A hitoktatást végző vasárnapi iskolák, illetve a népfőiskolák közművelődési feladatainak a felnőttoktatásban való kiterjesztéséről végeztetett háttértanulmányt az oktatási államtitkárság. A Népszabadság birtokába jutott dokumentum szerint „a vasárnapi iskolák ifjú felnőttkorra és felnőttoktatási tevékenységre történő kiterjesztése igen fontos nemzeti és keresztény politikai célkitűzés. A mai magyar társadalom legfontosabb problémája nem a gazdasági-pénzügyi válság, hanem az erkölcsi mélypont, a bizalmi szétesettség és a közösségek hiánya”. A vasárnapi iskolák „legfontosabb tartalmi célkitűzései”: az alapkészségek fejlesztése, a funkcionális analfabetizmus leküzdése, „az egyéni boldogulás és a munkaerő-piaci alkalmasság növelése”. Az anyag készítői szerint ezt a tevékenységet „a Magyar Népfőiskolai Társaság, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szervezetei, a közművelődési intézmények, az egyházak és az önkormányzatok, civil szervezetek közreműködésével lehet megvalósítani”. Költségvonzatokról nincs szó. A Népszabadság mindezt összefüggésbe hozta Orbán Viktor évértékelőjével, mely szerint a képzetlen közmunkások szombatonként iskolába fognak járni.
A hazai egyházak eddigi reflexióiból kitűnik, hogy ők a vasárnapi iskolát a hitéleti tevékenységük részeként végzik, jobbára gyermekek felé. „Miféle hitélet az, amire állami kényszerrel kell az embereket rávenni? Az, hogy munkanélkülieket erkölcsnemesítésre kényszerítenek, hogy aztán legyen miért fizetni újfent az egyházaknak, ez nem túl helyénvaló lépés, hogy finoman fejezzem ki magam” – mondta lapunknak Krémer Balázs szociológus, hozzátéve, hogy ettől nem fog javulni az érintettek elhelyezkedési esélye. Ma közel félmillió munkanélkülit tartanak nyilván, míg néhány tízezerre tehető a betöltetlen állások száma. „Ez merő pótcselekvés, miközben nincsenek normális foglalkoztatási programok, csak a zsákutcás közmunkarendszer” – tette hozzá Krémer Balázs.
Az OECD országokban a 25 év feletti népesség 40 százaléka mindig képezi magát, egyes protestáns országokban ez az arány 75 százalék, míg Magyarország az utolsó helyen áll a maga 9 százalékával, miközben a magyar felnőttek egyharmada legfeljebb általános iskolát végzett. Az élethosszig tartó tanulást a népfőiskolai hálózatra bízni teljesen komolytalan dolog, hiszen oktatni leginkább az iskolákban kellene az embereket – mondja a szociológus, aki szerint minél kevésbé iskolázott valaki, annál kisebb az esélye annak, hogy egy életen át képezze magát. Arató Gergely egykori államtitkár (MSZP) kérdésünkre hangsúlyozta: a népfőiskola a felnőttképzés fontos, de messze nem egyetlen eszköze. Ráadásul a közoktatási és szakképzési rendszer jelenlegi átalakítása, valamint a felsőoktatás szűkítése mind abba az irányba mutat, hogy meg kellene erősíteni a felnőttképzés rendszerét.
„Szükség lenne egy új felnőttképzési stratégiára és törvényre, amely megfelel a hazai helyzetnek, az uniós vállalásainknak, erre különböző szakmai fórumok tavaly részletes javaslatot dolgoztak ki. Ehelyett egy sor intézkedéssel rontotta a kormány a felnőttképzés helyzetét, így például a szakképzési hozzájárulásból már nem finanszírozhatók az effajta képzések, az OKJ-s mezőből pedig igyekeznek kiszorítani a felnőttképzést, ami végképp elfogadhatatlan” – mondja a szakember.
Arató szerint most is – akárcsak a többi oktatást érintő törvényben – az a kormányzati szándék érhető tetten, amely politikai-ideológiai szerepet szán az oktatási rendszer minden szintjének. Úgy tűnik, a felnőttképzésen belül is azok a fontos képzések, amelyek a kormánynak politikailag fontosak, melyek a rekatolizációt és az államegyház kiépítését erősítik.
Szakemberek lapunknak megerősítették: a népfőiskolák többnyire konzervatív beállítottságúak, egy vallásos paraszti közegből eredeztethetők. A Magyar Népfőiskolai Társaság is a Lakitelki Népfőiskola köré szerveződött gondolatkör. Ennek megvan a helye, de az hiba, ha a kormány rájuk szűkíti le az egész felnőttképzést, és még őket is meglehetősen szelektív módon finanszírozza, hiszen míg a lakitelkieket tavaly 330 millió forinttal támogatta a költségvetés, a többi népfőiskolának összesen 8 millió forint jutott.
A mintegy 130 hazai népfőiskola a valamikori népművelők feladatát látja el jelentős civil bázissal. Meghatározó számukra, hogy a közművelődési feladatokra mennyit hajlandó áldozni az adott önkormányzat, és milyen szempontok vezérlik a kultúrateremtésben. „Ez mindmáig nagyon esetleges, aminek legfőbb oka, hogy hiányzik a megfelelő közművelődési törvény. Így továbbra sem biztosított sem forrásoldalról, sem szakmailag a népfőiskolák működése” – vélekedik Haraszti Sándor, a Bihari Népfőiskolai Egyesület elnöke.
2012. 10. 31. (XVI/44)
