Kereső toggle

Mars az állami neveldébe!

Parlament előtt a köznevelési törvény

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A MSZP–SZDSZ-kormányzás mélypontján sem fordult elő, hogy Pokorni Zoltánhoz és Hoffmann Rózsához hasonlóan a nyilvánosság előtt „alázzák” egymást kormánypárti politikusok. Fideszes forrásaink szerint ehhez többek között az is kellett, hogy az elmúlt hónapokban többször is hazugságon kapják Hoffmann Rózsát, aki kereszténydemokrata politikusként azért lett oktatási államtitkár, mert oktatási filozófiája közelebb állt Orbán Viktoréhoz, mint Pokornié.

Egy kormánypárti oktatáspolitikus lapunknak kifejtette: a jelenleg zajló purparlé ideológiai alapon Orbán vs. Pokorni meccsként is értelmezhető, amit tovább bonyolít, hogy Hoffmann támadhatóan és alacsony intellektuális szinten valósítja meg azt, amit a miniszterelnök megrendelt tőle. Ugyanis - legalábbis forrásaink szerint - Orbán Viktor fixa ideája az iskolák államosítása, az, hogy szerinte túl sok a gimnázium, illetve, hogy több kétkezi munkás kellene a „köldöknéző" szakos diplomások helyett. Emellett állítólag az iskolaigazgatók kormányzati kinevezése is (az új közoktatási törvény szerint ez felkerül ugyanis a politikai szintre, alapítványi és egyházi iskoláknál pedig az egyetértési jog is szóba került) a miniszterelnöktől eredeztethető, abból a logikából, hogy a kormány csak ebben az esetben tud minőségi elvárásokat közvetíteni az iskolák felé.

Hazugságok tengere

Az államosítást kezdetben ellenző Pokorni Zoltán sokkal puhább álláspontot képvisel ezekben az ügyekben Orbán Viktornál, ezt a pártszövetségen belül többen a liberálisabb jelzővel illették. A forrásaink azonban emlékeztettek arra, hogy az egész napos iskola ugyancsak szívügye Pokorninak, annyi különbséggel, hogy a Fidesz alelnöke nem tenné ezt kötelezővé, hanem ösztönzőkkel érné el ezt a „hatást". Például bizonyos támogatások akkor járnának, ha a gyermekek „kellő iskoláztatását" a szülők elősegítenék, a pedagógusoknak és iskolafenntartóknak pedig előnye származna az új módszer szorgalmazásából.

Az egész napos iskola mellett az az érv, hogy a rossz szociális körülmények között élő gyermekeket így lehetne kiemelni a negatív mintákat adó családi környezetükből, hisz többet lennének az iskolában, azaz nagyobb lenne az iskola hatása a gyermek szocializációjára, mint a családnak. Azonban ez a logika megdől abban az esetben, ha a család „kulturális szintje" rendben van, hisz ebben az esetben inkább káros, ha a jó családból kiemelik a fiatalokat, és a pedagógusokra (és az osztálytársakra) bízzák a nevelés nagyobb részét. Állítólag éppen ezen is zajlik a vita Pokorni és Hoffmann (tehát Orbán) között, de mivel nem nyújtották be a „pokornista" módosításokat, ezt nehéz ellenőrizni.

Mint előbb írtuk is, a Pokorni és Hoffmann közötti viszony elmérgesedésében szerepet játszottak az államtitkár úgynevezett „hazugságai", melyeket a fideszes forrásaink megengedőbb minősítéssel dilettantizmusként aposztrofáltak. A szeptemberi tapolcai frakcióülésen Hoffmann Rózsa nyilvánosan kért ki magának több Pokorni Zoltán által elmondott megállapítást, mire a Fidesz alelnöke elővett egy minisztériumi elemzést, ami az általa elmondottakat igazolta. A kínos leginkább az volt, hogy az anyagot Hoffmann Rózsa szignózta.  Bár ez az „égés" szűk körben történt, legutóbb az államtitkárnak a teljes sajtónyilvánosság előtt sikerült ugyanezt eljátszania, hisz egy általa nem ismertnek mondott, brutális megállapításokat (8000 tanár lehetséges elbocsátása és több mint 600 iskola bezárása) tartalmazó minisztériumi háttérelemzésen is ott volt a szignója.

A Fidesz oktatási munkacsoportjának tagjai és az államtitkárság vezetői (köztük Hoffmann Rózsa) többször tárgyaltak az elmúlt hetekben, de a parlamenthez benyújtott törvényben a fideszes politikusok nem találták a kéréseiket. Hoffmann Rózsa erre forrásaink szerint azt mondta, hogy legalább 60-70 helyen beépítették a munkacsoport tagjainak a kéréseit, erre a képviselők tételes kimutatást kértek. Úgy tudjuk, az illetékes helyettes államtitkár 12 ilyen átvezetést tudott írásban felsorolni, amelyből érdemben csak 4-et találtak meg a képviselők. Hoffmann vagy hazudott, vagy megvezették a munkatársai.

Hoffmann és a kommunisták

A fordulatot mégsem ezek, hanem az államtitkár azon nyilatkozata hozta, miszerint aki támadja vagy bírálja az államtitkárság törvénytervezetét, az a Gyurcsány-Bajnai restauráción dolgozik. Pokorni Zoltánnál erre szakadhatott el a cérna, aki hétvégén egy tévéműsorban úgy replikázott: „Ennél még a Kádár-kor kommunistái is okosabbak voltak!" Pósán László, az oktatási bizottság fideszes alelnöke egyébként azt is felvetette, hogy a frakció ne találja vitára alkalmasnak, azaz küldje vissza a törvényt átdolgozásra az államtitkárságnak. A frakcióülésen Orbán Viktor személyesen, méghozzá erőből vette védelmébe a koncepciót, ami egyes forrásaink szerint egyébként nem jelenti azt, hogy változtatások nélküli elfogadást akarna. Az tény, hogy példátlan lenne, ha a kormányt leszavazza a frakciója, ilyen eset az Országgyűlésben a kormány politikai végét is jelentené. Az Index úgy tudja, hogy az kormányfő úgy fogalmazott: „aki az etikett ellenére a földre köp, annak köszönjük szépen, nincs tovább együttműködés".

A Fideszt is megosztja az ügy, többen állították, hogy Pokorni viselkedése kiverte a biztosítékot több képviselőnél is, amit az tetézett, hogy a keddi parlamenti vitában a legellenzékibb hozzászólást ő intézte az államtitkárhoz.

A helyzet viszont az, hogy Hoffmann Rózsának erős ellenállással kell megküzdenie, hisz a debreceni pedagógus Pósán Lászlót Kósa Lajos „emberének" tartják. Kósa - a Fidesz ügyvezető alelnöke - pedig részt vett Pokorni Zoltán minapi szakkonferenciáján. Ráadásul Lázár János is több esetben Pokorni Zoltánnal azonos állásponton nyilatkozott, sőt, a Fidesz frakcióvezetőjének nyáron konfliktusa támadt az oktatási államtitkárral egy hódmezővásárhelyi ügy miatt.

A gyermeked az államé?

A Fidesz-KDNP-szövetségen belüli vitákon túl a szakmai közéletben is vitatott a közoktatási koncepció. „A magyar köznevelés rendszere egy 19. századi nevelési koncepcióra építve, a diktatúrák világát idéző szabályozási környezetben, egy meghaladott tartalmi követelményrendszer alapján »brutálisan szelektív« iskolarendszert, szinte minden elemében centralizált-uniformizált óvodai-iskolai gyakorlatot fog eredményezni" - áll abban a nyílt levélben, amelyet a Hálózat a tanszabadságért (HAT) nevű szervezet juttatott el a képviselőknek. „Az Ön előtt lévő törvénytervezet családellenes - írják. - Ezt a mindenkire egyformán érvényes kötelező óvodáztatás, a kötelező délutáni iskolába járás, az intézményes nevelésnek a diktatúrákra jellemző ideologizáltságának megjelenése, a nevelő-oktató intézmények munkájába való szülői beleszólás korlátozása alapján állítjuk." A szülőket, pedagógusokat, neves szakembereket tömörítő HAT a köznevelési törvény parlamenti vitájának idején folyamatosan tüntet a Kossuth téren, és a törvény visszavonását követeli.

„Ha úgy tetszik, a gyerekek tömeges állami gondozásba vétele történik: az állam úgy döntött, hogy a szülők nem alkalmasak gyermekeik nevelésére, ezért elveszi ezt a feladatot tőlük. Ahelyett, hogy a gyereknevelés méltó feltételeinek megteremtésében segítséget nyújtana nekik, például munkahelyek létesítésével, illetve megfelelő segítő szolgáltatásokkal" - lényegében így foglalható össze Szüdi János oktatásügyi szakértő (volt oktatási államtitkár) véleménye, aki úgy gondolja, a köznevelési törvény alapjaiban rossz, megannyi módosító indítvánnyal sem lehet rajta javítani, s ezt a véleményt mások mellett Nahalka István oktatáskutató is osztja. Ráadásul az állami kézbe kerülő, egyházi ideológiától áthatott gyermeknevelés egy meglehetősen leharcolt pedagógusgárda kezébe kerülne - állította Mendrey László, a HAT egyik alapítója, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke. „Egyrészt az átlagéletkoruk 45-50 év közötti, másrészt rendkívül alulfizetettek, mindennek következtében az átlagpolgárokhoz képest sokkal jobban lestrapáltak. Helyzetük tovább fog súlyosbodni az egész napos iskola kényszere, a 32 órás kötelező iskolai jelenlét bevezetése miatt, ami az ingyen túlórázást és pluszfeladatok ellátását jelenti" - mondta.

Az intézményesített gyermek

Az állam 3 éves kortól a kötelező óvodáztatás révén „intézményesíti" a gyerekeket: az óvodavezető adott esetben eltekinthet ettől, ami épp a legproblémásabbak kiszorítását jelentheti a bemenetelnél. Ugyanakkor a 16 éves tankötelezettségi korhatár bevezetésével a problémás gyerekek képzetlen seregét lehet kirakni az iskolarendszerből, csak kérdés, hogy hova. „Javasoljuk a parlamenti vita tavaszra halasztását, és hatástanulmányok, háttérszámítások elvégzését, megfelelő szakmai egyeztetések lefolytatását" - emelte ki Mendrey, aki nem érti a honatyák kapkodását, mondván: egy eleve összefüggéstelen törvény szinkronizálása 60 módosító indítvánnyal is rendkívül időigényes folyamat lesz. „A keddi parlamenti vita is tanulságos volt: míg egy képviselő beszélt, a többiek a laptopjukkal bíbelődtek, újságot olvastak, ki-be mászkáltak, ami egy ilyen horderejű törvény esetében hajmeresztő" - mesélte Mendrey. Szerinte a szakma ugyan megosztott a törvényt illetően, abban mindannyian egyetértenek, hogy nem látszik a törvény megvalósíthatósága.

„Az államnak csak a nagyon hátrányos régiókban kellene beavatkoznia kötelező jelleggel az iskolák életébe. Az óriási társadalmi különbségeket nem lehet központi irányítású, uniformizált iskolarendszerrel megoldani. A rendszerváltáskor pont ezért akartunk váltani, mert kiderült, hogy a régi nem működik" - fogalmazott Mendrey. Szerinte nincs más járható út, mint a modernizáció, de húsz év ehhez kevés. Valami elindult: a kompetenciafejlesztés eredményei kezdtek megmutatkozni a PISA-felmérésben, és a gyerekjogok és kötelezettségek érvényesülésében is beállt volna az ideális egyensúly. A jelenlegi törvénytervezet szerinte gyerek-, pedagógus- és szülőellenes, egy rendpárti, zavaros nemzeti-keresztény ideológiai nevelésnek kedvez, valamint annak, hogy az oktatás központosításával a költségvetés kiadásait csökkenteni lehessen. Nahalka István szerint a pedagógiánk eleve nem tud igazodni a gyerekek sajátosságaihoz: mivel egy értelmiségi és immár egyházi értékrendet is képvisel, mindenki, aki ebbe nem fér bele, hátrányba kerül. Ez a rendszer nem afelé mozdul el, hogy ezek az értékrendi különbségek tisztázva legyenek.

A leginkább gyerekellenes intézkedésnek Szüdi János a 16 éves tanköteles korhatárt tartja, súlyosbítva a HÍD-programmal, amelynek következtében még szakiskolába sem jut be a gyerek, „mert az egész napos iskolarendszer keretében 8 éven át reggeltől 16 óráig iskolába járó gyereket még arra sem készíti fel az iskola, hogy kőművestanulónak álljon" - ironizált Szüdi. A szülők és diákok jogai ráadásul formálissá silányulnak, jogsértés esetén az ombudsmanhoz sem fordulhatnak. „Kérdés, hogy kiért van az iskola. Ez olyan, mintha a kórház nem azért lenne, hogy a beteg meggyógyuljon, hanem azért, hogy az orvos jól érezze magát. Csak a beteg meghal" - példázta Szüdi.

Az iskolákat államosítják, a tantervet központosítják, a nevelést kiveszik a szülő kezéből. Az elit az egyházi iskolákba viszi a gyermekeit, amelyeket 100 százalékosan finanszíroz az állam, míg a többiek küzdenek a kevés jó iskolába való bejutásért, vagy elmennek rosszul képzett szakmunkásnak. „Erre akarják alapozni a jövő társadalmát a 21. században? A magyar milliomosok nyilván nem a saját gyerekeikre gondolnak ilyenkor" - mondta Szüdi. Az iskolák színvonalkülönbségén központosítással szerinte sem lehet javítani, hanem az államnak főleg a hátrányos helyzetű térségeken kellene komplex módon segítenie, hogy a gyerekek helyzetén javítani lehessen, az eredményes helyi oktatási programokat pedig minden erővel támogatnia, nem pedig megszüntetnie kellene.

Olvasson tovább: