Kereső toggle

Kultúrkampf

„Mintha visszamentünk volna az időben 50 évet”

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A kulturális élet csúcsintézményévé emelt Magyar Művészeti Akadémia (MMA) több tagja olyan nyilatkozat kiadására készült, amelyben elítélik Fekete György akadémiai elnök tevékenységét és megnyilatkozásait – értesültünk lapzártánk idején. A Kádár-érában irigyelt karriert befutó belsőépítész a nemzeti érzülettől fűtve többek között azt mondta, hogy fütyül a modern demokráciára, illetve hogy „Konrád Györgyöt is magyarnak tekintik külföldön, bármit is mond rólunk”. A 2,5 milliárd forintból gazdálkodó, a Műcsarnokot és a Pesti Vigadót tulajdonba kapó MMA a jövőben főszerepet játszik a kulturális támogatások elosztásában és az állami díjak odaítélésében.

A Magyar Művészeti Akadémiát még 1992-ben hozta létre Makovecz Imre építész a köré csoportosult „nemzeti” művészekkel – mint például Csoóri Sándor, Fekete György vagy Gyurkovics Tibor – karöltve. A testület egyfajta ellenintézménye lett a Magyar Tudományos Akadémia mellett megalakult „hivatalos” Széchenyi István Művészeti Akadémiának, amelyet olyan nevek fémjeleztek, mint Szabó István, Szabó Magda, Konrád György vagy Görgey Gábor. A Makovecz-féle testület a második Orbán-kormánynak köszönhetően érhet fel a csúcsra: a miniszterelnök állítólag maga ígérte meg a neves építésznek, hogy az általa alapított akadémiát főszereplővé teszi a magyar kulturális életben. „Most jött el az idő arra, hogy Orbánék úgy gondolják: köztestületté kell nyilvánítani és használni kell az akadémiánkat. Ha a magyar kormány szervezett körülmények között óhajt beleszólni a kultúra egyes területeibe, akkor erre alkalmassá kell tennie jelenlegi struktúránkat” – fogalmazott a Heteknek 2011 tavaszán Makovecz Imre. Akkor már a Magyar Művészeti Akadémia az új alaptörvénybe is be volt betonozva, és bár az alapító nem sokkal később elhunyt, a miniszterelnök tartja az ígéretét: a testület 2,5 milliárd forintból gazdálkodhat, valamint tulajdonba kapja a Műcsarnokot és a 2,3 milliárd forintból felújított Pesti Vigadót.

Az MMA élére egy évvel ezelőtt Fekete Györgyöt választották, akinek döntő szava lesz a kultúrafinanszírozásban. Többek között beleszólhat a Nemzeti Kulturális Alap és más pályázati források működésébe. Ezen kívül az akadémia közreműködik majd a Kossuth-díjra és a Széchenyi-díjra javaslatot tevő bizottság munkájában, és tagot delegálhat a Magyar Ösztöndíj Bizottságba, valamint az Országgyűlés Szent Korona Testületébe. A testület taglétszámát 50 fővel 250-re emelik, és a tagoknak 100, illetve 150 ezer forintos ösztöndíj jár majd.

Ehhez képest érdekes csak igazán az új „kultúrpápa”, vagyis Fekete György néhány nyilatkozata. A Demokrata című hetilapnak például arról beszélt, hogy az akadémiai tagság egyik feltétele „a nyílt és megvallott nemzeti elkötelezettség”. „Most nagyon sarkos leszek: az, aki kívülről gyalázza Magyarországot, valószínűleg nem lesz az Akadémia tagja, művészi kvalitásai ellenére sem” – fogalmazott, és hogy senkinek ne legyenek kétségei az üzenetet illetően, példát is hozott: „azzal számolnunk kell, hogy például Konrád Györgyöt is magyarnak tekintik külföldön, bármit is mond rólunk”.

Nem véletlenül nevezte a Fidesz Aczél Györgyének az MMA-elnököt Karácsony Gergely, az LMP frakcióvezető-helyettese. A Kádár-korszak főideológusához való hasonlítás érzékeny ponton érinthette Fekete Györgyöt, aki az Indexnek nyilatkozva ezt a „legalantasabb” vádnak nevezte. „Az egész életem arról szólt, hogy hogyan tudok kibújni ez alól a dolog alól. Volt egy régi mondás, miszerint a szocializmusban az tud normálisan élni, aki a szocializmuson belül él a szocializmuson kívül” – magyarázta.

Ugyanakkor a Magyar Művészeti Akadémia lapunknak – névtelenséget kérve – nyilatkozó tagjai utaltak arra, hogy az elnök úr a szocializmusban távolról sem volt háttérbe szorított művész, hiszen tévében szerepelhetett és rendszeresen kapott állami támogatásokat. Mindezt hivatalos életrajza is megerősíti. Az 1932-ben született Fekete György 1956-ban nemzetőrparancsnok volt, 1957-ben pedig vizsgálati fogságba került. Még ugyanebben az esztendőben végzett az Iparművészeti Főiskola belsőépítész szakán, és azonmód az Általános Épülettervező Vállalat irányító tervezőjévé avanzsált. A hatvanas évektől magántervezőként dolgozhatott, a nyolcvanas évek elején a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola igazgatója volt, majd az Idea Iparművészeti Vállalat művészeti vezetője, a Képző- és Iparművészek Szövetségének szaktitkára és iparművész alelnöke lett. Karrierje a rendszerváltás után is folytatódott: az MDF, majd a KDNP színeiben két cikluson keresztül volt országgyűlési képviselő, és ülhetett a kulturális államtitkári székben is.

Egyik fő célkitűzésének tartja, hogy MMA-elnökként megakadályozza, hogy az állami intézményekben kulturális színezetben „egyházgyalázás” forduljon elő. „Hithű református vagyok és presbiter, így vagyok a művészeti akadémia elnöke, és ezt nem veheti el tőlem senki” – indokolta állítását az Indexnek. Arra a felvetésére, miszerint a modern demokráciában az egyház és az állam egymástól elválasztva működik, azt felelte: „Erre a modern demokráciára én fütyülök, mert ez nem modern, és nem demokrácia. Nem demokrácia, mert kisebbségi uralmat akar a többségi uralom fölé helyezni. Ez nem demokrácia, ez antidemokrácia. És ebben a fasizmus, a kommunizmus és ez a fajta liberalizmus, amit én úgy hívok, hogy liber-ál-izmus, ezt nem tudom figyelembe venni.”

Információink szerint a kormányon belül is értetlenséget szült Fekete György kinevezése, és az MMA-n belül is vannak, akik „kiakadtak” az elnök megnyilvánulásain. A Fidesz kulturális területen tevékenykedő politikusai sem értenek egyet, de mivel a miniszterelnök áll a változások mögött, ezért lojalitási kérdéssé vált, hogy miként viszonyulnak az új struktúrához. Beszédes az is, hogy némely törvényjavaslatot nem is a kulturális kormányzat, hanem a fejlesztési tárca nyújt be az Országgyűlésnek. A Műcsarnok Fidesz által kinevezett igazgatója, Gulyás Gábor egyébiránt az átalakításokra való hivatkozással lemondott a posztjáról.  

Az egyik akadémiai tag azt mondta, nem tudja értelmezni a „nemzeti elkötelezettséget” mint a tagság feltételét, hiszen ezt nem lehet mérni. „Az egész olyan, mintha visszamentünk volna az időben ötven évet” – fogalmazott, megjegyezve, hogy az „önjáróvá” vált elnök semmit sem egyeztetett a tagsággal, ők is a sajtóból értesültek mindenről. Egy másik akadémiai művész azzal magyarázta az elnök vehemenciáját, hogy most végre elérte azt, amire mindig is vágyott: ő lehetett a piedesztálra emelt Magyar Művészeti Akadémia feje. A művészek megerősítették: az elnök tevékenységével elégedetlen tagok közös közleményt fogalmaznak meg, amelyben elhatárolódnak a személyétől és kijelentéseitől. Meglehet, hogy a közös nyilatkozat már lapunk megjelenése előtt napvilágot lát.

Olvasson tovább: