Kereső toggle

Eltűnt fiatalok nyomában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bevett gyakorlat volt a Hajógyári-szigeten működő szórakozóhelyeken, hogy a biztonsági emberek levetkőztették, megverték és a Duna adott esetben jeges vizébe dobták a túlságosan magas hőfokon szórakozó fiatalokat – állította lapunknak egy volt munkatárs. A szigeten történt eltűnések, halálesetek ügyében eljáró nyomozócsoport várja azok jelentkezését, akiket hasonló inzultus ért, vagy információval rendelkeznek a témában.

Az elmúlt években a Hajógyári-szigeten történt rejtélyes eltűnések ügyében eljáró nyomozócsoport szerint jóval több leittasodott vagy egyszerűen csak renitensnek tartott fiatalt vetettek vízbe a szigeten lévő szórakozóhelyek biztonsági emberei, mint ahányról eddig tudni véltek – írta a Népszabadság.
A lap rendőrségi forrásra hivatkozva azt állította, hogy hiába vannak tanúk, még mindig sokan tartanak a sziget tejhatalmú urának tartott V. László biztonsági embereitől. Attól félnek, hogy mivel a biztonsági őrök között szolgálaton kívüli rendőrök is voltak, adataik könnyen rossz kezekbe kerülhetnek. A Hetek által megszólaltatott egykori szemtanú elmondta, hogy a „vízbedobások” célja a renitensek teljes megalázása volt. Ő több esetben testközelből látta, hogy amikor egy-egy bulizó társaság néhány tagja túlságosan is elszállt, „a portások kivezették őket a helyiségből, és jól megagyalták őket, és/vagy behajították őket a Dunába”. A több esetben szolgálaton kívüli rendőrként „fusizó” biztonsági emberek pontosan tudták, hogy a bedrogozott fiatalok nem fognak a rendőrségre rohanni, ezért következmények nélkül végezhettek efféle erődemonstrációkat.
Informátorunk hozzátette, hogy a Hajógyári-szigeten a több épületegyüttesből álló szórakozóhelyek hierarchikusan tagolódtak: egy részük a bulizni vágyó fiatalokat, diákokat látta vendégül; efölött működött a VIP-részleg, ahova – az akár több száz ezres belépő fejében – politikusok, celebek és jómódú külföldiek is jártak. A VIP-szektor vendégeit kiskirályokként kezelték, és bármit megtehettek – akár össze is verekedhettek a lenti vendégekkel, „mindig nekik lett igazuk”.
Informátorunk szerint tudatosan nem utcai rendőröket állítottak a portára, hanem vagy a terrorelhárításból leszerelt rendőröket, vagy tartalékosokat, akik a nap bármely szakában rendelkezésre állhattak. Éppen ezért sokat is nyomna a latba egy esetleges vallomás egy volt portástól, de „a főnök keze még a börtönből is eléri őket, még most is vannak emberei a rendőrségnél”. A budapesti éjszakai élet előzetes letartóztatásban lévő császára az egykori munkatárs szerint minden emberét figyeltette: volt, akiket informátorokon keresztül, másokat rejtett kamerákkal. Megesett – állítja –, hogy azt is rögzítették, ahogyan az egyes munkatársak kábítószereznek – így sakkban lehetett őket tartani, hogy ne járjon el a szájuk.
„Az esetleges sértettek vagy szemtanúk adatait a rendőrség bizalmasan kezeli, adott esetben a tanúvédelmi programba is bekerülhetnek” – igyekezett oldani a félelmeket lapunknak nyilatkozva Garamvölgyi László, az ORFK szóvivője. Hozzátette, hogy egyelőre még senki sem jelentkezett, így hivatalosan továbbra is csak három ügyről van tudomásuk. Ezek közül kettő 2006-ban történt: egy fiatal, akit a Hajógyári-szigeten láttak utoljára, eltűnt, egy másik holttestét pedig hetekkel az eltűnése után találták meg. A harmadik eset tavaly decemberben történt: az áldozatot a sziget egyik szórakozóhelyén látták utoljára – holtteste másnap került elő a Duna közeli szakaszán.   
A szóvivő „sajtóinformációknak” nevezte azokat a felvetéseket, melyek szerint V. Lászlónak még mindig lennének rendőrségi kapcsolatai. A Hajógyári-szigeten – illetve más szórakozóhelyeken – portásként tevékenykedő kollégákkal kapcsolatban pedig azt mondta, hogy „ha tudnánk, kik voltak azok, már régen nem volnának rendőrök”.

Olvasson tovább: