Kereső toggle

A terror háza

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A kulcsi ámokfutó nem bánta meg tettét, minden halálos döfést és vágást precízen vissza tud idézni, melyeket rokonain ejtett egy bozótvágó késsel. A 24 éves Horváth Csanád Jutas nagyszüleit, apját és bátyját mészárolta le múlt héten, és ha rajta múlik, akkor édesanyját és nővérét is megfosztja az élettől. A holttestek egy részét lefejezte, a többit szinte szétkaszabolta. A lapunk által megkérdezett közeli ismerősök egybehangzóan állítják, hogy a kulcsi családi tragédia előre borítékolható volt, és annak első számú felelőse szerintük Horváth Ferenc, a szélsőségesen antiszemita családfő, aki pszichoterrorjával megnyomorította rokonait.

Az értelmiségi család Budapestről költözött a Fejér megyei Kulcsra még a nyolcvanas évek derekán, abban a kiáramlási hullámban, amikor sokan kerestek élhető és olcsó zöldövezetet közel a fővároshoz. A családfő, Horváth Ferenc egyke volt, szülei - ismerőseik elmondása szerint - „nagyon intelligens, kulturált, aranyos emberek", édesapja doktori fokozattal rendelkező egyetemi tanár volt, aki sokat publikált, és tankönyvet is írt. Úgy tudni, a kulcsi ingatlant a szülők segítségével tudták megvásárolni, ám a telken álló kalyibaszerű hétvégi házba csak a fiatalok költöztek be a nemrég született Renátával. A kislány nagyszülei csak jóval később mentek utánuk Budapestről, a környék addigra felépült leghatalmasabb családi házába, amely még alig élhető, félkész állapotban volt. Ferenc ügyvédnek készült, de nem tudta elvégezni az egyetemet, a jog iránti érdeklődése azonban a későbbiekben is megmaradt.

Felesége, Horváthné Manyika egyik korábbi barátnője elmondta a Heteknek, hogy a nagyvárosokból beköltöző fiatalabb családok felforgatták az álmos falu életét: baráti kört és családcentrikus csoportokat alapítottak, melyek életében „a Feri aktívan részt vett", családja többi tagját azonban soha semmilyen rendezvényre nem vitte magával.

Környezetében ekkor még csak múló rosszullétnek gondolták, hogy a nagydarab, csaknem másfél mázsás férfi folyamatosan zavaros gondolatokkal, a magyarok isteni kiválasztottságáról szóló történetekkel traktálja őket. Bevallása szerint azért választotta Kulcsot letelepedése helyszínéül, mert ez az egyik legősibb magyar település, a letűnt aranykor bölcsője, ráadásul része a Szent András-törésvonalnak. Mindebből a meggyőződését hatalmas vehemenciával, lehengerlő stílusban képviselő férfi a szélsőjobboldali portálokról jól ismert bonyolult és illogikus filozófiai rendszert alakított ki. Nem véletlenül nevezte el legkisebb fiát (későbbi gyilkosát) Csanád Jutasnak.

Összeesküvés-elméleteiben a zsidók voltak a főgonoszok. A család életét belülről ismerő forrásunk szerint minden bajért őket tette felelőssé, és amikor csak lehetett, zsidózott, „ahogy a csövön kifért". Nem egy falugyűlésen vált nevetség tárgyává a zsidóveszélyre figyelmeztető felszólalásaival. Általában nem nyilvános, fű alatt terjesztett és sokszorosított hírleveleket, nyomtatványokat olvasgatott, melyeket nem egyszer imerőseinek is figyelmébe ajánlott. Ezek lényegében arról szóltak, hogy a magyarok Mezopotámia környékéről, a Paradicsomból érkeztek a Kárpát-medencébe, de mivel itt elbánt velük a „föld népe", nekünk kell korrigálni a méltatlan helyzetet. Nagyszabású tervében a korrekció egyik fontos állomásaként Kulcsot erdélyi családokkal kívánta benépesíteni. Ehhez azonban pénzre volt szükség, méghozzá sokra. A család egyik hölgytagjával szorosabb kapcsolatot ápoló forrásunk úgy tapasztalta, hogy a családfő világképében a „szocpolcsalás" elnevezésű pénzszerzési technika nem tűnt súlyos bűncselekménynek, sokkal inkább a magyarság megmentéséért végzett erőfeszítések szolgálatába állított lehetőségnek.

Horváth Ferenc eleinte építési vállalkozóként próbálkozott, néhány megrendelést tisztességesen teljesített is, ám egy idő után átváltott egy „könnyebb műfajra". Az ezredforduló táján több tucat szegényebb sorsú környékbelinek ígérte meg, hogy ingatlanjuk árából, plusz egy új házhoz felvehető szociálpolitikai támogatásból vadiúj társasházat épít számukra. A legtöbb ház azonban megrekedt a tervezés szintjén, így a reménybeli tulajdonosok hajléktalanokká váltak. Ismerőse szerint legalább ötven háznak kezdett neki ilyen trükkel, ám azokból csak körülbelül tíz készült el. A félbehagyott épületkezdemények „szellemházak" néven vonultak be a helyi köztudatba. A kár hozzávetőlegesen 200 millió forintra rúgott, és ebbe a sorozatba az is belefért, hogy saját szülei két fővárosi ingatlanát is értékesítette. Ők nem igazán tudtak aztán beilleszkedni a falucska életébe, de mivel kitörési kísérleteik financiális okokból többször is meghiúsultak, így váltak ők is áldozataivá imádott unokájuknak, Csanád Jutasnak.

Amikor alpolgármester (nem kulcsi) bűntársával lebukott, a rendőrök állítólag több fegyvert is találtak a hatalmas ház pincéjében, mely félig-meddig atombunkernek készült. Horváth Ferenc ugyanis így kívánta bebiztosítani helyét egy világméretű kataklizma után a túlélők táborában. A családi házban évekig dolgozó alkalmazottjuk cáfolja a fegyverek létét, elismeri azonban, hogy húsz körüli töltényt találtak a férfi íróasztalában. Mivel a megkárosítottak helybeliek voltak, a börtönbe került apát elmondhatatlanul szégyellték a gyerekei (Csanád Jutas ekkor tinédzser évei elején járt), akiknek a neve - akaratuk ellenére - több ingatlanos ügylet dokumentumán szolgálta az édesapa érdekeit. Keserűségüket csak fokozta, hogy a családfő megzsarolta őket: ha nem azt mondják a rendőrségen és a bíróságon, amit ő a szájukba rágott, mehetnek utána a sittre.

A család egyfelől a ház rabjává vált, és gyakorlatilag senkivel sem kommunikált, másfelől viszont fellélegezhetett a családfő folyamatos pszichoterrorjának megszűntével. Kevés ismerősük egyikének az tűnt fel, hogy Manyika - „szó szerint tessék érteni, szerkesztő úr" - megfiatalodott, megszépült férje távollétében, felmorzsolt személyisége kisimult, és bizony megfordult a fejében, hogy elválik tőle. Budapesten fel is kereste korábbi barátnőjét ez ügyben, ám a börtönben tett látogatások alkalmával „urának és parancsolójának" sikerült lebeszélnie tervéről. Ferenc a fegyintézetből az említett hölgyismerősnek is írt levelet, ám a börtönlelkész meg nem nevezett személyiségbeli problémákra hivatkozva óvatosságra intette a segítő szándékú asszonyt. A börtönévek alatt a család nehéz anyagi körülmények közé került a zárolt vagyon miatt, így jobbára a nagyszülők nyugdíjából tengődtek, illetve az idősebbik fiú kalóz CD-inek hullámzó forgalmából.

Horváth Ferenc arra használta a távollétet, hogy jogi ismereteit tovább mélyítse, majd szabadulása után számtalan pert indított (naponta járt a postára az értesítőkért), melyektől nagyobb összegek beáramlását remélte. Egyik peres fele nem csekély csalódottsággal meséli, hogy még ő vitt be neki jogi szakirodalmat, majd naivsága odáig terjedt, hogy érte ment, és hazafuvarozta korábbi munkaadóját a szabadulás hajnalán. A hazaút azonban arról győzte meg, hogy a férfit nem ösztökélte változásra a büntetés. Sőt! Családja pedig - mivel sejtették, hogy minden folytatódik - óvatos hurrával üdvözölte a ház urát.

A pórul járt jótevő állítja azt is, hogy a héttagú családból senki sem dolgozott, és a lakáson belül is magukra zárt ajtók mögött éltek, egymással alig kommunikálva. A családfőt mindenkinek isteníteni kellett, ellentmondást nem tűrt. A feleség volt barátnője szerint, ahogy mindenkiből, „Csanádból is kiölte a lelket", az otthoni légkör az őrület határát súrolta, benne volt a levegőben, hogy dráma készülődik. Egy Horváthékhoz bejáratos ismerős szerint Csanád „aranyos, normális gyerek volt", aki a „degenerált életvitel és a teljes félrenevelés miatt kattanhatott be". Úgy látta, nemcsak az apa, hanem a báty is elnyomta a srácot, akinek estin kellett befejeznie a gimnáziumot, a csúcsértelmiségi nagyszülők intő szózatai közepette. Az iskola után ő sem ment dolgozni, belevetette magát viszont a számítógépes játékok világába. Olykor 24 órában gyilkolta virtuális ellenfeleit. Aztán egy napon visszatért a való világba...

SzörnyetegŰotthon

Rezzenéstelen arccal elevenítette fel a rendröknek családja kiirtását Horváth Csanád. A kulcsi mészáros nem tervezte el, kivel kezdi a vérfürdt. Mint mondta, egyformán gyŐlölt mindenkit. Megersítette, hogy nem bánta meg, amit tett. Noha tudja, hogy édesanyja és nvére túlélte a temérdek szúrást és vágást, hogylétük fell nem érdekldik. A fiatalember azon kívül, hogy utalt nehéz gyermekkorára, tettét nem tudta konkrét indokokkal magyarázni. Horváth Csanád egy pillanatig sem számolt azzal, hogy elkapják, úgy hitte, szabad emberként éli majd az életét. Elfogásakor saját házuk telkén hasalt a bokorban, hallva, hogy keresik a Terrorelhárító Központ kommandósai. Az elzetes letartóztatását tárgyaló bíró kérdésére, hogy tudja-e, mi vár rá, azt válaszolta, felfogta, hogy komoly büntetést fog kapni.
A férfi más és más idpontokban és a házon belül különböz helyiségekben ölte meg családtagjait. Minden egyes gyilkosság után átöltözött, és részt vett a még életben lév családtagjaival közös étkezéseken, akiknek különféle történeteket adott el megölt hozzátartozóik feltŐn hiányáról. Véres ruháit nem rejtette el, a rendrök valamennyi kupacot a fiú szobája közepére hányva találták meg. Az els támadást 34 éves bátyja ellen intézte több késszúrással még szerdán délután, mikor egy korábban vásárolt nyílpuskát akartak kipróbálni. A bŐntényt egyik családtagja sem vette észre. A nagyszüleire másnap támadt rá. A 87 éves nagypapát este behívta a könyvtárszobába, majd elször puszta kézzel, késbb egy rugós késsel támadta meg. Miután meghalt, a 83 éves nagymamát szúrta meg többször egy disznóöl késsel a hálószobájában. A többi családtaggal pénteken áramütéssel akart végezni. Be is vezette az emeletre vezet ajtó kilincsébe az áramot, de áramütés senkit nem ért. Ezt követen ment fel 36 éves nvére szobájába, akire szintén késsel támadt rá. A támadást nem tudta befejezni, mert a n kiabálására megjelent egy bozótvágó késsel a 60 éves apa. A dulakodás során fia elvette tle, és azzal, illetve egy másik késsel t is megölte (19 szúrás- és vágásnyomot számoltak össze a holttestén). Ezt követen támadt rá ugyanezekkel az eszközökkel 63 éves édesanyjára is, aki a támadás során életveszélyes sérüléseket szenvedett. A fürdszobába menekül nvérének mindeközben sikerült telefonon értesíteni barátját, az 56 éves rácalmási férfit a történtekrl. A házból kijöv gyanúsított a kezében lév bozótvágóval megsebesítette egy másik rokonát is az utcán, aki a rendröket akarta értesíteni. A fiatalember elfogásakor kiderült, hogy nem életveszélyes, de komoly sérülései vannak, ezért kórházba kellett szállítani.
Az elsdleges pszichiátriai vizsgálat alapján a gyanúsított azonnali kényszergyógykezelése, elmeorvosi megfigyelése nem volt szükséges, a késbbiek folyamán azonban elmeorvosi vizsgálatára kerül sor. Horváth Csanád Jutas sajnálatát fejezte ki a rendröknek, hogy nem sikerült mindenkit megölnie, de azt nem tudta megmondani, hogy mi vezetett szörnyŐ tettéhez. Úgy rémlik számára, hogy körülbelül három hónapja ébredt benne gyilkos ösztön, amely családtagjait halálos ellenségekként láttatta, és kivégezésükre indította. Azt remélte, ha elre kitervelt akciója sikeres lesz, nyugodtabb élet vár rá.
A büntet törvénykönyv rendelkezései alapján az emberölés minsített esetét merítette ki az elkövet, amelyet a gyanú szerint több emberen különös kegyetlenséggel hajtott végre. A kiszabható büntetés idtartama akár életfogytig tartó szabadságvesztés is lehet. Ha az elmeorvosi vizsgálat azt állapítja meg, hogy az elkövet nem volt beszámítható tettének végrehajtásakor, akkor kóros elmeállapota miatt nem lehet majd büntetni, és kényszergyógykezelését rendelik el.

Olvasson tovább: