Kereső toggle

Esélyek: ellenzéki összefogás

Interjú Bozóki András politológussal, a CEU professzorával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ön szerint árt vagy használ az a Fideszt leváltani akaró ellenzéknek, hogy napok óta „anyázzák” egymást? Gyurcsány a Millára tört, Bajnait pedig bírálta, míg Schiffer András testületi döntés nélkül nyilatkoztatta ki, hogy Bajnai már pedig soha nem lesz az LMP miniszterelnöke.
– Rövid távon bizonyára, de hosszabb távon a demokratikus ellenzék számára nincs más lehetőség, mint az összefogás. Jelenleg a helykeresés zajlik. „Kóstolgatják” ugyan egymást a felek, de legalább már történik valami. Korábban mindenki a maga útját járta, de az új választási törvény egyértelművé tette, hogy csak együttműködéssel lehet legyőzni a Fideszt. Mindenki abban érdekelt, hogy domináns vagy legalább fajsúlyos szereplő legyen. A végén persze majd egy vezetője lesz az ellenzéki együttműködésnek, akihez mérik majd a többiek helyét az összefogásban. Ha a viták elcsendesednek tavaszig, akkor is marad egy év a választási felkészülésre.
A veszekedő ellenzék nem inkább a Fidesz malmára hajtja a vizet? Orbán Viktorék karosszékből nézhetik a 2014-es választást, ha mindenki külön indul, Bajnaitól a DK-ig, az LMP-től az MSZP-ig, felaprózva a baloldali tábort.
– Talán lesz annyi politikai érzékük, hogy nem engedik idáig fajulni a vitákat. Egyébként ettől azért nem tartok, mert egy dolog, hogy ők milyen viszonyban vannak egymással, más azonban a társadalmi igény. Ha profi politikusok, akkor kénytelenek lesznek meghallani a választóik szavát.  
Schiffer András LMP-s politikus azt nyilatkozta, hogy soha sem lesz a pártja miniszterelnök-jelöltje Bajnai.
– Ez a vélemény nem tükrözi a párt hivatalos álláspontját. Nincs olyan testületi döntés, ami kizárja a Bajnai Gordonnal való együttműködést. Schiffer ezzel az akciójával feltehetően a párton belül akarja visszanyerni a pozícióját. Az LMP novemberben dönt a párt követendő stratégiájáról. Míg a frakcióban Jávor Benedek rendelkezik szűk többséggel, addig a pártszervezetben állítólag Schiffer, aki talán így akarja sarokba szorítani a szélesebb ellenzéki összefogás LMP-s híveit.
Ha az LMP egyedül indul el, akkor csak néhány képviselője juthat be a parlamentbe. Feltételezem, nem az Schiffer András jövőképe, hogy két társával elüldögéljen majd a Tisztelt Házban.    
Ez a konfliktus akár szakadáshoz is vezethet?
– Ez a párt számára politikai öngyilkosság lenne. Inkább mindkét oldal küzdeni fog, hogy álláspontjának többséget szerezzen. Schiffer Andrást a demokratikus jogállam elkötelezett hívének ismertem meg, ezért csodálkozom a mostani hozzáállásán. Mintha nem látná a különbséget a 2010-ig létezett liberális demokrácia és a mostani kirekesztő, a szabadságjogokat korlátozó „féldemokrácia” között. A Fidesz leváltása nem csupán szokványos kormányváltás lenne, hanem talán a demokrácia megmentését is jelentené. Az utóbbi időben egy tekintélyelvű rezsim kialakulása felé sodródik az ország, amelyen a demokratikus ellenzéki erők összefogásával lehet változtatni. Ennek módja és időzítése persze sokféleképpen elképzelhető.  
Az Egyesült Államokban az elnök kihívójának hónapokig tartó belső kampány után adnak esélyt az indulásra. Bajnainak akár jót is tehet, ha sikerrel megy át a megosztott ellenzék személyes vitákkal aláaknázott terepén? Ha ezen az „előválasztáson” egységet tud teremteni maga mellett, akkor talán kormányozni is képes lenne?
– Nagyon vonzó az amerikai választási rendszerben, hogy a pártokon belül nyílt versenyben méretik meg magukat a jelöltek. A küzdelemben világossá kell tenniük álláspontjukat, de óvatosnak is kell lenniük egymás kritikájával, mert – győzelmük esetén – párton belüli riválisaikból lesznek későbbi támogatóik. Az egyikük elnökjelölt lesz, ezért nincs a párton belül „mindent vagy semmit” jellegű harc. 2008-ban Hillary Clinton először kemény versenytársa volt Barack Obamának, ám az utóbbi jelölése után annak támogatójává, majd alelnökévé vált. Nagyszerű lenne egyszer eljutni a politikai kultúra e magas színvonalára Magyarországon.    
Bajnai Gordon ringbe szállását a lassan, de biztosan növekvő társadalmi nyomás kényszerítette ki. Ez arra ösztönzi a demokratikus ellenzék többi szereplőjét, hogy maguk is adjanak egy esélyt Bajnainak. A volt miniszterelnök konszenzusteremtő politikusnak tűnik, legalábbis ő jelentheti a legkisebb közös többszöröst. Ő az, akit legkevésbé utasítanak el az LMP-től az MSZP-ig terjedő spektrumban, így potenciálisan széles bázissal rendelkezik a baloldalon. 2014-ben arra tehet hitelesen hangzó ígéretet, hogy rendbe hozza a gazdaságot, és hozzákezd a jogállamiság helyreállításához. A Fidesz politikájának kudarcaként előállhat az a helyzet, hogy sokan akarnak majd higgadt, szakértői kormányt. Két év után pedig jöhet megint egy pártpolitikus, hiszen többpártrendszerben csak átmeneti időre tud szerepet vállalni egy párton kívüli vezető.
Ez akár azt is jelentheti, hogy Mesterházy Attilának, az MSZP elnökének az lehet a perspektívája egy ilyen alkuban, hogy két év után átveheti a kormányfői stallumot?
– Ez a szereplőkön és az erőviszonyokon múlik, de akár ez a forgatókönyv is működőképes lehet. Jelenleg úgy tűnik, hogy Bajnai ellenpontozni tudná Orbán Viktor rámenős, agresszív stílusát. De túl korai ezen morfondírozni. Kormányképes ellenzéki összefogás csak úgy jöhet létre, ha a váltásban érdekelt politikusok először a közös teendőkben egyeznek meg.
A Milla élesen bírálja a pártokat mint a húsz év kudarcának okait. Nem jelent-e hitelességi problémát a Millának, hogy Bajnai három évig gazdasági miniszter volt a Gyurcsány-kormányban, majd egy évig miniszterelnök? Egyebek mellett Mesterházy Attila és Gyurcsány Ferenc szavazataival tudta megvalósítani a programját?
– Valóban, a helyzet pikantériája, hogy Bajnai távolról sem újonc, hiszen az MSZP támogatásával négy évig kormánytag volt. Három évig miniszter, majd egy évig miniszterelnök. Juhász Péter a Milla egyik vezetője szerint Bajnai azért kivétel, mert nem pártpolitikusként szerepelt. Kormánya viszont jórészt szocialista miniszterekből állt, igaz, a válságra megfelelő válaszokat tudott adni.
    Miért kell Bajnainak a Milla segítsége?
– Mert széles összefogásra van szükség, és ennek láthatóvá kell válnia. Ha Bajnai ebben hisz, nem jelentkezhet be csak az MSZP-nél. Nem rendelheti alá magát az MSZP elnökének, mert akkor rögtön beszorul az szocialista mezőbe. Az adhat esélyt a számára, ha szélesebb támogatói kört tud megnyerni, mint amit egy pártpolitikus elérhet.  De ez nem a személyes ambíciók miatt hasznos, hanem mert ez által a demokratikus ellenzék egésze erősödik. Ha ugyanis csak az MSZP indulna el, akkor feltehetően sokan otthon maradnának a választások idején, még akkor is, ha már rég kiábrándultak a Fideszből.
Bajnai koncepciója nyilván az, hogy az ellenzéki összefogás két lábon álljon: van egy civil lába a Milla segítségével, illetve pártpolitikai támasza, az ellenzéki pártok (elsősorban az MSZP) révén.  A legnagyobb pártpolitikai erő Mesterházy Attila mögött áll, de jelentős szakpolitikai tudás és a civil támogatás van Bajnai mögött, ami komoly hasznára válhat a kormányzóképességnek. Ez a helyzet a jobb megegyezés esélyét készíti elő, mert e két szárnynak szót kell értenie egymással még 2014 előtt.
Mi lehet az oka, hogy Gyurcsány megdorgálta Bajnait, amiért összeállt a Millával?
–Azért, mert ők együtt komoly kihívást jelenthetnek a Demokratikus Koalíció számára. Hasonló szavazóbázisra aspirálhat ez a két társaság. De újra érdemes figyelembe venni, hogy a helyzet nagyon cseppfolyós. A Milla ma már nem ugyanaz az ártatlan politikai szereplő, mint ami két évvel ezelőtt volt: elitellenessége „elmúlthúszévezéssel” párosul, amivel azt az illúziót kelti, mintha a múltat el lehetne törölni, és a jövőt újra lehetne kezdeni. Az utóbbi időben a Milla sok embert elbizonytalanított azzal, hogy nem lehetett róla tudni, mit is akar valójában. Ezt Gyurcsány Ferenc is felismerte, amikor alternatívát kívánt állítani a Millának. A pártellenes populizmusra vonatkozó karakteres megszólalásával kísérletet tett arra, hogy a Milla ellenpontját képezze, s így növelheti a DK súlyát a demokratikus ellenzéken belül.
Látványosan óvatos az MSZP. Mire játszhat Mesterházy Attila?
– A szocialisták a demokratikus ellenzék vezető erejévé váltak, hiszen e térfélen mindenki más 10 százalék alatt szerepel a közvélemény-kutatásokban. Ráadásul az elmúlt időszakban két időközi választáson is győztek, ami növelte az önbizalmukat. Ebből akár arra a következtetésre is juthatnának az MSZP stratégái, hogy érdemes a többi kis ellenzéki párt eltüntetésére játszani, és így egyedül ők maradnak majd a porondon a Fidesz versenytársaiként. Úgy látom, szerencsére ezt a hibát nem akarják elkövetni. Nyitottak az ellenzéki együttműködésre, igaz, kicsit úgy, ahogy a nagyobb testvér a kisöccsével való osztozkodásra. Ez a kettős hozzáállás érezhető náluk, mintha azt mondanák: „Mi vagyunk az erősebbek, de azért vigyáznunk kell ezzel”. Van vesztenivalójuk, ezért óvatosak.
Mi lehet a jobb Mesterházynak: ha ő lesz a király, azaz a miniszterelnök-jelölt, vagy ha ő a királycsináló, aki esetleg Bajnai párthátterét megteremti?
– Létező dilemma, de Mesterházy Attilának ezt ma még nem kell eldöntenie. Egy politikus soha sem csupán egyetlen forgatókönyvvel rendelkezik, így nem tudhatom, hogy mit gondol erről az MSZP elnöke. Úgy tűnik, az idő neki dolgozik. Mesterházy tanulni igyekszik elődei bukásának történetéből, akik mögül egy ponton túl kihátrált a párt. A legfontosabb célja, hogy az MSZP hozzá való lojalitását megőrizze, mert az lesz a legerősebb szereplő, akit a legnagyobb párt támogat. Így akár jól is jöhet számára Bajnai személye, akiből válságkezelő kormányfő lehetne a legnehezebb időkben. Még ez után is eljöhet Mesterházy ideje, hogy átvegye a stafétabotot. De bármit is hoz a jövő, meggyőződésem, ők együttműködésre vannak utalva.
Ön együtt dolgozott Orbán Viktorral a Fidesz hajnalán. Ismeri a gondolkodásmódját és képességeit. Mire készülhet?
– A választási törvény folytonos fabrikálásából úgy tűnik, arra készül, hogy a Fidesz egy kicsivel megnyeri a választást, és ezt a győzelmet kell annyira felnagyítani, hogy kormányozni tudjon. Ha tényleg trendfordulót jelent az MSZP két időközi győzelme, akkor lehet, hogy az általuk kimódolt választási szabály éppen ellenük fog dolgozni. Az mindenképpen benne lehet a pakliban, hogy megpróbálják „szétszedni” Vona Gábor pártját, és „rárepülnek” a Jobbik bázisára. Szerintem a Fidesz vezetői mindent tudnak a Jobbikról, így csak döntés kérdése, hogy mit kezdenek ezzel az információhalmazzal.  Nem mellesleg az MDF-et, a KDNP-t, és az FKGP-t már rég bekebelezték.   
Csökkenő népszerűségük ellenére azért nem dezertálnak a csalódott Fidesz-politikusok, mert egzisztenciális félelemben élnek. Akár kompromittáló adatokat is begyűjthettek róluk, és nem akarnak a jobboldali sajtó karaktergyilkosságának áldozatai lenni. Az „egész pályás letámadás” mellett a Fideszre a „szoros emberfogás” is jellemző, sok mindent tudnak egymásról a szereplők. A mezei képviselőknek rövid távon nem éri meg a lojalitás feladása, ezért – Ángyán József kivételével – inkább a végsőkig kitartanak.  
Látványos a Fidesz IMF-ellenessége, elég, ha a kínos kormányzati hirdetésekre gondolunk. Működhet az a topik, hogy Bajnai vette el a 13. havi nyugdíjat 2009-ben?  
– Valóban, a kelleténél több ember elhiszi, hogy az IMF veszélyt jelent a magyarság számára. Pedig ahogy Orbán Viktor is egyszer elmondta: az IMF „a mi bankunk”, tehát nem politikai szereplő. Az ellenzéki erők feladata, hogy érthetően elmondják az embereknek: mi is valójában az IMF, mit várhatunk tőle és mit nem. Orbán Viktor a „politikai kormányzás” sajátos válfaját űzi: a Fidesznek fontosabb, hogy szavazatokat szerezzen a gazdasági nacionalizmus retorikájával, mint hogy egy IMF-szerződés révén olcsóbb legyen a válságkezelés.

Olvasson tovább: