más alapítványokhoz és ingatlanokhoz is, ahol szintén problémás pénzmozgások zajlottak (Gaudium Nostrum, Szent János Hotel, Csele Hotel, Püspöki Palota, máriagyűdi ferences kolostor stb.). Az egyházmegye a 2010-ben lekönyvelt 232 millió forintos egyenleggel sem tud elszámolni, bár az okozott kár milliárdos nagyságrendű is lehet.

„Gazdasági ügyekről csak annyit tudtam, amennyit közöltek velem, én nem foglalkoztam ilyen dolgokkal” – mondta a bírónak büntetőjogi felelősségének teljes tudatában a tanúként meghallgatott korábbi pécsi püspök, aki azt állította, hogy megbízott W. Gyulában, és együtt „kosztolásaik” alkalmával sem ébredt benne gyanú. Mayer Mihály azt vallotta, hogy nem tudott és nem is kellett tudnia a vádiratban felsorolt visszaélésekről, törvénysértésekről, ő a szentségek kiszolgáltatására és a protokolláris teendőkre koncentrált. Annyit azonban elismert, hogy regnálásának 22 éve alatt ő döntött a nagyobb volumenű gazdasági kérdésekben.

W. Gyula inkább írásban tett vallomást, amelyben csak részben ismeri el a terhére rótt cselekményeket, és gyanúba keveri felettesét (püspök), illetve munkatársait (helynök, könyvelő, jogtanácsos, ingatlanközvetítő stb.), akik aláírási joggal rendelkeztek vagy részt vettek a gazdálkodási folyamatokban. Különben is, miért őt faggatják, amikor nincs is szakirányú pénzügyi végzettsége? – kérdezi. A rendelkezési állományban tartott katolikus lelkész szerint senkinek nem tartoznak semmivel, gazdálkodási gyakorlata pedig a katolikus egyház belső szabályai alapján zajlott és ismert volt az egyházmegye döntéshozói, így Mayer Mihály előtt is. A beidézett tanúk vallomásai ezzel egyébként nagyjából egybecsengenek.

Wildmann János az Egyházfórum című folyóirat főszerkesztőjeként már 2006-ban jelezte az illetékes római hivatal felé a kivizsgálás szükségességét. A bomba azonban csak négy évvel később robbant, melynek köszönhetően Mayer püspök úr vatikáni nyomásra kitette W. Gyula szűrét. Utóbbi tízmilliós munkaügyi perben kívánt revansot venni, de elbukta. Időközben egy kiugrott pap negyven rendbeli feljelentést tett az egyházmegyében az elmúlt években tapasztalt bűncselekmények (zsarolás, okirathamisítás, csalás, sikkasztás, pénzmosás, pénz- és ingatlanügyek, pedofília és homoszexuális zaklatás) miatt.

A nyomozás folyamatos hírzárlat mellett két évig tartott, csak a harmadik megye fogadta be az ügyet, a vádirat elkészültéig 220 tanút hallgattak ki, több tucat hatósággal működtek együtt, végül megbukott a Nemzeti Nyomozó Iroda dél-dunántúli vezetője és Mayer Mihály is.

„Elképzelhetetlennek tartom, hogy ilyen horderejű dolgokban csak egyetlen személy legyen érintett. Sokaknak kellett tudni a botrányról, sőt jónéhányuknak aktív résztvevőnek kellett lenniük, de ők sehol nincsenek” – háborgott lapunknak Wildmann János, és több mint gyanús szerinte, hogy a vádhatóság állítólag eleve nem foglalkozott azokkal az ügyekkel, amelyeket egy kis jogászkodással egyházi belügynek lehetett minősíteni (például ingatlanátruházás szociális ellátás fejében). A főszerkesztőnek tudomása van több személyről, akik külföldre távoztak a vallomástétel elől, és olyan sértettekről is, akik azért nem vállalják a tanúskodást, mert meg vannak félemlítve. Ami a püspököt illeti, Mayer Mihály annak ellenére vallotta azt a bíróság előtt, hogy nem volt tudomása visszaélésekről, hogy a Szent Mór iskola körüli botrányt vizsgáló cégek közül háromból kettő a püspökséget hozta ki vétkesnek. „Ez felveti a hamis tanúzás gyanúját” – állítja Wildmann, aki vagy vádalkut, vagy politikai akaratot sejt annak hátterében, hogy a püspök megúszni látszik a számonkérést.

A lavinát elindító expap szintén politikai okokra vezeti vissza, hogy a feljelentésben szereplő bűncselekmények 80 százaléka nem került be a vádiratba. „Gondolkodjon csak a döntéshozók fejével: ha a pécsi egyházmegyében ennyi ember gyanúsítható bűncselekménnyel, akkor ez más egyházmegyéknél is igaz lehet (lásd Győr), ami felszorozva azt az érzetet keltheti a közvéleményben, hogy a katolikus egyház egy bűnszervezet” – magyarázta a Heteknek a kilépett tisztelendő, miért egy emberre lőcsöltek mindent, aki persze nem olyan mulya, hogy ne éljen a viszonvád lehetőségével. Mint mondja, hiába bukkant a kaposvári rendőrség tizenvalahány feljelentés alapján tankönyvbe illő bűncselekményekre, az ügyészség csak azokat az ügyeket emelte be a vádiratba, ahol állami pénzekkel való visszaélés történt (adó, járulék). Tudomása van konkrét esetekről, levelekről, melyekben jelezték Mayernek a jogsértéseket, legkésőbb akkor, mikor a Vatikán vizsgálódni kezdett W. Gyula után, azt azonban nem tudja kizárni, hogy a püspök tényleg nem látott bele a vagyonkezelő szövevényes ügymeneteibe.

Olvasson tovább: