Kereső toggle

A hatékonyság a mérce

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Putyin-Orbán találkozó előtt a paksi atomerőmű oroszok általi bővítését csak lehetőségként említette a magyar kormány, míg a találkozó óta már eldöntött tényként kezeli. Rácz András Oroszország-szakértő, a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa  szerint ez az eljárás nem feltétlenül áll összhangban az uniós normákkal.

A híradásokat átnézve az tűnt fel, hogy a találkozó előtt a Déli Áramlat szerepelt kiemelten a várható témák között, a paksi atomerőmű viszont csak úgy, hogy „mivel még nem történt pályázatkiírás, nem zajlottak konkrét tárgyalások, ezért minden híresztelés idő előtti”. A tárgyalás után viszont szinte csak Paksról esett szó a hírekben. Jól látom a hangsúlyeltolódást?
– Az okot nem tudom, az viszont tény, hogy látszik némi különbség a találkozó előtti és a találkozó utáni nyilatkozatok tartalmában. Látványosan kimaradt a megbeszélések utáni nyilatkozatokból a vasúti szállítási kapcsolatok fejlesztésének ügye, sőt, a tágabb közlekedési kérdéskörből is csak a légiközlekedés került szóba, noha a tárgyalások előtt ezekről is beszélt Szijjártó Péter, a Miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkára.
Emellett Paks kapcsán azt is meg kell jegyezni, hogy a találkozó utáni nyilatkozatok eldöntött tényként kezelik, hogy az erőművet orosz cégek fogják felújítani. Ez legalábbis meglepő annak fényében, hogy még nem volt pályázatkiírás. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy egy ilyen eljárás feltétlenül összhangban van az uniós normákkal.
Hivatalosan Putyin hívta meg Orbánt. Ez azt jelenti, hogy inkább az oroszoknak állt érdekében a találkozó?
– Az ilyen típusú látogatásoknak ez a protokolláris menete, így ebből én nem vonnék le messzemenő következtetéseket. Érdekesség, hogy a Kreml honlapján található átirat szerint Putyin azzal kezdte a beszédét, hogy mennyire örül, hogy Orbán Viktor végre elfogadta a meghívást – ergo ez a meghívás orosz részről már egy ideje napirenden lehetett.
2007-ben Orbán Viktor még arról beszélt, hogy Európa próbáljon függetlenedni a nem piaci módon gondolkodó oroszoktól az energiaellátás terén.
– 2007 óta eltelt hat esztendő, és a világ jelentősen átalakult azóta, gondoljunk csak a pénzügyi válságra. Másrészt figyelni kell a kontextust is: 2007-ben a mostani miniszterelnök még ellenzékben volt, így aktuális belpolitikai érdekei nyilván azt diktálták számára, hogy külpolitikai kérdésekben is támadja az akkori kormányt. Zárt ajtók mögött viszont már az ellenzéki időszakban is többször elmondta, hogy kormányra kerülve ugyanolyan pragmatikus keretek között kívánja menedzselni a magyar–orosz viszony energiabiztonsági dimenzióját, mint elődei.
Elemzőként én a Max Weber-i elveket tartom irányadónak: egy adott politika megítélésénél annak hatékonysága az elsődleges szempont. Különösen igaz ez egy olyan kiemelkedően fontos partner esetére, mint Oroszország. A mindenkori magyar kormányfőnek többek között az is feladata, hogy mindent megtegyen az ország energiaellátásának biztonságáért, és ebben a tekintetben Oroszország hosszú távon is megkerülhetetlen partner marad, akár tetszik nekünk, akár nem.
Utánanézve az orosz híreknek, azt láttam, hogy gyakorlatilag nem került be az ottani médiába Orbán látogatása. Vajon miért nem?
– Nos, célszerű a helyünkön kezelni magunkat: Magyarország számára Oroszország sokkal fontosabb partner, mint fordítva. Benne volt egyébként az orosz médiában a látogatás, de kétségtelenül nem volt címoldalas hír. Ami egyébként akár pozitívumként is felfogható: ha valami nagy összezördülés lett volna Orbán és Putyin között, az biztosan benne lett volna az orosz hírekben.
2012 őszén a Nyezavisimaja Gazeta című orosz lap azt írta, hogy öt uniós tagország, köztük Magyarország pénzügyi segítségért fordult Oroszországhoz. Érdekes, hogy itthon ez a hír nem jelent meg, de ennél is érdekesebb kérdés, hogy mi lett az ügy folytatása?
– Nem tudom. Az itthoni hírekben ennek nyoma sem volt, pontosabban csak az orosz hírt vette át és kommentálta néhány magyar portál. Emellett a szövegben csak feltételes módban szerepel Magyarország, ami valójában annyit jelent, hogy „akár történhetne is ilyen”, semmi többet. A szöveg csak azt állítja biztosnak, hogy Bulgária, Magyarország, Lettország, Litvánia pénzügyi segítséget keres – ebben pedig nincs semmi új, ezt tudjuk.
Visszatérve a Putyin–Orbán találkozóra: a magyar miniszterelnök azt mondta, Paksot az oroszok építették, logikus, hogy most ők végezzék a bővítést. Ez nem éppen az orosz energiától való függetlenedés szándékára utal.  
– Fontos az ilyen idézetek kezelésében a pontosság. A miniszterelnök ellenzékben is az orosz gáztól való függés csökkentéséről beszélt, ami egyáltalán nem zárja ki, hogy nukleáris energia terén szorosabb legyen az együttműködés, és a paksi atomerőművet orosz cégek újítsák fel. Van egy 2009. novemberi interjúja, ahol úgy fogalmaz: „Pakson van egy blokk, amit föl kell újítani. Az egy orosz típusú erőmű. A fölújítást sem tudjuk megcsinálni az oroszok nélkül, ha újat akarunk építeni, akkor sem tudjuk őket kihagyni belőle szerintem… Egyébként ez a beruházás az ő gázuktól való függést fogja majd enyhíteni.” Ennek fényében én nem látom indokoltnak fordulatról beszélni.

Olvasson tovább: