Kereső toggle

Peches püspökök

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem sok jót hozott az ősz a hazai katolikus vezetésnek. Bírósági szakaszba látszik fordulni a Pécsi Egyházmegye panamája, és több főpap is fontos pert vesztett olyan kínos erkölcsi kérdéseket feszegető ügyekben, amelyek kezelését a kánonjog eredetileg házon belül tartotta volna. A Vatikán pedig már érdeklődik, hogyan, milyen moralitással viselkedtek az eljárások során a püspök atyák.

Lapzártánkkor még nem érkezett meg a feltűnően hosszú és folyamatos hírzárlat alatt tartott kétéves nyomozás ügyirata a Somogy Megyei Főügyészségre, ám annyi már tudható, hogy annak időtartamát ezúttal már nem hosszabbítják meg. A főügyészség tájékoztatása szerint jelenleg az iratbetekintés zajlik, melynek során az érintettek megismerhetik a nyomozati anyagokat. Hogy a vádemelési javaslat mikor készül el, a jövő zenéje, de kapkodás ezt követően sem várható, hiszen onnantól kezdve is további harminc napja van az ügyészségnek a vádemelésre, s ez ráadásul egyszer meg is hosszabítható. Az ügytől egyébiránt mindenki igyekszik menekülni. Először a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság és a Baranya Megyei Főügyészség jelentett be elfogultságot az eljárásban. Tőlük a tolnaiakhoz pattant a labda, de ők olyan gyorsan félreálltak, hogy az akadálytalanul gurult Somogyba. Ahhoz, hogy itt megállt a vándorserleg, talán köze lehetett a Nemzeti Nyomozó Iroda dél-dunántúli vezetője menesztésének is.

A botrányt egy kiugrott katolikus pap robbantotta ki még 2010 novemberében azzal a csaknem negyven rendbeli – tanúvallomásokkal és írásos bizonyítékokkal is alátámasztott – feljelentéssel, amelyben gazdasági (zsarolás, okirathamisítás, csalás, sikkasztás, pénzmosás, pénzügyi és ingatlanpanamák) és szexuális jellegű (pedofília, homoszexuális zaklatás) bűncselekményekkel vádolja meg a Pécsi Egyházmegye vezetését, elsősorban Mayer Mihály leköszönt megyéspüspököt és Wolf Gyula korábbi gazdasági igazgatót. Azóta további feljelentések gazdagították a Kaposvárról kirendelt külön nyomozócsoport munkáját, akik száz fölötti tanút hallgattak ki, és több tucat hatósággal együttműködve próbálták felfejteni a szövevényes ügy szálait. Annyira jutottak, hogy a vádlottak padjára várhatóan csak Wolf Gyulát ültetik, méghozzá hűtlen kezelésnek, számviteli fegyelem megsértésének és jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének gyanújával. A többi vádpontot nem találta megalapozottnak a nyomozó hatóság, és a feljelentésekben kitüntetett helyen szereplő expüspök is felsóhajthat. Legalábbis egyelőre. A volt gazdasági főguru védőügyvédje ugyanis azt nyilatkozta a Dunántúli Naplónak, hogy tapasztalatai szerint a bíróságok általában érzékelik, „ha túl rövid lett a vádlottak padja”.

Wolf mindenesetre tagadja az ellene felhozott vádakat. Sőt munkaügyi pert is indított azért, hogy a bíróság állapítsa meg: jogellenesen menesztették állásából. Kísérletét nem koronázta siker. Nyár elején a Pécsi Törvényszék kimondta, hogy Veres András szombathelyi püspök jogszerűen gyakorolta a munkáltatói jogokat, miután Mayer Mihály megyés püspök lemondását követően a pápa őt nevezte ki az egyházmegye ideiglenes kormányzójának. Azt már a bíróság sem tudhatta, hogy azért Verest, mert a Vatikán 2009 óta nem bízik abban, hogy Erdő Péter bíboros kellő alapossággal tudja kezelni a honi főpapság erkölcsi botrányait.

A munkaügyi per hozadéka mégsem ez a felsejlő körülmény, hanem az a nyilvánosságra került vatikáni leirat, amely már 2010 júliusában felszólítja Mayer Mihály megyés püspököt Wolf menesztésére. Vagyis, a püspökség kategorikus cáfolata ellenére, igenis folyt szentszéki vizsgálat az egyházmegyénél, és a gazdasági igazgató nem „megromlott egészségi állapota miatt” távozott tisztéből, amelyet „20 éven keresztül lelkiismeretesen, és szakszerűen” betöltött. Wildmann János az Egyházfórum című folyóirat főszerkesztőjeként már 2006-ban felhívta az illetékes római hivatal figyelmét a kivizsgálás szükségességére, ám a vatikáni Papi Kongregáció akkori titkára, Ternyák Csaba érsek nem segített. Vagyis segített, de nem a visszaéléseken megbotránkozott magyar híveknek, hanem Mayer Mihálynak és csapatának a „feljelentő” személyének beazonosításában. A más szentszéki fórumokra eljuttatott segélykiáltás nyomán aztán végül is megtörtént az átvilágítás, és Ternyákot büntetésből hazaküldték az egri egyházmegyét igazgatni.

A másik száműzött püspök, Mayer Mihály Monacóban pihente ki az elmúlt évek fáradalmait, ahonnan hazatérve Tevel és környéke pásztorlására fókuszálhat. Egyvalami azonban még így is beárnyékolja nyugdíjas éveit, miután – nem jogerősen, viszont ismételten – elbukta azt a magánvádas büntetőpert, amit egy magánszemély ellen indított rágalmazás miatt. V. István ugyanis – miután a hazai egyházi vezetésnél süket fülekre talált kérése – Tarcisio Bertone kardinálisnak, Vatikán Állam miniszterelnökének írta le a tudomására jutott gazdasági és szexuális jelegű visszaéléseket több magyar püspök vonatkozásában is. A volt megyéspüspök felettesei ösztönzésére világi hatósághoz fordult a gyanús körülmények között birtokába jutott levél tartalma miatt, ám a bíróság kimondta, hogy a vállalkozó szabályszerűen járt el, amikor a Vatikánt kereste meg panaszaival, és nem a nyilvánosságot. „A magánvádló az egyház társadalmi megbecsülését használja fel saját érdekeinek érvényesítésére, nem riadva vissza akár a közvélemény manipulálásától sem” – hangsúlyozta V. István a bíróság előtt, miként azt is, hogy perdöntő jelentőségűnek tartja Erdő Péter bíboros levelét, amelyben arra hivatkozva utasítja vissza a független magyar bírósággal való együttműködést, hogy felette csak a Vatikánnak van joghatósága. (Logikus kérdés ezek után, hogy akkor püspökei mit keresnek a szerinte inkompetens hatóság előtt.)

Nem Mayer ugyanis az egyetlen, aki börtönben szeretné látni V. Istvánt. Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök példának okáért a Kúriáig ment, mivel kétszer is vesztett az általa indított rágalmazási perben. Mindegyik bírósági szint kimondta, hogy azon weboldal elolvasása és továbbítása hét e-mail címre, amelyben a főpapot saját testvérével folytatott vérfertőzéssel vádolják, nem merítette ki a rágalmazás büntetőjogi tényállását. A másodrendű vádlott, V. Ernő esetében azonban új eljárást rendelt el a Kúria, és visszadobta az ügyet első fokra, mivel nála ugyanez az e-mail forgalom híresztelésnek minősült.

És jogerősen vesztett Harmai Gábor, az Esztergomi Hittudományi Főiskola rektorhelyettese, az Érseki Papnevelő Intézet prefektusa is, aki jóhírnév megsértése miatt perelte V. Istvánt ugyanazon, Rómának küldött levél miatt, amit már Mayer is lelkére vett. Itt is kimondta a bíróság, hogy egy laikus hívőnek joga van belső egyházi fórumhoz fordulni egy megalapozott gyanúval, pláne, ha a kánonjog vonatkozó szakaszai is erre buzdítják. Érdekes adalék, hogy a férfiprostituáltat, aki kuncsaftjai közé sorolta Harmait, és felismerte egy homoszexuális papokat tartalmazó honlapon, két olyan nyomozó vette rá vallomásának átfogalmazására, akik nem tartoznak a hivatásos állmányú rendőrök közé. A hároméves perfolyam során amúgy többször is kétségek merültek fel a bíróság elé kerülő és a klerikusok igazát alátámasztó bizonyítékok eredetét illetően.

Az ominózus honlap miatt induló püspökperek sorát egyébként az a Beer Miklós váci megyéspüspök nyitotta még 2010-ben, aki később arra hivatkozva lépett vissza az eljárástól, hogy 50 ezer forintért (ennyiben maximálta jogtanácsosa a hazavihető összeget) ő nem jár bíróságra. V. István vele kezdte kártérítési „viszontpereinek” sorát, amelyben tönkrement vállalkozásának elmaradt bevételeit kívánja valamiképp pótolni a püspök atyák bőséges költségvetéséből.

Nyilatkozat

Lapjukban és a hetek.hu oldalon megjelentetett Peches püspökök c. cikkükben összefüggésbe hoznak egy állítólagos férfiprostituálttal, aki Önök szerint a kuncsaftjai között említett engem egy hangfelvételen. A valóság az, hogy a cikkben megjelölt bírósági eljárásban ezen személy - írásban és szóban is - határozottan úgy nyilatkozott, hogy nem ismer engem és sosem találkoztunk, továbbá ügyfelei között nem voltak katolikus egyházi személyek.
 
dr. Harmai Gábor rektor-helyettes

Olvasson tovább: