Akiktől a harang szól

Ráeszmélt a kormány az egyházi költségekre?

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Ahogy lapunk az elmúlt hetekben jelezte, időzített bomba ketyeg az iskolaátadások tekervényes ügymenetében, mivel a kormányban még nem tudatosult sem a lehetőséghez jutó egyházak önmérsékletének mértéke (vagy annak hiánya), sem pedig a politikai nagylelkűség költségvetési vonzata. A bomba a hét eleji Fidesz-KDNP-frakcióülés után robbant.

Hogy a feleszmélés a Hit Gyülekezetéhez kötve vált hírértékű eseménnyé, ahhoz egy Jobbik-közeli garázstévének Orbán Viktorhoz intézett hangulatkeltő kérdésére volt szükség a frakcióülés után. Nem tudni, hogy a miniszterelnököt tájékoztatták-e Európa legnagyobb neoprotestáns közösségének hazai beágyazottságáról, de a kormány egyházpolitikai szakértőinek környezetéből úgy értesültünk, hogy nem a Hit Gyülekezetére utalt, mikor elkezdte feszegetni az egyházak társadalmi támogatottságával arányos intézményfenntartói szerepvállalását.

A kormányfő konkrétan ezt mondta: „A szociális és az oktatási ügyekért felelős miniszter, Balog Zoltán és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes közös javaslatot készít az arányosság érdekében, vagyis hogy egy egyház ne vállaljon jelentősen több intézményt annál, mint amennyi a tényleges támogatottsága az országban, ellenkező esetben ugyanis az adott felekezet hitéletben elfoglalt szerepe és a hitélet alapján nyújtott szolgáltatások mértéke elválik egymástól."

Mint kiderült, az alapgondolat Semjén Zsolté, aki a történelmi egyházak felségvizeit képező szociális ellátórendszerben hirtelenjében felbukkant kisegyházak miatt ugrasztotta ki a nyulat a bokorból. Részéről a népszámlálási adatokból indulna ki annak meghatározásakor, hogy mekkora hívőszámhoz mennyi intézményi ellátott társítható. Amelyik egyház átlépi a készülő jogszabályban meghatározott viszonyszámot, magára vessen, más megoldást kell találnia az állami finanszírozás helyett. A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes valóságos válságstábot gründolt a probléma kezelésére: Balog Zoltán csúcsminiszter, Hoffmann Rózsa oktatási és Soltész Miklós szociális államtitkár, Hölvényi György újdonsült egyházügyi államtitkár és egyházi vezetők keresik majd a járható utat.

Több kormányzati forrásunk állítja tehát egybehangzóan, hogy nem a Hit Gyülekezete lépte át a virtuális Rubicont, hiszen szociális intézményt egyáltalán nem, iskolát pedig - valós társadalmi jelenlétéhez mérten aránytalanul keveset - csak hár­mat készül átvenni. Miért zúgnak akkor ennyire a harangok? A Népszabadság, a hvg.hu és az Origo is úgy értesült, hogy pillanatnyilag a baptistákra és a buddhistákra szegeződik a rosszalló tekintet. Háló Gyula, a Magyarországi Baptista Egyház kommunikációs osztályának vezetője cáfolta, hogy ki akarnának dagadni a fazékból. Mint mondja, intézményfenntartói étvágyuk „csak a társadalmi támogatottságuk mértékéig" terjed. Lapunk úgy tudja, hogy összesen körülbelül félszáz iskolánál merült fel az egyház szerepe, és szociális intézményeit is több kapcsolódó szervezetén keresztül működteti.

A kormány egyházpolitikájára befolyással bíró szakértő elárulta a Heteknek, hogy látóterükben van olyan egyház, amelyik a Semjén-féle számítás szerint létszámarányosan a szociális intézmények 78 százalékát fedi le, míg a katolikus és a refomátus egyháznál ez az arány 3-4 százalék. Forrásunk úgy látja, az állam nem köteles olyan egyházak intézményfenntartását finanszírozni, amelyeknek több alkalmazottja van, mint híve, mivel a vallásszabadság tartalmában a hitéletnek elsőbbsége van az abból következő karitatív tevékenységgel szemben. Éppen ezért szerinte már ősszel hozzá kell igazítani az egyházfinanszírozási törvényt az újonnan felmerült problémákhoz, és ki kell használni azt is, hogy még nyitva van a köznevelési törvény (például módosító arról, hogy az átvett iskolákhoz tartozó tárgyi eszközök után az egyházi fenntartónak ne kelljen áfát fizetni; vagy hogy az egyházak épületfenntartási költségeit is jóváírja az állam).

Egy oktatáspolitikai szakértő elmondta a Heteknek, hogy a január elsejétől hatályos egységes állami fenntartásba vétel ideológiai háttere az iskolák és így a gyerekek közötti szociális különbségek kiegyenlítése. Az állam jövőre elveszi az önkormányzatoktól azokat a forrásokat, amelyekből eddig az iskoláikat finanszírozták, és minden iskolára egy átlagot számol. A rendszert belülről ismerők gyanúja azonban erős, hogy - mivel az átalakítás egyik rejtett oka a forráskivonás - ezáltal az eddiginél alacsonyabb színvonalon valósítják majd meg a finanszírozást. Ráadásul a sajátos öszvérmegoldás miatt, miszerint az intézményfenntartó az állam, de az üzemeltető mégiscsak az önkormányzat lesz, valamiképp mégiscsak fennmaradnak a különbségek a gazdag és a szegény településeken üzemelő iskolák között.

Kormányzati forrásunk is elismeri, hogy még mindig nem dőlt el, hogyan alakul az egyházak intézményi finanszírozása. Ezt támasztja alá a mostani költségvetésben a témáról olvasható egyetlen (!), sokat nem sejtető mondat is. Vagyis a terület mozgásban van, és a korábbi témafelelős nyilatkozataiból csak annyi fejthető meg, hogy az egyenlő finanszírozás alkotmányos elve alapján a jövőben ugyanannyi jár az egyházi, mint az állami iskolába járó gyerekek után. Ergo költségvetési szempontból nem releváns, hogy mennyi iskolát is vesznek át az egyházak.

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit