Kövér vs. Wiesel - Botrányos levélváltás

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Annak kormánypárti körökben kiemelten örülnek, hogy nem kapott nagyobb publicitást, hogy Nyirő József székelyföldi újratemetési kísérleténél jelen volt egy kormánytag, jelesül Szőcs Géza kulturális államtitkár is. Hisz azt a kormányzati magyarázkodást, hogy csupán kegyeleti aktus volt a megemlékezés, éppen a Fidesz egyik vezetőjének, Kövér Lászlónak és a kormány egyik tagjának, az azóta más okból lemondott Szőcs Gézának a jelenléte teszi bizonytalanná.

Több kormánytaggal és kormánypárti politikussal beszélve az a kép rajzolódik ki, hogy a helyzetet egyedül Orbán Viktor pártelnök-miniszterelnök tudná megoldani, de csak úgy, ha nyilvánosan elhatárolódik a több évtizedes barátjától és harcostársától, Kövér Lászlótól, amire nem sok esélyt látnak. Ráadásul a Fidesz elmúlt évekbeli kultúrpolitikai „építménye" sem engedi, hogy nyilvánosan szembe menjen a pártelnök az újdonsült Nyirő-kultusszal, mert akkor Wass Albertet is újra kell értelmeznie, sőt, a nacionalista irodalommal való kapcsolatát is felül kellene bírálnia a pártnak. A párt „szabadságharcos" politikájába azonban a „külföldi hatalmak" által kikényszerített önkritika nehezen férne bele.

A Fidesz kulturális politikáját is alakító kormánypárti forrásunk azt magyarázta a Heteknek, hogy a Fidesz az elmúlt évtizedben engedte, hogy az irodalmat ismerők körében (és informátorunk által) nem nagyra tartott Wass Albertet „felfedezze" magának a jobboldali tábor. Ennek elsősorban szavazatmaximálási okai voltak, forrásunk szerint a többség inkább Márai Sándor és a többi elismert polgári író oldalán áll, de „megtűrték" az új hangokat is. Ma sem tartja senki veszélyesnek a Wass-kultuszt.  Nyirő József - akit forrásunk egyébként íróként kicsit többre tart, mint Wasst - többnyire ismeretlen volt a Fidesz köreiben.

„Kövér csak segíteni akarta székelyföldi barátja, Szász Jenő polgármesteri kampányát. Ha nincs ez a botrány, akkor senki sem tudja Budapesten, hogy volt egy ilyen nevű író. Ha valaki mégis ismerte, az aztán végképp nem tudta, hogy Nyirő  tagja volt a nyilas parlamentnek" - fejtegette lapunknak egy kormánytag, aki szerint Kövérnek fogalma sem volt, milyen lavinát indít el, amihez az is hozzájárult, hogy Romániában kormányváltás történt, és az új szociáldemokrata hatalomnak kapóra jött a botrány kirobbantása.

A Fidesz vezérkarában - úgy, hogy a Fidesz hivatalosan egyébként Szász Jenő riválását, Tőkés Lászlót támogatja - mindezt az öntörvényű Kövér László „mániájának" tartották, ráhagyták, a botrány kirobbanásáig nem sok mindenkit érdekelt Nyirő újratemetése. A probléma viszont az, hogy Kövér félresikerült mondatai (barbárnak minősítette a bukaresti elitet, „összebalhézott" Elie Wiesellel) miatt nem lehet „csendben" elintézni az ügyet. „Az ügy diplomatikusan már nem is kezelhető. Mindenki fogja a fejét a kormányban" - fogalmazott az egyik kormánypárti forrásunk.

Nyirőre a „zsidó Lukács" a válasz?

A „bonyodalom" mélységét jól példázza Kövér László levele, amit Elie Wieselnek írt, és amivel csak a bajt tetézte. A házelnök szerint ugyanis Nyirő nem volt sem háborús bűnös, sem fasiszta, sem antiszemita - az amerikai, angol és szovjet tábornokokból álló Szövetséges Ellenőrző Bizottság erre a következtetésre jutott 1945-ben és 1947-ben, amikor a korabeli magyar kommunista belügyminiszter kérését két ízben is elutasította, és megtagadta az emigrációban élő író kiadatását.

Kövér felhívta Wiesel figyelmét, hogy „a magyarországi kommunista propaganda, fenntartva a vádakat, négy évtizeden keresztül próbálta meg kitörölni Nyirőt a köztudatból", miközben még a Ceausescu-rendszer is elismert íróként kezelte, mert a hetvenes években nyugdíjtámogatást folyósított az özvegyének. Egy korabeli budapesti zsidó tudományos és kritikai folyóiratot, a Libanont idézi még bizonyítékként arra, hogy Nyirő „irodalmi műveiben nem lelhetők fel sem náci eszmék, sem pedig az antiszemitizmus".

„Szeretném remélni, hogy egyetért velem abban, hogy az alkotó emberek alkotásában mindig az alkotás az elsődleges, és a megítélés során nem használható kettős mérce." „A székely származású magyar író, Nyirő József nem - bár jelentéktelen, de kétségtelenül tragikusan elhibázott - politikai tevékenysége, hanem irodalmi életműve alapján érdemel tiszteletet - írta Kövér. Szerinte „mint ahogy a zsidó származású magyar filozófusnak, Lukács Györgynek sem az 1919-ben betöltött bolsevik komisszár tevékenysége és az 1945 utáni kommunista diktatúra kiépítésében és fenntartásában való jelentős szerepe, hanem iskolateremtő filozófusi munkája miatt jár elismerés". És miközben Lukácsról utca van elnevezve Budapesten, Nyirőtől még azt is elvitatják, hogy a végakarata szerint a szülőföldjében nyugodhasson. (Lukács ma egyetlen baloldali számára sem ikon, Lukács tanítványai kritikával viszonyulnak egykori mesterükhöz, elutasítják politikai örökségét. - szerk.)

„A megbékélés nem felejtés, hanem megbocsátó emlékezés" - így a házelnök. Vagyis „igazságtalan és méltánytalan, ezért elfogadhatatlan" Wiesel véleménye, hogy „a magyar hatóságok bátorítják a múltban történt tragikus helyzetek és bűnügyek tisztásra mosását", ugyanis 2000-ben Orbán Viktor első kormánya volt az, amely bevezette a holokauszt áldozatainak emléknapját, és határozott arról, hogy Magyarországon Holokauszt Emlékközpont alakuljon.

Wiesel: nem értek egyet Kövérrel

„Kövér úr főleg Nyirő esetét említi, miközben én Horthy Miklós ügyét is felvetettem, erre azonban nem reagált. Nos, nagyon értékelem a levelet, de nem értek egyet vele Nyirő ügyében sem. Nagyon sok idézetet mondhatnék, amelyek cáfolják a véleményét. És főként nem értünk egyet Horthy Miklósról" - nyilatkozta az ATV Szabad szemmel című műsorában Elie Wiesel a házelnök levele kapcsán.

A világhírű író a kitüntetés visszaadása kapcsán kijelentette, hogy nem a magyar népet ítéli el, mert nem hisz a kollektív bűnösségben. „Mostanában nyugtalanító hírek érkeznek az országból, több antiszemita incidens történt, és vannak egyes zsidók, akik félelemben élnek. Természetesen a Horthy-szobor-állítás gondolata és ennek a szimbolikája engem is sért" - fogalmazott a Nobel-díjas író, aki szerint elképzelhetetlen, hogy Franciaországban Petain-szobrot avassanak.

Arra a kérdésre, miszerint Orbán Viktor azt nyilatkozta ebben a kérdésben, hogy a szóban forgó szobrok magánkezdeményezésre, legfeljebb helyi önkormányzatok támogatásával készültek, Wiesel azt válaszolta: „Ez azt jelenti, hogy ha holnap egy másik közösség Hitlernek akarna szobrot állítani, akkor az is magánügy lenne. (...)Horthy emléke annyi embert sért, olyan sok fájdalmat okoz."

A múlttal való szembenézés Elie Wiesel szerint azt jelenti, hogy valaki levonja a következtetéseket a múltból.  Mint fogalmazott: „Még életben vannak olyanok, akik magyarok voltak, mint én is, aki Máramarosszigeten - ahol születtem - szenvedtem a magyar hadseregtől. A deportáláskor nem németek jöttek értünk, hanem magyar katonák és tisztviselők. Közöttük néhányan nagyon kegyetlenek voltak, akik a pályaudvarra vittek bennünket. Ezért nem fogadhatjuk el, hogy ez csak politikai ügy, morális és etikai vonatkozása van ennek a kérdésnek. Azt várnám, hogy Magyarország, hiszen egy nagyon speciális helyzetben lévő ország, ezzel a kérdéssel morális szempontból is foglalkozzon".

Bírálatok

Ormos Mária, történész
Horthy Miklóst nem lehet egy lapon emlegetni Nyirô Józseffel, aki 1941-ben Hitlert és a nemzetiszocializmust éltet kijelentéseket tett, majd részt is vállalt a nyilas politikában. Míg az elbbi köztudottan nem volt jóban Hitlerrel, nem szimpatizált a nemzetiszocialista eszmével.  
Horthy a felelsségre vonást két okból kerülhette el. Bár passzívan nézte a vidéki zsidóság deportálását, de már a budapesti zsidóság elhurcolását részben meg tudta akadályozni, mintegy százezer ember életét mentette meg ezzel. Az emigrációja idején ezért több esetben Izraelbl, zsidó túlél családoktól is kapott anyagi támogatást. Másrészt ugyan ügyetlen és dilettáns módon, de elküldte a képviseljét Moszkvába, hogy kössön békét Sztálinnal. Nincs konkrét dokumentum arra nézve, hogy Sztálin külön kérte, hogy Horthyt ne vonják felelsségre, de logikai úton ez kikövetkeztethet.
Bár Orbán Viktor azt mondta, hogy Horthy szerepérl, megítélésérl a történészek között kell lezajlania a vitának, a szakmában gyakorlatilag egyöntetŐ a vélemény a kormányzó szerepérl: Horthyt felelsség terheli Magyarország kudarcos politikájáért. A vita legfeljebb abban van, hogy a vidéki zsidóság megmentésére volt-e lehetsége Horthynak. Szerintem nem, mert 1944-ben Ausztriából visszaérkezve Horthy olyan mértékben el volt szigeteldve, és formális volt a hatalma, hogy nem tudott azonnal fellépni a deportálások ellen.  A németek és nyilasok vadásztak a németellenes politikusokra, így a kormányzónak idbe tellett új szövetségeseket találnia. A budapesti helyrség parancsnokával közösen tudták megakadályozni, hogy a vidéki csendrséget felrendeljék a fvárosba a zsidók összeszedésére. Ennek ellenére Horthy Miklós teljesítménye nem érdemel szobrot, különösen nem azt, hogy kultuszt építsenek köré.

Konrád György, író
Sajnálattal és önkritikával kellett volna Kövér Lászlónak fogadnia Elie Wiesel döntését, hogy visszaadta az állami kitŐntetését. Magyarországnak el kell döntenie, hogy miként viszonyul az 1944-ben történt eseményekhez, de hazánkban a politikai elit felemásan viszonyul ehhez a korszakhoz. Ugyanis nemcsak az áldozatok oldalára áll, hanem az akkori politikát csináló személyek, Nyir és Horthy oldalára. Tarthatatlan az  „ez is-az is” politika. Hibás és zavaros ez az út.  
Az államnak – hisz az államot képviselte Kövér László és Szcs Géza – nem szabadott volna beavatkozni irodalmi kérdésekbe. Illetlen és hazug módon cselekedtek. Nyir József kapcsán a családnak, vagy az irodalmi múzeumnak van illetékessége, nem az állam képviselinek, nem a politikusoknak. Az írót a politikustól, az irodalmi értéket a politikai tevékenységtl az irodalmároknak, az írók közösségének kell megkülönböztetnie, nem a politikai osztálynak. Nem lehet másra gondolni, csak arra, hogy politikai haszonszerzés volt a célja az újratemetésnek, amit azonban a székelyek helyesen észre is vettek, el is utasítottak. Amivel azonban végül sikerült konfliktust okozni a magyar belpolitikában és a nemzetközi szintéren. Neveletlen, a politikára éretlen és alkalmatlan személyek hibás gesztusai ezek. Az ilyen eseményekkel a dialógusra képes politizálás lehetségei helyett az ország kettéosztottsága mélyül.  
A holokauszt a túlélknek is nehéz. Van, aki csendesen ír róla, mint Kertész Imre, de van, aki öngyilkos lesz a tehertl, mint az olasz Primo Levi. Elie Wiesel nehéz szerepet vállalt fel. A túlélkrl, a túlélésérl nyilvánosan beszél. Nagyon nehéz túlélként a múltra visszaemlékezni, hogy ne a keserŐség, ne a bosszú fogja el az embert. Wiesel egyiket sem teszi. Korrekt. Nem sért, nem vádaskodik. Az áldozatokat képviseli. Joggal teszi szóvá azt, hogy Magyarország politikája hibás és zavaros.

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit