Kereső toggle

Handó Tünde: Az ítéletnél többet adunk

Interjú az Országos Bírósági Hivatal elnökével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A szakma elismeri, az ellenzék politikai kötődéssel vádolja. Ezért is szeretné még átláthatóbbá tenni működését, és a szervezetrendszer modernizálásával mind az átlagpolgárt, mind pedig a mindenkori kormányzatot  meggyőzni a bíróságok - anyagilag is mérhető - társadalmi hasznosságáról.

Milyen nyomós indoka volt annak a szervezeti átalakításnak, melynek eredményeként Ön - a szakmai irányítástól hangsúlyosan elkülönítve - igazgatási vezetője lett a bíróságoknak?

- A korábbi igazgatási modellben az ítélkezési tevékenység szakmai irányítása gyakorlatilag gazdátlanná vált, mivel a Legfelsőbb Bíróság elnökének az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökeként, kvázi menedzserként kellett irányítania több szervezeti egységet, több ezer munkavállalót. A legfelső bírói fórumnak azonban világítótoronyként kell működnie egy nemzet életében. A szakmai és a szervezeti funkciók szétválasztásával lehetővé vált, hogy én, mint a hivatal vezetője, biztosítsam a világítótoronyhoz a folyamatos áramszolgáltatást, a kellő létszámú őrszemélyzetet, az állagmegőrzést; az ítélkezés színvonala, illetve a jogegység felett pedig szakmai vezető őrködjön.

Amikor még a Munkaügyi Bíróságot vezette, előfordult-e bármikor is, hogy a férje miatt politikai befolyásoltságot kiáltott valaki?

- Kinevezésemkor, 1999-ben megjelentek különféle írások, de az azt követő tizenhárom éves szakmai munkám, úgy érzem, meggyőzte a szakmát, hogy képes vagyok pártatlanul, elfogulatlanul igazgatni. Egyébként természetesnek tartom, hogy megfogalmazódtak aggályok, lehet, hogy én is kételkedtem volna hasonló helyzetben. Ezért kell nekem más igazgatási vezetőkhöz képest is sokkal átláthatóbb, nyitottabb gyakorlatot folytatnom. A szervezetrendszer modernizálásának részeként, valamennyi döntésbe bevonjuk az érintett bírókat. Példaként említeném a többévnyi szünet után újrafogalmazott közérdekű bejelentések és panaszok szabályzatát, melyre háromszázötven észrevétel érkezett a kollégáktól. Ezeket nem kis feladat lesz beépíteni egy négy-öt oldalas anyagba. De az átláthatóságot szolgálja az is, hogy a kinevezési jogkörömbe tartozó pályázók meghallgatásáról készült jegyzőkönyvet, illetve hozzájárulásukkal magát a pályázatot is nyilvánossá tesszük a honlapunkon.

A bírósági törvényt érintő uniós kifogások egyike a bírák nyugdíjkorhatárának lecsökkentése volt. Elhangzottak olyan érvek is kormányoldalról, hogy az „öreg komcsikat" csak így lehet kitessékelni a testületből. Visszaigazolta az élet, ennek a döntésnek a helyességét?

- Én egy kész helyzetet kaptam, amiben igazgatási vezetőként nagy lehetőséget látok. Ha ugyanis évről évre különféle mennyiségben szabadulnak fel üres álláshelyek, akkor ezzel kezelhetővé válnak a korábbi logisztikai problémák. A most megüresedett százkilencvennégy státuszt, az ügyforgalmi adatok tükrében másfajta logika szerint oszthatjuk szét, amellyel az ügyhátralékkal szenvedő bíróságokat segítjük.

Akkor tehát nem probléma, hogy tulajdonképpen a komolyabb szakmai rutinnal rendelkező, tapasztalt réteg került ki a bírói karból?

- Nem akarom azt állítani, hogy ez ne jelentene problémát, de a bírói előmenetelről tudni kell, hogy az egy természetes folyamat. Amikor az idősebb bírók kikerülnek a bírósági szervezetből, a helyükre nem kezdő bírók lépnek. Egy kúriai vagy törvényszéki szintre nagyon bonyolult pályázati rendszer keretében a legnagyobb gyakorlattal, tapasztalattal és a szakmai testületek által leginkább támogatott jelöltek kerülnek. Akik most április elsejével váltak a bírói kar részévé, helyi bírósági szintre kerültek. Túlnyomó többségük évek óta a rendszerben dolgozó bírósági titkár, és jól ismeri a bírósági szervezetet.

Sólyom László korábban éppen emiatt nevezte belterjesnek a bírói állományt, mert az úgynevezett külsősök, tehát tapasztalt ügyvédek, ügyészek, oktatók nem nagy eséllyel pályázhattak a bírói állásokra. Úgy tudom, Portugáliában például huszonöt százalékban kívülről érkező jogászokat részesítenek előnyben a megüresedett pozíciók betöltésénél.

- Ez általában kívülállók részéről merül fel folyamatosan igényként, de ne felejtsük el, hogy míg az angolszász jogrendszerben a tapasztalati tudásnak nagyobb szerep jut az ítélkezésben, addig a kontinentális jogban - így Magyarországon, Németországban, Ausztriában stb. - az eljárási vagy ügyviteli szabályoknak, a kódexeknek van meghatározó jelentősége. Ezért aztán hazánkban a bíróvá válás klasszikus, évszázados útja a rendszeren belülről történő építkezés. A most kinevezett bírák között sokan vannak olyanok, akik kinevezésük előtt három-öt évet is eltöltöttek már bírósági titkárként.

A meghirdetett helyekre beérkezett pályázatok elbírálásánál Önnek sokat kifogásolt joga van a rangsortól eltérést alkalmazni, vagyis a legeredményesebb pályázó helyett a sorban utána következő kettő közül valamelyiket kinevezni az állásra. Hányszor élt ezzel a jogával regnálása óta?

- Ha jól emlékszem az eddigi száznegyvenkilenc esetből nyolc alkalommal, és mindig meg kell indokolnom a döntésemet az Országos Bírói Tanácsnak, amelyik havonta véleményezi ezt a gyakorlatot. A nyolcból hatszor a törvényszéki elnökök indítványára tértem el a kialakult rangsortól, és két esetben összeférhetetlenséget tapasztaltam.

A magyar bírói kar hogy áll a nemek arányával, létezik nálunk női kvóta? Azért kérdezem, mert ismereteim szerint a helyi bíróságoknál megnyugtató ugyan a nők aránya, ám a Kúrián már férfidominancia érvényesül.

- Nálunk éppen fordítva van, mint akár az olaszoknál vagy a németeknél: az a probléma, hogy elnőisedett a bírói kar. Ha általában kellene összesíteni, akkor azt lehet mondani, hogy a helyi bíróságokon a kollégák hetven, olykor nyolcvan százaléka nő, és ahogy haladunk felfelé a szervezeti szinteken, úgy egyenlítődik ki a nemek aránya. Az ítélőtáblákon vagy a Kúrián már inkább közelíti az ötven-ötven százalékot.

Akkor viszont joggal merül fel a kérdés, hogy ilyen mértékű ügyteher mellett hogyan tudnak helytállni a hölgyek a hagyományos családmodellből következő természetes szerepeikben is?

- Még az érintett kolléganők közül sem mindenki venné jó néven, ha ilyesmivel hozakodnék elő, de szerintem erre a területre a jövőben sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani. Éppen a családi béke, a családok egyben tartása érdekében merül fel az igazgatási vezető szerepe a kérdésben: esélyt kell adnia a női alkalmazottak számára, hogy a munkahelyükön és otthon is helyt tudjanak állni. Számomra ez például a részmunkaidős foglalkoztatás szorgalmazását jelenti, vagy a kisgyermekes anyák esetében ennek a körülménynek a bekalkulálását az ügykiosztásba.

A Velencei Bizottság egyik kifogása az volt a bírósági törvénnyel kapcsolatban, hogy miért lehet nálunk a bírákat hozzájárulásuk nélkül bárhova áthelyezni.

- Ha az időszakos áthelyezést is ide soroljuk, akkor azt kell mondanom, hogy háromévente egy évre átirányítani egy bírót, nem jelenthet akkora érdeksérelmet. Valószínűleg nem számoltak azzal a körülménnyel, hogy Magyarországon több női bíró van, mint férfi, és ha egy nő gyermeket vállal, akkor három év fizetés nélküli szabadságra távozhat. Megértem az unió aggodalmát, de nem tudják, hogy a bírók szabad kirendelésének lehetőségével, milyen komoly szervezeti problémákat tudunk megoldani.

Ha már itt tartunk, a Velencei Bizottság az ügyek áthelyezésével kapcsolatban is megfogalmazta kritikáit. Hagyó Miklós ügye például Kecskeméten landolt. Nem lehetett volna megelőzni az ilyen természetű döntéseinél kötelező gyakorlatként megfogalmazódó politikai befolyásoltság vádját azzal, hogy ezekben a kérdésekben mondjuk egy számítógép jelöli ki az eljáró bíróságot?

- A bírósági szervezetrendszer vezetőjének ezt a jogát még 2010-ben szavazta meg az országgyűlés. A különbség a mai és a 2011-es helyzet között mindössze az, hogy a jogszabály szövege szerint a végső döntést nem a Legfelsőbb Bíróság hozza meg az OIT elnökének indítványára, hanem maga az Országos Bírósági Hivatal elnöke. Ismerem az Alkotmánybíróságnak az ügyészi vádemeléssel kapcsolatos elutasító döntését és az abban felsorolt strasbourgi határozatokat. Nagyon fontos számomra, hogy még az is objektív szempontok alapján dőljön el, milyen ügyeket küldenek meg a hivatalomba. A bírói szervezeten belül pedig egy ajánlást adtunk ki arról, hogy milyen paraméterekkel lehet elindítani egy ügyet, milyen adatokat kérhetünk be, és a döntésnél milyen szempontokat kell figyelembe venni.

Kelemen Lászlónak a Miként vélekedünk a jogról című kutatása szerint a jogászok sokkal pozitívabban ítélik meg az igazságszolgáltatást, mint a laikusok. Vagyis az átlagember számára még mindig nem sikerült érthetővé, átláthatóvá, szerethetővé tenni az ítélkezést.

- Az igazságszolgáltatásnak, mint a harmadik önálló hatalmi ágnak, nemcsak az ítéleteken keresztül kellene szerepet vállalnia a jogállam kiszámítható működésében, hanem a jogismeret bővítésével és a bírósághoz való könnyebb hozzáférés biztosításával is. Elfogadhatatlan, hogy a magyar emberek többet tudnak az amerikai igazságszolgáltatásról, mint a sajátunkról. De a legtöbben alapvető jogaikkal és kötelességeikkel sincsenek tisztában. Erre alakítottuk ki a jövőben hozzáférhető elektronikus ügyintézést, amely által bárki számára lehetővé válik egy egyszerű kereset ügyvéd nélküli előterjesztése is. Nagyon fontos, hogy a lakossági tájékoztatások eddig szokatlan módjai is megjelenjenek, kisfilmek, szpotok mondjuk arról, hogy ha valakinek sétálás közben egy tégla esik a fejére, akkor mi a teendő, hogyan kaphat kártérítést.

Mikor tudhatjuk meg, hogy az olyan, médiaérdeklődésre is számot tartó ügyekben, mint a móri mészárlás, Balla Irma fiának esete vagy Szántai Attila kálváriája, hol és miben hibázott a bíróság? Valahogy meg kéne győzni az embereket, hogy nincs félnivalója annak, aki bíróság elé kerül.

- Ezekben az egyedi esetekben a szakmai vezetésnek van dolga, amit én tehetek, az annyi, hogy egyetemi műhelyek, tudományos kutatók számára megteremtem a lehetőségét az aktákba való betekintésnek és az ügyek feldolgozásának. Óriási szakadék van ugyanis a bulvárhírek és a komoly szakmai elemzések között.

Valamennyi elődje azt hangoztatta, hogy a bírói kar mennyire alulfinanszírozott...

- Merthogy az.

Mekkora mozgástere, milyen lehetőségei vannak a tekintetben, hogy a költségvetés hangsúlyosabban emlékezzen meg a bírókról? Van kinél lobbizni?

- Az alulfinanszírozottság egyik oka az, hogy eddig sajnos nem tudtuk megjeleníteni a döntéshozók felé, hogy mi az az anyagilag is mérhető társadalmi hasznosság, amit nyújtani tudunk, illetőleg azt sem, hogy mik a tényleges költségeink ehhez képest. Meg kell magyaráznunk, hogy egy-egy komoly gazdasági ügyben, ahol százmilliók forognak kockán, egy időszerű döntés milyen előnyökkel jár az érintett gazdasági társaságok számára. És azt is érthetővé kell tennünk, hogy a társadalmi béke, a családok fennmaradása szempontjából milyen sokat jelent, ha a családjogi jogviták hamarabb lezárulnak, és nem feltétlenül ítélettel, hanem mondjuk közös megegyezéssel. Ennek kapcsán azt is be tudjuk mutatni, hogy ha fennakadások vannak a rendszerben, akkor azok milyen komoly számszerűsíthető hátránnyal járnak az egész társadalom számára.

Olvasson tovább: