Kereső toggle

Visszabújni a saját bőrömbe

Interjú Tarlós István főpolgármesterrel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Dolgozni szeretnék, nem intrikálni. Nem tudok részt venni diplomatikusnak és intellektuálisnak minősített kavarásokban - jelentette ki lapunknak Tarlós István. A főpolgármester szerint azért szerepel annyiszor a hírekben Budapest, mert inkább a kommunikációról szól a politika, mint a realitásokról. Egyébként nem mond le, szerinte az erről szóló cikkek szenzációhajhászók.

Főpolgármester úr, legutóbb a választási kampány idején beszélgettünk. Akkor azt a címet adtuk az interjúnak, hogy „Magáénak érzi Budapestet", mert mint mondta, azért indult a főpolgármesterségért, mert szereti a várost. Immár közel másfél éve főpolgármester. Milyen érzései vannak Budapest vezetésével kapcsolatban?

- Nézze, ha csak a munkámat kellene végeznem, és nem zajlana ebben a városban egy virtuális tevékenységsor is, aminek az egyik legfontosabb eleme a kommunikáció, akkor most is azt mondanám, hogy élvezem. Nem vagyok frusztrált, de kicsit csalódtam. Előzetesen arra gondoltam, hogy a realitásoknak, az életszerűségnek, a tényeknek, a számoknak nagyobb szerepük lesz, mint a felesleges szónak. Ma úgy látom, hogy a szónak sokkal nagyobb szerepe van, mint az előbb említett racionális tényezőknek. Ez némiképpen meglep. A kommunikáció túl erős tényező.

Az az érdekes, hogy azok a nyilatkozatok, melyekre utal, nem az ellenzéktől származnak, hanem a saját pártjából. Az átlagember számára úgy tűnik, hogy például a BKV kapcsán körön belüli konfliktusok zajlanak.

- Nem tudom, mit gondol az átlagember, nem vagyok biztos abban, hogy pont ezt. De hogy van törekvés arra, hogy ilyen látszat keletkezzen, azt érzékelem. Itt van a BKV óriási problémája. Ön megtisztel azzal, hogy eljön interjút készíteni velem, és mi az első és talán az egyetlen, amiről érdeklődik, és aminek megpróbál valamiféle zenei aláfestést adni? Az, hogy ugyanazon a gondolkodói körön belül vannak problémák. Ebből azt a következtetést vonom le - remélem helytelenül -, hogy ez az ön számára is sokkal izgalmasabb kérdés, mert ebből sokkal érdekesebb cikket lehet készíteni, mintha magának a BKV-nak a problémájáról beszélnénk. Attól félek, hogy ez utóbbi lassan szinte mellékessé válik az előzőhöz képest. Ráadásul az a helyzet, hogy a BKV problémájában döntő szerepet játszik az a hitelállomány, ami azokban az években képződött, amikor én még kerületi polgármester, majd pedig ellenzéki fővárosi képviselő voltam. Ezekben az években is volt ismeretem Budapest ügyeiről, befolyásom viszont nem volt rájuk. Ha nem így lett volna, most talán azt mondanám önnek, hogy igen, jelenleg az a probléma, hogy egy azonos politikai közösségen belül ellentétek vannak. De nem tudom ezt mondani, mert ez az adósságállomány a múltban képződött. És ha történetesen a BKV mégis csődbe megy, az e miatt az adósságállomány miatt lesz, mert a hitelszerződéseket olyan feltételekkel kötötték, hogy - érdekes módon - most járnak le: április végéig körülbelül negyvenmilliárdot kellene visszafizetnünk a város adósságállományának kezelése és a folyó finanszírozás biztosítása mellett. Tudja, aki hajlandó számolni, és nem arra hangolja magát, hogy ki lehet színezni a Fideszen belüli belső ellentéteket, annak nem sokat kell gondolkodnia azon, hogy a város teljesítheti-e ezt, vagy nem. Ez itt a fő probléma, bár kétségtelen, hogy a saját politikai közösségen belül is vannak ellentétek.

Ezeknek az ellentéteknek a kapcsán a sajtó már az Ön lemondását is felvetette.

- Én is többször olvastam, hogy vajon lemond, vagy nem mond le a főpolgármester, lesz váltás, vagy nem lesz váltás Budapest élén. Pedig önök, újságírók is tudják, hogy bár a főpolgármestert a párt jelöli, de a nép választja meg. Egy államtitkárt, egy állami hivatalnokot bármikor le lehet váltani. A főpolgármester esetében ez nem így van. A dolognak ez a része tehát szenzációhajhászás.

Az imént említette, hogy szigorúan a városvezetési munkát véve most is élvezi a feladatot. Van erre módja?

- Igen. Például a napokban tartottam egy előadást a Műszaki Egyetemen: hihetetlenül üdítő volt számomra, visszabújtam a saját bőrömbe: a hallgatóság értette, amiről beszélek, és én is értettem, amiről ők beszélnek, lehetett a problémáról magáról szakmai alapon beszélni. A BKV esetében ezt egyre kevésbé érzem. A BKV problémáiról sokan nem akarnak beszélni: egy kis múlteltörlés, egy kis összemosás, egy kis fideszes belső ellentét - de hogy mi volt a BKV-val, hogyan jutott idáig, és mit lehet csinálni? Kezdem azt érzékelni, hogy ez senkit nem érdekel. A közvélemény győzködése folyik.

A csőd elkerüléséhez fontos lenne, hogy végre megkapják az államtól a harminckétmilliárdos normatív támogatást. Szakszervezeti vezetők szerint azért fagyasztották be ezt a pénzt, mert újabb tanulmányokat, terveket várnak a fővárostól, miközben ilyenekkel tele van a padlás. Vagyis ez egy álindok.

- Kezdjük a végén. Amit a szakszervezetek mondanak, arról megvan a különvéleményem. Legújabban a BKV-s szakszervezeti vezetők némelyike azzal szórakozik, hogy azért hirdet tüntetést, és azért áll a tüntetés élére, hogy elhitesse: a főváros a kormány akaratával ellentétben szigorú, és a kormány akaratával ellentétben vizsgáltatja felül a kollektív szerződést. Nem tudom, mi értelme van az ilyen képmutató megnyilvánulásoknak, és miért gondolják, hogy így hízelegnek a kormánynak. Hiszen éppen a kormány kéri tőlünk, hogy mindent vizsgáljunk meg, mindennel próbáljunk takarékoskodni.

Beszéljünk a harminckétmilliárdról: miért fagyasztotta be a kormány?

- A harminckétmilliárd forint tulajdonképpen egy normatívaként kezelt támogatás, amit hosszú éveken át kapott a fővároson keresztül a BKV. Sosem közvetlenül a BKV kapta, hanem a város, és a város működési célra átadta a közlekedési vállalatnak. Gondolom, hogy a kormány ezt a normatívát fel fogja oldani, és megkapjuk. Egy interjú keretében nem lehet cicerói magasságba és távolságokba emelkedni, ezért röviden azt szeretném mondani, hogy a hosszú távú finanszírozásban meg tudunk egyezni a kormánnyal: nem könnyen, de valószínűleg megegyezünk. Az idei finanszírozás szintén rendben lehet, igaz, csak úgy, hogy a város egyéb működési feltételei már-már veszélyesen kifeszülnek, és olyan triviális feladatokat nem fog tudni a város megfelelő színvonalon ellátni, mint a közterületek fenntartása, az eredetileg tervezett útfelújítások egy része, illetve a korábban elképzelt hajléktalanellátás. De nagyon komoly nadrágszíj-politikára lesz szükség például az oktatás- és a szociális politikában is. Ami most a BKV szempontjából rendkívül kritikus - és az idő vészesen fogy -, a 2003-2009 között létesített adósságállomány kérdése. Ha ezt nem sikerül bő egy hónapon belül véglegesen rendezni, akkor szinte felesleges beszélni az összes többiről.

Azzal kapcsolatban, hogy valójában miért tartja vissza a kormány a harminckétmilliárdot, három pletyka kering a városban. Mindegyiknek az a vége, hogy a BKV bedőlésével Önt akarják kellemetlen helyzetbe hozni: az első szerint azért, mert Ön túlzottan önjáróvá vált, nyílt konfliktusba, vitába keveredett országos szintű fideszes politikusokkal.

- Szerkesztő úr, azt tudom mondani, hogy bizonyos értelemben ez utóbbinak van némi alapja: nem tagadom, hogy viszonylag szuverén típusúnak születtem, soha nem ígértem olyat, hogy nem lesznek saját gondolataim; nem lesznek olyan dolgok, amiket meg akarok csinálni; nem lesznek olyan dolgok, amiket semmiképpen nem akarok megcsinálni; és képes lennék egy pártapparátusban láthatatlan láncszemként engedelmesen integrálódni. Engem a párt jelölt, de a nép választott meg, és valamit ígértem a népnek és a miniszterelnöknek is, amit meg szeretnék valósítani.

Ezen az úton ütközöm olyan akadályokba, melyek nem személyes konfliktusból erednek, hanem vannak dolgok, amiket Budapest főpolgármestereként nem támogathatok. Ezeknek hangot adok, néha keresetlenebb formában, ami lehet, hogy nem helyes, de ezt nem azért teszem, hogy bárkit megsértsek, hanem mert tenni akarom a kötelességem. Ebből valóban származnak személyes konfliktusok, sajnálom, ha így van. De addig tartanak részemről, amíg ezekről a városi ügyekről szó van, tovább nem terjednek, ezen azonban nem tudok változtatni. Ezeket nem kell kivinni mindig a közvélemény elé. Ha az utóbbi hetek néhány brutális beszólására gondol egyes emberek részéről, akkor megkockáztathatom, hogy nem mindig rajtam múlik, hogy kikerülnek a közvélemény elé.

A második verzió a BKV-val kapcsolatos ügyek mögöttesére, hogy Ön keresztbe fekszik bizonyos Fideszhez kapcsolódó lobbiérdekeknek: nem enged be bizonyos gazdasági csoportokat a fővárosba, és erre állítólag az lenne a válasz, hogy a BKV-t akár kivéreztetve is, de állami kézbe veszik, hogy aztán majd ezek a körök megmenthessék, illetve az államtól kapott megrendelések végül a megfelelő címzetthez jussanak.

- Az a válaszom, hogy erről különösebben nem akarok beszélni. A másik, hogy nem is tudok ilyen szándékról, de ha államosítják a BKV-t, ha elkéri az állam, akkor hálás leszek. Minden további nélkül odaadjuk, viszont hozzáteszem, hogy ehhez nem kell csődbe kerülnie a BKV-nak.

Volt róla szó, hogy adják át az államnak?

- Ilyet nekem a miniszterelnök úr vagy az a néhány személy, akihez a BKV valóban tartozik, soha nem mondott. Erről komolyan nem tárgyaltunk. Ha én lennék az állam, a céget biztosan nem venném át, az adósságállományát esetleg, hiszen erről volt is egy kormányzati döntés a nyáron.

Visszatérve a pletykákra: a harmadik változat úgy szól, hogy Orbán Viktor többek között azzal bízta meg Önt, hogy tartson rendet a fővárosban, hogy ne legyenek itt olyan jellegű korrupciós botrányok, mint a Hagyó-ügy, amibe az MSZP beleroppant. E feltételezés szerint ebben a feladatkörében Önt meg kell erősíteni, ezért tűnt fel a Rogán Antal...

- Ezt komolyan mondja? Ravasz, hamis ostobaság. Nem gondolom, hogy bárki ezt hinné. A választ különben mindenkinek a fantáziájára bízom.

Akárhogy is van, Budapest a mostani kormány alatt is mostohagyereknek tűnik, holott a magyar GDP negyven százaléka itt képződik. Annak idején Demszky Gábor is sérelmezte, hogy jóval nagyobb az elvonás, mint amennyi pénzt hoz a főváros az országnak.

- Ezért mondhatják egyesek azt a képtelenséget, hogy én hasonlóképpen politizálok, mint Demszky Gábor, pedig annyiban hasonlít a mi politikai filozófiánk egymáshoz, mint egy pávián a kenguruhoz. De valóban vannak dolgok, amiket nem értek. Nem érdekem, és nem is fogok a saját kormányommal szemben politizálni, ugyanakkor csak a számokat és a tényeket tekintetbe véve tudok beszélni. És ezek alapján valóban az van, hogy azokat a látványosnak mondható és megvalósítható budapesti beruházásokat, melyek elérhető közelségben vannak, nem a fővároson keresztül bonyolítják le, hanem külön kormánybiztosságot hoztak létre, például az Ybl téri Várkert Bazár vagy a Fradi-stadion esetében. Ez nem esik jól, mert így Budapest nem a siker részese. De nézzük a személyi jövedelemadót, és csapjuk hozzá a gépjárműadót, innen származik az adat. Hódmezővásárhelynek körülbelül kétmilliárdos bevétele van, ebből csupán százötvenmillióba kerül a városi közlekedés. Budapest összesen ötvenötmilliárdot kap vissza ilyen úton, miközben a BKV működési költsége százharminckilencmilliárd forint. Tessék egymás mellé tenni a számokat, és aztán el lehet dönteni, ki tartja a markát, és ki nem tartja. Ezek mind tények. A BKV megörökölt adósságállománya szintén tény, miképpen az is, hogy a cég finanszírozása huszonkét éve megoldatlan. És az is tény, hogy már a megválasztásom előtt jeleztem, hogy a főváros önmagában képtelen lesz megoldani ezt a problémát. Mindebből az következik, hogy Budapest nemhogy egy kitüntetett fővárosi státuszt élvez, hanem az is kérdéses, hogy ebben a helyzetben egyáltalában képes lesz-e boldogulni.

Érez magában erőt, hogy változtasson mindezen?

- Egyrészt hiszek abban, hogy Orbán Viktor és a kormány ugyanazt akarja Budapesten, mint amit én, illetve hogy én is azt akarom, amit ő.  Valóban szeretem ezt a várost, ezer szállal kötődöm ide. Nem azért lettem főpolgármester, hogy sokat keressek. 1994 óta az álmom, hogy főpolgármester lehessek, mert van elképzelésem arról, hogyan kellene működtetni a várost. Dolgozni szeretnék, nem intrikálni. Nem tudok részt venni diplomatikusnak és intellektuálisnak minősített kavarásokban. És abban reménykedem, hogy ilyen irányba tudom fordítani mások gondolkodását is. Eddig a miniszterelnöktől megkaptam minden segítséget, bízom benne, hogy nem feltételez mást a helyzetről, mint amilyennek mi látjuk. A BKV megmentéséhez egyébként elfogadjuk a kormány feltételeit.

Névjegy

Tarlós István mérnök, politikus, 1989-ben belépett az SZDSZ-be, Óbudán többször is ügyvivnek választották, és 1990-ben az SZDSZ és a Fidesz közös jelöltjeként Óbuda–Békásmegyer polgármestere lett. 1990 és 2006 között Budapest III. kerületének (Óbuda) polgármestere. 1994 nyarán – gondolkodási és értékrendi különbségek miatt – kilépett az SZDSZ-bl.  2010 óta Budapest fpolgármestere, 2010-ben rövid ideig országgyŐlési képvisel.

Olvasson tovább: