Kereső toggle

A hallgatás ára? - Orbán szelektív ajándékozása

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Burkolt támogatásnak is felfogható, hogy hallgassanak” – ismerte el a Heteknek egy érdekképviseleti vezető, milyen asszociációkat keltett a kormány által három szakszervezeti tömörülésnek juttatott több százmillió forint. Egy másik kedvezményezett szerint csak azt kapták meg, ami a törvény szerint jár. Abban viszont egyetértettek, hogy a kormányfő gyenge szakszervezeteket szeretne, és erre van is esély.

A Miniszterelnökség 100-100 millió forint támogatásban részesítette a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségét (MSZOSZ), a Munkástanácsok Országos Szövetségét és a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligáját. Az összeg a hivatalos indoklás szerint szakmai elemzések, kutatások készítésére, konferenciák szervezésére fordítható.     u
u „Valójában nehéz lenne cáfolni, hogy ezzel a juttatással a kormány pacifikálni szeretné a szakszervezeteket”, – mondta lapunknak az egyik kedvezményezett szervezet névtelenséget kérő vezetője. Köztudott, hogy a Palkovics Imre vezette Munkástanácsok, illetve a Gaskó István vezette Liga mindig is a Fidesz oldalán állt, így az ő esetükben akár baráti támogatásként is értelmezhető az ügy, ám az, hogy a baloldali MSZOSZ is kapott pénzt, egyértelműen a puhító szándékra utal, tette hozzá forrásunk.  
Ráadásul a Fidesz most szembemegy korábbi önmagával, hiszen ellenzékben még élesen bírálta, hogy az akkori szocialista kormány – Kiss Péter szocialista politikus révén – hasonlóképpen támogatta az azóta megszűnt Országos Érdekegyeztető Tanácsot, illetve az abban működő szakszervezeti konföderációkat.     
Pataky Péter, az MSZOSZ elnöke egészen másképp értelmezi a történteket: a kormány nem csupán a három szakszervezeti tömörülésnek adott pénzt – összesen egyébként hat konföderáció működik –, hanem három munkáltatói szervezetnek is, ez pedig azt igazolja, hogy valójában a munkáltatók és a munkavállalók közti párbeszéd fenntartását támogatja – ráadásul a törvénynek megfelelően. Ami a múltat illeti: tavaly a törvény ellenére egyáltalán nem kapták meg a költségvetési támogatást, mivel a kormány a Nemzeti konzultáció során szétküldött 8 millió levélre fordította azt. „Így pusztán azért, mert az idén a három konföderáció megkapta, ami jár, nem lehet arról beszélni, hogy a kormány megvette a szakszervezeteket” – fejtette ki a Heteknek Pataky.
Mind az MSZOSZ elnöke, mind a fentebb idézett, névtelenséget kérő, kormányközeli szakszervezet vezetője úgy látja, a kormány gyenge szerveződések létében érdekelt, a szakszervezetek gyengítése pedig egyértelműen érzékelhető. „A Munka Törvénykönyve megváltoztatásával a kormány megroppantotta a szakszervezetek gerincét, hiszen csökkentették az érdekvédők jogait. A sztrájktörvény megváltoztatásával pedig szinte lehetetlenné tették a sztrájkot” – emlékeztetett forrásunk. Legalábbis a szolgáltatói szektorban, a vasút, illetve a BKV vonatkozásában, vagyis a korábban tömegsztrájkokra és ezek révén országos hatású akciókra képes szervezetek vonatkozásában.
A szakszervezetek életképességét egyébként ma már nem a taglétszámuk, hanem a mozgósító erejük mutatja. Mivel sztrájkot szervezni nehéz, utcai demonstrációkkal tudják felhívni a közvélemény figyelmét a munkavállalók követeléseire. Bár tavaly nyáron sikerült egy több tízezres tömegtüntetést szervezni a Hősök terére, ennek sikere azonban csalóka, hiszen a résztvevők a világ számos országból érkeztek.
A Szolidaritás kezdeti megmozdulásai szintén sikeresek voltak, ám a mozgalom valójában inkább politikai, mintsem érdekvédelmi szervezet, ráadásul azóta kettészakadt: a két egykori társelnök, Kónya Péter és Árok Kornél útjai szétváltak.
Pataky Péter szerint demonstrációt szervezni két másik fontos ok miatt is nehéz. Egyrészt, a magyar munkavállalóra nem jellemző a szolidaritás: „ha kirúgják egy kollégáját, legfeljebb meghívja egy fröccsre és vigasztalja, de nem áll ki mellette a munkaadónál”. Másrészt a magyar munkavállalók anyagi helyzete is a meghunyászkodás felé terel. Nyugat-Európában sokkal harcosabbak a dolgozók, hiszen viszonylag jól élnek. Itthon már a dolgozói szegénység is felütötte a fejét – kétkeresős család is alig tud megélni –, ám sok munkavállaló a meglévő csekély lehetőséget is annyira félti, hogy inkább nem demonstrál. Legfeljebb akkor fog, ha tovább süllyed, és már csak láncait veszítheti, idézte a Kommunista Kiáltványt Pataky.

Csökkenő reálkeresetek

Az év első hét hónapjának adatai alapján számolt bruttó átlagkereset 221 ezer 349, a nettó 143 ezer 47 forint volt Magyarországon, derül ki a Központi Statisztikai Hivatal keddi jelentéséből. A bruttó átlagkeresetek 4,8, a családi kedvezmény figyelembevétele nélkül számított nettó átlagkeresetek 2,0 százalékkal haladták meg az előző év azonos időszakit. Az inflációt is figyelembe véve azonban a reálkereset júliusban 1,3, az első hét hónapban 3,4 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest.

Olvasson tovább: