Bulgária először
Már csak azért sincs semmi köze egymáshoz az egri előadás elmaradásának és a plágiumgyanúnak, mert plágium sincs. Ugyanis, mint a Köztársasági Elnöki Hivatal tudatta, a 185 oldalnyi egyezésnek az az egyszerű oka, hogy dr. Schmitt annak idején együtt kutatta az újkori olimpiák történetét Nikolaj Georgievvel, így aztán, amikor öt évvel Georgiev dolgozata után ő is nekilátott a munkának, szükségképpen írta meg ugyanazt, amit annak idején a bolgár sporttörténésszel együtt kikutatott.
Bár a magyarázat logikus, többen arra hívták fel a figyelmet, hogy Schmitt Pál megmutathatná disszertációja eredeti változatát, esetleg kérhetné egykori főiskolája jelenlegi vezetését a vád tisztázására, vagy amennyiben egészen biztos a maga igazában, beperelhetné az ügyet kirobbantó hvg.hu-t. Lapzártánkig a köztársasági elnök egyik lehetőséggel sem élt. Viszont az ügy kirobbanása után egy héttel megszólalt: a közrádiónak adott interjújában szerdán azt mondta, a plágium vádja azért nem áll meg, mert az a bizonyos 180 oldal „senkinek nem a tulajdona", hanem egy olyan „törzsanyag", ami mindenkinek a rendelkezésére áll, hiszen NOB-jegyzőkönyvek adatait tartalmazza. Schmitt doktor hozzátette: az 1992-es szabályok szerint neki nem volt kötelessége láb- és végjegyzettel ellátni a dolgozatát, a könyv utolsó oldalán ugyanakkor az első helyen tüntette fel a bolgár sporttörténész munkáját. Azt is megtudhattuk, hogy Schmitt Pál összesen 21 szerző műveit használta forrásként, ezek szerint tehát a bolgár történésztől merített „törzsanyag" 180 oldalán túl a fennmaradó 30-35 „saját" oldalra 20 szerző alkotásaiból volt lehetősége „meríteni".
2012. 01. 20. (XVI/03)
