Kereső toggle

Gyilkos hetek

Még a rendőröket is megdöbbentette a kegyetlenség

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az emberölések száma ugyan érdemben nem változott az elmúlt években, az elkövetők azonban egyre kegyetlenebbek - mondja az elmúlt hetek brutális gyilkosságai kapcsán  Garamvölgyi László, az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivője.

Rendőrségi szakértők általában azt szokták mondani, hogy rövid távon nem érdemes mélyebb következtetéseket levonni még a legbrutálisabb erőszakos bűncselekményekből sem. Most mégis vizsgálják az elmúlt hetek gyilkosságait. Mire kíváncsiak?

- Nem várható, hogy ezek az esetek szignifikánsan befolyásolnák az éves bűnügyi statisztikákat, ugyanakkor az messze nem szokványos, hogy bő két hét alatt tíz embert meggyilkolnak. Ezért egy értékelő elemzés tanulságos lehet, hiszen mindegyik ügynek vannak tanulságai, még ha a generális társadalmi és szocializációs háttér megvilágítására nem is vállalkoztunk.

Pedig az lenne igazán érdekes!

- Annyit mindenképpen el lehet mondani, hogy a rendszerváltás óta rendkívüli módon megváltozott a társadalom értékrendje. A szocializmusban volt egy felülről meghatározott ideál, aminek a lényege az volt, hogy dolgozz becsületesen, tartsd távol magad a bűntől, és akkor az állam előteremti számodra a szükséges javakat. Egy demokratikus állam azonban nem állít elénk követendő mintát, a kihullott értékek helyére pedig nem kerültek automatikusan újak, és ez értékválsághoz vezetett. Eközben a piacgazdaságra való áttérést tömegek élték meg vesztesként, azt látva, hogy az érvényesülés a lényeg, ennek mikéntje már mellékes.

Mit jelent ez a családi, emberi kapcsolatokban?

- Nem működik jól a konfliktuskezelés, már az ellenfélben is az ellenséget látjuk, a problémákat nem tudjuk európai módon kezelni. A felgyorsult, és egyre bizonytalanabb élettel együtt jár a növekvő frusztráció. Ha valakiben alacsony az úgynevezett frusztrációs tolerancia, akkor szinte késleltetés nélkül kiadja az agresszivitását, ami akár erőszakhoz is vezethet. Ehhez az illetőnek nem kell feltétlenül bűnözőnek lennie. Ott van például az a trabantos, aki néhány éve fejbe lőtt egy kamionost, mert az bevágott elé. Előfordulhat, hogy egy adott szituáció tesz valakit gyilkossá.

Nézzük sorban az egyes esetek kapcsán levonható tanulságokat! A kulcsi családirtó az előzetes információk alapján nem elmebeteg, mégis ritka kegyetlen módon gyilkolt.

- Az elmeállapot pontos meghatározását bízzuk az alapos orvosszakértői vizsgálatra. Az elemzésünk szerint nemcsak a brutalitás megdöbbentő, hanem a környezet közömbössége is. Egy ilyen 2600 fős településen, ahol elvileg mindenki ismer mindekit, senki nem figyelt fel arra - amit később a szomszédok elmondtak -, hogy ennek a fiatalembernek az utóbbi időben rendkívüli módon megváltozott a magatartása, befelé forduló lett, nem kommunikált. Persze ettől még senki nem lesz gyilkos, de ha mindez egy súlyos családon belüli konfliktussal párosul, akkor a közvetlen környezet nem lehet teljesen érdektelen.

A közömbösség a balatonakarattyai gyilkosságnál is feltűnő momentum: a szomszédok már két hete nem láttak mozgást a szóban forgó háznál, mégsem tettek semmit. Márpedig ha a 92 éves néni valóban az ellátatlanság miatt halt meg, akkor az ő élete megmenthető lett volna.

A soproni gyilkosok már nem először kerültek összeütközésbe a törvénnyel, miközben átlagos családból származnak, iskolába jártak, vagyis nem tűntek bűnöző karakternek.

- Itt fel kell, hogy merüljön a család felelőssége, a személyiségfejlődésükben valami súlyos zavar lehetett. Meglehet persze, hogy ez a külső szemlélőnek nem tűnt fel, és úgy éltek kettős életet, hogy az Oscar-díjat érdemelhetne.

Az is érdekes, hogy nem mérték fel józan ésszel, hogy tettükért akár egész életüket börtönben tölthetik. Ez felveti a kérdést, hogy vajon a büntetőjogi szigorítás megfelelő eszköz-e a bűncselekmények visszaszorítására?

- A klasszikus tétel szerint nem a büntetés szigora, hanem annak elkerülhetetlensége jelenti a visszatartó erőt - ebben van igazság. Mint rendőr viszont azt mondom, hogy a kettő kombinációja működik jól.

Mi a helyzet a győri és a szekszárdi esettel?

- Győrben vizsgálat tárgyát képezi, hogy a gyilkosság jogos védelem volt-e, vagy sem. Ha kívülről nem is tűnik annak, ezt majd a bíróság lesz hivatott kimondani. A szekszárdi történet pedig szintén megdöbbentő: az adatok alapján bizonyos, hogy a férfi úgy lett öngyilkos, hogy két gyermeket is a halálba rántott. Ez is a konfliktuskezelés hiányosságaira hívja fel a figyelmet, hiszen előtte vitája volt az asszonnyal, akit el is akart gázolni.

Ha a gyilkosságok száma nem is emelkedik, lehet azt mondani, hogy egyre kegyetlenebbek az elkövetők?

- Igen, a gyilkosságok helyszínein járva ez megfigyelhető. A soproni gyilkosságnál mindkét áldozat négy lövést kapott, még akkor is lőttek rájuk, amikor a földön feküdtek. Gyakorlatilag kivégzés volt.

A médiának ebben mekkora szerepe van? Egyes szakértők rendszeresen felhívják a figyelmet arra, hogy az erőszakos tartalmak miatt senkiből nem lesz gyilkos, és mintha ezzel a fiatalokra gyakorolt káros hatások felett is elsiklanánk.

- Nem akarom sem elítélni, sem felmenteni a médiát, de a szerepe óriási, hiszen az erőszakos tartalmak kétségtelenül nyomot hagynak egy kialakulóban lévő személyiségben. A legnagyobb gond mégis az, amikor az életben rossz minta van a gyerekek előtt: a legtöbb bűnözői életpályában megfigyelhetőek a gyerekkori családi krízisek. Erre a folyamatra a média csak ráerősít, különösen, ha a televízió vagy az internet „neveli" a gyereket.

TavalyŰ142ŰemberölésŰtörtént

Miközben évente 20 alatt van a több emberen elkövetett emberölések száma, most néhány héten belül öt ilyen eset is történt – világított rá a brutális gyilkosságsorozat egyik érdekes statisztikai vonatkozására az Országos Kriminológiai Intézet BŐnözéskutatási Osztályának vezet helyettese. Nagy László Tibor hozzátette: az emberölések elz években tapasztalt csökken esetszámai után remélhetleg nem következik újabb növekedés. Ilyenre egyébként már volt példa. Az 1964 óta létez bŐnügyi statisztika szerint a rendszerváltásig évente nagyjából 200 befejezett gyilkosság történt Magyarországon, miközben az egyéb bŐncselekmények száma egyre emelkedett. Ez a szám 1990 után 300-ra ugrott fel (a csúcs 1994-ben volt 313 esettel), majd az ezredfordulóra csökkent ismét évi 200-ra. (Ezt a jelenséget a szakért – Garamvölgyi Lászlóhoz hasonlóan – az anómiával és az értékválsággal hozza összefüggésbe.) 2005-tl egyébként tovább javult a helyzet: tavaly például már „csak” 142 befejezett emberölés történt.
A szakért szerint félrevezet lenne minden egyes esetre ugyanazt a magyarázatot ráhúzni, mindenesetre általánosságban elmondható, hogy az erszakos bŐncselekmények számának alakulását negatívan befolyásolja a gazdasági-társadalmi válság, és az annak nyomán kialakuló frusztráció. Nagy László Tibor arról is beszélt, hogy egyelre a szakmán belül is vita van arról, hogy a jogszabályi szigorításokkal miként lehet befolyásolni a bŐncselekmények számának alakulását. Az úgynevezett „három csapás” elv bevezetésének hatásairól még nincsenek adatok. A jogos védelem határainak kiterjesztése kapcsán ugyanakkor megjegyezte: az ítélkezési gyakorlatban látható az a tendencia, hogy egyre több esetrl állapítják meg, hogy a vádlott jogos védelmet gyakorolt.

Olvasson tovább: