Kereső toggle

Hajsza

Kik és hogyan buktatnak magyar miniszterelnököt?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt napokban befektetési bankárokkal, a Gyurcsány- és Bajnai-kormány tagjaival, prominens szocialista politikusokkal beszélgettünk arról, hogy a 2008-as IMF-hitelfelvétel, illetve a jelenlegi gazdasági és politikai helyzet között mi a hasonlóság. Egy ilyen hitelhez milyen „nagyállami", azaz német, francia vagy brit, netán olasz politikai segítség kell, azaz mi múlik vagy múlhat Angela Merkelen vagy Nicolas Sarkozyn, esetleg José Manuel Barrosón. Annak is utána próbáltunk járni, hogy van-e igazságtartalma annak a Róna Péter oxfordi közgazdász által hangoztatott állításnak, miszerint Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki lemondásában (vagy annak kikényszerítésében) külföldi politikusok is aktívan közrejátszottak. Ez azért is érdekes, mert a magyar politika egyik kulcskérdése, hogy Orbán Viktornak távoznia kell-e kormánya éléről az IMF-EU-hitel folyósításáért cserébe. S valóban Varga Mihály lehet-e az új Bajnai Gordon?

2008-ban egyértelműen spekulációs támadás érte a magyar forintot és állampapírpiacot, ezért kellett sürgősen nemzetközi segítség Magyarországnak. Befektetési bankárok a helyzetet egy hasonlattal igyekezték érthetővé tenni, miszerint a spekulációra játszó befektetői csoportok olyanok, mint az oroszlánok a szavannán, elsősorban a beteg, ezért lassabb állatokat próbálják először elejteni. A világválság idején a térségben Magyarország gazdasági állapota volt az egyik leggyengébb, mert a 2006-os kiköltekezés után még nem sikerült teljesen konszolidálni a költségvetést; magas volt az államháztartás hiánya, az állam működtetéséhez folyamatosan hitelre volt szükség, de a válság miatt tudható volt, hogy gazdasági visszaesés következik, ami az állam bevételeinek csökkenését jelenti, tehát még inkább megemelkedik a hitelszükség. Az ország jóval többet importált, mint exportált, magas fogyasztási rátával, azaz masszív külkereskedelmi deficittel rendelkezett, és a magánszektor eladósodása is kimagasló volt. Mindezt tetézte - és ez a forintválság napjaiban derült ki -, hogy a jegybank devizatartaléka is alacsony volt. A világválság pánikhangulatában hirtelen elfogyott a szabad forrás a világpiacon, a bizalmatlanság miatt senki senkinek nem adott kölcsön, ezért drasztikusan csökkentek a befektetések: nem volt kereslet a magyar állampapírokra, ezért az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) a kamathozam-emelésekkel igyekezett vonzóbbá tenni a magyar papírokat, de így is alig akadt „vevő" Magyarországra. Emellett az úgynevezett másodlagos állampapírpiac is - szaknyelven szólva - megszűnt, azaz nem volt kereskedés ezekkel a papírokkal, kiszáradt a piac.

Esetünkben az oroszlánokat úgynevezett (leginkább londoni székhelyű) „hedge fundok" jelentik. Ezek olyan befektetési alapokat (és brókereket) takarnak, amelyek többek között kockázatos, de magas hozammal kecsegtető üzletekre játszanak, például arra, hogy egy-egy ország valutáját vagy részvény- és értékpapírpiacát „bedöntsék", és az árfolyamok esésén nyerjenek (shortolás).

A támadás nagyságrendjére jellemző, hogy az MNB elemzése szerint akkor egy hónap alatt - és erre soha a magyar történelemben nem volt példa - 1300 milliárd forintot vontak ki külföldiek Magyarországról, 750 milliárdot a forinteszközökből, 570 milliárdot az állampapírpiacról, 80 milliárdot a „blue chip" részvényekből. Csak 2008. október végére sikerült a folyamatot „megfogni", de ha ez nem sikerül, akkor ennek az összegnek a többszöröse hagyta volna el az országot.

Oroszlánok a szobában

Azt, hogy 2008-ban spekuláció döntötte be a forintot, onnan is tudni lehetett, hogy maguk a „spekulánsok" elmondták. Egy jelentős magyar bank befektetési bankára mondta el lapunknak, hogy „itt ültek a szobámban, beszélgettünk, elmondták, hogy milyen stratégia lett felépítve Magyarországra". Ugyanis a brókerek és a bankárok gyakran ismerik egymást, hiszen a normál ügymenetben vásárolhatnak egymástól papírokat, sőt, Londonban akár azonos pénzügyi iskolába is járhattak, vagy éppen le akarták igazolni egymást, vagy bármi okból dolgoztak már együtt.

„A hedge fundok célja az volt, hogy a magyar zuhanással egyfajta láncreakciót indítsanak el az európai piacon, mivel például osztrák bankok is rendelkeznek magyar állampapírokkal, illetve leánybankjaikon keresztül sok devizahitelt helyeztek ki. Ha a magyar piac bedől, akkor a válság valamilyen formában áttevődik más országokra is, »fertőződik« Európa, ahol ugyancsak az esésekből, az úgynevezett előre felépített short pozíciókból sok pénzt tudnak keresni. Szerintem nem is annyira a magyar piacon, hanem a tőlünk elinduló európai eséseken akartak sok pénzt keresni" - nyilatkozta az említett bankár. (Bővebben: Hogyan mentették meg jobb- és baloldali bankárok az országot az államcsődtől? Hetek, 2008. 46. szám.)

Több klasszikus, nem magas kockázatra játszó, mondhatni konzervatív befektetési alap és bank például belső szabályzatában fekteti le, hogy a kockázat kerülése miatt bizonyos részvényeket és papírokat milyen árszintnél kötelező eladniuk, devizaüzleteket lezárniuk. Ezt hívják „stop loss"-oknak, azaz eladási árhoz szabott limiteknek. Tehát aki ügyesen képes manipulálni a piacot, esést generálni, az képes egy egyre nagyobbá váló hólabdát elindítani, ha pedig shortolt, akkor nyerni a sztorin. Ez azért is lényeges kérdés, mert forrásaink szerint a Deutsche Bank esetében volt egy ilyen „kioldó" opció, ami kapcsán félő volt, hogy olyan hólabdává dagad a pánik, amely a magyar bankrendszert simán maga alá temeti, mire a segítség megérkezik. Itt jön be az a politikai szint, hogy az „ellenállásban" részt vevő közgazdászok megállapodtak Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnökkel arról, hogy szükség esetén felhívja Angela Merkelt, és pénzügyminiszterének kérésére Frankfurtban nem nyomják meg a „kiold gombot".

Az „ellenállás" része volt többek között, hogy két nagy, magyar vezérkarral rendelkező befektetési alap (az egyik az Aegon, melyet akkor Heim Péter ismert konzervatív elkötelezettségű közgazdász igazgatott) az esést fékezendő, vásárlásokba kezdett (30-40 milliárdos megrendelésekre érdemes gondolni). Kockázatos húzás volt, mert akkor nem lehetett tudni, hogy lesz-e fordulat az árfolyamokban. Az „ügy" egyébként piaciközgazdász-körökben máig ható „sérelem", mert az akcióban részt vevő közgazdászok közül volt, aki hazaárulásnak minősítette, ha valamely más alapkezelő vezetője nem szállt be a vásárlásba.

Ez egyes alapkezelők esetében (legalábbis így szól a magyarázat), mint például az ugyancsak jelentősebb vagyonnal gazdálkodó ING Alapkezelő, azért nem volt lehetséges, mert a külföldi tulajdonosok olyan működési modellt, szigorú belső szabályozást alakítottak ki, ami semmilyen önállóságot nem biztosított a helyi vezetőknek, akik semmilyen kockázatos ügyletbe nem szállhattak be. A jegybankárokat is megosztotta az „akció", mert volt, aki csak városi önlegendának minősítette a két nagy, magyar vezérkarral rendelkező alapkezelő akcióját. Ennek ellenére több információ inkább az akció tényét bizonyítja, mintsem a legendaverziót. (Egyébként a 2008-as és a 2011-es helyzet között az is különbség, hogy az alapkezelőknek nagyobb mozgástere volt a magánnyugdíj-pénztári vagyon „működtetése" miatt. Mára az Orbán-kormány intézkedései miatt a magánnyugdíj-pénztári vagyon 3000 milliárdról a töredékére zsugorodott.)

Mint arról korábban írtunk, 2008 októberében a politikai vezetést több helyről is riasztották. A Magyar Nemzeti Bank vezetése, Simor András elnök és Király Júlia alelnök folyamatosan tartotta a kapcsolatot, szervezték a válságtanácskozásokat befektetési bankárokkal, nevesebb pénzügyi elemzőkkel. Számunkra úgy tűnik, hogy a jegybank volt az ellenakció centruma. Emellett a kormány felé közvetlenül Bajnai Gordon akkori gazdasági miniszteren keresztül is érkeztek az impulzusok. Több közgazdásszal beszéltünk, akik ezekben a napokban forró dróton voltak a miniszterrel és a miniszterelnökkel, akik azt állították, hogy a válság elhárításában az mindenképp szerepet játszott, hogy a politikai vezetés hamar megismerte és megértette a reális helyzetet, noha sok esetben más politikai oldalhoz sorolt közgazdászoktól érkezett a helyzetértékelés. A politikai és pénzügyi vezetés (az MNB vezetői) hamar arra az álláspontra jutott, hogy csak az IMF „erejével" képesek leállítani a spekulációt, így gyors döntés született arról, hogy a nemzetközi válságkezelésre létrehozott intézmény stand by típusú hitelét veszik igénybe.

Fogatlan oroszlánok?

Több forrásunk is 2008-hoz képest ezt a gyors és reális helyzetértékelést tartja óriási különbségnek a jelenlegi helyzettel szemben. Ugyanis értetlenkedve állnak azelőtt a kormányzati szereplők által hangoztatott állítás előtt, miszerint idén novemberben külső okok, elsősorban spekuláció okozta a forint drámai mértékű esését, az állampapírhozamok emelkedését, valamint az állampapírpiac zavarait. „Ma már mások az »oroszlánok«, három év alatt sok tekintetben szigorodtak a hedge fundokra vonatkozó szabályok Európában. Ezek az alapok sokkal kockázatkerülőbbek lettek, sokan és sokat buktak az elmúlt időszakban. Az úgynevezett tőkeáttétes ügyletek száma is visszaesést tükröz, mert már nem tudnak olcsón hitelt szerezni a spekulációhoz, az elmúlt években megszűnt a pénzbőség" - magyarázta lapunknak egy külföldi tulajdonú alapkezelő igazgatója.

Heim Péter konzervatív közgazdász - aki, miként az előbb írtuk, részt vett 2008-ban az „ellenállási mozgalomban" - most a nyilvánosság elé is állt, és elmondta, hogy a kialakult helyzetért, a leminősítésekért 40 százalékban az eurózónára nehezedő nyomás, további 40 százalékban a magyar gazdaságpolitika okolható, a kormány által emlegetett spekulánsok és egyéb tényezők legfeljebb 20 százalékban tehetők felelőssé a helyzetért. A hangsúly a „legfeljebb" szón van. „A piaci szereplők többsége abban érdekelt, hogy Magyarországnak jobban menjen. Nincsen akkora spekulatív támadás a forint ellen, mint amit mi gondolunk, ráadásul ha a magyar gazdaságpolitika tökéletesen jól viselkedne, akkor spekuláció sem lenne a forint ellen" - fogalmazott a Századvég Gazdaságkutató Intézetének elnöke.

2011. november 25-én Orbán Viktor (Matolcsy György gazdasági miniszter és Varga Mihály államtitkár társaságában) tizenegy vezető közgazdásszal találkozott a Parlamentben. Az egyik résztvevő a Heteknek elmondta, hogy mind a tizenegy szakember egyöntetűen azt magyarázta, hogy a kormányzati szereplők - különösen Matolcsy - kommunikációjával ellentétben nincs spekulációs támadás a forint ellen. A drámai forintárfolyam nem „az oroszlánok" támadása, hanem elsősorban a hitelességi deficittel rendelkező magyar gazdaságpolitika az oka az árfolyamzuhanásnak, a leminősítéseknek. Volt, aki személyi változtatásokat javasolt, utalva Matolcsy György érdemei elismerése melletti esetleges lecserélésére.

Úgy tudjuk, hogy Hamecz István, az OTP Alapkezelőjének elnök-vezérigazgatója az IMF honlapjáról kinyomtatta, hogy mi az a négy hiteltermék, amelyből válogathat Magyarország, de - hangsúlyozta - az egyik sem pontosan olyan, amelyről a kormányzati szereplők beszélnek. A tények és a magyar gazdasági mutatók ismeretében csak stand by típusú, a 2008-ban felvett hitelhez hasonló konstrukció jöhet szóba. (Ez azért lényeges, mert Orbán Viktor, Matolcsy György és Fellegi Tamás IMF-főtárgyaló által a sajtóban azóta is hangoztatott, biztosíték alapú hitelnél az IMF nem sok feltételt kér, de a stand by típusúnál kemény feltételeket szab, ami azt is jelentheti, hogy a kormány gazdaságpolitikájának a lényegi elemein kell változtatni.)

Információinkat alátámasztja, hogy a közgazdász - aki egyébként a Fidesz alapító tagja, tehát nem sorolható a kormány politikai ellenfelei közé - a találkozó után a Heti Válaszban ezt írta: „Látszólag paradox helyzettel állunk szemben: alacsony költségvetési hiánnyal és fizetésimérleg-többlettel rendelkező országok esetében valóban szokatlan a spekulatív besorolás. Véleményem szerint azonban sajnos sem paradoxonnal, sem összeesküvéssel nem állunk szemben. A leértékelés egyértelmű oka az, hogy a kormány gazdaságpolitikája a végtörlesztési javaslat kapcsán inkonzisztenssé és így definíció szerint hiteltelenné és kiszámíthatatlanná vált. A Moody's hitelminősítő azt fejezte ki a lépésével, hogy a kormány nem képes az ország gazdaságának menedzselésére, a Standard and Poor's pedig csak az IMF felügyelete mellett, azaz a gazdaságpolitikai szuverenitás korlátozása esetén gondolja az ország pénzügyeit kezelhetőnek."

Politikai vetület

A közgazdasági szükségszerűségek mellett kérdéses, hogy milyen politikai, különösen nemzetközi vetülete van egy IMF- hitelnek. Hozzájárulhat-e egy ilyen konstrukció, hogy az ország politikai szuverenitását elveszítve a hitelnyújtók a magyar politikai folyamatokban beavatkozzanak? Például Gyurcsány Ferenc távozásához hozzájárult-e esetleg, hogy külföldről megkérték erre?

Veress János, aki 2008-ban a hitelfelvétel időszakában pénzügyminiszter volt, a Heteknek azt magyarázta, hogy az IMF-EU-hitel politikai és a közgazdasági részleteit nem szabad különválasztani. Egy hitel van, amihez elengedhetetlen a politikai támogatás, e nélkül a részletekről való tárgyalásokig nem is lehet eljutni. Az eseménysort a volt pénzügyminiszter egyszerűen írta le: „Október elején éjszaka tartottunk egy válságértekezletet, amelyen eldöntöttük, hogy az IMF-hez fordulunk. A Nemzeti Bank értesítette erről a szándékról Dominique Strauss-Kahnt, aki akkor az IMF vezérigazgatója volt, a pénzügyi vezetés pedig Joaquín Almuniát, a Európai Bizottság pénzügyi biztosát." Veres, elmondása szerint, ez utóbbival személyes jó kapcsolatot ápolt. (Strauss-Kahn és Almunia is baloldali politikus, de az expénzügyér szerint ennek nem volt jelentősége.) Veres a tárgyalások kapcsán annyit jegyzett meg, hogy nem az IMF-fel, hanem az EU-val való megállapodás elérése a nehéz. „Barbara Kauffmann uniós főtárgyalóval voltak a legnehezebb meccsek, az IMF tárgyalói jóságos bácsikának tűnnek hozzá képest. Bár voltak konfliktusok az EU-val, de nem ez vezetett közvetlenül Gyurcsány távozásához" - mondta a politikus, aki rögtön arra tért rá, hogy Orbán Viktornak és csapatának nagyon nehéz menet lesz az unióval való megegyezés, különösen azért, mert konfliktusba kerültek a „Merkozy" párossal és Barroso bizottsági elnökkel. Megegyezés nélkül viszont kétséges a magyar gazdaság jövője.

Lendvai Ildikó az MSZP frakcióvezetője volt 2008-ban, és tagja annak a trojkának (Gyurcsány Ferenc és Kiss Péter mellett), amely a politikai döntéseket első körben egyeztette az MSZP-ben. Lendvai az IMF-hitel felvétele és a Gyurcsány Ferenc távozásával kapcsolatos folyamatok megértéséhez a 2006-tól kezdődő ciklus természetrajzát igyekezett felvázolni. „2006-ban azt gondoltuk, hogy az 1994-1998 közötti MSZP-SZDSZ-kormányzáshoz hasonlóan, amikor a kezdeti, a Bokros Lajos nevével fémjelzett megszorításokat követően a ciklus végére konszolidálódott a gazdaság helyzete, most is akár győzelemre vagy nagyon szoros eredményre is esélyünk nyílik. A számításainkat két tényező, a politikai és a gazdasági hajszoltság is keresztülhúzta" - mondta Lendvai Ildikó. A politikai hajszoltság egyrészt a Fidesz által vezetett kőkemény ellenzéki politizálásnak, illetve az SZDSZ-szel való koalíciós vi-táknak volt köszönhető, ez utóbbi miatt 2008 őszére már kisebbségből kormányzott a Gyurcsány-kabinet, ami azt jelentette, hogy minden egyes parlamenti szavazásnál - szó szerint - kockás papíron számolgatta a frakcióvezető és stábja, hogy meglesz-e a kellő szavazatszám egy-egy törvénymódosításhoz. A számolást az is nehezítette, hogy az SZDSZ-en belül is állandóan változott a Fodor Gábor és Kóka János hívei közötti frontvonal.

Ősszel éppen ezért Fodor Gábor és Horn Gábor, illetve Lendvai Ildikó és Kiss Péter vezetésével egyeztetések kezdődtek arról, hogy miként lehetne újrakötni a koalíciót, azonban ez a terv dugába dőlt, mert Fodor ezt az egyezséget Gyurcsány Ferenc távozásához kötötte. A gazdasági „űzöttséggel" kapcsolatban Lendvai kifejtette, hogy 2008 őszén a belső fórumokon azon lamentáltak, hogy a 2006-os „Új egyensúly" programmal lehet, hogy „túlszorítottak", érdemes lenne engedni a nadrágszíjon, hogy egy kicsit felpörögjön a gazdasági növekedés. (A közgazdász szakma ezt hívja „növekedési áldozatnak".) Ehhez képest megdöbbenve értesült arról, hogy az áldozatok, adóemelések ellenére sem került ki Magyarország a veszélyzónából. „A párt vezetése és a frakció is vita nélkül tudomásul vette, hogy az IMF és az EU segítsége kell ebben a helyzetben" - mondta.

Egykori kormánytagoktól és a volt frakcióvezetőtől is úgy tudjuk, hogy Gyurcsány Ferenc szerepe egyébként abban volt jelentős, hogy a válságos időszakban tudott beszélni a nemzetközi politikai elittel, így Gordon Brown akkori angol miniszterelnökkel hosszasan, az unió soros vezetői pozícióját betöltő Nicolas Sarkozy francia elnökkel, Silvio Berlusconi olasz miniszterelnökkel és a már említett Angela Merkel német kancellárral pedig kellően informatívan.

Gyurcsány Ferencnek sikerült nemzetközi politikai támogatást szereznie a magyar válság megoldásához, ami - mivel az IMF nemcsak pénzügyi, hanem politikai szervezet is - pénzügyi forrásokat is jelentett. A támogatási csomag részleteit és feltételeit, azaz egy újabb megszorító csomagot alacsonyabb szinteken, pénzügyminiszteri, illetve igazgatói és államtitkári szinteken öntötték végső formába. „Úgy véltük, hogy a gyors intézkedés, a nemzetközi kapcsolatok látványos érvényesítése a Feri, a kormány és a kormánypárt ázsióját is megemeli, hiszen mi voltunk azok, akik nyugatos módszerekkel, a Nyugat támogatásával orvosolni tudtuk a helyzetet" - értékelte a kialakult állapotot Lendvai Ildikó.

A Fidesz reakciói is érdekesek voltak akkor. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, az Európai Néppárt alelnöke levelet írt a témában két jobboldali államvezetőnek, Sarkozynek és Merkelnek. Úgy tudjuk, hogy a Fidesz felső vezetése - köszönhetően jobboldalinak számító bankároknak, Járai Zsigmond egykori jegybankelnöknek, Szapáry György egykori IMF-igazgatónak és alapkezelőknél dolgozó közgazdászoknak - hamar tisztába került azzal, hogy külső segítségre szorul az ország. A Fidesz-elnökségből a piaci szereplőkkel Varga Mihály alelnök tartotta a kapcsolatot.

„Úgy értesültünk, hogy a Fidesz vezérkarában dúlt a vita arról, hogy mi lenne jobb, ha a gazdasági összeomlás elsöpörné az MSZP-kormányt, vagy ha sikerülne konszolidálni valamennyire a helyzetet. Az utóbbi, józanabb vélemény győzött" - mondta az MSZP volt frakcióvezetője, aki cáfolta, hogy lett volna formális alku a Fidesszel. „Megérzésszerűen zajlottak ezek a »megállapodások«. Világosan él az emlékezetemben, amikor a költségvetési bizottság ülésén Varga Mihály gyakorlatilag technikai kérdésekbe kötött csak bele az IMF-szerződés kapcsán, mintha véletlenül sem szerette volna, hogy meghiúsuljon az egyezség, bár politikai okokból bírálták" - tette hozzá Lendvai Ildikó. Ez hasonlított ahhoz, amikor később a Bajnai-kormány költségvetésének szavazásakor egy tucat fideszes képviselő hazament, hogy véletlenül se bukjon meg a kormány, hisz az előrehozott választásokat jelentett volna - így viszont a megszorításokat a Bajnai-kabinet hajtotta végre.

A vég kezdete

Az IMF-hitel nyújtotta előnyök ellenére 2009 elején lehetett látni, hogy újabb, 2006 óta immáron a harmadik megszorítás is szükségessé válik. Ráadásul az IMF-EU-hitel miatt folyamatosan monitorozták a magyar gazdaságot, ami azt jelentette, hogy a Veres János által mumusként emlegetett Barbara Kauffmannal időről időre meg kellett küzdenie a magyar politikai és gazdasági vezetésnek. Az erre az időszakra datálható folyamatok vezettek el oda, hogy márciusban Gyurcsány Ferenc váratlanul lemondott. Két, neve elhallgatását kérő volt szocialista kormánytag szerint ez elsősorban nemzetközi nyomásra történt, melyben szerepe volt az IMF-EU-hitelnek és az Európai Bizottság vezetőinek.

Lendvai Ildikó ezt túl leegyszerűsítőnek nevezte, Veres János pedig - mint előbb írtuk - azt mondta, hogy nem közvetlenül ez okozta a miniszterelnök vesztét. Gyurcsánynak egy közeli munkatársa, aki részt vett azon a szűk tanácskozáson, ahol a politikus a bizalmasaival egyeztetve meghozta a távozásáról szóló döntést, azt mondta, hogy kizárólag belpolitikai indokok hangoztak el a vidéki beszélgetéssorozaton. Gyurcsány Ferencet is megkerestük az IMF-hitellel kapcsolatos témában, de azt válaszolta, hogy elfoglaltságai miatt január 9-e után tud rendelkezésünkre állni.

Tényszerűen két nemzetközi ballépése volt Gyurcsány Ferencnek. Brüsszelben azt vetette fel, hogy készüljön egy közös uniós mentőcsomag Kelet-Európa számára, hogy Európa megfertőzése elkerülhető legyen. A gazdasági válság miatt összehívott informális EU-csúcson a javaslatait - a 180 milliárd eurós segítségnyújtást és az euró bevezetésének könnyítését - indulatosan lesöpörték az asztalról. Úgy tudni, hogy Jose Manuel Barroso, az EB elnöke is rosszallását fejezte ki Gyurcsány fellépése kapcsán. Ebben az időszakban Gyurcsány Putyint is meglátogatta, amiért az Egyesült Államok politikai elitje is megorrolt a magyar miniszterelnökre.

Róna Péter Oxfordban tanító közgazdász, az MNB felügyelőbizottságának tagja a Heteknek elmondta, hogy forrásait nem szeretné elárulni, de azt biztosan tudja, hogy 2009-ben jóindulatúan és elegánsan megkérték Gyurcsány Ferencet - a „talán jól tenné, ha" fordulatot használva - a távozásra, mert már látszott, hogy belpolitikai okokból nem tudja kivitelezni a szükséges gazdasági intézkedéseket. (Róna egyébként párhuzamot von Gyurcsány és Orbán nemzetközi helyzete között annyiban, hogy állítása szerint mindkét szereplő elvesztette a korábbi brüsszeli és a washingtoni támogatását.)

Lendvai Ildikó így emlékszik vissza erre a 2009. eleji időszakra: „...érezhető volt, hogy megváltozik Feri körül a nemzetközi hangulat, de a belső beszélgetések nem e körül a probléma körül forgolódtak, hanem az újabb megszorítási kényszerről, és központi elemének, a tizenharmadik havi nyugdíjnak a visszavételéről. (...) Konkrét időpontok nélkül azon gondolkodtunk, hogy valamiféle népszavazást tartunk, ami lehet, hogy előrehozott választásba torkollt volna. Valamiféle új felhatalmazás kérése merült fel szűk körben egy reformprogramhoz. Az előrehozott választás az új miniszterelnök-keresés alternatívájaként merült fel, de nem kapott többségi támogatást, mert attól tartottunk, hogy az ígérgetős Fidesz-kampány fokozná a válságot. Többször mondta a miniszterelnök ezeken a beszélgetéseken, hogy a teljes 13. havi nyugdíj elvételét nem teheti meg azok miatt, akik őt 2006-ban csillogó szemmel, lelkesen éltették a választási győzelem után. Egy ilyen lépés a baloldali politikai karakterének a megölését jelentené" - fogalmazott Lendvai.

Gyurcsány Ferenc márciusban hívta össze szűk tanácsadóinak körét, hogy megvitassa a kialakult helyzetet. Az egyik résztvevő, aki tartani kívánta magát a titoktartásához, az Origo portál akkori cikkére hívta fel a figyelmet, amelyben egy kollégája nem volt ennyire dikszkrét, a beszámoló viszont pontos és hiteles. A „Kialakult körülötte egy aura - Gyurcsány Ferenc bukásának háttértörténete" című cikk szerint 2008 decembere óta érett Gyurcsány Ferenc távozása, de a miniszterelnök és környezete csak márciusban jutott el annak felismeréséig, hogy vége a történetnek. Gyurcsány elé egy vidéki tanácskozáson tették le emberei a kormányfőcseréről szóló forgatókönyvet, ő pedig legszűkebb környezetével is csak a bejelentése előtti estén közölte, hogy távozik. A találkozón a miniszterelnök közeli munkatársai mellett régi bizalmasai - például Gál J. Zoltán korábbi kabinetfőnök és Szigetvári Viktor, az MSZP 2006-os kampányainak irányítója - is részt vettek.

Helycserés támadás

A miniszterelnök környezetét sem elsősorban az uniós fiaskó aggasztotta, hanem az, hogy - az egyik munkatárs megfogalmazása szerint - „kialakult egy olyan hangulat, amelyben bármilyen kezdeményezés vagy lépés történt, minden a visszájára fordult. (...) Azt láttuk, hogy felépült egy olyan aura a kormány, a jelenlegi struktúra és a miniszterelnök személye körül, hogy még ha jó kezdeményezések születnek is, az újságírók, a szakértelmiség és a pénzügyi elemzők akkor is automatikusan elutasítják őket, nem foglalkoznak velük érdemben" - magyarázta a portálnak a kormányfő stábjának egyik tagja.

Gyurcsány bejelentette a március 21-ei kongresszuson, hogy lemond. Első körben nem Bajnai Gordon nevét említette, mint akit utódjának ajánl, hanem több személy nevét is bedobta, de a résztvevőknek úgy tűnt, hogy látszólag Glatz Ferencet ajánlja leginkább. A következő héten paródiába fulladt a miniszterelnök-keresés, aminek az lett a következménye, hogy Gyurcsány Ferenc nem tudta megőrizni pártelnöki pozícióját, amit kezdetben kinézhetett magának. Így befolyása is folyamatosan csökkenni kezdet az MSZP-n és a kormányon belül. Bajnai viszont megszüntette a tizenharmadik havi nyugdíjat, s tovább konszolidálta az IMF-EU-direktíváknak megfelelően a magyar költségvetést.

Látszólag könnyű párhuzamot vonni, hogy egy Orbán Viktor-Varga Mihály-csere hasonló kísérlet lehet a helyzet orvoslására, mint amit Gyurcsány kísérelt meg Bajnai Gordonnal - legalábbis a magyar baloldali médiaelit szerint mindenképp -, de fideszes forrásaink szerint, aki ezt a forgatókönyvet elhiszi, az nem ismeri: 1. Orbán Viktor habitusát; 2. a Fidesz-politikusok lélektanát. Bár fogy az idő az IMF-EU-párossal való kiegyezésre, de mivel a Fideszben többen úgy gondolják, hogy a magyar politikai közélet fő törésvonala a „nemzeti érdek versus a külföldiek elvtelen kiszolgálása", ezért miként Gyurcsány Ferenc nem vehette el a 13. havi nyugdíjat a támogatóitól, így Orbán Viktor sem fordulhat vissza a szabadságharc útján. Egy különbség kardinális: belpolitikai szempontból Orbán helyzete a kétharmad okán betonbiztos.

Kik és hogyan adják az eurómilliárdokat?

Az IMF–EU-hitel elssorban politikai döntés, amit a szakemberek hozzáigazítanak a fels elvárásokhoz – magyarázta el lapunknak egy közgazdász, hogy miként „mŐködik” egy ilyen hitel. Szerinte az Orbán Viktor vezette kormánynak is 95 százalékig biztos, hogy nyújtanak stand by típusú hitelt, a politikai és szakmai alku a részletek körül zajlik. A végs döntést az IMF vezérkara és az Európai Bizottság hozza meg.
A tárgyalódelegációt az IMF részérl Christofer Rosenberg német közgazdászprofesszor vezeti, de mellette kiemelked szerepet játszik Barbara Kauffmann osztrák származású, kissé darabos stílusú brüsszeli bürokrata. Ez utóbbi kifejezést azért is használják rá, mert a két fél, az IMF és az EU között a bürokratizmus az egyik legnagyobb különbség.
A második világháború vége felé, az új, a remények szerint háború nélküli világrend kialakításának érdekében hozták létre az IMF-et az 1944-es Bretton Woods-i konferencián. Valóban bankszerŐ a mŐködése, évtizedes tapasztalattal rendelkezik a válságba került országok hitelezésében, ezért rugalmasabb tárgyalófélnek számít, mint a bürokratikus mŐködésŐ Európai Bizottság, ami elssorban politikai szervezet, s az IMF-vel szemben nem a hitelezés a f profilja.
Irina Ivascsenko, a Nemzetközi Valutaalap magyarországi képviselje kapcsán pozitív tapasztalatokkal rendelkeznek a magyar politikusok. Az ukrán származású közgazdász Stockholmban végzett gazdasági tanulmányokat, ezért a nyugatos politikai és gazdasági iskola híve, de ukrajnai tapasztalatai miatt empatikus a magyar helyzettel kapcsolatban. „Nem lepdik meg a magyaros húzásokon” – mondták el lapunknak ismeri. Mindhárom közgazdász az ortodox, angolszász közgazdasági iskolához tartozik.  
Az IMF delegációja látogatásakor végigjárja az MNB-t, a jelents bankvezetket, a Bankszövetséget, valamint általában Londonban is (Washingtonból jövet itt szállnak át) felkeresik a feltörekv piacokkal foglalkozó tekintélyesebb elemzket. Vélheten mivel több bank anyacége osztrák, Bécsbe is ellátogatnak. A delegációban fiskális ügyekkel foglakozó szakember mellett (aki, úgymond, „gatyamadzagig” ismeri a költségvetést) pénzpiaci szakért is helyet kap.

Olvasson tovább: