Kereső toggle

Szadistaként emlékeznek Csatáryra

Új bizonyítékok az egykori gettóparancsnok ellen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A kilencvenhét éves bácsi, ki magát egyszerű adminisztrátorként jellemezte a háborús időkben, valójában különösen kegyetlen, szadisztikus eszközökhöz folyamodó gettóparancsnok volt, ahogy azt jó néhány hiteles közokirat és több tucatnyi megrázó tanúvallomás igazolja. Gellért Ádám, nemzetközi büntetőjogász kutatását a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont sajtótájékoztatóján tárták nyilvánosság elé.

Gellért Ádám kifejezte, mennyire fontos a tények pontos ismerete egy helyes jogi eljárás megindításához. Ezért számos hiteles okirattal igyekezett alátámasztani két hónapos kutatásának eredményét. Csatáry László rendőrsegéd fogalmazó lett a kassai gettó parancsnoka, mivel elődjét emberségessége miatt el kellett távolítani. Abban a térségben az úgynevezett „Hármas Bizottság" volt élet és halál ura; Csatáry a hierarchikus rendben az utolsóelőtti, közvetlenül a végrehajtók fölötti szinten állt. Mintegy két tucat irat áll rendelkezésre, melyen Csatáry aláírása díszeleg, és egy háború utáni népbírósági perben is sok mindenre fény derült, amelyben főnöke, Horváth György rendőrfőnök-helyettes, a Hármas Bizottság egyik feje volt a vádlott.

A Kassa környéki nem-magyar zsidóságot Csatáry korábban már a kamenyec-podolski pokolba szállíttatta, és 1944 tavaszán a Szepesi úti téglagyár bal szárnyának parancsnoki címét is megszerezte. A munkaképes zsidóság eleinte még a városközpontban kialakított gettóban maradt, majd fokozatosan minden nem kívánatos alanyt a délnyugati fekvésű téglagyárakba szállítottak át, ahol alvásra alkalmas fedeles helyet a foglyoknak maguknak kellett megépíteniük. Az alig 75 négyzetméteres területen közel 15 ezer jogaitól, szabadságától, vagyonától és méltóságától megfosztott zsidót sűrítettek össze. A deportálások előtti két hétben már 31 állampolgár lelte halálát.

Gellért kifejtette, hogy a téglagyárak vezetősége cserélődött; de a túlélők Csatáryt sosem felejtették el. Vagy két tucat tanú idézi föl, hogy rendkívül szigorú és szadisztikus irányító volt, aki kutyakorbáccsal verte a foglyokat (nemre és korra való tekintet nélkül), meztelenre vetkőztetve motoztatta, és olyan feladatok elvégzésére kényszerítette őket, melyen még az SS-katonák is megbotránkoztak! Írásos bizonyíték van rá, hogy engedélyt adott bizonyos személyek megkínzására is.

Az embertelen körülményeken a helyi vallási felekezetek képviselői és maga a polgármester is igyekezett enyhíteni, ami elsősorban szervezettebb élelmezésben nyilvánult meg. Mivel a csendőrség és az SS nem bízott a zsidóság számos tagjával jó kapcsolatot ápoló helyi erőkben, a rendőrségi kordont csendőrségivel egészítették ki. Egy iratból kiderül, hogy személyesen Csatáry szankcionálta azt a rendőrt, aki valamilyen oknál fogva engedményt tett két internált zsidónak a gettóba való belépéskor.

Kassán - földrajzi elhelyezkedése révén - az összes délebbről érkező deportáló haláljárat keresztülment. A helyi zsidóság 11 839 tagját azonban nem a polgári vasútállomásról hurcolták el; gondoskodtak róla ugyanis, hogy a marhavagont a gyárba vontassák, és itt passzírozták föl az áldozatokat a birkenaui halálba vivő marhavagonokra, melyeken légzőnyílások kialakítása Csatáry parancsára szigorúan tilos volt. Összesen négy transzportra került sor. A szelektálást, ütemezést és a deportálás lebonyolítását Csatáry László intézte.

1948-ban aztán a gettóparancsnokot is halálra ítélték, de Kanadába menekült, hamis név és hamis foglalkozás alatt. A határozat az idők során eltűnt, és egyébként végrehajthatósága is elévült. Most új eljárást indítanak ellene háborús bűncselekmények elkövetése címen. A népirtás fogalmát csak az 1948-as, népirtásról szóló egyezményben vezették be, így a visszaható hatály tilalma nem engedi, hogy 1944-ben elkövetett tetteket e jogcímen vigyenek bíróság elé.

Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatója kiemelte, hogy a nemzetközi jogi egyezmények alapján az emberiségellenes bűntettek nem évülnek el, és ebben a vonatkozásban nem számít, hogy a tettes milyen beosztásban és rendfokozattal hajtotta végre gaztetteit. Gellért emlékeztetett, hogy a nürnbergi per mellett úgyszintén zajlottak eljárások a konkrét parancsokat végrehajtó közkatonák ellen is, akik közül sokan a fejesekhez hasonlóan bitófán végezték. A jogász azt is valószínűsítette, hogy Csatáry felelőssége nagyobb lehet, mint amivel ez idáig meggyanúsították.

„A Képíró-ügyben meglepő módon csupán egy tanúvallomás alapján indított eljárást a főügyészség, Csatáry esetében azonban több minőségi bizonyíték áll rendelkezésre!" - hangsúlyozta Gellért Ádám (a magyar népbírósági eljárásokban 22 terhelő vallomás, a szlovák eljárásban pedig 17 terhelő tanú szól Csatáry ellen).

Ennek ellenére nehéz bizonyítási eljárásra lehet számítani, például azért, mert a magyar büntetőeljárásban a közvetlenség elve érvényesül, vagyis: a bíróság meggyőződését és ügydöntő határozatát csak a tárgyaláson közvetlenül megvizsgált és észlelt bizonyítékokra alapíthatja. Tengerentúli iratok, izraeli és szlovákiai (nem mellesleg idős korú) tanúk hazánkba hozatala csöppet sem lesz egyszerű feladat. A lex Biszkut kidolgozó Gellért Ádám szerint kiemelkedő jelentőségű ügyről van szó, mely alkalmas lehet arra, hogy a magyar nép jobban megismerje történelmi múltját, és feltegye a kérdést: vajon a magyar állam miért nem lépett korábban?

Olvasson tovább: